Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

IV Y n r» küllőjébe, gondolja meg hogy ha bár óriási perifériája is vau eDnek a keréknek s igy hosszú idő alatt fordul egyet, de forog, folytonosan és változatlanul. A szerencsében az igazság: a muuka ! Szerencsés, aki dolgozhat. De hol találjon munkát a nyomorult, hol szerencsét? Ha beáll a tél, stagnál a munka. Hol találjon hát munkát a vénségtől tehetetleD öreg, a gyermek, a béna, ha még az épkezO és ép egészségű családfők is nélkülöznek, éheznek és fáznak. Fái.ni és éhezni! A legnagyobb testi szenvedés, a mit a sors juttathat. A természet hadüzenete már megtörtént Beállott a keméuy fagy s a lehullott hó vastag lepellel boritja a földet. Remegő szivvel, összeszorult kebellel viaskodnak az elhagyottak s borzalommal gondolnak sorsukra, ha a társadalom róluk talán megfeledkeznék. De nem feledkezik meg róluk ! Az ember szivének meg kell mozdulnia, hogy az elhagyottak sorsán segitseu. Ki fog gyúlni a közszeretet lángja, s a szegény ha fázik, megmelegítheti mellette didergő testét és nem fog éhezni, ha kinyújtja kezét alamizsna után. Mert az elfásult szivek fagyát is föl fogja olvasztani a jó szellemnek ez az áldásos parázs tüze, a mely a polgárság romjai felett gyúlt ki először, hogy soha el nem hamvadó lángjának melegét árassza a világon. A közeledő karácsonyi ünnepek magasztos legendájának a hangulata, mint távolról zengő zsoltári ének varázsa, meglepi szivünket. Csodás igézet ez! Mintha csak a távolból közeledni látnánk a Szeretet apostolát és szivünket elfogja valami boldogító érzés, lelkünket ihlet szállja meg. Megtelik a levegő az örök szeretet zsolozsmáival, ujjá születünk e hatalmis érzés megifjodásában s mindenünk: szivünk és agyunk egybeolvad a hatalmas kinyilatko/ásban: Szeretet! Es megtér az ember önmagához. Azzá lesz, amiből alkottatott. Magába száll a gyűlölködő, elsimulnak a haragos homlok ránczai, a könyörületlenség részvétté változik s résztvevéssé a nembánomság! Tárjuk ki szivünket a Szeretet ünnepének 0 hatalmas, világokat igazgató, örök varázsa előtt. A „szegény" és „gazdag" között való szédületes különbség vihirokat sejtő problémájának rettenetes élességeit simogassuk el a Szeretet munkájával. Kőnyórület! Adjon, aki adhat! Meleg szobában, körül ülve a fehér asztalt jusson eszünkbe a szegénységnek sok nyomorultja, aki fázik is, éhezik is. Itt Nyíregyházán eléggé szervezve van a társadalom arra, hogy szivének nemesebb ösztöneit a jótékonyság gyakorlásában mindenki követhesse. Itt van a két nőegyesület, legfőbb czélul tűzve ki a nyomor enyhítését, városi szegényházunk, szegény gyermekeket felruházó egyesületünk, a felekezeteknél szervezett irgalmassági egyesületek: mind arra való intézetei a jótékonyságnak, hogy most lépjenek sorompóba, mikor legrettenetesebb a szegénység nyomoruságának a pusztítása. Mind ezek a szervezetek jogosan és bátran fordulbatoak most a könyörületes szívű emberek társadalmához: Adjatok, adjatok, kinek Isten adott . . . . ! Miért 1 i. Ez a kérdés tulajdonképen kezdete és kiinduló pontja, minden bölcselkedésnek és minden bölcseségnek. Virág vagy te, legszebb rózsa, Bár e rózsa enyém vóna. Kietlen a szivem kertje, Mert e rózsa nincsen benne ; A másik kettőből különösen ez a kifejezés ragadta meg a figyelmünket: .Parázs szemednek bájosmerengése." Tagadhatatlanul erőteljes kép, mi azonban nem tudjuk eléggé méltányolni, s kérjük, kíméljen meg bennünket jövőre ilyen sületlenségektől!" Nem sokára az egész társaság tudta, hogy ki lappant a V. I. betűk alatt s mindenki jóizüeket nevetett szegény Vastagh rovására. S hamar bekellett látnia, hogy lejárta magát s azokbin a körökben hol ezelőtt dédelgették, nincs mir semmi keresni valój i. Még az utczán is üldözte a gúnyos mosolygás s jogasztársai tüntetőleg kerütek. Végtelen elkeseredés vett rajta erőt. Mit keressen többé a fővárosban, hol erkölcsi halottnak tekintették? Mit keressen a/.ok közt, kik megszakították vele az érintkezést ? Messze, messze vágyódott, egy csendes faluba, az egyszerű, romlatlan nép közé. S el is ment. Lemondott szép sikerekkel biztató pályájáról s elment szülőfalujaba, segédjegyzőnek. Onnét irt búcsúlevelet Antalhoz, melyet igy vegzett : „Nem tagadom, hogy elbizakodott voltam ; nem tagadom, hogy többnek tartottam magamat nálatoknál. Bűnhődnöm kellett, s bűnhődtem is ! Az orvosság, melyet adtatok, erős volt, d_> hasznait! Most már nem vagyok nagyravágyó; és elbizakodott ! Nem vágyom a nagy varos léha mulatságai után, hanem szülőfalum javán akarok munkálkodni. Itthon vagyok Leánykúton, s a segédjegyzői tollat forgatom. Állásom nem valami tekintélyes, jövedelmem nem nagy, nem is lesz fenyes soha, de vigasztal az a tudat, hogy romlatlan népem bizik bennem s én az ő javát munkálhatom. Megelégedett vagyok s ennél többet nem kivánok. Isten veled !" S a nagy társaságban nem akadt más, a ki az elüldözött fiút megsajnálta volna, mint a kis Gita! Eörl. Madách is ezt bizonyítja az ,Ember tragédiája

il legelején, a mint az almát leszakítani vágyó Évát figyelmezteti Ádám, Isten tilalmára és büntetésére, Éva igy bölcselkedik : „Mért büntetne Mire Mefisztó, fején találja a szöget s a miért re válaszol : „Lám, megjelent az első bölcselő.* „Nagy sor jövend u'ánad szép húgom." Azóta, minden Éva-maradék, bő cselkedésen kezdi — a bölcseséget. A legtöbb ott marad a bölcselkedésnél, kedves kis személyiséget helyezvén minden dolgok központjába, mint a pók ugy helyezve el hálóját, hogy minden szál rezdülése benne futván össze, jeladás legyen a hálóba került prédáról. Éretlen gyerekek, valahányszor oktalan kívánságukat nem teljesitik, vagy ártó vágyaik előtt gátul áll a szülei akarat, mindég feljajdulnak, makranezoskodnak, bölcselkednek : Miért ? Miért nem adják ? miért tiltják? holott nekik olyan jó volna! olyan kívánatos! Miért? Ha aztán a bölcsei kedés pókhálója 1 issan-lassan az ok és okozati egybekőttetés keresésének selyem szálává erősödik, akkor indul meg a bölcseség munkája s a tiszta értei'in tárgyilagos vizsgálata gyűjti össze az igazi bölcseség színarany igazságait. Talán kissé távolról kezdtem az ezidőszerint általános kanyarójárvány feletti okoskodásomat, de azért kezdtem igy, mert óhajtanék teljesen tárgyilagos nézpontot támasztani a tisztelt olvasókban is. Ez az ügy, nagyon is mindnyájunk ügye. A közegészség, a közjólét fundamentuma. S az elgyengült szervezetű, járványokkal telitett társad tlom, ha lassan is de biztosan az enyészet felé vánszorog. Ezt a vánszor"gást megakasztani csak közerővel, közakarattal lehet, és kell. Az orvos, a nevelő, legjobb akarat meliett is, tesz, a mit tehet; de szerintem mindnyájunknak közre kell működni s mintegy a köztudat közponijiba helyezni a czimbeli kérdést: Miért? Miért ismétlődnek nálunk folyvást a a járványok ? Most ez, majd az! Nedves időben, száraz időben ! Hidegben, melegben ! Roszul ruházkodva, jól ruházkodva ! Elzárkodás mellett, szabad forgalom mellett! És pedig embernél, állatnál! Miért ? A ki olvas, figyel, keresi az összekötő szálakat dolgok és jelenségek között s az egymásra hálás egyetemes nagy élettörvényét keresi, sok dolog nyitjára ráakad. Én mindig mély érdeklődéssel olvastam nagy ter mészettudósok, igazi bölcsek műveit, akik nem a felszínen botorkálnak, hanem leszállanak a tudás tengerének mélyén, az igazság drága gyöngyeiért. Az élet, titokzatos, rejtélyes tüneteiben, a legvonzóbb, legingerlőbb tudomány. A miért ? itt örökös búvócskát játszik, mint pajzán, évelődő leányka. Az élet elemeinek folytonos hullámzása miliárd alakba : születés halál, öröm, fájdalom, egészség, betegség, jólét, nyomor s száz ily ellentétek, mint hullámfodrok a létei végtelen óceánján ! Miért ? Maradjunk a mostani nyavalyás állapotnál. Tény, hogy mindenfelé járvány dühöng. Bezárják az iskolákat, eltiltják a közlekedést, hatóság és orvosok, megtesznek mindent és a járvány él és működik tovább. Sokszor olvastam lermészeltudományi, orvosi és főként utazási könyvekben, hogy ahol angolok telepesz nek le, ott nincs járvány, ott nincs kolera. India a ko lera tenyésztő telepe, de a melyik városré-zben angolok laknak, ott nem boldogul a kolera. Miért ? Mert nincs meg a tenyésztéshez szükséges feltétel. A leghíresebb baczillisták — hogy igy fejezzem ki magamat — megállapodlak abban, hogy ragadó betegségek, járványok megszüntetésére, minden egyébb kiséret mellőzése mellett, egyedül kétféle védekezési mód van és lehet : a tisztaság és az ellenálló képesség fokozása az élő szervezetben. Ez a kettő van, több nincs. Élettanilag nem is lehet más. Ez a természet nagy törvénye, mely alól nincs kivétel. Minden egyébb védekezési mód; üres és hiu kísérlet, költekezés, időtöltés és semmi más. Tehát tisztaság. Az egyén tisztasága, testben és ruházatban. A lakóhely tisztasága szobában, udvaron, mellékhelyiségekben. Ehez tartozik a kellő tér és világosság, különösen a munkás lakásoknál. Minél sűrűbb meszelés, mosás, szemet és trágya összegyűjtése, kihordása oda a hol még ilyenre van szükség és a hol ezek használnak, szántóföldeken, kerteken. A szervezet ellenálló képességének fokozása. Ez már a születésnél veszi kezdetét. Mert örököljük a szervezetet, az erőset is, a gyengét is. Itt valósul ama régi bibliai törvény : „megbüntetem az atyák álnokságát a fiakban, harmad és negyedíziglen." Bizony megbünteti! . . De az öröklött erős szervezel is elgyengülhet s a gyenge is megerősődhetik, természetes életmód mellett. Első a táplálkozás, második a mozgás, a munka, harmadik a ruházkodás, mint védekezés, az idő ellen és nem nyavalyás czifrálkodás és divat. Ezek már ezerféle szállal vannak összeköttetésben az általános társadalmi életmóddal. Még pedig urak és parasztok, gazdagok és szegények. Ez a társadalmi berendezkedés nagy élettani törvénye. A kimk nincs kellő tápláléka és a kinek van, de nem tudja a módját, hanem divatozik a gyomor-kérdéssel is, — egyformán önmaga alalt vágja a fát és erősítés helyett gyengíti szervezetének ellenálló képességét. A táplálkozás — életszükség, életföltétel és semmi más. Akár a baromnál, akár az embernél: az anyagi szerve zet fönntartása. A mozgás, vagy munka, az idegélet főföltétele. Az idegek mozgásra vannak teremtve; kellő mozgás álta erősödnek, ennek híján elernyednek, tulfeszités következtébén szintén. Ezt minden művelt ember érzi és tudja önmagán. De nem mindenki művelt ember, hogy öntudatosan alkalmazkodjék ezen természeti törvényhez, sőt igen sokan a mozgás és munkától való mentességet tartják urasnak és kiváltságosnak. Mint Tompa festi a két végletet: „Itt a henyélő potrohos Bőrében csak szuszogva fér; De a meghámlott marku nép, Oh, az pogányul ösztövér." A ruházkodásnál szerepet játszik ugyan a szín és alak szépészeti törvénye is, de mégis alaptörvénye élettani. S a ki amazt helyezi eme fölé, bizony keservesen kol. Szóval: elni — nagy tudomány! De az élet természetes útját keresni és azon járni: első rendű kötelesség, először az életadó Isten iráni, azután önmagunk iránt, azután felebarátaink iránt. Mert a nagy természet nem alkalmazkodik a kicsiny ember tudatlanságához és bolondságaihoz, hanem a kicsiny embernek kell keresni és megtalálván, alkalmazkodni a nagy természet örökigaz és jó törvényeihez, — hogy azt a néhány esztendőt, melyet a főidőn töltünk el, lehetőleg erőben, egészségben, egyének és dolgok között öszhangzó működésben töltsük el. Minő ulon keressük mi már az élet legdrágább kincsét, az egészséget? Felelet: közhatósági uton. Miniha neuiis a magunk becses személyéről volna szó, a közigazgatási hatóságra ruházzuk legnagyobb részben, a magán és köz-egészség fölött nemcsak őrködni, sőt azt vezetni is. Az orvosok dolga és a vármegye dolga, végezzék azok! . . . Hajnalodik ugyan lassanként. Van egy kis, lelkes csapat az országban, amely a boldog emlékű Fodor József egyetemi volt profeszor kezdeményezésére, közegészségügyi egyesületté alakulva, lelkesen és Habár lassan, de eredménynyel agitál, részint az .Egészség" czimű folyóirata, részint közgyűlései utján s igyekszik az iskolákba is bevinni eszméit, és pedig nem annyira a tanulók, mint a tanárok köztudatába. Úgyszintén a Természettudományi Társulat, sőt még a külömböző gazdasági egyesületek is, népszerű előadások, czikk' k, közlemények utján, a természetes életmód igaz elveit csepeg-" tetik lélekből-lélekbe s ez uton ápolják az egészség-ügy nagyfontosságú köztársadalmi eszközeit. De ezek m.nd csak — kezdet. Becses kezdet, de — kezdet! Tényleg, ez időszerint, fő a hatósági intézked. s. Elkülönítés, iskolák bezárása — ez az egyedüli nagy ágyú, a járvány ellen, amitől azonban a járvány nem nagyon fél. Az elkülönítés nem vihető kéresztúl, azon egyszeiű okból, mert a családok 90"/

o-ának csak egy szobája van. És aztán, ahol külön szoba van is a fertőzött beteg számára, ha más egyén nem is, de a gyógykeztlő orvos viheti házról házra, hiszen az ő ruhája sem immúnis tal j a kóranyag ellen. A teljes elkülönítés képtelenség bárhol a föld hátán. Csak egy elkülönítés létezik, de ez aztán föltétlenül biztos — az egyének elkülönítése minden ártó alkalmaktól, a köztisztaság és edzett szervezet utján. Hic Rhodus — hic salta ! Hogy mit lehetne a mai viszonyok között is, e téren tenni, hasznost és üdvöset, egyszerű falukban is: erre nézve egy következő czikkben mondom el szerény véleményemet. Andrássy Kálmán.