Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

a - — A polgári olvasóogjlH. A .Nyirvidék" legutóbbi számában a pol­gári olvasóegylet ügybuzgó titkára nyilt leve­let és felhívást intézett Nyíregyháza város pol­gáraihoz. Nyilt levele végéu azou erós meg­győződésének ad kifejezést, hogy felhívása uem lesz elhangzott szó a pusztában. Mint az olvasó-egyletnek tagja, azon hit­ben vagyok, hogy felhívása téuyleg nem volt hiába való Mindazok, a kik a városunkban megala­kult egyletek működését figyelemmel kísérik, bizonyára nem elégedtek meg a „nyilt levél" elolvasásával, hanem foglalkoztak is ily gon­dolatokkal: a polgári olvasó egylet ügye nem jó lábon állhat. Mi lehet az oka aDnak, hogy a tagok száma folyton csökken? Miért nem pártolja e 35 éves múlttal biró egyesületet városunk minden rendű és rangú polgára? A polgári olvasóegyletnek évek óta tevé­keny elnöke, városunk társadalmának egyik köz­szeretetben álló, mindenki által becsit fógym­náziumi tanírunk Leffler Sámuel. Ügybuzgó titkára városunknak három évtizeden át szor­galmas tanítója Kuzsa Endre. Fáralbatlan könyv­tárossá szintén egyik köztiszteletnek örvendő tanítónk Stoffan Lajos. Alelnöke az egyletnek régi tagja Lipták Dániel. Ily vezetőség mellett nem lehet, hogy a polgári olvasó egylet feloszlásnak induljon Tiszteletünket, ragaszkodásunkat az által fejezzük ki az egylet vezetősége iránt-, ha min­den lehetőt elkövetünk — egyenként és össze­sen — ismerőseink és barátaink körében, bogy e 35 éves múlttal biró egylet — a mely an­nak idején városunk minden rétegét befogadta kebelébe — továbbra is fennálljon és szolgálja azon czélt, a melyet megalakulásakor maga elé kitűzött. A vezetőségben nem kereshetjük a bibit. De hogy baj vau, az el nem titkolható. Miben keressük a baj okát? Midőn a pol­gári olvasó egylet ezelőtt 35 évvel megalakult még nem volt: Casinó. Bessenyei Kór, Ipa ­testület, Gazdakör. A polgári olvasóegyletben azelőtt elfért szépen : iparos, hí vatalnok, tanár, tanitó, orvos, kereskedő, gazda. — Ma, daczára ho/y fennen hangoztatjuk a „szabadság, egyenlőség, testvé­riség" magasztos elveit, annál egyenlőtleneb­bek vagyunk. Megalakult a „Casinóegylet" nagyrészt azon tagokból, kiknek jó része azelőtt a pol­gári olvasóegylet tagja volt. Néhány buzgó tag, ha egész éven át uem is látogatja az egy­let helyiségeit — mert hiszen a Casiuó ua­gyobb kényelmet nyújt — megmaradt továbbra is tagnak és fizeti a tagsági dijat. Az egylet hálás elismeréssel adózik az illetőkuek. Bár sokau — a kiknek anyagi hely­zetük megengedi és a kik az évi 10 korona tagsági dijat meg nem érzik — hasonlóképen cselekednének ! — Ezáltal az egylet fennállá­sát biztosítanák. IN Y » n V I re n Megalakult a „Bessenyei-kör" oly czélból, hogy városunk társadalmát összehozza. Sikerült is, de csak a felsőbb osztályt. Megalakult a Gazdakör, jobbmódu gazdá­inkat gyűjti körébe. Az „Ipartestület" iparo­sainkat egybe. Ily viszonyok között nem csoda, ha a ta­gok száma a polgári olvasó egyletnél keves­bedik. A meglevő tagok feladata e régi egyesü­let életébe uj életet önteni. Egy társas vacsora rendezése nem ártana. Összehozná az egylet tagjait és ott barátságos uton megbeszélhetnők az egylet ügyeit. A mostani nem eléggé alkalmas és drága helyiség jövő évre fel lett mondva — Saját érdekünk, hogy alkalmas helyiség utánnézzünk. Városunk nemesen gondolkodó képviselő­testületéhez — egy kérvény benyújtása — csak segítene az egylet anyagi helyzetén. Az egyletben — egymással való társalko­dás kőzbeu — tartsa magát minden tag az egylet által elfogadott alapszabályokhoz. Az egylet helyisége legyen