Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

IN V T rétközi ártér községei a mások javára teljesítenek. Természetes, hogy az ilyen közlekedési állapotok a mezőgazdasági vagy épen az ipari kifejlődést súlyosan hátráltatják. Pedig ez a föld volna arra hivatott, hogy kedvezőbb forgalmi viszonyok közt a vármegye gazdasági jólétének leghatalmasabb tényezője lehessen. Földje termékeny. Népe munkaerős. Az a néhány község, a melynek határát a nyíregyháza—kisvárda—csapi vasutvoual érinti, a kertgazdaságbau már eddig is sokat haladt. Kerti terményeit tul szállítja a haza határain Népe megerősödött jólétben és az evvel járó művelődésben egyaránt. És jegyezzük meg, hogy nem is épen ezen községek határai terülnek el azon a tiszai iszapföldön, a mely a kertgazdaságra a legalkalmasabb. A tiszai ártérbe nyúló vasútnak építésével már nagyapáink foglalkoztak. A dolog azonban olyau lassan haladt előre, hogy valószínűnek látszik előttem, hogy -- ha csak ez<-n vasút ügye a most előttünk fekvő munkapioggratnm által teljesen meg nem oldatu, akkor még az unokáink is csak a tervezgetésnél fognak tartani. A rétközi községek 2 — 3 év előtt tetemes hozzájárulási összegeket szavaztak meg az ártéri vasút javára Az érdekelt birtokosok év tizedek óta alakítják a bizottságokat, és egyremásra tartják az értekezleteket. Időközben kiépült a Nyírbátornak s Mátészalkának vezető vasút a Nyírségen keresztü Helyesen épült; a forga'om eredményei azt mutatják, hogy ez a vasutvoual valóságos szükséget szolgál. Kiépült a tisza-löki vicinális is. Dj már ez nem épült olyan helyesen, mert hiszen annak a vidéknek már annak előtte is létezett vasútja Debreczen felé. Ez a ti>za-löki vasútvonal azon vicinálisok közé tartozik, a melyek építését valóságos, égető szükség nem sürgette, s a melynek pályáján, gazdag termékeny rónákon üres kocsik j írnak. Erre a vasútra annak idejében 400.000 koronát áldozott a vármegye, Ezeu áldozat eredménye egy jövedelmet nem hajtó, forgalmat nem eszközlő vaspálya, amelynek alig van egyébb jelentősége annál, hogy (— ugy emlékszem, ez nagy argumentum volt a raa;a idejében —) a tiszalöki járást a megye központjához kapcsolja. Az előttem fekvő közúti munkaprogramm 160.000 korona megyei segélyt irányoz elő az ártéri vasút megépítéséhez. Elegendő e ezm segély? A munkaprogramm ezt nem mondja meg nekünk. Már pedig alapos a föltevés, hogy nem elegendő, mert hiszen ugy ezen segély, mint az érdekelt községek tetemes hozzájárulásai már évek óta meg vaunak szavazva, a vasútépítés ügyét buzgó, tevékeny férfiak mozdítják elő, az engedélyes bank régóta elkészült az előmunkálatokkal, s még se halljuk hirét az épités kezdetének, de még csak a szándékának sem. denkit leszapultunk, csakhamar arra a fölfedezésre jutottunk, hogy mi nagyon jó barátok tudnánk lenni. — Mondja csak, miért nem megy maga férjhez? — fordultam egyszerre hozzá ezzel a merész kérdéssel. Zavarba jött. Arczát pír futotta el és megrázta hófehér karján a csörgő karekel. Azután lehűtötte arczát tollas legyezőjével, olyan szélvihart támasztva vele, hogy a felettünk nyújtózkodó pálma minden levele megmozdult. — No jó ! hát magának megmondom. Mert . . . mert nem kért meg senki. Engem megbámulni, megdicsérni szokás, de megkérni, azt ínég nem próbálta s nki. Félnek a nyelvemtől, felnek a hajlamaimtól. Az igaz, hogy nem is elégednék meg olyan fiatalemberrel, ki ötszáz forintra megnősül és napernyővel megyen haza szép csendesen a hivatalból rántást kavaró feleségéhez. Nem, ez nem az én világom! Formális bátorságot kötöttem Ernával és egyértelműlcg megállapítottuk, hogy mi korrumpált emberek vagyuuk ugyan, de okosak. Van ízlésünk, van műveltségünk és minden tekintetben a modern korszellemmel tartunk lépést. Szörnyen hízelgett mindkettőnknek a kölcsönös elismerés és gúnyosan méregettük végig a kisváiosi fiatalságot, köztük Fehér Liczit, ki kolloshoz illő gondoskodással forgolódott egy sápadt kis libácska körül, ki — mint Erna mondta — félig-meddig menyasszonya is volt. * * * No beszélj már! nógattam Laczit, mikor két év múlva együtt ültünk fel a Keresztes felé menő vonalra. — Hát igen! Én voltam a vőfélye. Mar csak a vőlegényt vártuk, talán ismerted is a tavalyi bálról Néniethy Gézát, azt a szép fekete bajuszu fiút. Istenemre, párti lett volna még az ő magas igényeinek is. De bo • lonel egy leány az Egész idő alatt viczczelődött velem. „Mikor jön már az az őrült kenguru." Soha olyan menyasszonyt nem láttam. Nem volt azon egy szikra meghatottság sem. Mikor aztán eljött Géza, odasúgott nekem: Maga a munkaprogramm, mely minden országút építésének idejét fixirozza, meg sem említi, mikor kerül ideje az ártéri vasút építésének 1 A munkaprogramm c-ak annyit mond, hogy segélyezni kívánja ezen vasutat, és pedig a régóta meghatározott 160 000 koroua, várbogy megyei segélylyel. Azt mondja továbbá, azon esetben, ha ezeu vasút kiépül, elejti a Nyiregy háza — B'lsa — rakamazi közút kiépítésé nek folytatását. S valóban, a muukaprogrammból hiányzik ezeu utóbbi közút kiépítésének terve. Itt álljunk meg Elismerem, helyes és czélszerü eljárás kőut helyett vaspályát építeni. A vasút sokkal hatalmasabb szerve a közforgalom nak, a kőutnál A kőut csak a szomszédo helységek közlekedését mozdítja elő. A vaspálya forgalma pedig nemzetek és országok közlekedését eszközli. Azokat a nagy közga sági czélokat, a mely- ket a vasút szolgál, az országút még csak meg se képes közelíteni Helyes tehát, hogy a vármegye hivatalos muukaprogrammja feláldozza a közút építését, csak hogy helyette vaspályát alapithasson Sőt az adott esetben a muntsaprogramra álláspontja nemcsak közigazgatási szempontból helyes, hanem (legalább a vármegye pénztá rára nézve) még pinzügyi tekintetben is előnyös. A baisa-rakamazi útvonal kiépítésének befejezése 27'/, kilóméternyi vonalon, (a minimális 12000 k építési költséget számítva kilométerenkint) legalább 32 1,000 koronába kerülne a vármegyének Ebez járulna ezen útvonal fenn tartásának állandó terhe. A legalább 75 kilométernyi ártéri vasút segélyezésére ezzel szemben a vármegye mindössze 160.000 koronát áldozna A megta szembeötlő, s nekünk az ellen szavunk nem is lehet, /eltéve, hogy a kilátásba helyezett 160.000 korona segély ezen ártéri vasút kiépítését most már csakugyan biztosítja. De ha uein biztosítja, — a minthogy nem is biztosítja — akkor ezeu 16).000 koronának még oly biztató odaígérése sem egyéb egy nagy semminél! A közpénzekkel való takarékoskodás helyes eljárás A mennyit a vármegye a közvagyonból megtakarít, annyival is bizonyosan üdvös közérdeket fog előmozdítani. De egy néhány ezer koronának megtakarítása kódvéért elejteui olyau mű létesítését, a melyhez a rétközi vidék jóléte és boldogulása van kapcsolva, nem csak igazságtalan eljárás, hanem egy.szersminél rövidlátó politika is volna A Rétköznek — Szabolcsvármegye mostoha gyermekének — joga vau megkövetelni, hogy abból az összegből, a melyet a nyíregyháza — balsa — rakamazi országút kiépítése igényelne, a vármegye ne takarítson meg többet, mint a meunyi az ártéri vasút segélyezéséhez felesleges Ezen vasút kiépítésének segélyezésére tehát a balsa—rakamazi útvonalnál megtakarított összegbűi nem 160 000 koronát kell fordítani, hanem annyit, a mennyi a vaspálya kiépülését feltétle nül biztosítja. Dr. Iileucr Samu. — Nézze csa

