Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

WlV. Avíolvaiíi. 12, szám. Nyíregyháza, 1903. márczius 22, A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZABOLCSMEGYEI TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ' V Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. |f<l évre 4 „ Negyed évre 1 „ K közuégi jegyző és tanir,., uraknak egf>s> évre » 'b riAirv korona Kirv mm ín Hllér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése lamlások Jóba könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Janószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, j - -l i j- /• , . a szerkesztő czime alatt kéretne< beküldeni. targyaban leendő felszo- . ,, , , , . ' " „ triav. kío^iA i,,i„;j Bermeutetlen levelek csak ismert kezektol Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit soregysze i közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill. A nyilt-téri köz'emények dija soronkint 60 fillér. A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4» fii .minden további szó illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein es Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. „Foglalkozzunk a néppel I" 4 nemzet mély fájdalmára s a haza nagj veszteségére mondhatni oly korán s váratlanul elhalt Szilágyi Dezsőnek az u. n. „nagy minisztérium" lángeszű igazságügy miniszterének a mondása volt ez, hogy „foglalkozzunk a néppel!" Egyházi gyűlésen mondta leginkább kálvinista papokból álló gyülekezetben mondta; de az a dolog lényegén mit sem változtat: mert igazán mondta, okra mondta, helyisen mondta és bölc

:en mondta s a ki a napi állapotok felett elmélkedik, szemlélődik s a nép s a haza sorsa csa'i kissé is szivén fekszik, el kell ismernie, hogy indokolt, okos jelszó ez: „Foglalkozzunk a néppel!' Mert mi az a nép'} az istenadta nép? . . A régi római kifejezés szerint :.„misera plebs!" A régi magyar törvények és jogszokások szerint s ezredvéves történetünk szerint: úrbéres! zsellér! jobbágy! . . És ma? ! . . szintén római kifejezéssel élve (nem akarok mélyebb distinctiókba bocsátkozni): cívis! polgár! . . A valóságban, mai törvényeink, jelenlegi alkotmányunk szerint is: 3zabad ember, polgár, a nemzet teste, mely a haza és a nemzet szabadsága s jólétéhez ujabbkori alkotmányuuk szerint hozzájárul: vérrel, munkával, verejtékkel, adózással! Hajdan, egy ezredéven át a nemesség tartotta fel a hazát, ma már a nép a nemzetfeutartó elem ! Régebbben másként volt. Nem is számitott! Plebs volt, rabszolga volt, pária volt; A „Mylcyilék" timája, Rejtelmes halál. A nagy Németország egy kicsiny falujában egy becsületes vargamesteren, ki szükség esetén a halottkém szomorú és nehez funkc.ióit is hivatva volt végezni, megesett egyszer az a bolond eset, hogy a hilva született gyermek halotticz'duláján halálozási ok rubrikájába esetlen nagy hetükkel azt pingálta oda bélhurut. Németországba történt ez a fura história, de bizony megeshetett volni nálunk is, a laikus halottké uek Eldorádójában, ahul faluhelyeken suszterek, szabók, kovácsok, bakterek és egyébb hasznos polgári foglalkozásokat üző derék aty ifiak izmos válaira nehezednek sokszor a halottkémlelés fontos teendői. Aminthogy akadt is mái magyar pái jaannak a híres német halottkémnek. Ez meg nagy bölcsen víziszonyt állapított m g halál-ok gyanánt olyan embernél, ki vui betegségbea pusztult el. A jó ember ki nyilván egy betegseg kétféle elne.ekésének hitte a vízi betegséget, meg a víziszonyt, ,'Zt az utóbbit c^ak azért irta oda, mert furcsábban, tudományosabban hangzik. De hát olcsó mulatság miveletlen emberek tudatlanságát kifigurázni, mikar'm'g a Ingképzettebb orvos is zavarba jón sokszor, ha meg kell állapítania a halál okát s nem egyszer bakot lő a tudós szakember is. A mi utóvégre nem is volna mindég olyan nagy baj. Annak a halottnak már átkozottul mind, gy nkár abban, akár ebben a betegségben pusztult el s az orvosnak sem igen fájul meg a frje attól, hogy levesen állapította meg a halál okál, legieljebb a halálozási statisztika