Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-14 / 24. szám

n y i* i> K kifizették. — Az óriási művelet keresztül vitelében Benkő István főbírói, Ko>ács András, Draskóczi Sámuel, Kobilitz Dániel és Súlyán Józsefet illeii meg részünkről a hálás kegyelet adója! De legyen a gióf Károlyi család neve is halhatatlan közöttünk; álljon örökké e város lakosainak szivében a nemes család iránti kegyeletet hirdető háladatosság oszlopa, hirdesse a keső ivadekainknak az ő szabadon érző lelkük legszebb cselekedd ét! A szabadság hajléka azonban még ezzel sem nyert betetőzést! A löldesuri hatalom alól felszabadult lakosság jobbjainak szive most már a teljes szabadság elnyeréséért hevül s ebben az irányban mozgalmat indit meg a varos fajain belül és kivül; a mozgalom élen Inczédy György, Blahunka János főbíró, Báthy Károlv, Galánfi Dániel, Kralovánszky András, Draskóczy Sámuel és Takács Alajos lelkes férfiak állanak ; s kitartó törekvésük eredménye az, hogy V-ik Ferdinánd királyunk 1837 évi Kisasszony hava 31-én irja ala amaz okmányt, mely azt a jogot adja meg, hogy e város közönsége magat .Szabad és Privilegialt Nyir-Egyháza. közönségének nevezhesse. Kállay Péter első alispán (1838 jan. 22) az egész vármegye előkelőségének jelenlétében hirdeti ki e város előhaladásának s további emelkedésének uj ösvényt nyitó privilégiumát. Vájjon lelfo;hatjuk-e mi annak az örömnek nagyságát, mely apaink szivet ekkor betöltötte? Vájjon ké p.'sek vagyunk-e ennek a lelkesedésnek hullámait lelki szemeinkkel kisérni, melyet Misuss — később Miklósfi — Sámuel ev. lelkész magyar nyelven tartott egyházi beszédével az ünneplő ezerek sziveben felidézétt? Alig! .... De azt már látjuk, hogy a teljes megvallás által szerzett szabadság, önállóság érzete mennyire fokozta e nép munkaerejet, mennyire növelte önbecsérzelét, s bizonyára eltöltötte lelkét isten iránt hálával és az alapító apák emléke iránt kegyeieltel! Azt meg szent hittel vallom és hirdetem, hogy ama páratlan, csodálatot keltő, rohamos haladásnak, melyet Nyíregyháza város törtenete eddig felmutat, éltető, mozgató, alkotó erejét lakosainak testvéri szeretetéből, a kölcsönös és zavartalan egyetértés erényéből merítette. Mindent látni, mindent észrevenni, az ipar, kereskedelem és kulturális intézmények letesitésének — tovább fejlesztésének menetét irányítani, minden alkalmat a maga idejében megragadni, kihasználni az intézmények létrehozásában elegendő anyagi és szellemi erővel rendelkezni : a legnagyobb bölcseség tulajdona ! Hiszen a közelünkben fekvő varosoi voltak e vidék azon pontjai, hol a természetes fejlődés határai közt, a hiladás intézményein k tömörülniök kehett volna ; és mégis a jöveveny nép elebe áll a természetes fejlődés külső irányának a maga javára, lassanként megszer/i, kiharczolja, megteremti a haladás es fejlődés minién felteteleit, mdyekkel idáig jut el, a hol ma, napjainkban áll és virul szerelett városunk ! Vajha ecsetelhetném e felküzdési müvelet sisiphusi munkájának apró részleteit, hisz ezek alkotják meg városunk mai mozaikjának lelkünknek annyira jóleső színvegyületét ! Vajha elmondhatnám immár sírjukban nyugovó jeleseinknek, vezéreinknek, és őket az áldásos munkában támogató egyszerű polgártársainknak a jelen város kialakulása, megizmosodása, felvirágzása körül kifejtett gondos, előrelátó, küzdelmes és fáradságos munkásságát Vajha elmondhatnám