Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

IV t If V 1) — Hölgyeim ! Legmodernebb a legkedveltebb szépitőszer az egész világon elterjedt Földes-féle Margitcréme. Teljesen ártalmatlan zsírmentes arczkenőcs. Meglepő csodás hatású, szeplőt, májfoltol, pattanást és az arcz mindennemű tisztátlanságát pár nap alatt eltávolítja, a ránczokat, redőket kisimítja és az arcznak finom, fiatal, rózsás szint ad. Nigy tégely 2. kicsi 1 korona. — Kapható készítőnél: Földes Kelemen gyógyszerésznél Aradon és minden gyógyszertárban. (II. 206- 5— l) — A ma?y. klr, államvasutak igazgatóságának értesítése szerint a kereskedelmügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltóságának rendeletéből a marosludas-beszt. rezei helyi érdekű vasútvonal Maros-Ludas állomás és MezőSzengyel Tóhát megálló-rakodóhely között fekvő, „Maros Ludas község" megálló rakodóhely, mely eddig csak személy és podgyász forgalomra berendezett megalloh ly volt. f. évi márczius hó 1-én élő állatok kivételével — kocsirakományi teheráruforgalomra megnyittatott. A patikárius. Nyárády Pál, a viczispán álmodozva ült kint a Nyárády-kuria ámbitusán. Egy barna vizsla nyúlt el a lábainál és vakkantva kapdosott a legyek után. — Csitt, te szamár kutya! — dörmögte bosszúsan a viczispán. A nyugtalan állal sunyi módi a húzta le a fejét a lábai közé és a füleivel legyezte magát. Átellenben a Nyárády-kuriával ott omladozott a vármegye székháza. Régi öreg épület; ó-német fedelét megrongálta az idők vihara s az oldalain kilátszottak már a bordái, a durván faragott kövek. — Kidűlünk, pusztulunk! — sohijtott Nyárády Pál. Az uj székházat már én sem érem meg. Az ámbituson sarkantyúk pendültek. Az öreg megyei hajdú, a derék Benjámin jött nehéz léptekkel és peczkesen állt meg a viczispán előtt. — Megkövetem a nemzetes urat, kérdeztetik az urak, mikor lesz a gyalakutai erdőben a vadászat? — Nem tudom én, fiam, amikor az urak akarják; — mondta Nyárády Pál, a kezével legyintve. — Hm . . . Benjámin megcsóválta a fejét, mintha valami furcsát hallott volna. Elment. A széles kőlépcsőkön, amelyekbe már vályút mosott az idő, békétlenül mormogta a bajusza alatt: — Haj, haj . . . nagyon öreg már a nemzetes ur, ném törődik az semmivel. . . — Katalin! Katalin! — hangzott most haragosan az ámbitusról. A viczispán kiállolt s Benjámin kifelé haladtában már a puszta hangra összeverte a sarkantyúit. — A nemzetes kisasszonyt szólítja; — gondolta tisztelettel — de mi'

;rt harakszik? Az udvar mélyén kinyilt a kis kapu. Szélvihar módjára rontott elő a kertből egy fehérruhás, piros arczu leány ; kettéválasztott szőke haja rácsapzott a homlokára, i i — Katalin! Katalin! — Jövök már, jövök ! Nyárády Pál az ámbituson dühösen csapolt valamit a tornáczkönyöklőre. Hosszú, kürtőalaku messzilátó volt! .:: I —'Látod

1 ezt? — kérdezte haragosan és sötét szemmel nézett a futva érkező leányára. — Igen ... hebegte a viczispánlány s a vérpiros arm halaványszint váltott. \ — Mindent láttam, 'Katalin! Beszélj! Ki volt az az emben? • i :— Hol?'— kérdezte a leány remegve és elfordította a. fejet. .. ' i v " — Hol ? A'csudába is! Lent a kertben! A leány reszketett; i . •! ' í'.'— Ai L . . az . . '., egy fiatal ur volt; ismerősöm. <-•' A viczispán' rántott egyet az inge gallérján. • — Ne cáürd-csáváid ja dolgot, Katalin! Mond ki tisztára', ki volt az'az i erhoer ? < •' — Hát az itteni patikarius,

1 Jávor Pista. — Pista? Hm . . . A viczispán felállt. Vastag szürke szemöldöke összerándult és megfogta a két karját a reszkitő leánynak. — Katalin! — Apám! • Leomlottak az öreg kezei. A leány, akinek egy kissé erősen talalta megszorítani a karját, szikrázó szem niel állott előtte. Az öreg meghökkenve nézte s a szivén végigfutott valami melegség. Huh, de kemény nézése van ennek a leánynak. Megver vele. Akárcsak az anyja volna. Félrefordult. Érezte, hogy ellágyul s könny lepi le a szemét mindjáit. Fogta hat a nagy ezüstfejű tajtékpipáját, sirbannyugvó nagydohánNU ősök ereklyéjét és az ujjával bökdösni kezdte benne a dohányt. — Hm, hál mi van azzal a méregkotyvasztóval ? Tán orvosságot rendeltél nála! — A leány nekitámaszkodott az ainbilus kőoszlopának ; a keze odatévedt a könnyű f hér nyári blúzára, a szive tájára és tompán mondta : Szerelem ! Az ezüstfejű tujtékpipa, nagydohányu ősök ereklyeje röpülve koppant az ambitus koczkáihoz és ezer darabra tört szét abban a minutumban. A viczispán ur nagyon haragudott. A gyalakutai erdőben hangos kedvvel folyt a vadászat. A megyei urak csapzott, zúzmarás bajuszszal, feketepiros orczával törtettek előre az ördög árkában. r A viczispán valami szálas, délezeg, fekete legény melle került. Kedves, jó fiúnak látszott, de ugy illett a fegyver a kezébe, mint a seprünyél. A viczispánnak nagy kedve kerekedett, hogy kioktassa. — Aztán, ha vadat lát öcsém, csak hunyja le a szemét és duplázzon rá! A szálas knnarczu legény mosolygott. -- Nem ijedek meg a magam árnyékától, bátyáin! — mondta szelíden és nyugodtan töri le egy hatalmas ágat, mely elzárta az utat. A viczispán csodálkozva nézett rá. Tetszett neki a fiu és már tegezni Kezdte. — Fene nehezek ezek a szöges csizmák, nem gondolod ? — Tréfál, bátyám, nem látszik meg, hogy nehezeknek találná. Ezzel a jég meg volna meg törve. A viczispán eljutott a kedvencz témájához. — Haj, haj, öcsém — kezdte mélabúsan — öreg vagyok már. Elmultak a régi jó idők, amikor még édes atyafiságban voltam az ifjonti erőmmel. — No, no, tán mégsem. . . . — Ugy van az öcsém. Hanem vigye a fránya, nem ez bánt engem. A magam baját majd csak el végzem magammal. De mikor látom, hogy pusztulnak az erkölcsök, romlanak az emberek. Az erőiket elherdálják, az ősi vagyont szintén. Vége . . Kipusztul a világ, kihalnak a magyarok, — Sötéten lát bátyám. — A csudába is ! Ma a magyar dologtalan, mihaszna élősdi. Beh máskép volt az én időmben! — Az már igaz — Mit tuds7 te, öcsém! Akkor ur volt a magyar. Ur a maga portáján. — Hiszen éppen ez a baj most. Mert hogy ur volt valamikor, azt hiszi most, hogy megélhet a hajdani uraságából. — Furcsán beszélsz fiam! — Dehogy ! Magyar embernek derogál a munka. Azt hiszi, az őseit szégyeníti meg vele. Hivatalba dehogy ülne bele. Az eke szarvát dehogy fogná meg. Él a hajdani titulusából, mig a föld a lába alól bitangságba kerül. — Keserű beszéd ez és igazságtalan ! — Keserű ? Lehet. Hanem nézzen körül, bátyám. Látja ezeket az urakat itt? Régi famíliák sarjadékai. Beültek a vármegyébe. Uri kényelemmel és regi virtussal országlanak, de ha — ments Isten tőle ! — összeroskadna a vármegye és kidobná őket magából, mint a tűzhányó, amelynek gyomrát megfekszik a gőzök, mi történnék akkor? Mit csinálnának ? — Semmit ! — Na lám ! Mily gőgösek ezek az urak! Valamenynyi egy-egy kis Isten. Pedig már közeledik a végök, már roskadozik a vármegye. Akkor aztán jönnek a munka emberei, a névnéküliek, a derekak .... — Pompás orátor vagy, fiam ! — A szivemből beszélek! Én is közzülök való vagyok. De mar énm gpróbáltam dolgozni. Persze ahogy lehetett. Nem ősi a foglalkozásom, le is néznek érte, de nem bánom. A viczispán csodálkozva nézett a szálas szép legényre. Ki lehet vajon? — A puska ezért nem illik a kezembe, bátyám ! Nem élhetek uri passzióknak. — Ki ez a kun-gyerek ? — kérdezte aztán a viczispán a vadászat végén az egyik uri vadásztól elgondolkozva. A kérdezett szánakozva legyintett a kezével. — Uri fajta, de elzüllött! Jávor Pista, a patikárius. De patikája még nincs ! — tette hozzá gyunyosan kaczagva. — Katalin! Poroljátok ki a bundámat és pakoljatok !dörmögte harsányan a viczispán ur, amikor harmadnapon a vadászat után újra beállított az otthonába. — Katalin előrebbent. Aztán hová megy apám? — Pestre, a miniszterhez? Katalin meglepődve nézte az öreget. Siró szájjal mondta.-Miért ? — Hogy miért? Hát temiattad! Ti miattatok Megyek patikaengedélyért! Pakots József. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. Nyugotmagyar-osztrák vasúti kötelék. Uj díjszabási füzet kiadása. A nyugotmagyar-osztrák vasúti kötelék keretében 1903. évi márczius hó 1-ével. II. rész, 1. a díjszabási füzet czimmel uj díjszabás jelenik meg, a mely egyrészt a szab. osztrak-magyar államvasút társaság Wien állomása, valamint a Wien (kir.) — Ljm brucki (kir.) vonalának állomásai másrészt a magy. kir. államvasutak budapesti pályaudvarai a budapest-kelenföld L/m. brucki (kir). győr-kis-czellszékesfehérvári (kir). kis-czell-szombathelyi (kir). vonalának továbbá a cs. kir. szab. déli vaspálya társaság Budapest állomása és promontor (kir.) — siofoki és székeifehérvár — komáromi vonalainak állomásai között szállítandó gyors és teheráru küldemények közvetlen elszámolására díjtételeket tartalmaz. Ezen díjszabási füzei egyes példányai a részes vasutak ulján beszerezhetők. (A magy. kir. államvasutaknál VI. Csengery-utcza 33.) Budapest, 1903. február hó 12-én. A mayy. kir. államvasutak igazgatósága a részes vasutak nevében is. 44929—903. C. III. sz. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint Fiúméból Bécsbe Budapesten át és viszont igen mcrsekelt áru I. és II. osztályú g>orsvonatu és III. osztályú szemelyvonatu közvetlen jegyek adatnak ki a következő árakon : I. osztály 41-20 korona II. , 27-20 , III. , 1330 . Ugyancsak mérsékelt árakon Bécsből Károlyvárosra ; és Zágrábba es viszont is adatnak ki közvetlen menetjegyek. A menetjegyek 8 napi érvény tartamán belül az utazás ugy magyar, mint osztrák területen valamint Budapesten az állomás főnök láttamozása mellett egyszer megszakítható. Továbbá Raguzából, Spalatóból és a dalmát partvidék állomásairól ugy Budapestre, mint Bécsbe és viszont szintén adatnak ki közvetlen menetjegyek melyekkel a hajóvonalon való utazáshoz Fiúméig, illetve Fiúméból a Magyar-Horvát tengeri gőzhajózási részvénytarsasag kenyelmeseu berendezett termes gőzhajói állanak. rendelkezesre. Bővebb felvilágosítás nyerhető Budapesten a magv. kir. államvasutak központi menetjegyirodájában (IV Vigadó-tér 1.) továbbá a M. A. V. vaiosi menetjegyirodájában (Grand Hotel, Kárlnerring) Cook Tamás és fia, Nagel és Wortmann, Schenker és társa czég utazó irodájában Bécsben, Slangén Karoly utazó irodájában Berlinben, Nagel és Wortmann czéfrnél Abbáziában és Autonis de Paoli utazn-irodájában Vei nczében. Budapest, 1903. márczius hó. A magy. kir. államvasutak igazgatósága. 27420-903. sz. Hirdetmény. Délnémet osztrák-magyar vasúti kötelék. A fenti kötelékben fa és kéreg szállítására 1900. évi február hó 1-től érvényes kivételes díjszabásban az ,1. szakaszban* felsorolt következő fa-nemekre, nevezetesen : 1. fatörzsök európai, ez alatt a következők éitendök: a) kérges, vagy kéreg nélküli fatörzsök, gömbölyű, vagy c>ak egyik oldalán faragva, valamint legföljebb 3 m. hosszúságú faragott törzs :k. b) tölgy és egyéb lombfa-törzsök, alakos, vagy több szögletü (nem fürészelt) és c) szállithatás czéljából keresztben átfürészelt, vagy hasított fatörzsek. 2. Komlókarók. 3 Táviróoszlopok, továbbá a „II. szakaszban* fatörzsek és sudarfa czikkekre nézve foglalt díjtételek, folyó évi május hó 1-vel érvényen kivül helyeztetnek. A II. szakaszban hordófa, íurészeltfa, vegyészetileg előkészített fák, keréktalpak stb. czikkekre, továbbá kéregre (fakér^gre) foglalt díjtételek változatlanul érvényben maradnak. A fenti díjtételek helyébe lépő uj díjtételek, annak idején fognak közzététetni. Budapest, 1903. márczius hó. A magy. kir. államvasutak igazgatósága a részes vasutak nevében is. 33900—903. Délnémet osztrák-magyar vasúti kötelék. Borczefre felvélele az 1899. január hó 1-től érvényes árudijszabás II. rész, 4. 5. és 6. füzetébe. Fent idézett köteléki díjszabás 4. 5. és 6. füzetének 5. sz. kivételes díjszabásába! (I. II. és III. alatt) borra érvényes díjtételek f. é. márczius 15-től borczetre is kiterjesztetnek. 26912—1903. Hirdetmény. Ezennel közhírré tesszük, hogy, f. évi julius hó 1 tői számitandólag, különféle rak-ulylyal bíró többásványolaj,-illetve szeszszallitasra szolgáló-kazánkocsit adunk bérbe, 1—3 évig terjedő időtartamra. Tájékozás czéljából, a szerződési feltételek lényegesebb pontjai közzül a kővetkezőket közöljük : 1. Az évi bér az ásványolaj szállításra szolgálló kocsikért tonnánkint husz koronában, a szeszszállitásra szolgáló kocsikért pedig tonnánkint harmincz koronában van megállapítva, mely bér készpénzben és évenkinl előre fizetendő. 2. Minden egyes kazánkocsinak a magy. kir. államvasutakon vagy az általuk üzembe vett vasutak vonalain töltött állapotban, évenkint legalább 2000, szóval kettőezer kilómétert kell teljesíteni, illetve belutni. 3. A szerződés megkötése esetén a kilomeler — teljesítmény, valamint a szerződés egyéb feltételei betartásának biztosítása czéljából, minden egyes kazánkocsi ulán, az első évre járó, készpénzben fizetendő bérösszeggel egyidejűleg 200 kor. szóval kettőszáz korona lesz óvadék gyanánt keszpénzben, vagy állami biztosítékokra alkalmas értékpapírokban leteendő. Felhívjuk tehát mindazokat a kik kazánkocsikat bérbe venni szándékoznak, hogy az erre vonatkozó és 1 koronás bélyeggel ellátott ajánlatukat az alulírott igazgatósághoz beküldjék. Az ajánlatnak a következőket kell tartalmaznia: A bérbe veendő kazánkocsik mennyiségét; A kazánkocsik kihasználását, illetve annak megjelölését, hogy a kocsik mily szállítmányok továbbítására fognak hasznalatba vétetni. A bérleti időtartam meghatározását; mire nézve megjegyezzük hogy a kazánkocsik egy évnél rövidebb, illetve 3 évnél hos szabb időtartamra bérbe nem adatnak. Az állomás megnevezését, a melyen a kazánkocsik tárolandók lesznek; megjegyezük azonban, hogy az csakis a magy. kir. államvasutak, vagy az ezek kezelése alatt levő valamely vasút állomása lehet. Az ajánlat zárt borítékban a magy. kir. államvasutak igazgatósága F. 111. szakosztályához (Andrássy ut 73. sz. I. em. 41. a.) czimezve legkésőbb folyó evi márczius hó 31-ik napján déli 12 óráig nyújtandó be a következő megjelölés alatt: „Ajánlat 26913— 903. F. III. számhoz., Később beérkező ajánlatok figyelembe nem véletnek. Az ajanlat benyújtása előtti napon azaz f. é. márczius hó 30-án déli 12 óráig készpénzben, vagy állami biztositékora alkalmas megfelelő pénz értékű értékpapírokban — a bérbe venni szándékolt kocsik menyisegehez képest — kocsinkint K. 200 — szóval kettőszáz korona bánatpénz teendő le központi főpénztárunknál, mely érték, a szerződés megkötése esetében, a berbe vett kocsik mennyiségének megfelelően, óvadékul lesz átírva. Végül hangsúlyozzuk még, hogy a kizankocsik bérbeadásat illetőleg, szabad rendelkezési jogunkat minden teiintetben fenntartjuk. Budapest, 1903. február havában. A magy. kir. államvasutak igazgatósága.