hü ségén esik csorba. De bezzeg misként áll a dolog, li, nem betegség, hanem erőszak okozta a halalt, amikor nem csak a statisztika, hanem a bíróság is érdeklődik a halál oka iránt s az orvos szavától egy ember szabadsága, sőt sokszor élete is függ. Ilyen esetben csak a vádlott javára volna szibad tévednie az orvosnak, szem előtt tartván mindég azt a helyes elvet, melyet az öreg Schenthauer hozott ujb il ine,' újból emlékezetébe tanítványainak, midőn előidasai közben a hírhedt tisza-eszlári pörről mesélt érdekes re niniszczencziákat. „Inkább járjon szabadon, inkább kerülje ki az akasztófát tíz a haza életénél, a nemzet jóléténél számba is alig jött. Legfelebb a földes ur előtt, mint jobbágynak, mint zsellérnek volt némi értéke, mást ol, másként alig! Da számon is tartotta s gondoskodott róla földes ura! Földes ura volt birája, ügyvédje, apja, mindene. Ha nem volt kenyere, faja, adott neki földes ura! Ha nem volt munkája : adutt az uraság munkát s vele megélhetést! Ha tanács kellett: adott a földesúr tauacsot is. Ej nem volt semmi baj! Éhen nem veszett! El nem pusztult! Megélt! Ma másként van. Egymástól egészen függetlenek! De — fájdalom! nem is törődnek egymással! M-jg jo, ha nem ellenségek! És ez uem jól van igy ! És ez káros a népre is, a földesúrra is, a hazára, s nemzetre ineg még leginkább. Eiéít mondotta b. e. Szilágyi Dezsó

; hogy: „

foglalkozzuak a néppel" ! . . . De hát ki foglalkozzék?!! Miként foglalkozzék?! minden hazáját, faját, nemzetit szerető müveit ember! De főleg a köztiszt viselők A szolgabirák, jógyzOk, miu ienf jie hitfeiekezetü papok és tanítók! A vármegye alispánja már megadta a példát, az utasítást. És ennek a hazafias gondo kozásu, mély belátásu embernek, ennek a kormányzásra hivatott kiváló alispánnak minden szava, minden tette elárulja, hogy ő a magyar népet a magyar nemzet testének, törzsének tekinti. Hogy miként foglalkozzunk a néppel ? ! Könnyebben tudok felelni, ha egy kiváló pélgonosztevő — igy szokta volt mindig végezni érdekes elbeszélését a jámbor tudói — „semmint egy ártatlan ember bűntetest szenvedjen, börtönbe kerüljön az orvos tévedése, hibája folytán." Különösen nehéz, kényes az orvos álláspontja azokban a rejtélyes esetekben, midőn a halál hirtelen áll be aránylag oly csekély bántalmazás után, amilyen narnnlis viszonyok között n;incsak hogy ilyen súlyos következményekkel nem szokott járni, hanem m'g testi épség kisebb fokú csorbitásara sem elegendő. Vannak esetek, hogy a test bizonyos helyeire mért igen gyönge ütések után hirtelen beáll a halál. Az ütés lehet olyan gyönge, hogy inkább érintés, simogatás számba megy, vér nyomába nem fakad s hel/én meg sem vörösödik a bőr. S a halalt mégis az ütés okozta. Nem közvetlenül, valamely nemesebb szerv megsertése álti.1, hanem közvetve azáltal, hogy olyan megrázkódtatást hozott letre a szervezetben, mely az élet föntartásához múlhatatlanul szükséges két fontos funkcziót: a szívműködést és a lelekzést hirtelen megakasztja. Az orvosok műnyelven „choc'-nak hívjak az orgtnizinusnik ezt a nagy fokú megrázkódtatását. A halálnak ilyen sajátságos körülmények közöt! való bekövetkezhetésére egy érdekes eset vezette rá az orvosokat. Francziaországban történt egy félreeső kis fa u paróchiáján ahol egy De la Goltonge nevű abbé őrködött hű nyájának lelki üdvössége fölött. A derék lelkipásztor hivei lelki üdvösségének hűíéges gondja mellett azonban saját testi üdvösségének gondozásáról sem feledkezett meg egészen. Csinos fiatal gazdasszonyt fogadott maga mellé, hogy gondját viselje. Híveinek mi kifogásuk sem volt az ellen, de bezzeg szemet szúrt a püspöknek a szép menyecske, a ki menten kiadta a szigorú kegyetlen parancsot, hogy az a gazdasszonynak kusé fiatal és túlságosán csinos vászoncseléd rögtönösen hagyja ott a paplakot. Következett a bucsu érzékeny p^rcze, a szerelmes abbé czirógatja, simjgUja a fiatal nőt, nyaka I köré fonja karját és egy bucsucsókra magához szorítja, í De mielőtt ajkához ért volna, egy jajszó nélkül hátrahanyatlik