1?. hogy áll rajta a kezlyű ! Ha-ha-ha ! És olyan kaczagásra fakidt, hogy szegény Géza zavarában lejtette a klakkját, aztá'i még nagyobb zavarban ráhágott és agyonlaposti. Erna pedig erre valóságos kaczagási görcsöket kapott. — Különös egy szituáczió lehetett! — vetém közbe. — Soha olyan kényelmeik nül njm éreztem magamat. Aztán az a bolond lany azt mondta, hogy ő nem megy Gézához. A kaczagástól egyszerre síró görcsöt kapott és össze-vissza beszélt, „apai kényszert", esetlen keztyűhuzást emlegetve minden összefüggés nélkül. Szegény Némethy Géza másl ap ópiumot ivott (i

='az elfelejtettem megmondani patikárius volt) és Erna . . — És Erna? . . . — Ernát ma is ugy bámuljak, mint eddig. Most még rosszabb nyelvű lett. Csábhó szépsége mellett vén lány marad. Ugy kell neki! — Érdekes leány. — Nem érdekes, hanem bolond. Azaz tudod, amit akkor mondtam, mikor bemutattalak neki. Gondolkozzék. Egy férfi tud szeietni és gondolkozni egyszerre, el; egy nő, egy időben csak az egyiket. Meglepett a Laczi beszéde. Ez a fia ugy látszik szokott gondolkozni. Nem néztem volna ki be;őle. A vonat fütyölt s az én állomásomon megállt. — No szervusz Lic-zi, tisztelem a Keresztesiéket! Az esküvődre majd elmegyek. — Elvárlak! Kiszálltam a vonatból, mely tovább zakatolt Keresztes felé. Soká néztem utána és elgondolkoztam a Laczi boldogságán, aki két hónap múlva vezeti oltárhoz az ő sárga képű libácskáját és eszembe jutott Erna, a szép és boldogtalan Erna, a kinek az esze megölte a szivét. % Beteg az ország szive. A sziv lévén az emberi testnek legnemesebb része, ha ez betegséget kap, beteggé lesz az egesz lest, mely aztán ln nem gyógyittatik meghal. Az Amerikába való kivándorlásról inár oly sokszor olvastunk oly sokat, hogy végre kezd unalmassá válni, még pedig azért, mert latjuk, hogy azok a jó magyarszivekból kell íeljajdulások, csak pusztában elhangzott kiáltó szavak, melyekre nincs válasz, vagy ha van, olyan orvosság ; z, mely nem gyógyit. Az Amerikába való kivándorlást a végvidekek vármegyéi k zdték és a tiszta magyar vidékről, illetve a magyar alföldről csak minden 9—10 községből akadt 1—2 kivándorló. Ma azonban már oly ij .'sztő kepet vett fel az az ország szive, a nagy magyar alföld, a tömeges kivándorlással, hogy van rá Kilátás, hogy sok község fog számos tevő családfő nélkül maradni, es a mi legijesztőbb a do ogban az, — hogy a kis gazdak is verik a készülőt, még pedig csaljdostol, mindenestől. Minek hozakodjam elő azon közismert szenvedő állapotokkal, hogy miért m 'gy a magyar kis gazda világgá ; hisz mindenki tudja, nogy azok a terhek, melyek mint adófizető magyar állam polgárra minden felülről rea nehezednek, különösen a mai válságos időkben, elviselhetetlenek. Azok a mentési áldozatok, melyek az állam részéről a ki.-gizdák megélhetésének könnyebbitésere hozattak, olyan természetűek, melyeknek a magyar alföldön élő kisgazdák vajmi kevés, vagy éppen semmi basznál nem vehetik. Vegyük csak a tenyészapa állatok dolgait: a kisgazda az állami méidelepekről jött apa állatok után nyert c.-ikót drága pénzért kapja, drága pénz rt istállón neveli és mégis a katonai ló vásáron és mindenütt a hol szép n megfizetnék jól s d ágán nevelt fajlovát, közvetlen tőlük nem veszik meg, hanem lókereskedőknek kell aeiniok néh i fele árán. Hát a tej szövetkezetek mit használnak az alföldi kisgazdáknak i Ép n seinmt, mert a nagy és kis magyar allöldön legelőjük nincsen a kis gazdiknak a tehén tartásra, a kis gazda csak mesterseges takarmányon tud a hazi szükségre 1—2 szarvasmarhát nevelni. Gyümölcse, méhészete kivesz ttnek mondható a mostoha idő járás következtében, mely néhány éve már uralja országunkat. Kézimunkához nincs ereje, nincs tűzesse. A dohány termeléshez a fennálló nehézmények miatt nem juthat* Hiíászata, vadászata ni ics. Feles, harmados, bérelt földet a nagy birtokosoktól semmi áron sem kap, csupán tés kizárólag azon 5— 50 —100 hold öröklött fölJ. termésének a javad dinára van utalva, melyből jó, ha az elvetni való, háziszükségre való és egyébb égj házi és községi termény fizetésre való magot ki veszi. Adoj U s egyébb szüks gle'eit már nem kepes fedezni, hanem szedi a kölcsönt s adja teljes bizonytalanságba terményét előre, egyik cvröl a másikra és nő a pusztulás ijesztő kepe, melynek növeléséhez hozzá járul még az az iszonyú sertésvész is, a mi kiszámíthatatlan kára és vesztesége a kis gazda közönségnek. E/.ekhez járul aztan még a kihágási §§-ok tömkelege, melybe megszűnés nélkül bele üiközik a g§-okat nem olvasó közönség. Hat az mit jelent a kis emberekre, hogy sok helyen 4 — 5 községnek vagy egy áll. anyakönyvvezető hivatala és mert az anyakönyvvezető a körjegyző, a ki első sorban jegyző és csak mellékesen anyakönyvvezető, aztán ha őt hivatalos kötelessége a helyettes anyakönyvvezetővel együtt hazulról elparancsolja, in ;n.iyi számtalanszor megesik, hogy egy szülelés, egy halálozás 2—3 napot elvesz a szegény ember igaz drága idejéből. Ezek és sok más ilyen faj áju doldjk aztán végképen ekeseritik a szegény embert és azt gondolva, hogy már ennél nehezebb állapota sehol sem lehet, ill tő:eg dyen nehéz sem, vándor uira kél, nehéz szívvel, könnyes szemmel hagyva el a drága véren szerzett szép hazát. Mi pedig itthon maradoltak, tehetetlenségünkben nem telietünk mást, mint feljajdulunk a költővel e képen : „l'jsztulunk veszünk, s mint oldott kéve síét hull nemzetünk!" Igen mert minden 10 Amerikaba ment és vissza jött magyar állam polgár közzül egy-ket!ő válik be már csak hű és igaz honfiúnak, a többi kifelé gravitál. Ismerjük a Bibliából, a világtörténetlapjairó', hogy midőn valamelyik nemzetet a bálványimád is vagy más hasonló bűnbeesés miatt pusztulu ás fenyeget, támaszt az Isten prófétákat, a kik megjósolják a veszedelem nagyságát a pusztulást, ha a ro.-sz utat melyre rátért a nép, el nem hagyja és vissza nem tér a jó útra. Ilyen volt a Zsodoma és Gornora, az özönvíz veszedelme, ilyen volt a szomorú történelmi nevezetességű Bóma és a nagy Görög'birodalom elpusztuása. Nekünk magyaroknak is vannak már ilyen prófétáink, a kik megjövendölték és folyton hirdetik, hogy nekünk magyaroknak is ni g kell utunkat változtatni, ha nem akarunk egy végromlásnak a karj iba dőlni. Ilyen proíécziát hallottunk, illetve olvastunk Szemere Miklós orsz. gyűlési képviselőlől a közokt. és a honvédelmi miniszteri tárezik tárgyalásánál ez idén,a hol megmutatla az irányt, melyet Magyarországnak követnie kell, ha mint erős nemzet kiván a nyugot európai államok sorában helyet foglalni. Igaz, hogy ig;n sokan a tőkepénzesek azt mondották a Szemere beszédére, hogy mind s/.ép és igaz is, de a gyakorlati éleiben kivihetetlen. Szemírj ug}ariis inegmoi.dotta azo í me

3d inthetetlen igazságot, hogy a jó kalonat, a hő.őket a népiskola neveli, nem a katonii kiképző iskoli. Ez sokaknak ideális k< p, pedig történelmileg e'istnerl, elvitáihatatlan igazág, hogy a népiskola neveli a népet, a nemzetet. A jó népiskolát nein po'olja sem a közép iskola, sern az akadémia, sem az egyete n. mert n 'ípet nem nevel, nem ad az országnak egyik sem Magyarország soha sem lesz sem nagy, sem erős és függellei, mig igazi értelemben vett jó népiskolai mm lesznek, mert nem a fegyelmezett katona lő és harezol és nem a gyors tüzelő puska vagy ágyú dönti el a c-atát, hanem a lelkesedni tu'ó, hazáját hiven szciető honfiú. Nem a vezénylő tisztik: a győzelmi babér, a cserkoszorú, hanem a legénységé, mely szivében hordja a hazát, ezt p dig csak kizái ólag a népiskola adhatj-H. A kivándorlást is megakadályozni nem 1 -h t többé tanács adás al, az ország szive csak ugy gyógyulhat meg, ha kellőképen fog orvosoltatni. Itt gyorsan kell csele-