Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

!V Y T ?t X * r> ^ ** Uyiregyhíza télen, Beköszöntött a tél, érezzük fagyos leheletét. Az északi-sark maholnap itt vendégszerepel, a mérsékelt zónán. A föld és a vegetáció dermedten alusszák uj életet érlelő álmukat. A város köröl szorító abroncsot vont a hideg. A város lakói egymáshoz húzódnak. A társadalmi élet megpezsdül, mintha a természet mozdulatlanságát akarná ellensúlyozni. A psj chologu-iok azt tartják, hogy az évszakok változásai hatalmas tényezők az eml eri lélek aesthetikai működésében, mert hangulatokat ébresztenek, táplá'ják a művészi intuitiót, én pedig hajlandó vayyok elhinni, hogy a zodiakus fordulása nagy hatással van a társadalmi életre. A most trónra került tél a bizonyítója Városunk társadalmának minden szférájában lázas tevékenység indult meg és az impulzust mi adta meg hozzá? A tél! Az északi szél halotti nótákat vonít a fülünk körül. A leszállt hőmérséklet arról beszél, hogy mi lesz velünk, ha a hideg szivünkig lopja magát. Fejünk fölött az örök szufittákból fekete felhók lógnak alá, mintegy hallottas ház gyász drapériái. És az elmúlás enynyi jele közt barátságos világító és melegítő lángja lobban a társadalmi életűek. Azt a tűzet a sziv melege és az ész fényessége táplálja. Maga köré gyűjt az a tüz mindenkit. FEledteti a tél zoraságát, elűzi a halál fojtogató gondolatát. A tűz mellett ott vannak mint szővetségestársak a — művészetek. A zene, a táncz, a költészet. A művészetek visszavarázsolják a tavasz vidámságát, a nyár verőfényét. Ne törődjünk azzal, hogy a termé zet ravatalra került, majd bölcsövé válik a koporsó, innjd felénk mosolyg a tél után a tavasz! Ezeu a télen Nyíregyháza közönségének változatos programmban lesz része. A Bessenyei kör, a nőegyletek, a tanítók, kereskedők, iparosok és különféle egyesületek gondoskodnak róla. A Bessenyei kör különösen gazdag műsorral szerepel. A fővárosi művész világ legjobbjaiból nyerte meg az esték szereplőinek java részét. A közel napokra tervezett vitaestén kivül, a magyar zenének is szentel egy estét, külön Lindh estét is tervez. Dicséretre méltó a Bessenyeisták munkája Kevesen dolgoznak, de az a néhány munkása fanatikus propagálója a szépuek és uemesne'í Nehezen állt lábra ez az irodalompirtoló társaság, még nehezebben tette meg az első lépéseket. DÍ végre is itt a legsötétebb Nyírben, titáui küzdelmek után megmutatta, bogy élni fog. A mult évi eredmények ékesen szólnak. — Azt hiszem én is — folytatta a veréb — hogy nem lesz itt többé kert. Mehettek a merre sze netekkel láttok. Meg is eszi a féreg a bujtosi gyümölcsfákat fortyant fel egy stiglincz — ha mi elmegyünk. — Barátaim szólt a sármány ujbó

1, ne kételkedjünk. Én hiszem, hogy újra liget lesz ezen a helyen, de mentsük meg ha lehel ezeket a derék fákat, védelmezőinket, nevelőinket. Küldjünk deputácziót a polgármester úrhoz és kérjünk kegyelmet a fák részere. Az épeket, erőseket ne bántsák. A betegeket ám vigyék. — Vezesd te sármány barátom a deputácziót, le úgyis tudod a dörgésl. Télen át a városban lakol — szólt a stiglincz. — En nem vezethetem. Hiszen nem is fészkelek fán. Azt fogja a polgármester ur kérdezni, hogy miközöm a fákhoz ? Hanem vezesd te, neked van a legszebb ruhád, csak kardot kell kötnöd és kész díszmagyar. — Nem lehet, nekem lámpalázam van, ha a nyilvánosság előtt kell beszélnem — de vezessm a veréb, j Éljen. Zengtek a madarak. Ez városi gyerek. A j közigazgatás a kis lábiujjaban van. A veréb szerénykedett előbb, de mégis csak rá- j szánla magát. A stiglinczlől kö csön kért néhány szép tollat, feltűzte és ulra készültek. Mielőlt elindultak volna visszautasították a vércse ajanlkozását a ki szintén velük 1 akart tartani — mert féltek hogy a gazkopé a közügy helyett a deputáció rovásara magán czéljait ' fogja szolgálni. A deputáció elindult. Mikor a börtönig értek már csak hárman voltak. A többi elmaradt a kertekben gyümölcsre és bogarakra vadászni. ,Ha én elmaradok a még nem nagy baj, vannak elegen* — igy gondolkozott a könnyelmű madárnépség és csak a veréb, a stiglincz és a sármány maradt. A stiglincz a börlönfelügyelő ajtaja mellett államfogházban ülő testvérét látta meg egy kalitkaban, hozzá repült hát és ott maradt. A sármány a zöldségtéren felállított kofabódek közt oly sok kenyérmorzsát látott, hogy nem volt képes a kísértésnek ellen állni. A veréb Adja az ég, hogy a küzdelmek alatt megedzett kör ezután biztosabbau habdjon kitűzött ezé Íjai felé. A mult pr.bái meg ne mételyezzék kishitüséggel a vezetők lelkét. A nyíregyházi jótékony nőegylet tegnap megtartott derült estéjén kivül még reprezentál a télen egy bállal. A nőegylet vagyonílag megizmosodott az elmúlt év alatt, de ezzel | párhuzamosan emelkedtek kötelezettségei is Sok a szegény és az árva ebben a mi városunkban, pedig a mig egy szűkölködő lesz, a nőegylet adósnak fogja tekinteni magát Igen helytelen tehát mikor itt ott a városban, a hol eddig elózékeuyeu segítették ezt a derék jótékonyczélu egyletet, az elózékeuys^gért ezután bukást kívánnak. Tisztelt uraim azt a pénzt a nőegylet nem az önök részére kapta, hanem az árváknak és szegényeknek. Az izraelita nőegylet uj vezetősége is tervez egy mulatságot a .szezon ala't. A polgári olvasó egylet sem hagyja el remélhetőleg a rendes bált E lap hasábjain Jerémiádát iit nem régen egy olvasóköri tag a kör érdekében. Több érdeklődést óhajtana a város közönsége részéről. Ez az óhaj méltányos, bír lenne auuak a czikknek a legszebb eredménye. A korcsolyázó egylet pazonyi utczai pályáján víg élet járja mig a jég tart. A tanitók bálja is készül. A nyíregyházi sportegylet athlétái is lefoglalnak egy estét. Ez a most alakult társaság kedves egyleti életet él, gyakorló órái mind látogatottabbak lesznek, mind többen és többen ismerik meg a testgyako. lás áldásait. A kereskedő és iparos egyletek vezetői sem maradnak hátra, ugy, hogy víg lesz a tél a sok zenétől és táncztól, hangversenytől és tanulságos estétől. Űzzük is el magunktól a gondot és szomorúságot Lelkemből fáj'alom ha mindenki nem teheti. Az anyagiakról nem is beszélve, sok a házakon a piros czédula, sok a kis beteg. Némelyik lázban vergődő kicsiuyhez oda suhan egy fagyos alak, hideg kezével végigsimít a kis testen és másnap, harmadnap koporsó után mennek az emberek, némán, vagy sírdogálva. Ez is hozzá tartozik a télhez. Csapj inak hát fel sziveinkből melegítve és világítva a lángok, hogy ne emlékeztessen a tél az elmúlásra. S/.abó Lajos. Pangás. Aggodalom és félplem tölti el mindazokat, kik évek óta megfigyelik a mindenütt tapasztalható üzleti forgalom nagymérvű csókkenését, mely kiválóképpen a mi vidékünkön és különösén varosunkban érezhető a legnagyobb mértekben, hol a gazd isági élei még a különben jónak mondható években sem éri el azt az élénkséget, azt a mérteket, melylyel a gazdagabb, nagyobb pedig a Korom előtt találkozott egy régi haragosával és rsnnyán összeveszett vele, nagy pofozkodás lett a dologból. Verebünk több sérülést szenvedeti, egyik zápfoga is kitöri, nem gondolt többé a d

jputációra, hanem rohant a városi osvoshoz vizűm repertumért. Így végződött a madarak jó szándéka. Elerkezett az este. A ligetben a szomorúság halálos némasáfát csak néha zavarta meg egy egy nthéz sóhaj. A szép óriások, a ki'< szerették az életet, a napot, a szellő enyelgését, megtörve gondoltak utolsó órájukra. A tisztes nyárfa beszélni kezdett. — Testvéreim én megpróbálok még valamit. Legmagasabb vagyok, talán sikerül, levelet küldök a városháza előtt álló két rokonhoz és megkérem, hogy pártfogoljon bennünket. Egyik levelet a másik után küldte a városba. Éjszaka volt. A két városi disz hivatalnok a millenium emlékére ültetett ke>t hárs, a villanyfények körül lánczoló lepkeken mulatott, meg a toronyórák ülésén. Tetszett nekik, hr gy a katholikus és lutheránus toronyórák minden negyed órában több velemény különbséggel jelezik az időt. A nyárfa levelekre ügyet sem Tetetlek, de azok csak szállingóztak. Végre egyet felvett a Ferenczv boltja felől álló kíváncsibb hársfi és elolvasla. Dühösen dobta el. — Mi az? Kérdezte társa. — Eh itt holmi rokonságra hivatkozva a Széchenyi liget í'ajankói protekciónkat kelik. — Ne válaszolj. — Nem is. A levelek csak jöttek, csak szállongtak, esdve, kérlelve. Végre válaszolt az egyik hárs, de nem a saját levelén, hanem arrogánsul azon, a melyiken hozzá irt az öreg nyár. A válasz igy szólt: Maga paraszt ne jajveszékeljen és főleg ne (irkáljon, ha kérni valója van, jöjjön ide. A cimem pedig nem tekintetes, hanem nagyságos. Jubileumi és Juhileumhy Hárs. A nyárfa megkapta a fürge szellőgyerek állal továbbított levelet. Sírva fakadt. igényű, jómódú és sűrű népességgel megáldott vidékek dicseked lutnek. Az ő zi időszak, — melyben a közforgalom megélénkülni szoko't, a melyre az iparos és keresk dő osztály számot tart, a melynek jó vagy rosz voltától van föhételezve iparűzőinknek léte, — az idén rendkívül rosszul indult meg. A h valalos kimutalás ik a termésről ugyan elég kedvező színben tüntették ki a hozamot, a mi az iparos és kereskedő világot nő.tii r ménynyel töltötte el, d> a mely nem váll valóra, sőt még a sötétlátók várakozásán is alul maradt. A gabona árak alacsonysági teljesen leszállította a hozam mennyis-gheli érti kit, el annyira, hogy az eredmény a ga-dasági mérlegben a ro z hozamú évek számadásait s ni éri el. Ehhez hozzájárul az a nagyfokú elkedvetlenedés, mely a közgazdasági élet minden ágába befészkelte magat. Gazdaságunknak nincs egyetlen egy ága sem melyről el lehetne mondani azt, hogy haszonnal és nem mesterségesen tartja magát föl-zinen. Arról, hogy egyik vagy másik terjes;kedésben volna, tért foglalna, nagyobb tevékenységet kifejtene, nem is szólunk. Pedig, ha egeszseges vérktringésben van egy ország közgazdasági állapota, akkor mindig terj 'szkednie kell, mert a nagyobb tevékenységnek természetes czélja mindig a terjeszkedés. Mrr beltges, nem rendes állapot az sem, ha mozdulatlan állapotban marad valamely ága a közgazdasági életnek, mert föltétlenül kihal a többi szí i vekre is; de hát milyen veszedelem rejlk most már abban, ha az összes szervekben megállapítható a tespedes, a tétlenség, a mozdulatlanság. Olyan hanyatlásba es ünk kereskedelmi és ipari téren, a minőben ez az ország az ujabb korszakban alig volt. Érezhelő cz minden jelenségben, de ilső sorban éppen a gabona árak alacsonysagában jut legjobban kifejezésre az, hogy a kereskede.eui és ipar nagy válságában élünk, mert hisz a magyar társadalomban a legnagyobb fogyasztó és a fokozottabb iginyü osz'aly a középosztály, rrnlynek tu nyomó része kereskedőkből és iparosokból áll, és melynek szükséglete és fogyasztó képessége sokkalla nagyobb ért?kü bármely tnas osztályénál. Ám az évek során kifejlődő t rossz viszonyok között ez az osztály is annyira leszorította igényeit, annyira leszállította szükségletét, hogy kihatása a többi közgazdasági tényezőkre ti nem maradhatott. Ne örüljön annak senki, mikor a kereskedő és iparos kényszerülve van életszükségletét a minimumra leszállítani, igényeivi 1 alabb hagyni, mert hisz ha még a középosztálynak ez a számszerű nagyobb r^sze is kiesik a biztos fogyasztok sorozatából, akkor csakugyan rn rn lesz Magy arországon fogyasztó közönség es egészen ki leszünk szolgáltatva a küllőidnek nyers termékeinkkel. Sőt inkább, minden józanul gondolkodó magyar embern k az képezze ohajit es czeljit, hogy a közszükségletek minél jobban fokozódjanak és a köznép igényei is fóljavujanak, mert ez egyértelmű és karöltve jár a kuliura terjeszkedésével. A köz.-zükséglet, a közfogyas tás, a kultur államokban mindig sokkalta nagyobb, az igenyek minden tekintetben magasabb fokuak, mint ut , a hol hátramaradás van, mely egyultal a szegenységre is vall. Nekünk tehát í.agy okunk van az aggodalomra mindenkor, a midőn a gazdásági élet bármely ágában hanyatlást, vissza sést, vagy tcspedést észlelünk, rneit nem csak egy osztály any agi helyzetet látjuk ebben gyöngítve, de ezzel kapcsolatosan a kultura fejlődes megakasztását is latjuk és féljük. Minálunk még soha sem volt annyira érezhető, oly kirívóan látható a gazdasági élet pangása, mint "ez évben. Terjeszkedésről, pezsgő, 'erős forgalomról már rég letettünk, mert erőinket évtizedekkel elszívták és csak a helyi és környékbeli gazdasági forgalomra terjeszkedett ki a kereskedelmünk és iparunk. Ám az idén ez is teljestn szünclei s a kir sietés kitálal teljesen mpg— Mégis szöinyüség, hogy milyen gőgös némelyik fa, ha az Isten felviszi a dolgát. A többiek bi/.latlák, menj hát hi kkánja. Az ör. g nyárfa kihuz'a nehéz erőlködések közölt a föl Iből, a közös csizmából hatalmas labiit és elindult a város leié. Szegény öreget igen meglepte minden. A bujtosról csak a tetőket és kéményeket látta, azt hitte ismeri a varost és mégis uj volt minden előtle A Koionaban Gy ula muzsiká t Az öreg nyár csak dedós majálisokon hallóit czigányzenét a rrgi jó időkben, de az . nem volt ilyen szép mint ez az éjszikába kiszivárgó bánatos nóta. A városháza előtt pöfí';szkedve fogadia a két hárs az öreget. Gőgösen álllak vas kamáslijukban cs vasalt nadrágjukban. Azt mondlák, hogy tesznek valamit, de nem remeinek semmit. Az öreg nyárfa érezte, hogy minden el van veszve Megfordult és vissza indult a ligetbe. Mikor a Korona melleit ment el, beszólt a kéményen. — Gyula az Isten áldjon meg húzd el utoljára, hogy — lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele . . . Gyulának megesett a szive a szép kérésen, bár nem tudla, hogy honnan jön és elkezdte játszani a kivánt nólát. Az öreg nyárfa meni, ballagott vissza A merre ment, hullott róla oz arany levél. A nyomát arany vonal jelezte. A nóta kiserle a ligetig. O.t aztáir az öieg össze esett és meghalt. * * * Az ősszel fejeztek be a liget kiirtását. Nem járnak : szereim s párok többé a zöld lombsilorok ala't. Vidám gyermek kaczagás nem fogja olt többé megezüs'özni a levegőt. Szerelem és poézis helyett krumpli terem majd a liget helyén. Mikor kinn vollam a fák már halva voltak. Ácsok és esztergályosok apróztatták a kolosszális törzseket. A feltúrt löldön a vörösgyürü diszlett még. Vörös színnel 1 borítva be mindent. Az a sok vörösség, mintha a megölt fak kiömlött vére lelt volna.