Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-29 / 13. szám

N Y » R V ! I) « mondhatók sugár útvonalnak. A városból te­kintve ugyanis, bizonytalan fontosságúnak tű­nik fel a debreczeni-utcza, épen annak kez­detén tapasztalható keskenysége és határozat­lan iránya miatt. Ezek a sugárirányu utak azonban főként a város északi részén vannak, mig a déli részen kevesebb számmal szerepelnek. A déli részen tehát a sugár-irányú utak szaporításának szüksége, már fennforog. Ezekkel azonban a for­galmi igények a jövőre nézve kielégítve nin­csenek. Elkerülhetetlen a polgárság igényeinek ama kielégítése is, a mely a kör irányú, a peri­ferikus forgalom tekintetében lesz tapasztal­ható. A mig ugyanis az egyes városrészek csak a központon átvonuló utakon érhetők el, addig még nincsen elég téve a városrészek egymás közötti megközelíthetőségének, egyfelől a for­galom szempontjából, másfelől a város közép­pontjában összetorlódó forgalomnak, rendőri szempontból való helyes lebonyolítására nézve Kör utaknak beiktatása tehát, ujabb szüksége e városnak. Szemünk előtt van az az épitő tevékeny­ség, a mely az utóbbi években, az Erkertek területén megy végbe. Ez a tevékenység bámu­latos mértékben rohamos és joggal arra enged következtetni, hogy ha e terület beépíttetett, ujabb terjeszkedésre a Bujtos területe fog szol­gálni. Mindezek a területek ma még ugyanany­nyira lehetnek szabályozva, mint maga a város már beépített vésze : t. i. sehogy sem. Ezeken a részeken már jó előre meg kell tervezni az utakat, utczákat és tereket, szigorúan szem előtt tartva azokat a követelményeket, a melyek előre láthatólag fel fognak merülni. Ha az Érkertek és a Bujtos területei is beépíttettek, — a mi előrelátható, — a város beépített részének megközelítőleg kör alakja lesz, a mi a mai formátlanságot helyesebb me­derbe fogja terelni. Ekkor már nem lehet meg­elégedni a sugár- és kör-utakkal, hanem eset­leg átlós utak is szükségesekké válnak. A sugár-, a kör- és az átlós utak lesznek a jövőben azok, a melyek ugy a kereskedelem mint főként a forgalom czéijait hivatottak ki­elégíteni. Ez utvonalak azonban, minthogy általános szabályozó-terv nincs, beiktatva sincsenek s a város fejlődik, épül, gyarapszik a nélkül, hogy azok az összegek, a melyek az építkezésekre fordíttatnak, egyúttal hasznára lennének a város szépítésének, esztétikai ala­kulásának és forgalmi viszonyainak, azok elő­mozdításának. Vannak azonban a forgalmi igényeken kivül még más, nagyon is fontos kérdések, a melyekről .— eddig legalább, — gondoskodás nem történt. — Elkerülhetetlenül gondoskodni kell már most is olyan terekről, a melyekben a gyermekek játszhatnak, viszont olyanokról is, a hol a betegek és aggok nyugalma biz­tosítva van. Nem szabad a városnak tűrni azt határozottan az egészségre káros állapotot, a Ch. Szép kilátások! Még ma elmegyek Elzához s ráuszítom Vastaghra. Ha vetett, ám arasson is. Majd meglátod, milyen szép komédia lesz a dologból s legjob­ban mi fogunk nevetni. V. Elza naplója. — 18 . . jan. 25. Erősen készü­lődünk a jégünnepélyre. A férfiak titkolóznak előttünk gyengéd nem előtt, persze mi is ő előttök. Ők valami meglepetést terveznek s mi viszont. Azt kicsináltuk, hogy jelmezben fogunk megjelenni, de azt egyik se akarta megmondani, hogy milyenben. Improvizált vizitteim azon­ban már