a nő feje, s az abbé egy kihűlt tetemet tart a karjai közt. Ölelkezés közben kissé megtalálta szorítani a gége táját s ez a testrész azok köze tartozik, amelyeknek csekely fokú bántalmazása is choe-ot képes előidézni. Abban áz időben azonban erről mit sem tuddára hivatkozom, mintha szürke elméleteket hajszolnék össze. Felidézem azért a három, négy évtized előtt való időből, a hatvanas, hetvenes évekből Jármy József volt eperjeskei nagy birtokost. Hogy egy kissé igazoljam, miként nem valami közönséges emberről beszélek, az ifjabb nemzedék kedvéért megemlitem, hogy ez a Jármy József azonfelül, hogy kitűnő gazda és nagy vagyonú ember is volt, a jelzett hatvanas s hetvenes években főispán-jelölt is volt. Saját szemeimmel olvastam levelei között gr. LónyayMenyhértnek hozzá intézett levelét, melyben a főispáni állás elfogadására szólította fel. Tehát ennek a kiváló uri embernek a háza, melyben bizony igen sok előkelő s magas állású ember fordult meg, folyton nyitva volt a legközönségesebb, legszegényebb ember előtt is, csakúgy mint a 30-as és 40-es években, a jobbágyság korában. A tanács is készen volt nála mindenkor. Ment is hozzá, fel is kereste a falu minden ügyes-bajos embere és szívesen, nyájasan, atyai jó indulattal, minden nagyúri leereszkedést mellőzve kikérdezte, kihallgatta, oktatta és tanácsolta népét! Nemcsak, hanem ha a falun végig ment (sokszor voltam szemtanuja, mert magához vett kísérőül a mezőre, gazdaságba stb. mint a reform, hitközség azon időbeli lelkipásztorát) s észrevette, meglátta (és mit nem látott ó meg), hogy valamelyik atyafinak romladozik a kerítése, kapuja, háza, teteje vagy istállója, magához vette az utou, feltárta előtte tapintatosan, tak még az orvosok, rá mondták, hogy az abbé ölte meg a nőt s az ártatlan pap börtönbe került. A rendkívüli esemény nagy szenzácziót keltett egész Francziaországban s füléhez jutott egy dragonyos kapitánynak is, ki midőn a rejtélyes esetet meghallotta odament a bíróhoz s egy hasonló esetet mondott el neki. A tiszti kaszinóban egy ko'legája mesélte egyszer, hogy a gégére mért gyenge ütéssel meg lehet egy embert ölni. A jelenvolt tisztek kételkedtek az állítás lehetőségében, s fogadas lett a vitatkozás vége. Egy fiatal tiszt vállalkozott rá, liogy végrehajtja magán a kísérletet, mely tényleg sikerült is, mert a gyönge ütés földhöz teriiette őt s eszméletlenségéből csak nagy nehezen lehetett magához téríteni. Ez az eset azonban épp oly kevéssé tudta meggyőzni a bírákat, az esküdteket és az orvosi szakértőket, mint a szegény pap esküdözése ártatlanságának folytonos hangoztatása. Súlyos börtönre ítélték szegényt gyilkosság miatt. A tudósokat azonban továbbra is foglalkoztatta ez a rejtelyes dolog. Akadtak közöttük olyanok, akik kezdtek már hinni a dolog lehetőségében, midőn gyors egymásutánban több olyan eset történt, mely minden kétségét kizálólag igazolta azt, hogy a test bizonyos részeire mért gyönge ütések tényleg okozhatnak hdált. Történt ugyanis egyszer, hogy egy hires dán orvos eljött Párisba, hogy ott egy általa föltalált csodakurával babért és aranyat arasson. Ez a csodadoktor azt kürtölte szét, hogy az aszthmát, a nehéz lélekzést, ezt a kinzó súlyos betegséget ő könnyű szerrel megtudja gyógyítani ugy,' hogy a betegnek a torkát ammoniakkal ecseteli be. Csakhamar tömegesen tódultak hozzá a betegei s Lajos Fülöp király huga, madame Aleiáide is, kit szintén kínzott az aszthma, alá akarta magát vetni az uj kúrának. Szeren cséjére azonban megelőzte őt egyik udvarhölgye, ki szintén nehéz lélekzését sietett kikuráltatni a dán orvossal. Abban a pillanatban azonban, amikor a dán orvos az ammoni.kos ecsettel oda ért a torkához hirtelen összeesett es szörnyet halt, Adelaide asszony ezek ulán nem igen volt többé kíváncsi a dánus csodaiturájara s megadással viselte tovább is betegségének kínjait. Csakhamar ezen tragikus eset után fordult elő megint egy hasonlo haláleset. Egy apa kis fiit elküldte a trafikba. A trafikosné sovány és öreg volt. Hórihorgas nyakan