Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-24 / 21. szám

I XXIV. évfolyam

. 21, szám

, Nyíregyháza

, 1903. május 24 A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZA.BOLCSMEGYEI TANITO-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. >Ieerjelenil£ hetenként egyszer, vasárnapon. "Wg Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Ejrész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Vepyed évre 2 „ K községi jetjyíö éí tanít," uraknak nvr« nórv korona líirv »/ain ••'-•« -ín II Mér Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi régiét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- & »>•« ^küldeni Minden négyszer hasábzoti petit sor egyszeri lamlások Jóba Klek kiadó-tulajdonos foeadtatna'k el ismert kezektől ^ kBzlé3

e ,„ fillé

r. löbb8zöri közlÓ

3 eseté ben8 fill. kö ívvnvnmdáiáhnz kknla-iitpya 8 syám ' A nyilt-téri köz emények dija soronkint 60 fillér. ko lyvnyomaajanoz istcota utcza 8. szám A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szói

g4J fit,minden további szó illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. (J.inószky ház) intézendők. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein es Vogler irodajában Bécsben, Prágában es Budapesten, valamin- Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. A jubileum, Múltkori ozikkemnek nem az volt a közvetlen czélja, hogy a jubileumra vonatkozólag a képviselettói ujabb határozatot provokáljak. Meg is mondtam benn^, hogy csupán anyagot szeretnék szolgáltatni ahoz, hogy a kérdéshez hivatottab tényezők is hozzászólhassanak. Ettől azt vártam volna, hogy az ünnep vezérei — esetleg valamennyire meggyőzve — a kész programm keretén belől, valami alkalmas és tapintitos uton legalább némileg enyhíteni és ellensúlyozni fogják azt a disharmoniát, melyet a czim helytelensége okoz. Hivatottabb tényező gyanánt Szabó Lijos úr jelentkezett. Nem keresem, hogy a fellépés modora összhangban van-e érveinek a súlyával; de úgy érzem, utóbbiak nem tettek nagy kárt a dokumentumaimban. Annál kevésbé teszik hát mulhatlanul szükségessé az újbóli czáfolgatást, mert a további polémiától már semmit sem várok. Vagy már eddig is van valami hatása annak a mit elmondottam, vagy pedig ezutáni szavaimnak sem lesz. Bevallom tehát, hogy pusztán a kötekedő fiskális természet adja ismételten kezembe a tollat, meg az a tudat, hogy ez a ji akaratú pedantériából eredő csevegés semmit sem árthat az ünnep hangulatanak. Legfeljebb unalmas lesz. Hogy a Szabó úr sorrendjéhez alkalmazkodjam: mindenek előtt örömmel látom, hogy ellenfelem még rajtam is tul tesz, mikor a „Váradi regestrum" előtti időket: germánokat, jazigokat, gránitot, kalcedont, dil luviálie, zsurlókat, és 50,000 esztendős agyagrétegeket is hajlandó volna rakásra halmozni, a mi törU Rákóczyról. Tudjátok-e, mi az, számüzötten, árván Átlépni örökre a haza határán Elbúcsúzni tőle, És azután, aztán csak a fuvó széltől Venni hírt felőle . . ? Tudjátok-e mi az : idegenbe' élni, Ezt a szürke földet mással megcserélni, S zúgó tenger mellől A hazatérést csak hiába remélni, Messze idegenből . . ? Tudjátok-e mi az : idegen ég alatt Számlálni a szálló, költöző madarat, Felnézve az égre, Sűrű könyhullással utána sóhajtni S nem szállhatni véle . . ? Tudjátok-e mi az: idegenbe, messze, A reménységet is örökre elvesztve A halálra várni, S összetörött szívvel, koporsó zártáig Egyre haza vágyni . . ? Tudjátok-e, mi az: idegen föld mélyén, Reménytelen sírnak örök sötétségén Álmodni felőle; Hogy akit koporsónk zártáig szerettünk Hátha értünk jőne . . ? S tudjátok-e mi az : hütelennek lenni, Minden dicsőséget és nagyot feledni . . ? ! — Hej, hogy ne tudnátok . . . ! ! — Én Istenem, vájjon, mi is lenne akkor — — ... Ha hazahoznátok . . ? ! Milotay István. ténelmi alapunk alá. De sajnos, ezeknek nem vehetjük hasznát, mivel mindezeknek az idejében ez a hely nem volt még Nyiregyhiza, holott már jó régen az volt, mikor Petrikovicsék ide költözködtes. Ugyanez okból sántit a csecsemőről szóló hasonlat is, mert ez a kiskorú régeu meg volt már akkor keresztelve, mikorára Szabó úr a születésnapját teszi. Szivet facsaró képet kaptunk a város 1753. előtti állapotáról A citátum azonban nem hű, mivel Szabó Lujos ur egyszerűen lecsapolta abból az ecsedi lápot, holott Eole szerint az a kegyetlen nyers természet, — mely a Károlyi dominiumot dúlta: az ecsedi lápban uralkodott „csodálatos vadnővényzetével" és „állat világával" — nem p

Mdig Nyiregyházán Ez a leirás tehát általában az ecsedi uradalomra, és nem speciálisán Nyíregyházára vonatkozik, bár beismerem, hogy arra is vonatkozhatuék, mivel ez a fent tisztelt nyers természet még ma is itt bosszaut bennünket feneketlen sár és por alakjában. A szegény Rácz Demeter dolgát magam is felemlítettem, bár uem nyomattam ki ritkított nagy betüküei. Nem pedig azért, mert mindezekéi szemben azt a körülményt tartom döutő fontosságúnak, hogy 1753-ban, valamint jóval előbb nemcsupán vizi szörnyetegek, — de községi szervezetben élő kétlábuak is laktak Nyiregyházán. A következő ritkított betűkből azt tudjuk meg, hogy az uj települőket nem Károlyi választotta, hanem azok önként jelentkeztek. Megengedem, bár Éble szerint „a kérdést ugy döntötte el magábau (t i. Károlyi), hogy lutherános tótókkal népesiti Nyíregyházát." És választani a jelentkezőkből is lehet. Hát ez csak a szavakkal való játék, a mely különben Szinjátékosainkről. Eló'járó írás. Tessék csak nézni: A tavaszi napok egyikén lelkes kis csapat jön be kicsi hajlékunkba és lármássá lesz egyszerre az a máskor csöndes, nyugodt, egyhangú fészek. A szinjátékosok ezek . . . közös ismerőseink, mindannyiunk barátai s ezért jókedvvel, szeretettel üdvözöljük őket. Most pedig valamelyes viszony fejlődik köztünk közönség s köztük színjátszók között. En, a közönség, azt mondom: — Hohó atyámfia, meghallgatlak ám, miként is imádkozol felszentelt hajlékodban, Thália templomában!? . . . meghallgatom, miként árad ajkadról a szó, az édes, a magyar, a zengzetes . . . ugy-e, mint a mennydörgés viharos éjjeleken — m

;kor is a hős mezét öltöd magadra, — lágyan, andalítóan, mint bérezek közt a patak csobogása — szerelmes epedés szólván ajkadról — ... avagy csúnya, konlár módra, szégyent hozóan a magyar nevedre ! ? És igy megszeretlek művész barátom — és igy megharagszom rád kontár barátom . . . minden te tőled függ, egyedül csak tőled. Azonban ne tessék binni, hogy én most a kritikus téntájába mártom majd a pennám. E'végzi azt e lap i illetékes munkatársa más helyen, jobban, okosabban, mindenek megelégedésére. Most ismerk-dni fogunk. Megismertetem derék szinj d-zóinkat — valameddig tollam ! teheti és birja — m.ndazokkal, kiket ez erdekei talan. És senki ne vesse szememre, hogy: „Mit akar az úr, i his en olyikát az úr sem ismeri, másikát is alig-alig. Hohó emberek, nem igy ám, de nem bizony ! A suszter, ha jó csizmát csinál, olcsón is csinálja, pontos mester j ember is, — hát ugy e akkor tudom, miiyen velemény1 nyel legyek ama suszter emberről . . . no hát . . . ha ' a szineszt játszani látom, ismerem is én öt tetőtol' talpig. sem tartozik a dolog lényegére. Ha téves kifejezés jött a tollamra, bocsánatot kérek, bár talán nem sértő a derék ősökre nézve, ha azt irtam, hojy Károlyi nem szorultságból, de jó kedvéből hivta meg őket a birtokára. De gyerünk tovább. Azt mondja Szabó Lajos ur, mi közünk ezen az ünnepen a régi lakosokhoz, az Aspremont és Báuffy csatlósaihoz ? Hát persze, ha ugy ünnepelünk, a hogy ó helyesnek tartja, akkor semmi közünk. Mert ez szerinte Családi ünnep. Ezt ugyan csak közönséges betűvel irta, de én jóvá teszem a hibát, mert jó magyarsággal mondva, azt hiszem: itt van a kutya eltemetve ! Nem volna azonban lovagias, hogy ezt az elszóllást kiaknázzam. Csak azt kérdem, miért nem a Bocskay hajdúit, Rákóczy kuruezait említette a csatlósok helyett? A Geduly Henrik t. barátom jeles munkájából vett idézetet egész terjedelmében aláírom. De csodálom, hogy Szabó ur aláirta. Mert e szerint az a virágzás, melyet ma ünnepelünk, nem 150 év, hanem csak 85 óv munkájának az eredménye, sót talán még annyié sem, mire! ebben az eredményben talán a vasút idevezetésének is van valami része. És igy a márványtáblán a Károlyi, meg a Petrikovics neve mellé a Nagy-Kállóé is oda kerülhetne. Végül, nem állítottam és nem is hiszem, bogy ez a nép kegyeletlen. De azt sem hiszem, hogy az uj települök kegyeletből hagyták meg ennek a helynek a régi nevét. Meghagyták azért, mert maguk sem azzal a tudattal és szándékkal jöttek ide, hogy itt uj és más várost fognak alapítani, hanem ide jöttek azzal a törekvéssel, hogy a saját jólétük emelése mellett ezt a régi várost újból felvirágoztassák. Csige Ilona. Kicsi és csinos, szőke és kedves. Mi kell még egyéb ? Pedig még más jó tulajdonságai is vannak és csak egy gyengéje s ez: határtalan gyűlölet minden iránt, ami naiv. Igy Gsige kisasszony eskfldt ellensége a mai drámaíróknak, akik is minduntalan holmi naiv kis leány szerepekkel rakják teli darabjaikat. Ki látott már ilyet ? ! Naivitás a XX ik században! szép, de nem igaz. Hanem azért Gsige Ilona verbeli művésznő és nekem nincs is több váayam, mint egyszer például a Loule, vagy a Miczi herczegnőben végig élvezhetni a k sasszony játékát. Ott mulatná meg e kicsi művésznő, hogy mit tud! Es még egyet: A szerelem szépségéről, annak örök igazságáról, senki bennünket oly nagy erővel meggyőzni nem tud (természe'esen c?ak a szinp idon) — mint épen Gsige kisasszony, itt elemiben van! Szóval sok-sok dicsérő szó illethetné ezt a csinos kicsi nőt, egyedüli hibája, hogy — mint a realismus föltétlen hive — ki nem állhatja a naiv leánykákat ábrázoló szerepeket. Egyébként — Makó Lajos szerint — a társulat naivája. Klenovics György. Ha ránézünk, okvetlen az jut eszünkbe, hogy de bizony Isten nem jó volna e művé=z urnák a kezei közzé kerülni. A nagv, a széles vállú, a menydörgős hangú Klenovics urn.ik — gondolom — hatalmas markai lehetnek. És félünk ettől az embertől, látván az ő hatalmas testi kifejlettségét. Pedig tessék elhinni, hogy emez óriá- termetű szinjátékosunk, ki gyakorta rezegteti meg hatalmas hangjával a szinpad falait — ez a Klenovics ur egyik legbárányabb természetű ember szeles Magyarországon és talán egész életén át lelkifurdalás emésztené, ha csak egy legyet is megtalálna egyszer ölni. Nem is ölt meg meg egyet sem!