Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

A régi cselédek egyre kissebbedő csoportja mellett szaporodik azoknak sereg*;, kik az év elteltével nyughatatlan ösztönüknél fogva rs miután semmi érdek sem fűzi, semmi kötelék sem tartja régi li lyükli'Z, t y határral arr bb vándorolnak. S az ura, a munka és kenyéradója iiánti hűség és ragaszkodás gyöngülését tanúsítja azon, már nem éppen ritka jelenség, liogy a ga^d.i a szolgálati tv letelte előtt: évközben, sokszor a legnagyobb munka közepette kénytelen túladni csel djén. A est léd nem tekinti urát kenyéradónak, mint akinek érdekével az övé szorosan összetügg s akinek jólétével az ő megélhetése is könnyebb és bízlo-abb lesz, hanem mint egy olyan fölöttest, aki törvényadia jogával élve, őt minél jobban kihasználni igyekszik. Hűsége, k< telességludása csak addig tart, a meddig reá kiszabott felelősség határa ér, azontúl megszűnik. S ezen i gészsegtelen állapot folytán keletkező fekélyt, mely mezőgazdaságunk t stén rágódik, nagyon nehéz, hosszú ideig tartó, sok türelmet igénylő óvatos kezeléssel lehet csak eltávolítani s a kicsapott áradatot vissza kell terelni abba a mederbe, arnely még n ni is oly rég biztos irányt és tág helyet adott a hullámverés nélkül egymáshoz simuló haboknak. Hogy ezt miként érhessük el, erre nézve nem tanácsokat, csak néhány módozatot akarok feli műteni, la lan már ismerteket, amelyeknek helyén való és idejébi n tört' nendő alkalmazásával némileg javíthatunk ezen a sokszor nehezen elvise hető állapoton. Foglalkoz/urik először a cseléd megélhetésen k alap feltételével : a neki járandó bérrel. Az évi fizetes az egyes vidékek, a kereslet és kínálat aránya, a lakosság sűrűsége szerint vagy kevesebb, állaláb in véve nem sok, de mindenesetre eleg ahhoz, hogy belőle megélni lehessen. 1 la kutatjuk mekkorák voltak az elmúlt időkben a cselédbérek, látjuk, hogy a bér maximuma is kis ;bb volt, mint a mostani minimális „sze

cőihn 'ny*-e uz éves nős cselédnek. Viszont több alkalmi és módja volt a mellekken sethez, nem volt az állattartás oly szűkkoi látok közé szoiitva, nem vo'tismerelesa sertésvész, amely az egész évre zsírt és szalonnát, a téli hónapokia sonkát és kolbászt szolgáltató hízókat előbb vagy később, egyszerre és oly hirtelen elpusztítja. Kisebbek vollak az igények, a szükségletek könnyebbi 11 kielégíthetők és így a megelégedés általánosabb, az érdekeknek és a boldogulhatásnak helyhez kötő sválai eiősebbek volt k. Tudom és érzem, hogy népszerűtlen térre lép. k, mikor ezen vi-zonyok javüására a cselédbérnek bárcsak csekély felemelését tanácsolom. Felhozok a sok közül egy nagyon jól bevált és kivitelében éppen nem nagy költséggel járó módozatot. Állandó és m gbizlntó cselédi k nyerése czéljaból egy somogymegyei gazdaságban rnir több év óta sikerrel aikahuaztalik a következő díjazás: az első évben a cseléd a környékben szokásos bérrel bir, a 2. évben 10 koronával több készpénzt, a 3.-ban 50 liter buza, a l-ben 100 liter rozs konvencziójavítást kap. Igaz, hogy ezen kiadástöbblettel nagyobbodik a termelési költség, de hát utóvégre csak szép szóv.il, pénz nélkül ma már semmit sem lehet elérni. Ha egy cseled négy évet eltölt egy helyen és oly bért kup, amely az évenkénti javításokkal föl je em Ikedik a környékben dívó béreknek, bizonyára jól meggondolja magát, mielőtt gazdát cserél és súlyos okoknak k II lenni, a melyek őt a felmondásra kényszerítik. Ezáltal oly cselédeket nyerünk, a kik' l ezután akár mint felügyelőket napszámosok m.'llé, akár mint ilőmunkásokat, vagy pedig mint közönséges munkásokat kevésbbé ellenőrizhető helyeken és időben is nyugodt 1 lekkel alkalmazhatunk. A mellékdijazásokról nem szólók. Ezeknek egyikmásik módozatával gyakran találkozunk, bár az állati és növényi termények árának_ alacsony volta miatt a gazdara sokszor méltánytalan terhet rónak. Még egy pénzbeli áldozat említendő meg, amely csak tágabb értelemben számítható a díjazáshoz és amely különben sem képez nagy kiadást. Biztosítsunk cselédeinknek anélkül sem n <gy értéket képviselő ingóságait. Nem lehet nagy a fizetendő évi részlet, amelynek felét esetleg leszámíthatjuk s ezen eljirássai lehetetlen, hogy ne köteleznénk le hálára cselédeinket. Talán fölösleges arról szólani, hogy cselédeinknek, ha üzleti számításból nem is elsőrendű, de mindenesetre jó konvencziót mérjünk. II is ritkán kerülvén asztalukra, abból élnek, amit a malomtól visszakapnak s ha gyenge gabona után, sok korpa mellett a kevés liszt hamar elfogy, ugy uj mérésig a boltból kell a lisztet hitelre vagy a nehezei! összekuporgalott pár garasért vásárolni, vagy pedig takarékoskodni a meglevő kevés liszttel, aminek a rossz tápláltságu ember kisebb munkabírása folytán a gazdaság vallja kárát. Ha belterjes gazdálkodás mellett cseledeink családtagjainak, vagy legalább egy részének egész éven tu tunk bár olcs) ár mellett, napszámot és igy keresetet nyújtani, ezzel mintegy lekötjük nagyszámú cselideínke ; uiir pedig ilyeiii kkel birai, mint akikre minden időben bizton számit hatunk, oly előny, melyet csak az tud kellően méltányolni, aki érezte munkaidőben a dolgos k'z hiányainak káros következményeit. S ha kínálkozik alkalom régi, hűséges szolgáinknak a íőldmivelésügyi miniszteiium á'tal meghonosított megjutalmazására, ne mulaszszuk el, díszére válik ez magunknak is és követendő például összes cselédeinknek. Ami a bánásmódot illeti, legyen íz-műnk előtt ezen elv : kellő helyen alkalmazott szigor és méltányossággal párosult igazság. Ennek következetes betartásával képesek leszünk, ha nem ideális rendel fenlartini, de olyat, aminőt a sok f le elemből álló cselédségnél fenyítő eszközök alkalmazása nélkül elérni lehet. S ép ezért, ha erős kézzel szorosan fogjuk is a gyeplőt s ha néha nélia a nógitás szökség?ssi is válik: ha arra ok és alkalom kínálkozik, ne sajnáljuk a barátsigos és bi/titó simogatást, nem tesszük vele migu lkat kisebbé, neai rontjuk la a fegyelmet és nem csorbítjuk a mrgünk feljebbvalóságán k minden körülmények között fenntartandó tekintélyét, hisz ezzel a 1 gulólsó cselédben, is a tán csak rövid ideig Inrló, azután újra elalvó törekvésnek, igyekvésnek szándékát keltjük fel. W T 1 R v R r- f: H Szoktassuk őket arra, hogy mindegyik felelős legyen reábízott munkájáért és a rea bho t targyakért, n zzünk sok=zor utánuk s vonjuk számadásra ők t már a legkisebb hibánál, a legcsekély k mulasztásnál s lia's jó szóvali intés és dorgálás hatus nélkül lenne, és igy tenyitésre, a többi előtt p Idául szolgalandó büntetésre kerül a sor, miután kínálkozik elég más m dozat, csak utolso eszkő/ül alkalmazzuk a pénzbírságot, amely a leg'iz kenyebben tujfó és amely büntetés a legtöbb esetben elégületlenséget szít, a legcsendesebb emberből is feleseiét, hanyagot heiyével nem sokat törődöt csinál. Hisz van elég eset rá, hogy a cseléd év közben valami, a gazdaságnak direkte talán semmibe kerülő szívességre kér: ünnep alkalmával fogatot vagy időt atyufilálogalashoz, vásárkor előleget stb., ilyenkor hivatkozással mulas/tasara vagy erre okot szolgáltatott hibájára, bünteti skep tagadjuk meg kérése kivitelét: oly fenyítek lesz ez, mily anyagilag nem érinti ugyan oly közvetlen, de amelyet elfelejteni egyhamar nem fog. Ha pedig a pénzbírság a dolog természeténél fogva el nem kerülhető, feltéve, hogy nem valami törés, rontás vagy hanyagság és mulasztás loiytán anyagi kár térítendő meg vele, használjuk fel az igy befolyo összeget buzgólkodó, szorgalmas cselédeink biztatasara, megjutalmazására vagy h< lyezzük kilaiasba a megLüntetettnek, ha év végéig viseletével és munkásságával erre rászolgál, a bírságot visszakapja. Foglalkozzunk többet cselédjeinkkel, ne zárkózzunk el ('elsőbbségünk lu latában és rideg éreztetésével kisebbnagyobb bajai elöl, megszorulasa, szükséget szenvedő idejében; ki II, hogy az a cseléd, kinek sorsára és jólétére oly nagy a befolyásunk, ne csak mint tölöttesére a köteles tisztelet érzetevei nézzen, hanem mint családfőhöz, egyedüli pártfogójához ösztönszerűleg ragaszkodjék. Ha megszorul tanács dolgában, igazítsuk őt jóakarattal útba, ha dolga van a hatósággal, járjunk el erdeiében hassunk közre anyagi gyarapodásánál, kölcsönözzön nekitt jobb vetőmagot (burgonyát, tengerit stb.), In gazdasági érdekeink megengedik, ereszszúnk érdemes bikát telieneikre, jobb kant gebéikre, harmados vagy részes terményeink kiosztásánál, rvtjeink kaszálásanal reszesiUük munkabíró családtagjaik arányában őket is, burgonya-, répaszedés idejében adjunk nekik is munkát s váltsuk be fölöslegeiket, hisz állattenyésztésünkben tudjuk azokat ugy értékesíteni, mint a milyen árt fizettünk erte. Mindezen kedvezmények oly csekélységek, a melyek a gazdának sem idejét, sem pénztárát nem veszik igénybe. S ha a cseléd látja boldogullialásánik, csekély vagyona gyarapitlialásának feltételeit, ragaszkodni fog helyéhez, becsüíéssel viseltetik feljebbvalóihoz, hűséggel urahoz. Magára a nevelésre nincs befolyásunk, de ahol iskola van, támogassuk a tanítás ügyét legalabb eikö.csileg, hassunk oda, hogy az ismétlő-iskola ne írott malaszt, elméleti eszmény, de a gyakorlatban keresztülvitt közhasznú intézmény legyen. S ha a gazdaság viszonyai, a munka beosztás csak megengedi, szüneteljen a dolog

avasár- és ünnepnapokon, legyen annak a cselédnek is egy kevés pihenője, rövid megállása; saját háztartása keretében neki is vannak dolgai, am lyeket ilyenkor nyugodtan elvégezhet és amihez különben nem igen lenne ideje. Részesítsük abban az olcsón megszerezhető örömben, hogy karácsonykor, húsvétkor oszszunk ki közöttült egy kevés bort. Mérjünk ki nekik féláron vagy ingyen pár birkát. A nem sokba kerülő tak irodási ünaep megtartásával csak szorosabbra kötjük azt az érdekszálat, a mely a cseledet gazdájahoz fűzi. Mindezek m llelt ne vegye el kedvünket, ha egyszer-másszor, avagy talán többször is találkozunk a hálátlanság szomoritó jeleivel; gondoljuk meg, hogy erkölcseiben még durva, érzéseiben még kiforratlan, oly könnyen tévútra vezetlutő legalsóbb néposzlálylyal van dolgunk és szolgáljon követendő például lürelmessége aion szent férfiúnak, aki boldog volt, hogy egész eletében három lelket is meg tudott menteni a pokoltól. Műkedvelői előadás Douibrádon. Műkedvelői előadási tartottak a donibrádi műkedvelők folyó hó 13-án, m;ly alküouimal színre került a „I'róbaházasság.* Őszintén bevallva kételkedtünk a sikerben, kételkedtünk pedig azért, mert ismerve e darabot tudjuk, hogy Thália felkent papj .i is nagy nehézségekkel küzdöttek ineg, hogy e darab sikerüljön, tehát inűj kedvelőknek még nagyobb akadályokkal, nehézségekkel kellett megviviiiok ; — s kellemes csalódás ért bennünket, mert bizony nagyon jól megállották a szereplői; — kivétel nélkül — a helyöket s az előadás igazan sz' P-'ii sikerült. A szép és nagyszámú közönség nem is kesett tetszésének kifej >zést adni és sűrűn hingzottak az elismerés lap ai. A szereplök nem ismerve fáradságot, nehézség t, minden igyekezetökkel oda halottak, hogy egy szép és vidám estét szerezzenek és ezt el is érték. Különösen kitűntek G oszmann Irénke (Rozál'a szerepében) ez igazán neh z sz repet egész praecizitassal játszta el, nagy szorga'mat, nagy anabitiót fejlett ki és ! nagyon hü n alakított. Jó partnere volt Bigjos Gedeon (Szikora M irton), ügyesen alakított és játszott Ilarsinyí I Péter is (Patonai B ádog szerepében) Jól ját-zottak: Bara i Juliska (Gzili néni). Harsányi Piroski (Kiári a-szony), Kollmann Ilonka (Julcsa), Veinberger Hugó tC'.upringer). Berencsi Paula (da la), Geri San ior mindhárom szerepét jól adta. Igen jó volt a Bodnár József alakítása is (Gyuri szerepeben). Nagyon ügyesen játszott és kellemesen ha| tott a kö öaségre dalaival Kusztás Veronika (Birike szerepében), partnere (Bérezi) igyekezett szerepét jól adni, ! s sikerült is neki. Kitűnően játszott Kollmann Ö lön (István bácsi szerepében), különben az ő jó já'ékát mar meg is szoktuk, mprt ez évben már harmadszor látjuk ől a donibrádi színpadon, mint máskor most is a legjobb játszók egyike volt, ügyes mimikájával sokszor megnc vettette a közön=éget, de animóval is játszhatott oly ügyes partnerrel, mint a milyen Zsuzsánna szerepében Groszmann Etelka volt, tollam — mely az én kenyérkon sőm — nem k pes azt leírni, hűen ec;etelni, hogy mily ügyes alakítással, előadással játszotta el e darabían előforduló szerepek legnehezebbikét!! Játékával nagy haladt ert el. jó játékának elismeréséül a közönség szép csokorral lepte meg. Az est sikerének koronája és Páris almája őt illetheti meg. Köszönet! 1 tartozunk az ügyes, és fáradságot nem ismerő rend- óért Dobrovolszky Károlynak és kedves n<j r, k is. a ki a 1 . mhezebb szerepi. —a sugó szerep . e vállalkozott és hivatásának jól miféléit. Endre ur, díjtalanul — és remekül — volt szíves megfesteni, fogadja érette, ugy a tűzoltó egylet, — mint a kinek jav.ua az előadás tartatott, — valamint a műkedvelők hálás köszönetét. Köszön t a műkedvelőknek is, hogy ily szép é

s viJám estét szere tek s .miunkra, s jól ; hinnem, hogy ekként búcsúzhatok tőlük: a .viszontlátásra*. gazán jól sik-TOlt előadást í . tartó táncz követte. Az előadásra jegyeiket megváltották Jóba Elek (Nyíregyháza) -2 korona. Hlaváts Lajos 1 kor. Felülfizettek: Moravek Gusztáv 1 kor. G0 l'ill., B rczik Árpád (Kanyar) I kor. 00 fill., Gsithó Dániel 1 kor., Kiss János, Kiss István üO-tíO fillér s Bariha Lajos -20 fill. Egy Jelen volt. Pályázat, A m. kir. posta távírda és távbeszélőnél betöltendő 108. gyakor. okjelőlti állásra ezennel pályázat hirdettetik. Ezen állápra az 1883. évi 1. törvényezikk II- §-a értelmében pályázhatnak, a kik középiskolát, vagy ezzd egyrangu más tanintézetet, érettségi vizsgával síkeresen elvég zlek, 18 életévükei betöltőitek és magyar állampolgárok. E en feltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyitványnyal feddheti, n előéletűek,közhatósági orvosi bizonyitványnyal pegig ép és egészséges, a posta és távírda szolgálatra testileg alkalmas voltukat igazolni tartoznak. Továbbá azok, kik a középiskolát az 1901—1902. tanévet megelőzőleg végezték, kötelesek hiteles módon azL is kimutatni, hogy azóta hol voltak alkalmazva, illetve mivel foglalatoskodtak. A pályázat alá bocsátott állásokat a kerületi posta- és távírda igazgatóságnak fogják betölteni számszerint minden igazgatóság tizenkettőt. (12.) A sajátkezüleg irt és születési, orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal fölszerelt kérvények a már közszolgalatban állók által felettes hitóságuk, a közszolgálatban nem levők által pedig az illető főszolgabíró vagy polgirmester utján f. évi augusztus hó 15-ig a szerint a hol a pályázok alkalmaztatást óhajtanak nyerni, a budapesti, kassai, kolozsvári, pécsi, nagyváradi, pozsonyi, soproni, temesvári vagy zágrábi posta és távírda igazgatóságokhoz nyujlandók be. Az említett határidőn tul folyamodványok csak az esetben fogadtatnak el, ha a kitűzött hiláridőig pályázók kellő számmal nem jelentkeznének. A pályázók közül kiválasztottak az illető posta és távírda igazgatóságok felhívására, az igazgatóság vezetőjénél személyesen jelentkezni tartoznak, a ki azután felfogadásuk iránt végleg határoz. A felfogadott posla és távírda gyakornokjelöltek eskü helyett, ezt pótló fogadalmat tesznek, Két (2) kor. napidíjban részesülnek s a következő fellételek melleit lépnek szolgálatba: 1. Állásukat az illetékes posla és távírda igazgatóság felhívására folyó evi október l-én vagy ha az igazgatóság máskép rendelkeznék, ehhez képest elfoglalni tartoznak. 2. Kötelesek a posta és lávirdaigazgatóság által kijelölendő hivalnál — melynek fegyelmi hatósága alatt állanak a posta és távírda kezelési gyakoilatilag elsajátítani s olt rendes szolgalatot teljesíteni. 3. 1903. évi szeptember l-re saját költségükön Budapestre, illetve Zágrábba helyeztetnek át a posta és távírda tisztképző tanlolya m hallgatására. 4. A posta es lávirdatiszlképző tanfolyam tartama alalt mint annak rendes hallgatói, a tanfolyami szabályzatnak minden tekintetben alávetik magukat s a beiktatási és tandíj ikat is, hacsak ezek alól föl nem mentetnek, fizetni kötelesek. 5. Napidijaik élvezetében a tanfolyamnak 10 hóra terj' dő ic! <• alatt is megmaradnak; de annak fejében, a tanfolyam székhelyén levő posta és tavirda igazgatóság readelke; se szerint, szabad idejűkben gyakorlati szolgálatotl teljesíteni tartoznak. 6. A kik ezen feltételeknek elegei nem tesznek, vagy a kikneK magaviselet , avagy megbízhatósága kifogás alá esik, valamint azok is a k i a posla- lávirda- és távbeszélő szolgalatra más okok miatt alkalmatlanoknak találtatnak: szolgálat, illetve ezen próba képeni alkali maztalás alól minden további igény nélkül ^szerűen fölmenteinek. 7. A7ok viszont a kik gyakorlati alkalmaztatásuk alalt tejesen b .-alnak, a pasta és távírda tisztképző tanfolyam szabályszerű elvégzése s a posta és távirdatisxti alapvizsga sikeres 1-tétele után po a és távírda gyakornokokká neveztetnek ki az 189! evi IV. törvényen; 11 -ik §-ában megállapított segély dijjal, azaz ha . Isőbb tanintézetet végeztek, évi 1000 ko a, különben pedig évi S00 korona segélydijjal; a posta és távírda tisztképző tanfolyam szabályzata állal előirt szakvizsga sikeres letétel ível ped g igényt szereznek a X-ik fizetési osztályba .-orozott s az 1893. évi IV. törvényezikkben meghatározott illetni nyekkel javadalmr/.ott posta és távirdatiszti állásokra.