otthona a szórakozást kereső tagoknak. Legyen mindenki jó l arát. Legyünk ott mindnyájan egyenlők. A magán­ügyekre vonatkozó szóváltás ne kapjon lábra, nehogy ez elidegenítse a tagokat az egyletbe való járástól. Fenti gondolatokat keltette bennem a „nyilt levél" elolvasása. Egy polg. olvasóegyleti tag. A vörheny. Válasz a „Nyirvidék" legutóbbi számában „Egy családapa" aláírással megjelent ily cziinii czikkre. Egy gyermekei egészségeért aggódó s egyszersmint a közérdeket is szivén viselő csalid ipa fenti czim alatt e.y czikket bocsátott közzé a Nyirvidék hasábjain, — s keresve az okokat, m'lye'i a járváayo'c keletkezését okozzák s tovább fejlődését elősegítik, — felhívja e megye orvosait és tanilóil, hogy ők is szóljanak hozzá a közerdekü kérdéshez s e tekintetben tapasztalataik ad­ják elő; nagyon helyesen azon elvből indulva ki, hogy a felszínre dobott kérdéshez ugy egészségügyi mint pe dagogiai tekintetben ők vannak hivatva első sorban hozzá szóllani. E f.'lszólitás megtisztelő s egyszersmint előttem ugy tetszik, hogy kötelező is azokra nézve, kik a gyer­mekek egészségügyével és nevelésével foglalkoznak : éppen azért, ha talán nem is szólhatok ez üjy érdem Í­hez ugy, mint egy nálam tapasztaltabb egyen tehetné, a felszólításra felelni részemről kötelességnek tartom annálinkább, nnrt még niásrésztől arra reflektálás eddig nem történt. Gzikkiró a járványok, — közelebb a vörheny, — terjedésének okait a nép tudatlanságában, az egészség tannak a népiskolában csekély mérvű tanításában, az orvosi kezelés igénybe véti lének elhinyagolásában, a betegek el nem különitésében s a nép szegénységében látja ; — s a gyógyszert az orvosi kezelésben, ingyen gyógykezelésben, az egészségtan bővebb mérvű tanítá­sában, egészségügyi felolvasásokban, beteg ég esetén a betegeknek az orvosnál való rögtöni jelentkezésében, s hogy az iskola udvarán ne lakjanak családos emberek, — keresi. Megpróbálom én is a mennyire tőllem tellik a himlő s általában a járványok keletkezéseinek s terje désenek okaival foglalkozni; úgyszintén annak orvoslá­sával is, — mely ugyan a jövő század zenéje, — s czikkiró nézeteire válaszolni: Tapasztalati tény az, hogy az élő, mozgó, meleg­vérű magasabb rangú szerves lények fejlődésük egy bi­zonyos vérlisztulásnak vannak alávetve, mely a gyer­mekeknél a legtöbb esetben a himlő egy vagy más fajában nyilvánul. A kórt tehát a vérében hordja a gyermek s igy a kitörés megakadályozására vajmi keve­set vajmi keveset tehet az orvosi tudomány is. Hisz a himlőoltás is nem annvira a kitörés megakadályozására mint inkább a kór lefolyásínak szelídebb alakban való nyilvánulására irányul. Éppen a/ért oda kell törekednünk, hogy a mennyiben a szelídebb lefolyás a himlő oltás által megvan adva, járvány esetén e szelíd lefolyást minden gátló akadályoktól óvjuk, illetve már a gyerme­kek testének ápolása, eiőssé tétele, kellő ruházat, étke­zés és jó lakásvi-zonyok, modern berendezésű iskola, gyermek menházak által az alap fel!ételeket arra meg­adjuk s a mennyjl) n lehets'g s elkülönítés által a jár­vány nagymérvű elterjedésének útját vágjuk. Ez alap feltételek hiánya oka szerintem a járvány nagy mérvű elterjedésének és sokszor veszelyes jellegének. Lássuk mennyiben ?! A gyermekek testi ápolása elhanyagoltatik! Elhanyagoltatik legtöbb esetben a szegény munkás és földriiivelő családok által. Mindennapi ke nyerők meg­szerzése arra utalja őket, hogy kis gyerm keiket, kik­ből pedig sokszor bővebb áldásban részesü'nek mint a gazdagok, bölc-őjükben, avagy a föld s szobácska pad­lóján hagyják, — sokszor félnapokon keresztül, — leg­több. zör