Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-15 / 11. szám

ott villogott a fény, a régi, ugy mint egykor. Egy másodperczig tartott csak. Aztán csendes rezignáczióval mondottta: — Már én ilyen vagyok. — Még ma is ? Márczius tizenötödikén. — Ma talán még inkább, mint máskor. — Igazán nem értem. Az öregen egy pillanatra mégis úrrá lett az indulat. — Fiatal még, öcsémuram ahhoz, hogy mit dent megértsen. Ekkorra már odaért hozzájuk a másik negyven­nyolcas honréd, Kazó bácsi, néhány ünnepi ruházatu és nézésű fiatal embernek a társaságában. Ezek az utób­biak nagy zajjal Toltak: — Mi lesz az első szám? — kérdezte az egyikük. A ket honvéd felütötte a fejét: — Micsoda? .Szám"? Hát mi ez? Komédia? Színház ? Valamelyik nagyhangú ur nagy páthosszal szavalta: — A megnyitó szám a dalárdáé ? — Micsoda lesz az ? — kérdezték. A nagyhangú ur szellemeskedni próbált: — Sejthetitek, hogy nem Beethoven gyász-indulója hanem a Himnusz. — Es azután ? — Azután szónokol a polgárság nevében a Hor­váth György. — És? — A tanulóifjúság nevében Kovács Zoltán, az iparos ifjak megbízásából pedig én, azután ismét a dalárda énekel. Egyik ötletesnek igyekezett lenni: — Legalább bevágtad jó a beszédedet ? A nagyhangú ur fölényes nyugalommal mosolygott: — Ne aggódjál! Nem vallanak velem szégyent. — Miről beszélsz, vagy helyesebben a magad be­szédét mondod ? Amaz dühbe gurult: — A kérdés ugyan elég ostoba, de azért megfele­lek reá, — mondta, majd bántó vállvonogatással tette hozzá : De nagy dolog is ez a beszéd. Semmiség. — Nem nagy annak a ki ért hozzá. — Ugyan, az Istenért, mi van ebben valami külö­nös érteni való ? . . Néhány frázis az egész . . . . . . Mintha a két honvéd kissé összerezzent •olna . . . A szónok ur czinikus nyegleséggel folytatta : — Néhány frázis az egész! Ugyan van ebben az országban ember, akinek csak egy parányi agya van, hogy ne tudna összehozni egypár ügyes és puffanó mondást, néhány csillogó fordulatot, néhány hangzatos metaforát . . . — Az igaz, — rebegték az uracskák. Az öreg honvédek szeme pedig mintha könytől lett volna ragyogóvá. A szónok úr rendületlenül beszélt: — összehozni néhány körmondatot márczius idu­sáról, a szabadságharcz vérhullámairói, a zsarnoknak az önkényéről: — mindenhez csak nem kell kiváló talentum ? — Annyi szent! — felelte a kórua. — Ha meg esetleg nem volna elég kerek a beszéd, az sem tesz, — az újságban, a megjelenés előtt magam nézem át és magam javítom ki. A két honvéd szeméből most már kihullott a könny. És suttog . . . Akkor . . . Akkor a tavaszi zsengék illatának reszkető fodrocskáival a szabadság vágyónak a lánghullámai ölelkeztek. Akkor a kiáradó tavaszban ott rezgett a könyörgés: legyen szabad ez az ország. És ifjak szivéből iramlott fel a magasba a fohász : magyar legyen ez a föld kivülről is, belülről is. Most? Ó .néhány frázis csak az egész' .... Fáy Nándor. N Y t r v ; p fi k ország lángol, s kutyák nyalják tócsákban a vért a [ vesztőhelyen, a legnemesebb francziák vérét. És a tüz- ' özönben, a Téráradásban tiz százíd szivárgó eszméi I bugygyannak egyszerre napfényre A szenvedély, mint a | felgátolt folyó, mikor kicsap és gátat szakit, ronda mo- i csárral fertőzi a hasárt. És a tűzvarázsból kirobban egy férfi, a legférfibb. Az égő házak lángolására kirajzolódik ' silhouetteje: Napoleon. Az az ember, a ki legjobban I tudott akarni, a ki kényszeríteni tudta a sorsot és majd- | nem le tudta igázni Európát. A corsicai hadapród, az alezredes, a conzul, a eeászár. Az özvegy Josephine férje, i a kiből a felesége csinál tábornokot: a császár, a ki­nek el kell válni magtalan nejétől, és a parvenü, ' ki a leigázott Habsburgok ajtaján kopogtat leány- I ért. A hős, a ki meghódilja a pyramisokat és le- | tapodja az Alpyk szűz havát. A császár a ki után vakon rohannak ezrével a biztos halálba, a ki uj művészetet rendel, a ki tyranus a szerelemben is. Oh, ha valaha emberi észnek vagy költői képzeletnek visszajöhetne pillanat, a mikor elszánta magát, hogy Oroszor­szág ellen indul Ma is szikrázik ajbetü, amelyben olvassuk, hogy szorítja vissza a nehézkes, öreg Kutuvozot Orosz­ország belsejébe. Tolsztoj élesen rajzolja meg a kölőmb­séget kettőjük közt a Háború és békében. A nehéz, öreg oroszt, a ki nehézkesen görnyed térdre a tábori szent-kép előtt, idomtalanul mozog, nehezen dünnyög és a császárt, a kit kölni vizzel mosdatnak reggel, s a közbe intézi félgondolatokkal az állam dolgait. Ilyen lett volna a világ leigázója, a ki Moszkvából igazgatja a pár.sí színházat és palotája könyvtárát. Ilyen ő, a férfi, a ki tudott a mezőn hálni, s minden órán felhagyta magát költetni éjjel is, ha fontosabb hír jött utána ? Nem, bizonyosan másforma, csak Tolsztoj czáfolt magára s a kosmopolitán kiütötte magát a hazafit. Akármilyen volt is, nekünk mindegy, mindegy a nemzetnek, a mely nem hallotta meg az ő szózatát, mikor összehívta a Rákosra, királyválasztó gyűlésre. Napoleon a világé és a franczia nemzeté, meg az in­validusok sírboltjáé, a melynek a padmalyában alszik mélyen, mozaikból kirakott cserfa koszorúban, a mely­nek minden levelére egy győzelme van felírva, a zászlók közt, a miket ő hódított el. Az egész templom tele van zászlÓTal. MélázTa tesszük le a könyTet, a melynek lapjairól az ő élete története néz ránk s egy sereg arezmása. A mulandóság hava hull a kezünkre, fagyos, fehér pely­hek, az ablakunk alatt is szállingózik, a sok égi pehely s a homályos távolban, a hóesésen át, mintha az ő alakját látnók, a mint Verescsagin megfestette, a mint zöld bársony köpenyben, alacsony prémes sapkában, magas csizmában ott megyen biztos lépéseivel a csikorgó havon, a mely alól hallott vitézek kardja meredez ki a nagy orosz pusztaságon. IRODALOM. A franczia forradalom és Napoleon kora.*) A vaskos könyvek ellen valami előítélet féle rög­zött belénk. Manapság a legtöbbet olvasó ember is hátrább tolja az ötkötetes regényt és az egykötetes után nyújtja ki a kezét. Azt tanácsoljuk ezeknek a tartózkodó és kényelmes könyvbarátoknak, hogy most tegyenek le az elveikről, meg az egykötetes olvasmányokról és üljenek neki a Marczali köny­vének. Ne azt vegyék, hogy vaskos a könyv, hanem lássák be, hogy sőt rövid, a tárgyát tekintve. Két em­beröltő zsugorog benne, az a kettő, a mely bennünket, modern embereket a legjobban érdekel, a melyről leg­többet tudunk és legtöbbet nem tudunk. Thierry vég­telen kötetekben irta meg a Napoleon korát és senkinek sem jutott e.-zcbe sokallani. A franczia forradalomról tiz műnkát is elolvas egy művelt ember apránként most egy munkában mindent megtalál. Voltakép az ilyen dolgokról nem i- lehet eleget irai. Olyan vonzók, mint az igazság, és olyan érdekesek, mint egy regény. Még érdekesebbek is. Óh micsoda képzelgőnek neveznénk azt az írót, a ki Napoleont ki merte volna gondolni és phan­tasiából megírni. Nem, művész úr, ilyen merész dolgot csak a természetnek nézünk el, más ne számítson arra, hogy ilyesmit elh tethet velünk. Még a történettudóst is lépten nyomon megállítjuk: honnan veszi ezt? Mar­czali Henriknél nincs szükség az ilyen megszólításokra Hiába is tennők, mert nem győzné elmondani, a mit a könyvéhez tanult. Alaposabb és termékenyeb tudósunk nincs ma semmi téreh, s a mellett az előadása vonzó és érdekes. Ebben a nágy könyvében — jó tenyérnyi széles kötét, rengetég képpel — nincs egyetlen unalmas oldal. Maok a szempontjai, óilágos a rendje, könnyű a stílusa. Nagy idők támadnak fel a kötetében. A legérdeke sebb, legidegesebb, legszeszélyeseéb nép hirtelen felfor­rása, m,ohó lángolása, elharapózása. Mikor egész Franczia­: ~ "A Nagy Képes , Világtörténet X. kötete. Irta dr. Marczali Hénrik. A'Fránlilin-Társutát és Révai Testvérek irodalmi intézet ki adása. Egy:kátét ára diszkötésben 8 forint. Vasati ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 5440—903. sz. Pályázati hirdetmény. A m. kir. államvasutak aradi üzletvezetősége nyil­vános ajánlati tárgyalást hirdet a Gyulafehérvár állomá­son létesítendő mély furatu kut fúrásával kapcsolatos munkákra. A költségszámítás, a szerződési tervezet, az aján­lati minta, a pályázati feltételek, Talamint az 1887-ben kiadott általános és részletes feltétfüzetek Aradon a magy. kir. államvasutak üzletvezetőségének pályafenntar­tási osztályában, továbbá a békés-csabai és h. m-vásár­helyi osztálymérnökségeknél, a hivatalos órák alatt meg­tekinthetők. Az ajánlatokat legkésőbb 1903. évi márczius hó 31-én déli 12 óráig kell benyújtani, alulírott üzletve^e­tőség általános osztályánál. Az ajánlatokat egy koronás, az ajánlat mellékleteit ivenkint 30 filléres bélyeggel ellátva, lepecsételve és a következő felirattal kell benyújtani: .Ajánlat a gyulafehérvári mély furatu kut fúrási munkáira* .Ajánlatok csakis a mélyfuratu kut fúrásával kap­csolatos összes munkákra nyújthatók be. Az ajánlat benyújtását megelőző napon, vagyis 1903. évi márczius hó 30-án déli 12 óráig 200, azaz Kétszáz korona bánatpénzt kell a magy kir. államvasu­tak aradi üzletvezetőségének gyüjtőyénztáránál akár kész­pénzben, akár állami letétekre alkalmas értékpapírokban letenni. A bánatpénzről szóló letétjegy az ajánlathoz nem csatolandó. Az értékpapírok a legutóbb jegyzett árfolyam sze­rint számittatnak, de a névértéken felül száraitasba nem vétetnek. Csak idejekorán beérkezett írásbeli ajánlatok szolgálhatnak a tárgyalás alapjául. Távirati uton tett ajánlatok figyelembe nem vétetnek. Posta utján bekül­dött ajánlatok és bánatpénzek térti vevénynyel adandók fel. Az ajánlatok feletti döntés határideje e pályázati határidőtől számított 2 hétben állapittatik meg, a bánat­pénzek visszaadása pedig a döntéstől számított 8 na­pon belül eszközöltetik. Aradon 1903. márczius hó 8-án. Az üzletvezetöség. 4301—1903. sz. Pályázati hirdetmény. A Mitrovica állomáson megüresedő p. u. vendéglő bérletére ezennel nyilvános pályázat hirdettetik. A bér­let fenti Tendéglőre nézve 1903. évi szeptember hó 1-ével veszi kezdetét és tart ezen időponttól számított öt éven át, vagyis — 1908. évi augusztus 31-ig, bérlő­nek a következő helyiségek bocsáttatnak rendelkezé­sére: I—II oszt. étterem 39 m». söntés 12 m», 2 szoba 46 m', 1 cselédszoba 12 m», 1 konyha 33 m", 1 tálaló 18 m„ 1 éléskamra 9 m«, 1 borpincze 30 m>, 1 fás és zöldségpincze 26 m* 1 padlásrész 92 m« 1 gazdasági udvar. Az egy koronás bélyeggel ellátott és .Ajánlat a m. kir. államvasutak főnt kiirt Mitrovicza állomása pálya­udvarán levő vendéglő üzletre* felirattal ellátott lepecse­telt, borítékba zárt, nemkülönben kellő okmányokkal fel­szerelt ajánlatok 1903. évi ápril hó 1-ével déli 12 óráip az alólirt üzletvezetöség általános osztálya főnökénél (Üzletvezetőségi palota I. emelet 21 sz. ajtó) vagy szemé­lyesen, vagy kir. posta utján benyújtandók. Bánatpénz fejében a bérletre 200 azaz kettőszáz korona készpénzben vagy állami letétre alkalmas érték­papírokban, a szegedi üzletTczetőség gyüjtőpénztáránál 1903. évi márczius hó 31-én déli 12 óráig vagy szemé­lyesen leteendő vagy kir. posta utján beküldendő. Megjegyeztetik, hogy a vendéglő III. osztályú váró es étterem fűtése és világításának felét a magy. kir. államvasutak viselik. Az értékpapírok a bpesti vagy bécsi tőzsdén leg­utóbb jegyzett 14 napnál nem régibb, a napi értéket meg nem haladó napi árfolyam csak 90»/» szerinti ér­tékben számittatnak. Készpénzben letett összeg után kamat nem fizet­tetik. Az ajánlatban a letétel megtörténte megemlítendő ugyan, de a letétről nyert elismervény nem csatolandó. A vendéglő bérletére vonatkozó feltételek a neve­zett üzletvezetőség forgalmi és kereskedelmi osztályban (1 emelet 12 sz.) a hivatalos órák tartama alatt meg­tekinthetők, miért is az ajánlattevőkről fellételeztetik, hogy a feltételeket ismerik s azokat magukra nézve egész terjedelmükben kötelezőnek elfogadják. A fentebbi feltételtől eltérő, vagy a kitűzött határ időn túl beérkezett ajánlatok, továbbá olyan ajánlatok, melyek táviratilag tétetnek s végül olyanok, melyekre nézve az előirt bánatpénz le nem tétetett, figyelembe vétetni nem fognak. Az ajánlatok kőzött a választás szabadon, a bér­összegre való tekintet nélkül történik. Szeged, 1903. évi márczius hóban Ab üzletvezetöség. 2545-903. sz. Pályázati hirdetmény. A magy. kir. államvasutak zágrábi üzlet vezetősé­gének magyar vonalain az 1903. évben szükséges mint­egy 8500 m a tört kavics szállítása iránt ezennel nyilvá­nos pályázatot hirdetünk. Ezen mennyiség csak megközelítő lévén, az 30°/,-al felemelhető és csökkenthető. A szállítás a magy. kir. államvasutaknál érvényben álló 1896. évi 122291. számú általános szállítási feltételek, valamint alólirott üzlet­vezetőség által kibocsátott részletes szállítási feltételek szerint eszközlendő. Az általános szállítási feltételek a magy. kir. államvasutak igazgatóságának központi nyom­tatványtáránál 50 fillér készpénzért vásárolhatók és 20 fillér postaköltség beküldése ellenében posta utján is megküldetnek. A részletes feltételek a magy. kir. államvasutak zágrábi üzletvezetőségénél, valamint az ezen üzletveze­tőség vonalain levő bármely osztálymérnökségnél a hiva­talos órák alatt megtekinthetők. A kiirt mennyiségből 6100 m> tört kavics folyó év május hó első felében, mintegy 30 kocsiból álló zárt vonatokban; a többi pedig esetről-esetre kiadandó meg­rendeléseink alapján lesz szállítandó. Az ajánlatok tisztán és olvashatóan irva, ivenkint egy koronás bélyegjegygyei és a rendes czimzésen kívül a borítékra alkalmazott ezen külczimmel ellátva: .Aján­lat 2545—903. számhoz* legkésőbb folyó évi április hó 2-ikán déli 12 óráig a magy. kir. államvasutak zágrábi üzletvezetőségének I. d. ügyosztályához nyújtandók be, vagy oda posta utján megküldendők. Az ajánlat benyújtását megelőző nap déli 12 óráig az ajánlott mennyiség értékének 5»/<>-a bánatpénz gyanánt alulírott üzletvezetőség gyüjtőpénztáránál leteendő. A beérkezett ajánlatok feletti határozathozatal, illetve döntés azok felbontásától, illetve április hó 2-tól számítandó 8 nap alatt fog megtörténni, mely határidő lejárta után a nem nyertes pályázók letett bánatpénzü­ket azonnal felvehetik. Zágráb, 1903. márczius hó 2-án. A m. kir. államvasutak zágrábi üaletvezetöségc. Osztrák-magyar vasúti kötelék. Rovatolási dijtéte lek életbeléptetése. Az osztrák-magyar vasúti kötelékben 1903. évi márczius hó 1-ével kezdődő érvénynyel visszavonásig érvényes rovatolási díjtételek egyrészt Wien K. F. V. B. Wien St. E. G. Wien 1 K. E. B. (Westbanhof) Hüt­teldorf-Hacking transit. Wien-Donau-Quaibahnhof, Wien Hauptzoll amt und Wien Markthalle, Wien Lagerhaus, Wien Praterquai, Wien Lagerhaus und Freilager ain Schűttel, Wien Oe. N. W. B. loco, Wien Oe. V. W. B. transit. Gersthof, Heiligenstadt, Hernals, Maxing tran­sit, Michelbeuern, Nussdorf, Ottakring, Penzing, ferner Florisdorf és Stadlan állomások, másrészt magyar állo­mások között szállítandó gyors és teherárura vonatko­zólag kerülnek kiadáshoz. Egyes példányok a részes vasutak utján lesznek beszerezhetők. (A magy. kir. államvasutaknál VI. Csen­gery-utcza 33.) Budapest, 1903. február hó 12. A magy. kir. államvasutak igazgatósága a részes vasutak nevében is. Nyugotmagyar-osztrák vasúti kötelék. Osztrák­magyar boszniai vasúti kötelék. Egyes díjszabások érvé­nyének meghosszabbítása. A .Vasúti és közlekedési közlöny* mult évi 153. számában 200,445 szám platt közzétett hirdetmény ut­ján hatályon kivül helyezett díjszabások közül az alab­biak érvényességi tartama a következő módon terjesz­tetik ki és pedig: I. Nyugotmagyar osztrák vasúti kötelék: 1. II. rész, 1. díjszabási fűzet. Ezen díjszabási füzet azon viszonylataiban foglalt díjtételei, a melyek az 1903. évi márczius hó 1-ével életbeléptetendő. IV. pótlék utján hatályon kivül nem helyeztetnek, további intézkedésig érvényben maradnak. 2 II rész, 3. díjszabási füzet. Ezen díjszabasi füzet 5, 6, 9, 10, 11, 15, 17, 30, 31, 36. 41, 46, 47, 48 58. 72, 82, 88, 89, 90, 106, 123, 127, 12*, 129, 135, 145, 147, 153, 154, 163, 164, 165, 192, 197, 199, 202, 204 és 209 tételeinek hatályon kívül helyezesevel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom