Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

N v i " v I r> i : k térő boruk lesz, de nincs kizárva, hogy ugyanazon kél birtokosa következő évben, az eluiult évben éppen ellentétes jellegű borokat fognak s/űrni. Már is nagyon sokan vannak kik egy-egy fajlát átoltással, vagy egyszerűen kihajítva azt a jónak bizonyult meglevő fajtájával póolják, de hol vagyunk még attól, hogy ezt mindi nki belássa s különösen hogy meg is tegye, llosszu türelem kell ahhoz, no meg azután háromszor pénz, — s ha ezen két kellek mind meg van, még akkor is hosszú a végét kivárni. Ez évi szerény kiállításunk a mostoha helyzet és kezdet nehézségei közepette és úttörője akar lenni nem éppen könnyű programmunknak. Jónál jobbat kiállítva a legjobbak kitüntetésével buzdítani a legkitűnőbb előállítására. Alkalmat kíván nyújtani a termelőknek arra, hogy termését a vevő közönséggel megismertesse és megkedveltesse, a vevő közönségnek pedig a megismerés és megkedvelésen kívül, hogy szükségletét nagyobb mennyiségben és egyforma minőségben beszerezhesse. A legcsekélyebb sikernek is legelső és főfellétele azonban az, hogy a termilők a lehető legnagyobb mértékben részt vegyenek. Ne szerénykedjen senki, hogy nincs jó vagy szép szőlője, kitűnő bora, a szőlők jelenlegi fejletlensége ne tartson vissza senkit, hiszen ez mindnyájunkra egyaránt mért csapás s a kiállítás idejéig még kifejlődik; tegye félre a termelő hiúságát, ne vezérelje csupán az esetleges kitüntetés vágya s ne tekintse megalázásnak ha szőlője vagy bora melleit másé nyer dijat vagy kitüntetést, hanem tekinlse a kiállítást, ugy sajátját mint a közéideket egyaránt szolgáló eszköznek. Csakis ekkor remélhetünk kiállításunktól némi sikert. Szlkszay Sándor, e. titkár A 111 uukás- és cselédsegélypénztárról. A munkás- és cselédsegélypénztár ügyét a közvélemény igen rokonszenvesen karolta fel. Felismervén ezen intézmény gazdásági és szocziálpolitikar jelentőségét, nemcsak a halósági emberek buzgólkodnak kötelességük szerint az iutézimny fejlesztésén, társadalmi hivatásukhoz méltó komolysággal, nemcsak a gazdasági egyesületek, gazdaköiök megteszik mindazt, a mi felaaat reájuk vár, hanem az egyes embeiek is buzgón közreműködnek, hogy az 1900. XVI. és az 1901 XIV. t.-cz. által alkotott eme emberbaráti és szocziális alkolás fel virágozzék. A lelkészek, tanítók, gazdak, gazdatisztek, gazdasági tudósi; ok s a földmivelésügyí tárczának valamennyi külső, a néppel érintkező tisztviselője hazafias kötelessegének tartja, hogy megismertesse a neppel ezl az intézményt és buzdítsa az erdekelteki t arra, hogy lépjenek be a tagok sorába. Részünkről is hozzá akarván járulni e nemes munka sikeréhez, azon czélból, hogy minden olvasónk tájékozva legyen a segélypénztárról s igy mindenkinek módjában legyen az intézményt népszerűsíteni, az alábbiakban reszletesen ismertetjük az intézményt. A segélypénztáina., négyféle rendes tagjai vannak. Az első csoportbeli rendes tag helenkint 20 fillért (tehát egy fel évre 5 korona 20 fillér, egy egész évre 10 korona 40 fillér esik) fizet. Ezért kap: 1. lizeszlendei tagság után, ha munkaképtelenné válik, havonkint 10 korona njugdíjat éltefogytáig, 2. ha ölesztendei tagtág után meghal, családja kap 200—270 koronát, 3. hatvanötéves korában mindenki kap 100 koronát. 