sok eredménynyel jártak. Megleptem a Micikét. A kis hamis (szemtelenül fiatalítja magát, mert 20 év helyett következetesen 16-ot mond) varrógépe mellett ült s nem tudta elrejteni rövid empire ruháját. (Peisze az a czélja, hogy a fiatalság megbámulja szerinte for­más bokáit.) Hosszú ostrom után megvallotta, hogy mint virágárus leányka akarja magát a fiatalság szi­vébe belopni (a szemtelen már úgyis magának hódította Térit!) — Falánk tanitóék is erősen készülnek. Az asz­szony elárulta, hogy Bábi leánya kártyavető czigány­leányként akar megjelenni. No hiszen, a mi a széles arczát, idomtalan termetét, hatalmas lábát és kezét il­leti, igen alkalmas jelmez, de hát szegény ahhoz meg nagyon ostoba, hogy szükség esetén kártyát vethetne. A Pénzes leányoknál is házkutatást akartam tartani, de minden kísérletem dugába dőlt, mert folyton zárt ajtók mögött dolgoznak. No, de hiszen szép alakok lesznek ezek a komlópóznák, méter hosszúságú korcsolyáikkal! A többi versenytársakról még semmit se tudok. — Én rózsa cosl.ümben leszek. Buhám és kalapom rózsaszínű lesz s a kalapomat, vállamat és mellemet rózsafüzérek fogják ékesíteni. Azt hiszem, hódítani fogok s kitűnően mulatok ! VI. Színhely: jegyzői iroda; idő: a jégünnepély utáni reggel. — Vastagh izgatottan jár fel s alá. Kezét ökölbe szorítja, fogait összeharapja, hogy szinte csiko­rognak s szenvedélyesen monologizál : Az isten verte mely ma Nyíregyházán uralkodik sa melyeta fák és növényzet hiánya okoznak. A porkép­ződést megakadályozó természeti adományokat okvetlenül ki kell használni s nem szabad úgy elbánni a növényzettel, mint a hogyan az itt tapasztalható. Ki kell irtani az u. n. zsák-utczákat és a más utczákban található zeg-zugokat, is, egy­részt a közerkölcsiség és a közrend, másrészt a közegészség szempontjából. Már most meg kell állapítani az ipar­telepek és gyárak helyeit, ki kell jelölni az egyes később szükségessé válható középületek elhelyezésére szolgáló területeket, szemmel tart­ván azt, hogy az egyes városrészek is élvezzék áldását azoknak a javaknak, a melyek a köz­épületek helyes elosztásával, az egyes város­részekre juthatnak. Ezeknek és sok más kérdéseknek he­lyes megoldása, csakis helyes és körülte­kintő, egységes városterv alapján lehet­séges. Nem szükséges ezt bővebben fejtegetnem, mert hiszen van példa elég sok, a mely a vá­rostervek szükségét bizonyítja. Báraa sokat hallottam az elégedetlenkedő hangokból és tu­dom, hogy mindenki érzi itt Nyíregyházán a helyes városterv és városrendezés szükségét, nem tartottam feleslegesnek a kérdést a sajtó utján felvetni, hogy illetékes helyen a város tanácsánál is fontolóra vétessék ez az ügy A műszaki kérdésekben laikus közönség előtt, szinte önmagától vetődik fel ezek után a kérdés: vájjon nem-e a városi mérnöki hiva­tal hatáskörebe tartozik a városrendezés kér­dése? E kérdésre határozottan azt felelhetem: nem. A város mérnökei hivatva vaunak a jö­vőben már meglevő városterv adctai alapján az egyes telkeket és épületeket kitűzni, kije­lölni; megadn: a rendezőterv alapján az útak magasság viszonyait, az építkezéseket ugy a közegészségügy műszsaki része, mint a kon­struktív kérdések szempontjából felülbírálni, engedélyezni, de hivatásuk körébe nem tar­tozik az általános városszabályozó terv elké­szítése, hanem az abban foglalt adatok