Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-24 / 21. szám

Ezt el is érték. Áldásunk kiséri érte az emléküket. Ezzel azután ki is fogytunk a nagy betűkből. Ha vissza tekintek rájuk: azt látom, alig mondanak olyan ellenérvet, melyre már első soraimban is rá nem mutattam volna. A különbség csak a betűk terjedelmében van, de ezt a súly különbséget, csak a papiros érzi. Akármennyire igaz, bogy Nyíregyháza csaknem egészen el volt pusztulva 1753-baD, akármilyen igaz, hogy a mai városnak ujabb alapjait a derék telepesek vetették meg, mindez nem döntheti meg azt a históriai tényt, bogy ugyanez a Nyíregyháza már 1753 előtt is fennált. Addig pedig a mig ennek az ellenkezőjét nekem valaki be nem bizonyítja: igen nehéz dolog tárgyilagos magyarázatot adui arra, hogyan lehet, és mi

;rt kell nekünk az ujjáalapitás helyett a fennállás évfordulóját ünnepelnünk 1 És miért kell magunkat minden áron egy furcsa delimma elé állítanunk? Ha ugyanis & régebbi dolgokat elhallgatjuk, akkor történelmi tényeket kell meghazudtolnuDk, — ha pedig beszélünk róluk, akkor az ünnepély czimét. Mindenképen fonák helyzetbe jutunk. A kik ma élünk itt, tudjuk, hogy nem valami főbenjáró bűn cselekményt követünk el, mikor szándékosan mégis felidézzük ezt a fonákságot. Magunkban rájöhetüuk arra, hogy ennek a valódi indoka a maga egyszerűségében tiszteletreméltó, — túlozva pedig legfeljebb mosolyra készthet — de ártatlan marad. A kik azonban távolabbról nézik majd ezt a dolgot, s talán ennek daczára tisztábban látnak; azok — tartok tőle, — azt a benyomást nyerik, hogy nemcsak az illemszabályokban esett itt hiba, hanem a történelmi igazságban, és az önzetlen kegyelet érzelmeiben is. Sót talán taktikai ballépésnek is minősíthetik majd ezt a dolgot. Mert sokan vallják, hogy az emberiség sohasem fog tudni teljesen elzárkózni attól, miszerint a történelmi múltnak csaknem minden téren bizonyos jelentőséget tulajdonítson. Es akadhatnak, kik a régi Nyíregyháza közjogi és közigazgatási sarzsiját — más fontosabb szempontok mellett — esetleg ott is latba vetik, a hol majd valamikor egy magasabb sarzsi iránti igényünk kerül eldöntés alá. Szerettem volna hát ezt a követ is meg nem lazítva látni a jövendő nagyságunk talapzatában. És szerettem volna ezt a mi derék népünket megkímélve látni attól, hogy mások valamikor nyiltan ráolvassák azt a közmondást, a melyre én csupán ell-urkolt czélzást tettem. Ha fájt ez a csipés: kérem gondolják meg, hogy azt szoktuk csipkedni a kit szeretünk. De legyen elég a szőrszálhasogatásból. Én erről a kérdésről szívesen eldiskurálok még bárkivel is, de irni és olvasni róla többet nem szándékozom. A Szabó Lajos ur azon meghagyásának pedig, hogy az ünnepen „mindenki ott legyen" — a magam részéró! készségesen eleget teszek, mert erősen bizom benne, hogy az ünnep szereplói megfogják találni, — sőt talán felszólalásom nélkül is megtalálták volna — azt a hangot, nrely abban a teljes harmóniát helyreállíthatja. És azt remélem, bogy pl. vitézlő Törö-< István uram — aki 1610-ben a nyíregyházi hajdúk hadnagya volt, s a kinek nemcsak a csontjai porladnak annyi másokéval együtt a falaink között, de egyikük unokája véletlenül tán éppen sógora Szabó urnák, — valamint nemzetes Petrikovics János uram, a kik talán együtt hallgatják majd odafent valami mennyei csibukszó mellett a s/.ép ünnepi beszédeket: — épp ugy Dem fo.nak egymással a hallottak felett hajbakapni, — mint idelent az ó unokáik, — a kiket béke és igazság kisérjen minden kis és nagy dolgaikban. Dr. Bodnár István. Ktkríc2i esztendeje. — A kassai Kákóczi-ereklyekiállitás. — Kassa, május 5. Rákóczi Ferencz kora, a kurucz korszak, melyből lobogó hazafiassag, dicső és nemes tettek sokasaga s egy nagy múlt minden nemes emléke sugárzik felénk, mar régóta kedve; tárgyát képezi a magyar irodalom nak. Ujabban ez a nemes Rákóczi-kultusz még nagvobb eróre kapott, s most, hogv kétszáz esztendős emlékünnepe van annak, hogy Rikóczi kibontotta zászl j »t, országszerte Rakóc/i-űnnepeket tartanak. Legkiemelkedőbb pontja ez ünnepségeknek, országraszólo esemény bsz a Rikóczi-ereklyekiállitás, a mely a réfíi kurucz városban, Kassán fog megtartatni julius 20-tól szeptember 20-ig. A kiállítás eszméje a mult évben pattant ki s csakhamar a magyar közélet legelőktlő ib férfi.ti karoltak fel. A kiállítás védnökségét grnf Apponyi Albeit a képviselőház elnöke, gróf Csaky Albin a főrendiház elnöke, gróf Zichy Jenő országgyűlési k-pviselő, Bubics Zsigmond püspök, gróf Karolyi Sándor oiszaggyülési képviselő és Berzeviczy Albert országgyűlési képviselő vállalták el, míg a kassai nagybizottsag a 1' gbuz^ólib férfiakból alakult meg, ekn dr. Takacs Munyh tt p épost prelátus, Múnster Tivadar polgárul' s'er, a kik terheletlen buzgalommal végzik a nagy feladatot. A végiehajto-bLottság már most minden heten ülésezik, feldolgozza a roppant anyagot s mindé t előkeszit arra, hogy a kiállítás sikere méltó legyen a Rákóczi névhez. A végrehajtó-bizott-ág elnökei: Münster Tivadar Kassa polgármestere s Deil J nő a kassai kereskedelmi- is ipar-kamara érdemes titkára. Főtitkár, a kinek kezén minden ügy megfordul, a páiallan buzgóságu Hofímann Arnold, Iheologiui tanár, p nztáros Maurer Re'.ső, kö ülöitük c-opoitosulnak a vegrehajtóbi'.ottsag nagybuzgalmu tagjai. Éltető lelke a kiállítás ügyének gróf Zichy Jenő, aki minden héten, minden végrehajtó-bizottsági ülésre Kassai a utazik es- azonkívül az ereklyék beszerzése érdekében az ország összes főuraival éi int kuzésben áll, s olyan lelkes buzgalommal istápolja a hazafias ügyet, a mely mig egyreozt bámulatra méltó, másrészt legnagyobb biztositéka a kiállítás sikerének. Ez a s-iker országra szóló lesz, már most képet szerezhetünk róla. Eddig körülbelől 60) Rákóczi korabeli ereklye tárgy jelentetett be, de ha hozzá vesszük, hogy grof Andrassy Dénes krasznahorkai várab n, herczeg Windischgrátz sarospatakai várában s még néhány főúrnál kórülbelől míg egyszer annyi erek ye tárgy van s fog a kiállításon szerepelni, a hadászati, iparművészeti s a korra vonatkozo mindenféle becses és drága emlékben gazdag kiállításról fogalmat szerezhetünk. El ven képét fogja nyújtani ez a grandiózus kiállilás az egész kurucz korszaknak, érthető hát az az országos érdeklődés, amelylyel iiánla viseltetnek. A legendás vitézi c-alák emlékei, a tépe t harczi lobogó, csákány, f<kos, éles szablyák, karabélyok, buzo1 Most pedig megsúgom, hogy Klenovics széles melleben egy titkos vágy lakozik : Távol a Dana partjai- | nál, hol zöldebb a fü s illatosabb a virág, honnan a , Gellérthegy csúcsa kéklik, hol a művészet központja va- I gyon — ah! — ott áll íme az ország első színháza, bizonyos .Nemzeti" nevezetű. Klenovics álmaiban egy I névjegyet lát olykor, ez az: .Klenovics György, a nemzeti szinbáz örökös tagja.' Óh édes álom ... Oh szo- 1 moru ébredés ! — Ezres bankókkal fizetik azt a hogyishijjákot, azt a Pálfyt is! Én félannyiért játszani k nekik mindennap . . . Bánk-bánt, vagy akár a vén bakkancsos és a fia buszárt is! — mondja ő. És hát ki tudja!? Én azonban csak azt mondom: Ne vágyj te nemzeti szinházbeli babérokra, maradj csak itt inkább a mi kicsi templomunkban, széles váliu, vajszivü, menydőrgős hangú, jó Klenovics György ! llahnel Aranka. Mindenekelőtt kijelentem, hogy bájos művésznőnkről szóló írásomban a legkevésbbé sem leszek elfogulatlan és pedig azon egyszerű s világos okból, mert szerelmes vagyok bele. Azonban a szerelem meg semmi, de ezért a nőért lelkesedni lehet. Egy felvidéki városunkban, hol pár evvel ezelőtt — lévén az ottani színtársulat tagja — Hahnel Aranka játszott és uralkodott — ebben a felvidéki városkában egy egyszerű kicsi polgár asszony beszélt nekem Hahnel Arankáról, beszélt tűzzel, lelkesedéssel, szeretettel, úgy ahogy még nőt nőről beszélni nem hallottam. — Egyszerű emberek vagyui k kérem, én is, az uram is — iuond(a az asszony — ni m igen járunk színházba, de mikor annak idején Hahnel Aranka játszott, nem maradtunk volna el a színházból, a világ minden kincséért sem. Bizony mondom, bogy a férfi ha szerelmes, ha lelkesedik egy színésznőért, az bliklri, de In egy asszony, egy másik asszony, — az már igazi dicsőség! Legnagyobb sajnálatomra azonban mindezideig még nem adatott meg a szerencse nékem, — a kisaszszonyt színpadon is látni . . . Krémer Jenő. A komikum atyamestere e büszketartásu férfiú. Igen sajnálom, bog/ nincs szerencsém őt személyesen ismeri, mert mint mondják igen jókedvű, mulitságos fmbi r. Például, rem kül tudja egyes állatok hangját utánozni, teszi in azt a kappanét . . . De azért ne tessék semmi rosszra gondolni, mert Krémer mindazonáltal jó színész és — igenis — sokat szoktunk nevetni, mikor ő játszik, nagyon sokat. Utóvégre is ő arról nem tehet, hogy az állatok hangját olyan remekül utánozza . . vagy nem! ? Felhő Ilózsi. Felhő Rózsi egyike most legtitokzatosabb színésznőinknek. Naponta, sőt óránként érkeznek róla megbízható és kevésbb' megbizhitó forrá=okból a külínböző megnyugtató ésnvuglal >nitó hírek: .Felhő Rózsi jön" . és .Londonban van h«-j számos utcza* . . . Felhő Rózsi még sem jön ... és raktárba helyezik a Bob úrfi lantját . . . (?) E kelségt lenül titokzatos ü^y jelenlegi stádiuma az, hogy a bájos soubrelte nem jön Nyíregyházára, beteg vagy rni a szös*. és igy bátran beszélhetek róla De csak azl akarom mondani, hogy Felhő Rózsi igen ügyes nő, csinos és sikkes, hangja kicsi de kelte mts, fulladi . . . (no m.jd m t mondtam; aki többet kiván De Felhő R

rzsi állítólag tánezol is, hanem hát — ne haragudjék meg érle — ő valóban mindent tud, csak épen ezt az egyet nem . . . Tetszik észrevenni, milyen gyáva egy ficzko vagyok, a távollétében állítom róla, — uram bocsá'! — azt, hogy hát még tánczolni sem tud. Hát kérem szeretettel, hol vagyon az megírva, lio^y egy Fedák Sárinak száz Fedák Sárit kell csinálni!? Azt mondom én Felhő Rózsi gányok, pisztolyok, ágyuk c akugv láthatók lesznek, mint a kurucz korszak nagy hőseinek levelezése, okmányai a családi élet ük'e emlékeztető b itorok, felszerelések' ruhák, ékszerek, jótékonyságukat hiidető, ajándékok á mikkel a templomokat gazdagították, ragyogó misemondó ruhák, kincseket érő egyházi edények, korhű képek. A kiállilás szóval oly k-pét nyújtja a nagy korszaknak, a m-lynek ine-'tekintése több mint a tört neti tanulsággal j író gyönyörűség m g<vérzésé, meit szinte hazafias kötelesség áldozni a legszen'ebb magyar ern'ékek előtt, a melyekhez a kic-irázott m igyar szabadság első lehelete fűződik. A kiállítás elé az egész ország nagy várakozássá néz s a végrehaj'ó-bizottság t .dalában nagy felada ának körülteki 'tő gondoskodással már eddig is elismerésre m ltó munkát végzeit. A kiállítási targvak szállítására 50 százalék en^edelyt eszköz lt ki az allamvasulakon s a vele kapcsolatb n levő vasulvonalakra; gondoskodott az ideutazók mérsékelt utazásáról, a kiállításra érkezők kényelmes lakásáról és ellátá-áról, a vendégek kilogyhatall. n szórakozásár i, pazar üi.nepélyek, válto'atos malatsagok, a felséges vid kre való kirándulások altal; a kiállilás idejére megnyerte a ka-sai színház igazgatóját előadások tartására s ezenkívül az egves bizottságok ki. fogvhata lan leleményességgel dolgo-nak a kiallitásra érkezők legíénye-ebb ízlésének és várakozásának a kiél gilésén. Az ősi kurucz város, Kassa is vendéglátó képet ölt, hegy oly csínnal fogatja a magyart és a külföldit, a m lyre mindenkor szive-en emlékszik vissza. Gazdag muzeuma. világhi ű gotliikus dóm,a, mű mlékei, páratlanul szép vidéke a kiállilás lá'nivalónak érdek s kere e. A Rákóczi-erekljék még egyre érkeznek s nehogy a legkedvesebb tárgy is elmaradjon, a kiállilás vegrel ajt*, bizottsága elhatá'ozia, hogy a kiállítandó eiek.yetárgyak bej dentésére ap ilis 30 ig adott határidői meghosszahbit-a május 30 ra. Akinek tehát Rákóczi-korabeli ereklye tárgya van, az ne késsen azt bejelenteni. A kiállítás nagy bizottsága elhat iroz'a, hogy minden egyes kiállítót gyönyörű emiékér. mmel jutalmaz, a mit mindenki a le-kisebb és legcsekélyebb tárgy után is megkap. Az em'ékérem művészi és értékes. A beküldolt tir

r>yikat közel e^y és félmillió koronára bebiztositj'k s ezenkívül a nagybizottsig szavatol vahmennyi ereklye ép éiben tartásáér . A', elrende/és, csomag lás a legi agyobb gonddal, Miha ik Jó sef miniszteri bizlo-. a kassai muzeum igazgatójának szakszerű felügyelete ala t történik. Előreláth itólag i^en nagy látogatottságnak fog örvendeni a kiálli'ás. Az ideg nfoigalom lebonyolitásáia külön elszállásolási bizottság szo'gál, amelv mindenkinek a ki ho záfordul, készséggel szolgai felvilágosítással, különösen nagy gond lordit'atik az iskolás-gyermekek elszállásolására s fele'te olcsón való ellálá-ára. — Azért minden iskolaigazgató figyelmébe aj nljuk azl, ho:y már most határozzak meg s jelentsék be a kiállítás eiszá lásoló bizottságának, hogy szep'ember el j n mikor szándékoznak csoportokat vezetni a felette tanul-ágo; és a hazafias szellem ápolására szolgáló ereklye-kiállítás megtekintésére, hogy aztan az elszállásoló bizottság, a mely minden ni'gkeiesésre választ ad, — a tanunkéi látásáról s elhelyezéséről gondoskodhassék. Leánynővendékek is része-ülnek jo szállasban és pedig a kassai zárdanevelőintézet vendégszeiető falai között. Nincs kéts'g benne, — hogy a kiállítást, melyről még többször hírt fogú ik adni, — megtekinti minden jó magyar imber. Nemcsak azért, mert ilyen alkalom a becses Rikóczi korabeli ereklyék megteki ítésére talin nem lesz többet, hanem azért is, inert az a lehető legkellemesebb nyári kirándulás lesz. Ka-sa és környék; liires szépségű. Néhány órára van a csodaszép Tatra vidék. Kassa közvitlen köz. l-'ben feks ik a páratlan szépségű s/tracenai völgy és a világhírű dobsinai jégbailanr és aggteleki Csepkő barlang, a rank-luredi geysi'-. Aki csak teheti, nyári kirándulásának útját erre vegye, hogy szive és lelke a százados becses ereklyék látásán gazdagodjék magyar érzéssel és történelmi tudissal, a természet szépségei pedig üdülést nyújtanak neki! kisasszonynak, ne tánczoljon ő és akkor is csak olyan dédelgetcltje lesz a publikumnak, ininlha ötvenszer eljárná egymásután a kállai kettőst, vagy cace walkejt. Sebestyén Géza. Sebeslyen határozottan a legnépszerűbb színjátszónk. Ugy a színpadon, mint az életben. Jókedvű, kónnyüverü bohém, aki minden társaságnak szívesen látott tagja. Nevezetes is arról, hogy Debreczenben, Nyíregyházán és Márrnarosszigeten nincs olyan ember, akinek legalább is te lu pajtása ne volna Egyébként nagy színész, ezt ugy értem, hogy mindig szin»sz:nem csak este a színpadon, de reggel, délben, délután, sőt talán még álmában is; mindenkor mesterségének hatása alatt áll. De ez utóvégre is nem hiba, mert Sebestyén ízléses, tapintatos ember s eme tulajdonsága másoknak nem kelleme'len, sőt . . . Egy Sebestvénre vonatkozó megfigyelésemről akarok említést tenni Sebestyén ugyanis, kin.'k ajkáról soha öndic-cret el nem hangzott, ki ha mások elitmerő szavakkal em ékeznek rneg játékáról, kedvetlenül fordul el, — nos ez a Sebestyén — legyen szabad ezt állítanom, a szemiből látom, hogy ugy van — módfelett elbizakodott színész és s-j it művészetének niég nagyobb mértekben van tudatába ', mint amennyire azzal tényleg meg van áldva Ehez ugyan némileg jo?a is van, mert határozottan lehetséges ember és. úgy lehet helyet, foglalhat majd egykor a színművészet uralkodói között Addig is türelmet kérünk. Egyebekben pedig béke velünk és mindenekkel. Közelebb — ha addig agyon nem ütnek — folytatom. Klári.