4. ha ba'eset éri, ingyen kap orvost, gyógyszert, két hónapig naponkint 1 korona segélyt, két hónapon tul pedigj ha kereselképtelenné vált, havonkint 10 koronái életfogytáig. Ha a baleset miatl meghal, családja kap 400 koronát. A tagsági dijat nem kell élelfogylig fizetni, hanem csak 25 évig. Annak a családja, a ki meghal, mielőtt 5 évi tagsági időt betöltött volna, mindazt visszakapja a mit a tag bt fizetett. A második csoportbeli rendes tag hetenkint 11 fillért fizet. (Tehát egy fel évre 2 korona 86 fillér, egy egész évre 5 korona 11 fillér esik.) Eart kap: 1. tizesztunder tagság után, ha munkaképtelenné válik, havonkint 5 korona nyugdijat éltefogytaig. 2. ha ölesztendei tag»ag után meghal, családja kap 100—135 koronát, 3. hatvanötéves korában mindenki kap 50 koionat, 4. ha baleset éri, éppen olyan segélyezésre tarthat számot, mint az első csoportbeli tag. A tagsági dijat e csoportban is 25 évig kell fizetni. Annak a csaladja, a ki meghal, mielőtt öt évi tagsági idői betöltött volna, mindazt visszakapja, a unt a tag befizetett. A harmadik csoportbeli rendes tag hetenkint öt fillért fizet. (Tehát e

Ky télévre egy korona 30 fillér, egy egesz évre ket korona 60 fillér esik.) Ezért csaladja akkor, a mikor ő meghal, 60—200 korona segelyt kap. A segély nagysága attól függ, hogy hány esztendős korában iratkozik be az embtr. Annak a családja, a ki korabban beiratkozik, többet kap, mint a ki későbbén iratkozott be. A tagsági dijat a lulalesei bekövelkezteig keli fizetni. A negyedik csoportbeli rendes tag hetenkint 10 fillért fizet. (Tehát egy félévre 2 korona 00 fillér, egy j egész évre 5 korona 20 fi lér esik.) E'.ért a bizlositotl | egyén kap 65-215 korona segélyt, akkoa mikor ! annyi esztendős lesz, a hány esztendős korara biztosíttatott. Ha valaki nem éri el a kitűzőit esztendőt, a pénztár visszafizeti a tagsági dijak it. Az első és második csoportban tiz tagsági könyvet is lehet váltani, a harmadik csoportban csak kettőt, viszont a negyedikben akárhányat lehet váltani. A kinek több tagsági könyve van, minden könyv után külön-külón megkapja a segélyt. A rend. s tagokon kivül vannak rendkívüli tagok is. Ezek egy évre egy koronát fizetnek. Ezért kapnaK, ha baleset éri őket, ingyen gyógykezelést, két hónapig naponkint egy koionat, kél hónapon lul, ha kerete,képtelenek, eletük fogytáig havonkint tíz koronái, bales.-l miatti haláluk eseten pedig csaladjuk kap 400koronát. Egy ember akárhany rendkívüli tagsági igazolványt is válthat. A ki be akar iratkozni, annak a községi elöljárósághoz kell mennie s magával kell vinnie a kereszleyelél, vagy a házasságlevelet, vagy a katonakónyvél, vagy az obsilját, vagy a munkásigazolványát, vagy a cselédkönyvéi, szóval valami olyan írását, a miből kitűnik, hogy hány esztendős. A rendes tagoknak 2—4 korona beiralási dijai kell fizetni. A tagok soraba felvesznek mindenkit, a ki gazdasággal loglalkozik, sőt a 3. és 4-ik csoportba bárki is felvehető. A gazdasági cselédeket a gazda a saját költségére beírathatja a tagok közé. Ha a gazda az előirt módon kölelezi magái arra, hogy az 1900. XVI. törvényezikk 8. §-a szerint fizetendő evi 120 filléres hozzájáruláson felül cselédje után addig, a míg az az ő szolgalatában áll, a rendes tagok bármelyik csoportjában, a berbe való betudás néUül, évenkint előre maga fizeti a tagsági dijakat: a munkaadó által befizetett összegeket a pénztár külön kezeli s azokat csak akkor számítja a cseléd javára, ha a cseléd az illető munkaadó szolgalatában a tizedik ével betöltötte, vagy ha a cseléd a szolgálat ideje alatt rokkanttá lett, vagy meghalt. Ha a cseléd a tizedik szolgalati év betöltése előtt kilép a szolgálatból, a m nkaadó által befizetett összegek csak akkor számittatnak a cseléd javára, ha a munkaadónak a kilépéstől számított nyolez napon belül, kamat nélkül, megfizeti: tőségét nem az általános közgazdasági hasznuk érvényesítésében, hauem pusztán a magánérdekeinek érvényesítésében keressük, és nem vagyunk hajlandók felülni a kartellinalmok folytonos jajveszékelésének. Szőlő és borkiállításunk. Nem vagyunk tudósok, kik addig fürkésznek kutatnak, mig valami nem ismert uj dologgal lepik meg a nagy világot, hanem tanítva — más s nállunk előrelátóbbaktól és okulva saját kárunkon — mert hiszen magyarok vagyunk, — kívánjuk az elmulasztottakat valamiként helyre pótolni a midőn szőlő s bortermelésünk érdekében kitűzőit programmal kezdő betűjét : az 1-ső szabolcsvármegyei szőlő és borkiállítás hirdetményét kinyomattuk. Programmunk ugyanis nemcsak ezen egy kiállítás rendezése, hanem termelésünket ezen és a jövőben is ehhez hasonló s mindig terjedelmesebb kiállításokkal, valamint minden tőllünk telhető módon és eszközökkel emelve annak jó és biztos piaezot szerezni és lehetőleg biztosítani. Szőlő és bortermelésünk tagadhatatlan nemcsak quantitativ de qua'itativ is szépen és állandóan halad, emelkedik. Az olasz Rizling, Kövidinka, S/.ilváni, Erdei, Kadarka s más jónál jobb faj foglalta elaPolyhos helyét, az ósdi metszőkési kiszorította az olló, a gyök és hónaj hajlások nem difformálják inár annyira a tőkéi, s nem fosztják meg a lökét fürtéitől, a fűi tőket a tápanyagoktól; az egres kegyellenül savanyitó szerepe is több íkevésbbé már csak az ugorkánal érvényesül, sőt már az uj esztendő sem éri mindenütt a bort a seprőjén. Mindezen, — és sok más -• gyakran pgéfz jelentéktelennek látszó, a régiektől eltérő müveletek által értük el azt, hogy csemege szőlőnk számottevő kedvelt czikk, s borunk nem a savanyuság és tarthatatlanságáról híres nyíri vinkó többé, — hanem egy erősebb szállítható, zamatos s igen kellemes asztali bor. Ennyit tudunk mi, sőt ezt már pár éve is ?ejtetlük. De igen kevesen tudnak erről rajtunk, termelőinken és vármegyénkén kivül. S hogy ezen lényt másokkal is közölhessük jutott eszünkbe és elhatároztuk a vásárral egybekötött kiállítás rendezését annyival is inkább mert mi a fenli valóságon kivül más valóságról is tudunk. Igen nngy hibát követtünk el ugyanis ujabb telepileseinknél, a midőn a kilálásbeli roppant jövedelem által elragadtatva, ültettünk nyakra-főre, minden szakértelem vagy legalább is kellő tájékozoltság nélkül, s hol egyik hol másik állal agyondicsért mindenféle, s gyakran éppen nem homokjainkra való fajokat. Igen sok az olyan fajú szőlőnk, a mely akár csemegénk, akár borunk átlagos minőségét és mennyiségét mgyban apasztják. Eltekint ve attól hogy a szőlő helyes csomagolásához igen kevesen értenek és erre még kevesebben.ügyelnek, vannak esetek, hogy a fajok nem ismerése folytán a legkitűnőbb fajok közzé — véletlenül — egy-egy fürt más — kevésbbé jó fajból kerül, mi természetesebb, mint hogy az ilyen küldemény rosszul érkpzik rendeltetési helyére, s igy kész a kellemetlenség, az anyagi veszteség de hiba esik a bizalom és hirneven. Ugyanezen telepítési hibánk kitűnik borszőllőink illetve borainknál is. Nemcsak hogy egy és ugyanazon szőlőhegyen teljesen azonos fekvés s talán még vegyileg is egyforma talajú két birtokosnak egy évivel egymástól teljesen elHa nem érzem a millióknak Száz nyomorát, ezer sebét, Nem vágyom győzelmét a jóknak. Mely a bűn lánczát törje szét; Ha ami meghat, érzés, eszme, Dallá többé nem olvad át, Nem zöngök, mást sohsem kérdezve. Csupán önnön szivem szavát: Akkor leszen ideje itt már, Barátim, megsiratnotok, Mert fenn tengődjem köztetek bár, Rám mondhatjátok : Ő halott. Előőrsön. A szabadságharezban történt. Mikor a diákok elnuntek az iskolapad mellől elfoglalni a branyiszkoi hegyet, megvívni az isaszegi csatát, lőporlusttel kormo'ni be azt a fehér arezot, a mit az édesanya csókolt, meghalni Nagy-Sarló, Vácz, Halvan, Tápió-Bicske, Szeben alatt — meghalni a hazáért. Elment a pap, a jogász, a tanító, az iparos, mind karöltve, aranybetüket faragni a világtőiténelemben a magyarnak. Ezek közül mesélte egyik: * * * Előőrsön állt a honvéd káplár. Volt mellette egy dobos, egy kürtös, meg öt közlegény. Bámulták a távol Gyöngyös városát, a melyre ráborult már a téli alkony. Nem volt egyeb dolguk. Nem is volt Ínyére ez a tétlen élet a káplárnak. Szúrni, vágni, elesni vágyoll. ilyen volt akkor a honvéd, ki tehet róla. Egyszer csak alakok bukkantak fel előtte. Szuronyt szegzett rájuk. — Allj! Ki vagy? — Jaj, menekülünk, káplár uram, ezekkel a kis batyukkal. Vége Gyöngyösnek. Mindent megesz benne a német. — Mikor jöttek P — Délután tájban. — Hányan ? — Hát ugy egy hétszáz. — Mit csinálnak? — Fáradtak nagyon és horkolnak. A káplár elkergette tovább a menekülőket. Azután hátratekintett. — Fiuk ! Puskát vállra. Irány utánnam. Azzal megindult Gyöngyös felé. A vám alatt megszólalt az egyik honvéd : — Káplár uram ! A fejünkkel játszunk. Parancsunk volt egy helyben maradni. — Nekem parancs a hazáért cselekedni, volt a kurta válasz. Többet nem is szólt, hanem röviden kiadta a parancsot. — A fő ulczán a kürlös megfújja a kürtöt, a dobos megpörgeti a dobot, a legénység velem. — Ez a kilencz ember, hétszáz ellen? Ilyen munkát végeztek akkori Megszólalt a kürt, megpörgölt a dob, a mint parancsolva volt. A káplár pedig tölcsért kanyarított a két markából s ugy üvöltött bele a néma éjszakába. — Emberek, asszonyok ! Italt kvártélyt, eleséget ! Itt jön Perczel tízezer embernyi tábora. Készüljetek. Már a falu alatt tartanak! Meghallotta a német, a ki benn feküdt az ágyban. De menten kiugrott ennek hallatára és oly szűk lett neki a bugyogó, hogy abba se bujt bele, azt is ott hagyta. Igy fulott szanaszét egy szál ingben Gyöngyösön hétszáz ember. Csak egy őr sibakolt a városház elölt. A vitéz német generális urat őrizte. Fenn aludt az emeleti szobában. Azt leszedték a két lábáról, fölmentek az emeletre. A generális ur kétszer belelőtt a levegőbe, aztan megadta magái. Igy virt szét egy honvéd káplár hétszáz németet s igy fogott egy eleven osztrák generálist. Persze, hogy bevitte a táborba büszkén diadallal . .. A kapitány ur felköti a kardot. Raportot tart. Olt áll a gyöngyösi káplár. A kapi áuy ur szemei villámokat szórnak, homloka sötét, arcza haragos. Oda lép a gyöngyösi káplár elé: — Halja kend! Tudja-e kend, mit tett kend! — Elhagytam a posztomat. — Mi a büulelése ? — Halál! — Nem én mondtam. Kegyelmet kér kend? — Nem. — J'\ Hal kend egy himpellér akaszó fára való fráter. Kendet aira iteli a tábornok ur, hogy tüstént vagja le azt a két káplári stráfit. Aztán takarodjon kend és addig meg ne lássam, no . . . mit gondol kend meddig ? — Meddig ? — Mig föl nem veszi azt a lndiagyi uniformist a mit büntetésből a tábornok ur küldött önnek, kedves hadnagy ur, azért a gyöngyöd bolondságért. .. Azzal tiszlelget és nagy haragosan tovább csörtelett a mérges kapitány ur. Igy büntettek akkor, aki igy érdemelte !. . .