a sok sok kiváló munkásnak elévülhetlen érdemeit, kiknek nev hez fűződik megalkotása amaz alapoknak és intézményeknek, melyeknek előnyeit mi máris élvezzük a jelenben .... a jóvő nemzedék pedig fokozott mérvben fog részesülni munkájuk áldásaiban ! Ejtsünk forró könnyet mohos sirhalmaikra, hullassuk azokra a hálás megemlékezés kegyeletes könnyeit! * * * Tekintetes képviselő-testületi közgyűlés! A multat vázlatos vonásokkal íme feltártam! A jelent már mi magunklátjuk testiszem-únkkel. Csodálatosan elragadó szep, a múlthoz képest elvarázsló elbájoló kép az, mely itt a jelenben tárul fel előttünk. Gyenge az én szavam, erőEzóta mind jobban virágzott föl Nyíregyháza. 1809-ben, a Iranczia háború idejében, szeptember havában, Nagyváradra utaztában Maria Beatrix főherczegnő majd Ludovika császárné és Ferdinánd, a trónörökös, töltöttek néhány orat a városban. Ugyanc ak 1809-ben Nyíregyházán taitntták a pnlestáns nagygyűlést, Szontagh Sámuel superintendens és Berzeviczy Gergely kerületi felügyelő elnöklése mellett. Miutün Nyíregyháza kivívta szabadságát, a műveltséget is kezdi terjeszteni s megalkytták a Magyar olvasó társaságot. Ez első lépését a magyarosodásnak a többi nyomon követte. Az 1848-íki márczius 15-ike nagy mpjat május 14-én ünnepélyesen megtarlották s Miklósfi ág. evang. lelkész mondott lendületes beszédet. Majd negyvenkét ifjú esküdött föl a háromszínű zászló alá. A szabádságharcz leveretése utáni szomorú napok egyetlen derője — 1858 — az első vasút. Ebben a legfőbb éidem néhai Andrássy György grófot, a hazai közgazdaság feljődéset mindenkor szivén viselő lelkes főurat illette. Majd beállt az alkotmanyos korszak, amikor a függetleoségi Vidlicskay Józsefet küldte föl. Nyíregyháza az országgyűlésre. A többi már a máé. Erről nem beszélhet a krónikás. A régi Nyíregyháza helyeit ott áll az emelkedő uj. A régi j-les férfiak helyet uj jelesek gárdája foglalja foglalja el, uj gavallérok ülnek bizonyosan a Gredig-eél. Ha ugyan meg megvan. Mert a czukrászdák is elmúlnak, az emberek is es mindenek. Még Szabolcs vármegyében is, ahol pedig Józsa András kúrálja a betegeket, akim k az öregapja — vagy talán már a dédapja ? — is olyan hires doktor volt, hogy Károlyi Antal szatmármegyei főispán korabun külön hívta meg az installációjara. Pedig gróf Karolyi Antal uram nagy és büszke úr volt s nem mindenki kedveért mártotta bele calauiusát a tintatartéba. Orról' Vay Sándor. leien az én erőm, annak megfestésében. Némán csendesen elmélkedjünk e város jelene feletti Csupán annyit mondhatok el, hogy ha a 150 év előtt ide telepitett ősök és a másfélszáz éves fejlesztés munkája közben kidőlt nagyjaink ma felkelnének síri ágyaikból s e népes város diszes házsorai sőt palotái felett széttenkintenének : azt hiszem minden ajak az Úr dicseretére nyilnék meg s igy kiáltanának lel a Mezopotámiából szülőföldjére visszatérő Jákobbal: „Kisebb vagyok minden jótéteményeidnél és igazságodnál Uram melyet cselekedtél a te szolgáddal, mert egy pilczával mentem vala által a Jordán rizén, most pedig hatalmas nagy seregeim vannak". (I. Mózes 32. 10.) Igen ! Az isteni gondviselés a közelmúlt 30—40 év, rohamos fejlődeséhez a jelenben is kirendelte a maga kiválasztottjait, kik e város kormányzatának elén allva, őseikhez melto buzgalommal munkálják a közjót; kirendel te ma is a közjóért lelkesülő munkás polgárok seregét, hogy a vezetőket támogassák nemes harczaikban, küzdelmeikben. Itt látjuk őket magunk között, jól ösmerjük önzetlen törekvéseiket, látjuk munkás kezeik hasznos működését s a nélkül, hogy csak egyet is szóval megneveznék lcözülök: hajtsuk meg érdemeik előtt színien az elismeres zászlaját és kérjünk Istentől áldást munkájok után ! * « * „Látom a jövendőt, fényes kikelettel" ! Látom, hogy az újjászületés óta is fennálló 150 éves ifjú város féríikorába lep ; mert megszerezte ama számos tényezőket, melyek jövő felvirágzásának legfőbb biztosítékai: belső életének irányát, további fejlődéset, emelkedését megszabjak az itt összpontosult hivaalok, virágzó tanintézetek, inagan és közvállalkozások ; jövőjét biztosítják, amazokon kívül, előnyös vasúti összeköttetései, élénk kereskedelmi forgalma, fejlett ipari élete, példás agri kulturaja, erős és nagyszámú művelt lakossága. Közvagyonának erteke meghaladja a nyolczraillió koronát, melynek fele ma is hasznothajtó tiszta vagyon, mig másik felet ma még terheink kötik le, s ezek is a jövőre nézve beláthatatlan következményű áldásos alkotások tökéi, melyek ha felszabadulnak, ujabb üdvös alkotások forrásaivá lesznek a jövőben. „Ne félj tehát én lelkem, sok esztendőre eltelt javaid vannak". (Luk. 12. 19.) Hanem e javakat megőrizni, megtartani, azokkal bölcsen gazdálkodni, a jelenben a jövőt is munkálni: a mi vállainkra nehezülő szent kötelesség ! Vegyen tehát reszt e város minden igaz gyermeke kitartó munkájával, bölcs batorsággal, igazságért hevülő lelkével, a közjó munkajában. Torvényekben gyökerező jogait gyakorolja mindenki és mindenkor öntudatos lérfiassaggal; ne vezer eljen senkit a személyes tekintet és rut önzés, ne bolygassa meg békénkét a politikai torzsalkodás átkos szelleme ! Népámitó erdemetlenek és haszonlesők soha se férkőzzenak hozzá e város kormányzatához, vezetéséhez! Mi magunk keressük fel az igaz érdemet, a tűzpróbát kiállóit polgárokat, kikben megvannak azok az erények, melyekkel e várost alapító és 150 év óta kormányzo őseink boldogultak: megvan a bölcsességgel párosult bátorság a cselekvésre, megvan az időhőz, a haladó kor igényeihez, a körülmények vas szigorához alkalmazkodni tudó képesség, megvan az erkölcsi érzet és a vallásos jellem. Kapcsolja, fűzze is egygyé e város lakosságát a lestvéri szeretet, a kölcsönös bizalom, a zavartalan egyetértés törhetlen köteleke egyházban és társadal >mban egyaránt ; akkor, amint Is en kegyelme ültette

2 fenntartotta, kifejlesztette, a magasság jelen színvonalára emelte, ugy arra is megfogja segélni, hogy elfoglalja é= megtartsa méltó helyét a jövő századokban, ezredekben szeretett magyarhazánk tiszta magyarajku nagy és virágzó városai között ! Legyen ugy! Este 8 órakor a Korona emeleti nagytermében bankett volt, amelyen mintegy 200-an vettek részt, többek közt báró Feilitzsch Berthold főispán, Szikszay Pál alispán, Mikecz Dezső főjegyző, Popp György kir tanácsos, pénzügyigazgató, báró Gemmingen ezredes, Nagy Miklós szazados. a városunkaan állomásozó hon véd huszár osztály parancsnoka, városunk intelligenciája igen nagy számmal s gazdáink közül is számosan: A lakoma — számos felköszöntővel fűszerezve éjfélig tartott, méltó betejezéséül a szép üunepélynek. A „Us-vasutak" .jövője hazánkban. „Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szak osztályának legutóbbi ülésén előadta Saosztay László, mérnök, műegyetemi magántanár. * II. A legnagyobb hibát követik el azok, kik vasutjokat kiépítve, annak üzletét egy nagy kiterjedésű szervezettel biró testület kezelésére bízzák, mert annak sem hivatása, sem alkalma nem lesz arra, hogy egyes vidékek helyi érdekét és forgalmát kiválóbb gonddal ápolja és előmozdítsa. A vasút nem önczél, melynek főrendeltetése az volna, hogy a befektetett tőkét minél jobban kamatoztassa; hanem sokkal inkább egy az érdekeltség javát, a helyi ipar, kereskedelem és mezőgazdaság fejlesztését szolgáló intézmény; ne törekedjék tehát magas személyés árudijszabásra, de azokkal alkalmazkodjék a vidék anyagi erejéhez és igényeihez. Ha a vasút az érdekeltség tulajdonát képezi, ők a helyes középutat mindig meg fogjak találni. Minden vasút tápláló csalornája ama fővasutnak, melyhez csatlakozik, méltányos tehát, hogy a csatlakozásból súlyosabb teher a helyierdekü vasútra ne háruljon. A vasút fejlődésében legyen meg a teljes folyto nosság, miért is azok az egyenek, a kik az alapításban és tervezésben részt vettek, vegyék ki részükét az épi tésből is s ne hagyják magara a vasutat, midőn az üzlet kezelésének nap nap után való folytonos munkája elkövetkezik.' Amint látjuk, ezek a töbtié-kevésbbé sznszerint vett idézetek kristálytiszta igazsagokat tárnak elénk, melyek önként kinalkoznnk arra, hogy belőlük tanulságokat merítsünk s amelyek a „kis vasutak" eszrn jet már magukban hordozzák. Csodálatos ténynek kell tekintenünk, hogy bár ezeket a szavakat egy minden tekintetben sikerült s már igen sokszor méltányolt alkotásnak, az arad-körösvölgyi vasútnak eredményei is támogatták, azok követésre alig találtak. Csaknem egy negyed század tapasztalásai voltak szükségesek ahhoz, hogy az itt lefektetett eszmék újból napirendre kerüljenek s a vélemények legalább a főbb pontokban ezekhez a helyes elvekhez vissza térjenek. Az elmúlt korszak bírálatának s a jövőre tett javaslatoknak bőséges anyagából ez a visszatérés kétségtelenül megállapítható s bár egy igen radikális pontra nézve a velemények még ma is szétágazók, jogosan feltehető, hogy a jövő vasutjainak túlnyomó részénél a visszatérés teljes lesz. A helyiérdekű vasutak kérdésének ma már tekintélyes irodalma van. Az ügy iránt mutatkozó érdeklődés a legkiválóbb egyesületeket és szakférfiakat szólaltatta meg. 1893-ban jelenik meg Dobiecki Sándor könyve „A helyierdekü vasutakról" s ez a mű a kérdésnek mindig gazdag tartalmú forrás munkája a vasutügy fejlődésének éleslátású bírálója s a javaslatoknak bőseges tárhaza marad.') 1896-ban az Országos Technikus Kongresszus ugyancsak Dobiecki nagyértékü előadása nyomán igen behatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miképpen váltak be a gyakorlatban mind műszaki, mind közgazdasági szempontokból a helyiérdekű vasutakra vonatkozó törvényes és kormányzati intézkedesek ? s milyen módosítások volnának ezeken kívánatosak?

3) 1900-ban a .Magyar Mérnök és Épitész-Egylet" egy beható megvitatás után szerkesztett emlékiratot intéz a kormányhoz „A helyiérdekű vasuiakról szóló törvények módosítása és kiegészítése dolgában.*

1) Ugyané szakegyesületben egy ujabb memorandum van jelenleg is tárgyalás alatt. 1902-ben Hieronymi Károly a II. Magyar Országos Technikus Kongresszuson .Közlekedési eszközeink fejlesztésének irányelvei* cziminel tartott nagy jelentőségű előadásában foglalkozik a kérdéssel.

4) Ezenkívül több szakegyesület tárgyalásai, néhány röpirat és a napi sajtó czikkelyei szolgáltatnak a kérdés megvilágításához igen bőséges és becses adatokat. Az e bő forrásokból leszürődő javaslatok nagy részletességgel foglalkoznak a helyiérdekű vasutakra vonatkozó törvénynyel, megnyirbálják a kinövéseket, kilöltik a törvény hézagait és igyekeznek a visszaélések elé gálát vetni, ámde ha a sok részletből kihámozzuk az elvi jelentőségű pontokat, azok a következő kívánalmakban foglalhatók össze: ,Az előmunkálatok az eddiginél szorgosabban végzendők. A vasutak olcsón, azaz a tényleges szükséglethez mért terjedelemben és egyszerű fölszereléssel épitessenek. A m. kir. államvasutak csak parancsoló szükség esetében vegyék kezelésükbe a helyiérdekű vasutakat s mint általanos elv kimondandó, hogy a vasutakat tulajdonosaik kezeljék. A kezelésben és a díjszabások terén a vasutaknak szabadabb mozgás biztosittassek, hogy eképpen az üzletvitelben a kereskedelmi szellem érvényesülhessen. A helyiérdekű vasutak hadászati szempontból kívánható létesítmények és a csatlakozó állomásokon szükséges építmények költségeitől lehetőleg mentessittessenek." Mindezek a pontok teljes összhangzásban állanak azokkal az elvekkel, amelyeket a fentebb idézettekben már láttunk, van azonban egy igen sarkalatos pont, ahol a vélemények szétágaznak s ez .az építési tőke beszerzésének" kérdése. Általánosan ismert dolog, hogy a pénzbeszerzés eddigi módja, mely szerint az építési tőke 35*/

#-ka törzsrészvényekkel, 65"/o-ka pedig elsőbbségi részvények kibocsájtásával biztosíttatott, végtelenül sajnálatos veszteségek okozója volt. A nemzet a helyiérdekű vasutak építési tőkéjének az állam, a törvényhatóságok, községek és magánosoknak törzsrészvények ellenében tett hozzájárulásával nem fedezett részét nagyon drágán fizette meg. A legsajnálatosabb az, hogy az a pénz, mely az építési tőke hiányzó részének beszerzésére kibocsájtott elsőbbségi részvények elhelyezésével elveszett, legnagyobb részt külföldre vándorolt. Önkénytelenül felmerül az a kérdés, nem lehetne-e a pénzbeszerzés módjával és visszatérni arra a természetes alapra, melyet a már két évtized előtt hangoztatott s fentebb idézett elvek akként fejeznek ki, hogy: ,az érdekeltség — az állam megfelelő támogatásával — önerején és önmagának építsen vasutat." Ez annál is inkább kívánatos, mert ez az elv támasztja alá a többit is s ennek elejtésével a többinek következetes megtartása is veszélyeztetve van. A lehetőség egyedül azon fordul meg, vájjon az érdekeltség — értve alatta az érdekelt törvényhatóságokat, községeket és magánosokat — az állam megfelelő támogatása mellett az egesz építési tőkét, vagy legalább is annak túlnyomó részét elő tudja-e teremteni. Nem lesz érdektelen a kérdés megvilágítására számadatokban kifejezni azt az összeget, melyek a nemzet ezideig a helyierdekü vasutakra legnagyobbrészt törzsrészvények ellenében áldozott. Az 1900-ik év végéig a helyiérdekű vasutakhoz hozzájárult az állam 84.714,458 koronával, a törvényhatóságok . . . 49.831,584 , a községek és magánérdekeltek 71.516,65

6 . a mi összesen .... 206.062,698 korona hozzájárulásnál felel meg. Ez összeghez hozzászámítandó az a pontosan nehezen megállapítható áldozat is, mely az államra ') Dobiecki Sándor: Helyiérdekű vasutaink alapítása, épité;e és üzlete. A Magyar Mérnök- és Epitész-Egylet könyvkiadó vallalatanak kiadása. . 2) Az I. Magyar Országos Technikus Kongresszus iratai 189b. A „Pátria" irodalmi vállalat és nyomdai r. t. nyomása. ») A Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet „Heti Értesítője". 1900. évfolvam. . . «) A'IL Magyar Országos Technikus Kongresszus iratai 1902. A .Pátria" irodalmi vállalat és nyomdai r. t. nyomása.