végre­hajtása ós az építésügyi szabályzatok betartása felett való őrködés. A mérnöki hivatalt okolni azokért a hibá­kért, a melyek városrendező műszaki szempontból Nyíregyházán előfordultak: nem jogos és nem helyes! Nyíregyháza az utóbbi néhány évtized alatt oly rohamosan fejlődött, oly gyorsan épült be, hogy ugy a város tanácsa, mint a mérnöki hivatal Í3, megerőltető munkát végzett. A megyeház eldugottsága, a Korona szálló hibás elhelyezése, az épülőfélben levő templom bal oldalán levő emeletes uj épület­nél elkövetett tévedés, mind nem róhatók fel sem a tanács, sem pedig a mérnöki hivatal­nak, csak azért, mert azok megépítése előtt helyes városterv még nem volt! Elérkezett azonban végső ideje annak, hogy a helyes fejlődés szempontjából végre volna meg azt a vén boszorkányt! Elrontotlta az egész este fogva tartott, s készakarva a jégpálya Kevésbbé megvilágított helyein akart tartani. Hiába őrültein, hogy a korcsolyázás alatt a szép Békásinéval lesz alkalmam mulathatni, hiába számítottam ki előre, hogy mi szépet és kedveset fogok ennek és amannak mondani, a czudar nem bocsátott ki a körmei közül. Ördög és pokol, mily összeesküvés volt ez ellenem! S mily skandalum; mennyire meg vagyok bélyegezve! A mig én ellenszenvvel hallgat­tam Elza szerelmi ömlengéseit, s azon törtem a feje­met, miként szabadulhatnék meg tőle, azalatt az egész társaság rajtunk, különösen rajtam mulatott! S nem elég ez, hanem még a feleségem is felingerlődött! — Huh, milyen szemmel nézett rám, a mikor haza indul­tunk ! Az egész uton nem szólt egy szót sem, itthon se czivakodott, — pedig jobb szerettein volna, ha kitölti rajiam bosszúságát s ismét helyreáll köztünk a békesség. Nem czivakodott, hanem egész nyugodtan mondta, hogy elhágy. S most csomagol s úgy látszik, hogy csakugyan beváltja az igeretét. — Oh én szerencsétlen, miért szü­lettem e világra! Hiába kezdek akarmibe, a világ nem ért meg, az emberek félreismernek s legszentebb szán­dékaimat félremagyarázzák ! — Minek áldozom én fel magamat a közjóért, mikor ez a jutalmam! — Jaj, de fáj, de kábul a fejem! — Oh le utálatos, vén boszor­kány! s te akasztófáravaló Téri és Ghászár. Tőletek indult ki az egész czudarság, de várjatok csak, majd eljő még a számadás id<>je ! S te édes egyletem, melyi-t ugy gondoztam, ápoltam ! Pusztulj el te is az ember, k gonoszsága miatt! — S te leánykuli inteiligentia, mely­ért oly sokat tettem, — kétszer már neveltél rajtam s most újra pellengérre állítottál. Meg akarsz alázni, meg akarsz fosztani családi boldogságomtól ! Te hálátlan ivadék, ezentúl kerüllek, mert megvetlek! — Légy átko­zott s öljön meg az unalom ! — fáradtan leül, kezébe temeti arczát s elhaló hangon sóhajt : A fejem, jaj a fejem ! Eőri. olyan tervet szerezzen be a város, a mely a kor fokozódó igényeit kielégítse, a melv terv (ha a tanács és a mérnöki hivatal, sze­mélyekben változik) megmarad és irányt í 0o adni azoknak, kik a város vezetését a vőre nézve, tehát a későbbi évekre kezükl Je veszik Elmulaszthatatlan kötelessége a város­nak, hogy ez megtörténjék. A városterv beszerzésénél azonban, egy könnyen elkövethető hibára figyelmeztetem e város tanácsát; arra t. i. a mely megtörtén­nék, ha a város szabályozó tervet a mérnöki hivataltól kívánná beszerezni. A mérnöki hi­vataltól ezt kívánni nem szabad; elsősorban azért, mert nem kötelessége, másodsorban pedig azért, mert hivatalból (értve: köteles­ségből, „muszájból") tervezni, merőben abszur­dum, ha azt kívánjuk, hogy abban a tervben életre való eszmék legyenek lefektetve. Bizony­ság erre székes fővárosunk, hol milliók hasz­náltattak fel építkezésekre a nélkül, hogy a város olyanná vált volna, a minővé ugyanoly áldozatok mellett tenni lehetett volna. De Budapest általános szabályozó terve hiányában még inkább hibák fordultak elő. Példa erre a Dreher-féle négyemeletes palota, a Kossuth Lajos utczában, a „Zöld udvar" (i emeletes), a melyeket megépítésük után le kellett bon­tani; az eskütéri híd környéke s az eskü ut, a 3 emeletes épületek közti négy méteres utcza a belvárosban stb. Helyes városterv beszerzésére egyedül helyes ut, a tervpályázatok eljárása. For­duljon a város tanácsa bizalommal a Magyar Mérnök és Építész Egylethez, szerezze be ez egyesülettől a tervpályázat hirdetésének fontos adatait, melyek alapján írjon ki — a hazai építészeket és mérnököket versengésre felhívva, — pályázatot. Eredményes lesz a pályázat! Biztosíték erre, magyar műszaki karunk töké­letessége. Felhívtam e város polgárságának figyel­mét, az említett városrendezés szükségessé­gére; megmutattam azt az egyedüli helyes utat, a melyen ez ügyben járnia kell. Most még, egyre kívánok kiterjeszkedni. Minden napi, minden órai késés, a mely a helyes városszabályozó terv be­szerzésének idejét hátráltatja, oly mulasz­tás, a melyet helyrehozni, csak nagy anyagi áldozatok árán tud, a későbbi generáczió! Nyíregyháza város rohamos fejlődése bizonyság arra, hogy a végső idő elérkezett. Ne tartsák vissza kicsinyes financiális tekintetek e város józan gondol koeásu polgárságát, a teendők vég­rehajtásától ; gondoljon mindenki azokra a pénzáldozatokra, a melyeket később ki kell dobni, ha a mostani helytelen irányban épül tovább e város! Gondoljon minden polgár uno­káira, a kiknek még átka is kisérheti az elődök mulasztásait! Mindenkor irigykedve hallom említeni* a külföld szép váiosainak neveit! Irigylem ha hallom, hogy ez, vagy az a „német", büsz­kén veri a mellét, hogy mily szép az a város, a hol ő született! A mily irigykedve gondolok azonban ezekre, olyannyira büszke volnék magyar városainkra, ha azok polgárai, a külföld mutatta helyes nyomon haladva, igye­keznének városukat egészségessé, széppé tenni; ha a magyar nemzet is oda írhatná városai­nak neveit amazok sorába, a melyek az uj kor, a civilizáció idejében nem mulasztották el szépségükkel is lekötni fiainknak szivét, a szülő­város iránt érzett ragaszkodását, szeretetét, minden büszkeségét! Boldog volnék, ha a márcziusi tettek eszméje, ma is, nemes alko­tások képében szállna vissza a magyar szivekbe; ha a nemtörődömség takaró lavinája megin­dulna s lecsúsznék a magyar szivekről; ha a termékeny talajt, az érző magyar keblet is el­árasztaná melegével az a termékenyítő nap­sugár, a mely a müveit nyugat népeit, már oly sok időn át élteti! Fel tehát! Mutassa meg Nyíregyháza vá­rosa, hogy a müveit városok sorába kíván so­rakozni ; hogy nem tekinti azokat az apró­lékos kiadásokat, a melyek eltörpülnek amaz előnyök mellett, a melyeket a helyes városrendező terv nyújt! ilj. Pisszer János, épitész, a templom építkezés műszaki ellenőre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom