Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-15 / 11. szám
\IIV, évfolyam. 11, szem. Nyíregyháza, 1903. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZA.BOLCSMEGYEI TANÍTÓ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Ti márczius 15. K. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre . 2 „ A községi jegyző én tanító araknak eges* évre "•KV n^irv korona RÍTT n/átn áru •»<» flll^r. Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- * czllne alatt k« re t" e* beküldeni , Minden négyszer haróbzott petit .or egyazeri lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos w?*!^ !!i ® 13m6rt kezektö 1 közl&e b> fillér; többszöri közié, esetéoen 8 fill. könvvnvomdá iához iskola-utrza 8 <i7ám I 08 atuatnal £ A nyilt-téri közlemények dija soronkint 6J fillér. Kony vnyomaajanoz íscoia-utcza 8. szám A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4»fii.,minden további .zó (Janoszky ház) intezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. A tífusz és Nyiregyhíza, Lassankint el fog távozni e félelmetes vendég is és ismét napirendre fogunk térni felette. Azaz helyesebben eltávozni csak látszólag fog, itt lappang a városban s csak egy ujabb kedvező körülményt fog várai, ismét fellépjen Igazságtalanok volnink, ha a lefolyt járványt intenzivnek minösitenők, hiszen a hiteles kimutatások meggyőzhetnek bárkit is arról, hogy a tifusz aránylag csekély mennyiségű életet olt ki a többi járványhoz viszonyitva. Ez azonban kevés vigasztalás lehet a gyászba borított családoknak, s kevés megnyugtatás mindazoknak, kik egészségüket féltik, annál kevésbé, mert a tifusz járvány időszakos megújulása, ha hosszabb időközökben történik is. nem ok nélkül kelt aggodalmat egy város lakosságában. E kérdést nem először tárgyaljuk lapunk hasábjain, sajnos, valószinüleg nem ie utolszor. Szóbahoztuk a Bujtos téglavető gödreit, azon tapasztalatból kiindulva, miszerint a „Nyírvizek* lecsapolása óta köztudomás szerint a közegészségügyi állapotok határozottan javultak, s előttünk érthetetlen, hogy a mikor egyik oldalon nagy költségekkel levezetjük a belvizet, ugyanakkor a másik oldalon mesterségesen engedtük le nem vezethető tócsák alakitását. Egyik laptársunk feltétlenül ártézi-, azaz felszökő vizet követel a földtől, minthogy a járványt a jó ivóviz hiányának tulajdo nitja. Tudtunkkal az irányadó városi körök tájékozva vaunak e tárgyban, s hogy mindeddig nagyobb szabású, praeventiv intézkedések nem történtek, annak oka kizárólag az, mert könnyű belátni, hogy oly költségekről van szó, meA „lyigriiék" Mártius 15-én. 1903 . . Mi az, mondjad, a mi l'clver Álmodból, — most magyar f A szabadság szellője tán, Mely a multak fátyolával Egy nemzetet takar ? ! Mi az, mi a nyüzsgő élet Lánczait letépi . . ? Mi az mi a honszerelem Szinte fájó utánzatát Elibém idézi ?! Hiszen tudom, te is tudod. — A szabadság napja! . . . . . . Csakhogy akkor, nem ugy, mint most, Talpra állott a magyarnak Apraja — és nagyja ! Mostan pedig ? . . csak éppen hogy Emlékezünk rájok; Azokra, kik halált lelve — Gondolták, hogy szabad már e Vérázott hazájok ! Hisz nem azért öntözék ők Vérükkel e földet; És nem azért haltanak meg, — Hogy a magyar szabadsága Ne viruljon többet. És nem azért kálváriánk Aradnak szent tere ; Hogy csak ugy, — oly nagykönnyedén — Társas ebéd s vacsorákon. — Foglalkozzunk vele! . . lyekkel a város közönsége, mely a mult évek hatalmas beruházásai czéljából tekintélyes adósságot vett vállaira, — egyelőre meg nem birkózhatik. Mielőtt tehát a tífusztól bucsut vennénk, talán nem lesz felesleges némileg megvilágítani e járvány természetét s utalni oly intézmények bevezetésére, melyek segélyével az lényegesen redukálható, sőt egyszer s mindenkorra megszüntethető. Alig ismerünk nagyobb várost hazánkban, hol a tifusz időszakonkint fel ne lépne s egyúttal kimondhatjuk, első sorban azért, mivel a közegészségügyi műszaki intézmények terén, — Oroszország és a Balkán némely részét kivéve, — Magyarország áll a legutolsó helyen. Számos statisztikai adat és évtizedek óta történt megfigyelések szerint lappangó tifusz mindazon helyeken van, hol az átbocsátó jellegű, kavicsos, homokoí talajban a legelső viz. vagyis úgynevezett talaj viz, nagyobb mérvű, időszakos fluktuálása észlelhető, és pedig a tifusz esetek száma a talajvíz állásával szembeszökően ellentétes irányt mutat. így például, ha a oiult évtized eiso íeiéDtu közzetett kimutatásokból a budapesti napi tifusz esetek számából és a talaj vízállásából megfelelő mértékben grafikonokat szerkesztünk, az igy nyert görbék csaknem pontosan egyenközüek, csakhogy a legalacsonyabb vízállásnak felel meg a legnagyobb számú megbetegedés. E körülményt a bakteriologusok ugy magyarázzák, hogy a lesülyedt talajvíz magával ragadja a talaj csiráit s igy az káros mikrobákban gazdagabb lesz. vagyis a szervezet ellenálló képességét megbénítja. Ugyanezért veszedelmes minden nyilt vízfolyásból vagy tóból való viz vitel is, mert eze'i Nem igy, s nem ezt érdemelték ; Mert nem ez a hála . . . Nem ily ferde, — köznapias Dolog volt az, melyért oly sok, Le, — a sirba szállá, Mert nagy és szent volt az eszme, Szabadság volt bére. Amaz elszált, — ez leverve . . . . . . Miért is, hogy hiába hullt Oly sok magyar vére! Óh ! hát ne igy ünnepeljed E hősöket népem . . . Templomba menj s imádkozzál Azokért, kik hazájukért Nyugosznak már régen. Imádkozzál, — kérd az Istent: Adja még megérnünk; Hogy az a sok martir halál Szabadságunk borult egét Derítse ki nékünk! Izsó György. Yastagh János uram kalandjai. 5. A szerenád. A székesfehérvári .Arany Bárány' szállóban igen vig élet van. Négy jó pajtás mulatozik ott: Inog Demeter m. k. segédtelekkönyvvezető, Nyirő Peter váro-i ellenőr, dr. Hortobágyi Géza ügvvédjelölt-patvarista ts régi ismerősünk Vastagh János. Ő a társaságban a szóvivő; ő jár elől az ivásban jó példával s midőn poharát a czimboráiéhoz koczczintja, jókedvűen el-elkurjantja azt a nagyon felkapott, de ez ideig még — sajnos — semmiképen se igazolt mondást: ,So se halunk meg!" ,Ugy látszik, pajtás, te ma is csak a régi jó czimbora vagy,' szól Inog a mintajegyzőhöz. ,S feleséged, bármiként próbálgatta is, nem tudott kiforgatni a valódból,' folytatta Nyirő. még akkor is nagy menuyiségü ártalmas c-irát tartalmaznak, a mikor járvány nincs. E csiráknak úgyszólván tenyésztő melegágya a poshadó, álló vagy lassan mozgó viz és pedig úgy a talaj feletti (mocsár, tó,) mint a talaj alatti talajvíz, s innen magyarázható, hogy mocsaras vidéken a lázas betegségek állandó otthont találnak, az pedig ma már kétségeu felül áll. hogy a tifusz, tifoid, malária, váltóláz egymásnak édes testvérei, s az elnevezés jórészt attól függ, hogy ezen ártalmas csirák mily nagy ellenálló kepességre találtak a megtámadott szervezetben. Ha most már egy-két valódi tífusznak minősített eset elő áll, helyesebben mondva, kifejlődik, akkor az első sorban az ivóviz, másodsorban a levegő utján rohamos elterjedésre számithat. Ezeu úgynevezett járványok intenzitását csökkentheti ugyan egy lelkiismeretes orvosi kar, erolyes köziga/.gatás, magának a járványuak a kifejlődését azonban csakis a preventív intézkedések gátolhatják meg. Emlékezzünk a legutóbbi kolerajárványra, melynek teijedése feltűnően megegyezik a tífuszéval, ugy-e bár csaknem az összes tiszamenti községek lakosait megtizedelte e csapás, s a Tiszától távolabbi helyeken nem volt konstatálható. Azt hiszem, senki nem kételkedik abban, miszerint e járványt a Tisza vize, mint ivóviz terjesztette el és vájjon preventív intézkedésekkel nem lett volna-e meggátolható, hogy a szegény köznép, mely a járványtól legtöbbet szenvedett — ne kényszerüljön Tisza vizet, vagy a felső fe.tőzött talajvizet inni? Bizonyára igen, ha a községek idejében egészséges ivóvízzel lettek volna ellátva. Neves természettudósok kiderítették, hogy a mocsarakból felszálló mikrobák iniriágjai a „Persze, hogy a régi maradtam, — válaszolt jókedvűen Vastagh, — s maradhattam is, mert Nyirő barátom nagyon téved a feltevésében!" ,De hiszen papucs alá kerültél te mégis, kötekedett Nyirő, mert különben őt év óta nem ma volnál itt először!" „Papucs alá, én? — nevetett a jegyző. Csak szolidabbá lettem, s családos embernek szolidabbnak is kell lennie, mert különben megszólja a világ!' „A védelem gyenge, — szólalt meg most Hortobágyi, — s ez arra mutat, hogy Nyirő barátunknak igaza van. De feledjük Vastagh barátunk hűtlenségét s örüljünk, hogy ismét megtért hozzánk. Remélem, hogy ezentúl majd gyakrabban kirúg a hámból s többször megjelenik a körünkben, hol mindig szívesen látjuk.' „No, erre már igyunk egyet!" szólt Inog s a poharak összecsengtek. A czigány is odaállított a vigadozók asztalához s jó kereset reményében szakadatlanul húzla a fülbemászó magyar nótákat. A mintajegyzőt majd felvetette a jókedv ; magához intette a primást s fülébe húzatta legénykori kedvencz nótáját: .Vörösbort ittam az este," s maga is dúdolgatta: „A lábamon alig állok mégis szerelnek a lányok Ragyogó csillagom, galambom." Igy mulatlak a czimborák éjfél tájig. Vaslaghnak eszébe jutottak a régi jó idők, a mikor gyakran mulatott együtt jó barátaival. Eszébe jutottak a bálok, melyeket szorgalmasan végig láncolt; a mamák, kik nem riadva vissza a sok sikertelen kísérlettől, újra meg újra kivetUték a hálót a „csinos jegyző" után. Visszagondolt a lányokra, kiknek ugyan fogalmuk se volt a falusi életről, de azért mégis oly meggyőzően tudtak beszelni arról a boldogságról, melyet a szalmafedelü kunyhóban lakó s egymásra utalt házastársak élveznek. Visszaemlékezett Szekér Gizellara, arra a szeretetreméltó naiv gyermekre, a ki egyedül képezett kivételt, s a kinek lattara sokszor hevesebben dobogott a szive. Nem állhatta meg, hogy odavetőleg meg ne kérdezze:
