Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

NTtRVir)f~w 3 Ez azt válaszolta, hogy nem érzi magát sértve, mert „az elefánt is nagy, vagy kiczifrázva nagyságos. A libánál méltóságosabban élő lény nem viselkedhetik, de ez ugy emberi, mint állati tulajdonsig is lehet*. „Pru­dens és circumspectus pedig csupán csak ember lehet, és ő annak tartja magát'. A dölyfösvármegyei követ ez alkalommal nem tátotta ki száját, hanem leült. Elhalgalott. Na, hát azon esetben ha Nyíregyháza városnak képviselő testülete prudens és circumspectu=, Popp György barátomat ki kell a városból tolonczozni, ha azt meri javasolni, hogy csak tíz— húszezer koronával járuljon a sóstói olcsó közl.kedés létesítéséhez. Nem akarom ismételni azt, a mit a Sósló fürdő­ről pár év előtt a Nyírvidékben czikksorozatban írtam. Azt mondottam, hogy az egyenrangú palicsi és konyári fürdőknek kivételével nincs világrészünkön olyan fürdő mely ezzel versenyezhetne, az anyagcsere foko­zása szempontjából. Lippilc, Hall, Csíz stb. csak a reklámnak köszön­hetik hírnevüket. A ,Sóstó* fejlődésének hivatása, de akadálya is van. Hivatása az, hogy szélesebb körben is első rangú gyógyfürdőnek ősmertessék el, — rnert ténjleg az is — csakhogy mint fürdő .Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes* jelszavat tűzte ki a változó kezelés. Helyben tartózkodó orvos, fürdő biztos stb. nélkül széles hazánkban gyógyfürdő nincs. Rál'ogással azonban e nélkül is lehet az, mint azt a Sóstónál is tapasztaltuk. Sók teherrel nyomott városunknak azonban fő­érdeke nem csak az, hogy özönöljenek hozzánk a gör­vélyes, csúzos, köszvényes stb. betegek, mint a hogy azt a fent emiitett fürdőknél tapasztaljuk, hanem az is, hogy a város lakosainak ezen egyedüli üdülőhelyét hozzá férhetővé tegye. De a mai viszonyok között ez lehetetlen. A Sóstóra csak az mehet, a kinek saját fogatja van ; tarisznyát visz magával, vagy pedig annyi bankója van, hogy bele akar fulladni. Én ezen veszélytől nem tartok. Szegény ember vagyok. Saját részemre senkivel váltót alá nem Írattam, tehát gazdag ember liirebe is juthatnék. Szabad fürdő jegyem van a Sóslóra, de nem ve­szem igénybe, mert ha oda kirándulnék, a potya fürdő mellett 5—10 forintba kerülne kirándulásom. Tavaly egyszer. Az idén egyszer sem voltam kint, inert nem telik. Drágább a Sóstó mint akár mely más világ fürdő. Egy sóstói szerény ozsonna löbbe kerül, mint a mennyit számos tagból álló családom két nap alatt el­fogyaszt. A bérlőt nem lehet vádolni : mert a város srófja 6t is a srófolásra kényszeríti. A nemes város figyelmét kikerüli azon körülmény, hogy a bérlet rendszer a Sóstó fejlődésének lényeges akadálya. Azt az elvet vallja, hogy jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok. Túzokra nem vadászik. Elég kár! Minden el van követve arra nézve, hogy a Sóstó ne fejlődhessen. Ha városunk polgármestere a „Sósló* fejlődését szivén viseli, megfogja szerezni Biarritzból, Wicsbaden­ből Ostendéből stb. a költségek kimutatására vonatkozó adatokat. Azt hiszem, hogy a Sóstó drágább minden világ fürdőnél. Ha ezen nézet nem ütközne ellenvetésekbe, azon esetben a Sóstót házi kezelésbe kellene venni. Egy két évi tapasztalat tájékozást nyújtana arra nézve, hogy a pillánálnyi haszontól eltekintve, a bérlet vagy az önkezelés előnyösebb-e? Kérdem, hogy azon esetben, ha a város kezelésé ben levő Sóstói vendéglőben olcsóbban lehetne étkezni, minta 100°/„-os árak mellett, a varosban nem mennének-e ki olyanok is, a kik olcsó közlekedés mellett a szabadban költenék el ebédjüket. Popp György eszméje életre való lévén, nagy hiba volna azt sutba dobni. Nyíregyháza, 1902. szeptember 12-én. Dr. Jósa András. A sóstói vasút. A sóstói vasul lélesülése iránt érdeklődőkkel sietek tudatni, hogy a próbaként eszközölt részvények jegyzése igen kecsegtető eredménynyel indult meg ugy annyira, hogy alapos kilátás van a vasút kiépithetésére. Az eddig beérkezett aláírási ivek szerint a követ­kező jegyzések történtek: Nyíregyházai takarékpénztar egyesület 20 drb. 2000 kor., Szabolcsi hitelbank 10 drb. 1000 kor., Dr. Meskó László 2 drb. 200 kor., Stern Jenő 3 drb. 300 kor., Kellner Ede 1 drb. 100 kor., Barla Lijos 2 drb. 200 kor., Kálnay Zoltán 1 drb. 100 kor., Szeszich Lijos 1 drb. 100 kor., KOVJCS Soma 2 drb. 200 kor., Bartha Gábor 1 drb. 100 kor., ifj. Palitz Pál 1 drb. 100 kor., Tesik János 1 drb. 100 kor., Eötvös Pál 1 drb. 100 kor., Páll Albert 1 drb. 100 kor., Bacsó Bela 1 drb. 100 kor., Markó Mihály 1 drb. 100 kor., Krúdy Béláné 1 drb. 100 kor., Dr. Virág Kálmán 1 drb. 100 kor., Szilágyi Miklós 1 drb. 100 kor., Sipos Mihály (Kotaj) 1 drb. 100 kor., Nagy l^nácz (Kótaj) 1 drb. 100 kor., Rosenberg Sámuel (Kótaj) 1 drb. 100 kor., Rosenberg Julianna (Kotaj) 1 drb. 100 kor., Blau Ignácz (Kótaj) 1 drb. 100 kor., Blau Janka (Kótaj) 1 drb. 100 kor., Soor Salamon (Kótaj) l drb. 100 kor., Fülep Károly (Kótaj) 1 drb. 100 kor., Dobránszky Miklós (Kotaj) 1 drb. 100 kor., Fábry Dezsőne 2 drb. 200 kor., Ferenczy István 1 drb. 100 kor., Rótli Sándor 1 drb. 100 kor., Eisler Károly _2 drb. 200 kor., Ungár Lipót 2 drb. 200 kor., Lakner Ödön 1 drb. 100 kor., Spira Laura 1 drb. 100 kor., Wassermann Sámuel 2 drb. 200 kor., Rochlitz Mór 1 drb. 100 kor., Lévy Lipót 2 drb. 200 kor., Nát­hán Ferencz 1 drb. 100 kor., Schvarcz Ede 2 drb. 200 kor., Wassermann Jenő 1 drb. 100 kor., Surányi Imre 2 drb. 200 kor., Reizmann Hermán 2 drb. 200 kor., Lehóc-zky András 1 drb. 100 kor., Pápay András 1 drb. 100 kor., Zajácz János 1 drb. 100 kor.,'Figetzkv Lajos 1 drb. 100 kor., Babicz István 1 drb. 100 kor., Menc.:el Dávid 1 drb. 100 kor., Balogh József 1 drb. 100 kor., Moesz Béla 1 drb. 100 kor., Schvarcz és Klein 2 drb. 200 kor., Mócsán András 2 drb. 200 kor. Chrenkó István 2 drb. 200 kor., Pataky Ferencz 1 drb. 100 kor., Pampuch András 1 drb. 100 kor., Kreisler Lüjos 1 drb. 100 kor., Paulusz Marton 2 drb. 200 kor., Garay Mihály 2 drb. 200 kor., Szabó Károly 4 drb. 400 kor., Barzó István 1 drb. 100 kor. Vagyis jegyeztetett CO részvényes által 110 rész­vény, 11000 korona részvény tőke erejéig. Ehhez jön a sóstói szőlőtelep tulajdonosainak jegy­zése 30000 korona. E szerint eddig elé 40900 korona részvény tőke lett jegyezve. E lapoknak jövő számában közölni fogom a dr. Haas Emil ivén eszközölt jegyzeseket, melyek a 10000 koronát már is meghaladják. Ugyanakkor kőzlendem a még beérkező aláírási ivekben foglalt jegyzéseket is. Egyes részvényesek azon óhajukat fejezték ki, hogy a vasút akként építtessék ki, hogy a vasúti teher kocsikat átrakodás nélkül lehessen a városba bevontatni és a városban megrakott kocsikat a vasúthoz kivontatni. Szakértők véleménye szerint ez megtörténhetik a nélkül, hogy nagyobb befektetésre lenne szükség, mivel ez nem igényel drága műtárgy beépítést. E terv megvalósulása esetén városunkban ép ugy lehet vasúti teher rakomá­nyokat szállítani, mint ezt Debreczenben eszközlik. A sóstói szőlőtelepen a „Betekints" csárdáig lesz a vasút kiépítve, mert ily feltétel alatt szavazta meg a telep a 30000 korona részvény tőkét. Más irányban is történtek puhatolódzások, melyek az építkezés és üzembe tartás olcsóságát, valamint a jövedelmezőség emelkedését vannak hivatva biztosítani. Ezekről majd a legközelebb összehívandó szervezkedő közgyűlésen lesz szerencséin bővebben beszámolni. Ez alkalommal tisztelettel kérem azokat, kik rész­vényeket még jegyezni szándékoznak, hogy ebbeli szándé­kukat velem e hó 19-ikéig közölni és az aláírási iveket beküldeni szíveskedjenek, hogy az eredményt pótlólag közzétehessem és a közgyűlést összehívhassam. Nyíregyháza, 1902. szeptember 11. Popp György, kir. penzügyigazgató. A közgyűlésből. Már egy negyed négy órára járt az idő kedden délután, s még mindig csak igen kevesen ülték körül a hírt, dicsőséget s ünneplést osztó hosszú zöld asztalt a városháza szellős nagytermében. Hát bizony odakünn tikkasztó volt a hőség, s az ilyen forró nyári délután nehezen válik meg az ember a déli pihenéstől. Már csak ezt a kis komócziót megérdemli akárki, a ki reggeltől délig sziinös-szakadatlan dolgozott! . . . S a mikor aztán be-bekoezogott egy-egy alak, hol álmos szemeit dörzsölve, hol izzadt koponyáját törülgetve, nem nézett az se jobbra, se balra, hanem módfelet örvendett, hogy egy­szer már kifújhatja magát. Lassanként mégis csak gyülekeztek. Mind szűkebbre szorult a hely, s az a három tagtárs, a ki a gazda osz­tályt képviselte, már az asztal mellől a fal mellé szorult. Odafönt pedig megszólalt a csengő, s Bogár fő­jegyző ur lelkes szavak kíséretében adta elő a Kossuth ünnepély progjammját. Szótlanul hallgatták a komoly városatyák, s aztán néma fejbólintással fogadták a hírt, hogy estére kivilágítás lesz, sőt egy debreczeni bűvész meg rakétákat is fog röpitgetni a csillagos égnek. Arra a hirre azonban, hogy ez a kis parádé a város kontó­jára megy, mégis megmozdult egy-két bekecs az alsó parlamentben, de rögvest vissza is húzódott, bármeny­nyire is kuruttyolt lenne a szó, mert hát hogy negy­vennyolczasok volnánk talán, vagy mi a szösz?! . . . Na de ha erőszakot is vettek az előbb önmagukon a tisztelt hallgatók, már a simii iskola ügye nem túrt hallgatást. Piáne a mikor dr. Meskó László oly pompás modorban előadott beszédben bizonyitgalá, hogy ennél a kérdésnél felül-tették a nemes tanácsot. Már nem is jól van ez igy, a hogy van ! — suttogta ott alant egy két atyafi, s csöndes morgással fejezte ki állandó tilta­kozását. Az iskola elkészült nagy fittyre, de mit ér az egész, ha nincs benne tanító ?! Pedig az a sok vásott gyerek nehezen n lkülözi már a tanitó ur bambuszát. De hát mit is ígért az állam ? Hát .... semmit! És éppen ez a baj ! Mert az már mégis csak sok, hogy mindenkit a város tartson el. No de megígérte az állam, — azaz helyesebben a tanfelügyelő ur, hogy eligazítja a dolgot, hát nyugodtan lehelünk. Puskaporos hangulatban fogtak hozzá a harmadik pont letárgyalásához s nem csoda, ha rögtön beállt a roppanás. Eleintén csak a szélet kapargatták a tűznek, hogy ,hogy is van jegyed úr ? de aztán mind jobban elharapódzott a harczi kedv, s a vita a delelő pontára ért a mikor Mészáros bátyánk kikeményített bajusszával fölemelkedett, s kijelente, hogy ő a javaslat ellen pártja nevében tiltakozik. Azaz, hogy itt pártról szó sem le­hetett, mert a boldog vevők közül, a kiknek czement csatornát ígértek, csak édes kevesen voltak jelen, mig a háztulajdonosos a letört liczilánsok tekintélyes szá­mot képviseltek. Az ellen ne essék szó, mondogatták, hogy az árverés jóváhagyását megtagadnék, de a csatorna, a park, meg nem tudom én miféle uri luxus, az már csak várjon sorjára. Előbb töltsék fel a házhelyeket, azulán jöjjön a csatorna ! Nem! Először a csatorna, azulán a ház! Hohó, az már mégis csak tűrhetetlen ! Hát a mi utczánk ? Az igazság az, hogy elébb a házak csak azulán a park, a csatorna akkor, ha minden utczán lesz. No-no uraim, de az árverési feltételek Ígérik a csatornát! Az igaz. ezt egészen el is felejtettük. Hadd lássuk hát mit mond az a fránya írás? Nosza, neki ül'ek a fiskálisok, s még végig se be­tűztek, máris kitekerték a nyakát annak a veszedelmes pontnak. Öt perez múlva már tiszta folt sem volt a papíron. Mi az a kis irka-firka annyi paragraphusl is­merő embernek? Még erősítgették egy darabig az egyik részről, hogy kétszer-kettő három, a másik részről meg hogy öt, — de aztán mi'id hangosabban felhangzott az óhaj: szavazzunk ! Na h ü szavazzunk. A kérdés tehát ez! — mondja az elnök. Oho kérem, nem ipy, hanem bontsuk szét a ta­nács javaslatát. De azt már nem tűröm! — patlogotl János bá­tyánk, az elsőség a javaslaté, azon osztozkodni nem lehet! Már ugyan mir ne lehetne, hiszen nem por­czellány az, s nem is törik a csontja — mondta a szomszéd. Szavazzunk, szavazzunk — türelmetlenkedik Windt Móricz, s az eszme-panyvát mar is nyakába hajitá a három atyaiinak. — Azok meg azt szer. tnek első sorban tudni, hogy melyikkel lesz kevesebb a portió. Na de hát a kancát is nézni kell, ann tk meg tudja a helyét a Mor, s utóvégre is uiindig velünk szivazott, hát hogy is van Windt ur, igen-e, vagy nem Persze, hogy nem! Hát aztán nem is lett a tanács javaslatából semmi, a csatornából meg a pjrkbol meg kövesebb. Hát már minek is én-kelne a vasútiaknak a rigó, meg a fülemile, a mikor mi nekünk tneg a suszter gverek is pikáns nótakat fütyül, s ha ez elhallgat, legfölebb a huszár hivja tles füttyszóval a szivem Zsuz<ij.U ? . . . A zivatar elült. Még itt-ott villant ugyan egyet-egyet, de aztán ugy látszott, hogy elcsöndesedett, llogy elfo­gyott a jeg, azt tudjuk, hogy jéggyarra van szükség, azt is tudjuk, de nem olyan sietős a dolog, hadd tanul­mányozzák még a kérdést, hisz ebben a rekkenő hőség­ben még elolvad a jég is, s az esz is. Hát esik hadd rágjak meg előbb jól az egeszet, hiszen annak a szegény békának is jól esik, ha a felsár-pecsenyehus mellett egyszer valahára kiolvad a jégből. Hogy zöld a jég, az baj, na de csak ne legyenek olyan finnyasak az urak, s ne akarjak a természetből egyszerre eltörülni a zöld szint ! Hanem a ki azt hitte hogy vége a viharnak, hat az ugyan alaposan csalodott. Még csak most jött a bun­kója. Arról volt szó kérem, hogy adjunk e helyet a Király József szénájának vagy sem ? Persze hogy adunk, a mikor ket holdért egy évre kétszáz kurona bi'rl igér. Várjunk csak egy kicsit, mondja a főjegyző — egy másik ajánlat érkezett! Másik ajánlat? Hohó! Visszakozz! Mi isienne az? Hát kérem tetszik tudni nem más: minthogy ez a két hold rosz szomszédszágba került. Az egyik széna rum tűri a nusik közelségét. A terményraktár szénája nem olyan széna, mint a tisza-löki széna, mert azt nem szerelték ugy a k. u. k. lovak. Már pedig az a széna ne büszkélkedjék ily förlelmes közelben, hátha még mas lovak is azt szeretik meg. De már azl nem tűrjük meg — pattant föl önér­zetesen Vadász Leó dr. — hogy a városnak diktáljon a terményraktár, s hogy egy idegen embert kiszorítsanak ! És a közgyűlés igy határozott. Aztán üres lelt a sz k. Már hat órára járt az idő, a mikor a gyűlésnek vi ge lett. Komoran, s elgondol­kodva ballagtak lefelé a széles márvány lépcsőn, s talán azon gondolkodtak, hogy hát hogy is szavazlak volna, ha a vasúti ulon haztclket vásároltak volna. Kossuth ünnep a megyében. Hogy mily nagy lelkesedéssel készülnek Kossulh Lajos nagy hazánkfiának 100-ik éves szülelés napját megyénkben megünnepelni bizonyságául szolgálnak a hozzánk beküldött s alább közlött tudósítások : Kossuth ünnepély Nyíregyházin. Kossuth Lijos születési századik évfordulójának megünneplése Nyíregyházán folyó évi szeptember hó 19-ik napján kővelkező sorrendben fog megtartatni : 1 Délelőtt 9 órakor az összes felekezetek templo­maiban hálaadó istenitisztelet. 2. Délelőtt 10 órakor a vármegyeliáza dísztermé­ben Szabolcsvmegye törvényhatósága által tartandó rend­kívüli díszközgyűlés a már közzétett tárgysorozattal. 3. Dílelőtt 11 órakor a város dísztermében kezdődő, kedvező idő esetén a városháza előtti téren folytatandó városi rendkívüli díszközgyűlés, melynek tárgysorozata a következő: a) Elnöki megnyitó a díszteremben folytatáskent kedvező idő esetén a városháza előtti téren. b) A helybeli dalos egyletek éneke. c) Dr. Meskó László képviseleti tag emlékbeszéde Kossuth Lajos születésének századik évfordulója alkalmára. d) Indítvány Kossuth Lajos elévülhellen érdemei­nek jegyzőkönyi megörökítése iránt. e) Polgármester indítványa Kossuth I*ijos emlék­szobrának a vármegye közönségével egyetótőleg 10 év alatt leendő létesitese tárgyaban. f) A helybeli dalos egyesületet éneke. g) A közgyűlés berekesztése. 4. Este 7—9-ig a váró? kivilágítása. 5. Este 9 órakor tűzijáték a Karolyi-téren. Ked­vezőtlen idő esetén a tűzijáték 20 án este 8 órakor tartatik meg. A főgymnasium Kossuth ünnepe. Főgymnasiumnnk ifjúsága is'megemlékezik hazánk nagy fiának száz éves születésnapjáról, a mennyiben f. hó 20-adikán d. u. 3 órakor a főgymnasium dísztermében ünnepelyt tart, melyre az érdeklődőket tisztelettel meghívja. Uj fehértó ünnepe. Üjfehértó lelkes közönsége is ünnepet ül 19-én, még pedig nagy szabású két napra terjedő ünnepet. Üjfehértó közönségéhez intézett felhí­vásában végig tekint a ringó bölcsőtől a koporsóig a nagy hazafi életen, lelkesítő szavakban híva fel gazdagot

Next

/
Oldalképek
Tartalom