egyedül, meit a nagyobb gyermek vagy iskolába jár, vagy segit a szülőnek a kenyérkeresésben, távol a szülői hajléktól. Mi történik az ily gyermekekkel a szülők távoliéle alatt?! Szellemileg elbutulnak, mert nincs ki foglalkozzék velők. Testileg elsatnyulnak, sokszor elpusztulnak idő nap előtt. Ott az akáczfás temetőben domborodó kis sírhantok néma, de annálinkább égbekiáltó tanujelei an­nak, hogy pusztul a magyar! O.i a magára hagyott kis bölcsőben, ott a nedves padmalyon szívja gyönge tiste magába a kór csiráit, mely egy betegseg, vagy járvány esetén képtelenné teszi a beteges szervezetet diadalmasan megküzdeni az élet-halál harczczal. A ruházkodás nem az évszakok vxgy időjáráshoz alkal­mazkodik! Eljött a szeptem' er. A növendék, a ki feljár s nem burgonyát szed vagy borjut őriz, felállít mezítláb. Egy kis vékony, néba rongyos mez fedi a testet. Jönnek az őszi hűvösebb esők és szelek. Ü még nem huz csizmát, vagy nem ölt melegebb ruhát, hisz kímélni ke l azt, a mi tán ni :g meg sii.es. A köhögök cházusa zavarja a tanítást Egyiknek a torka fij, a in isik az influenza c.-ir.iit szedi magába. Majd beköszönt a novemberi vagy decze'mberi keményebb idő. Ha valahogy keii r egy kis ruhát a szülő gyermekén k, a', anyagi czélszerüséget nézi. vagy a szükség hiányos öltönyébe bujtatja gyerme­két. Nagyapáról maradt öreg csizma töri gyenge lábait. Ujjas helyett sokszor csak vékony, olcsó mándli f di mellet s egy vast. g földet sepiő apui vagy nagyobb gyeimek testéről lem. radt felöltő avagy guba húzza vallail. Ha az ískolaban leveti, majdnem pőrén van. Ha nem veli, belemelegszik és még dolgozni sem tud rendesen. Az iskola terem változó hőmérsékletéből szünet közben az udvarra megy levegőzni, s a tanitó őrző szeme csak egy pillanatra ne legyen rajta, rnír le van lökve a nehéz, alkalmatlan felöltő s kész a meghűlés. De sokszor kényszerítve is v m reá, hugy fel ne ölise. Hisz azon a bizonyos helyen nagy alkalm illan-ájjára szolgai ha magival viszi. Azok a helyek ritkin vannak ugy építve s oly karban, hogy ruháit, különö:en a fel­sőt be ne fertőzze. Kora tavasszal újra suibi kerül a csizma, s kamrába a guba, hisz kímélni kell! Tessék ily körülményi k közt az eg-szséglani elveket belejök csepegtetni ! llát az étkezéssel, hogy állunk ?! R-'gen volt ÚZ inikur a magy. rnuk a hus képezte főláplalékat. Miholnap vegetáriánus 1 sz nem elvből, de szükségből. Burgonya, puliszka, sült lök, kolompár leves, galuska, mely zsírt és tojást igen keveset lát s az egy táplálóbb barna kenyér a szegénység eledele. Ugyan melyik vegyi tudom.íny tudná ezekből a kellő mennyi­ségű fehérjét és zsiradékot előállita ii, — a mely az egészséges test fejlődéséhez szükséges?! De bocsánat, elhajítottam a sulykot! Csemegéje is van a legszegényebbnek is, — mit pinasz'^odunc tehát!? A dinnye alig zsendül, — egesz a zöld h ij iig kedves csemegéje a sz^génysé^n'k, különösen gyermekeinek. Ha aztán egy kis malária a vagy vérhas okozója talál lenni, — oda se neki, — jut is marad is a magyarból még Amerikába is. A lakás viszonyok sem különbek! A rn'nt kikerül a katona sor alól, vagy leszolgálta az idejét a szegény ember fia, házastárs utan néz. Meg­házasodik, — ház nélkül. — Nem sokat gondolkozik azon, — min annyi iskolát végzeit ember, — hogy miből is tarlóm el csaladom?! Ha az Isten nyulat teremtelt, bokrot is ad neki, hol meghúzza magát, ez az ő elve. S ha pár évi keserves keresményét, — mig a gyermekek meg nem lepik, — megtakaríthatta, — vesz az a végen egy kis ház helyet. Leállít négy ágast, befedi a tetejét zsúppal vagy náddal, mereglyéket állit az ágasok közzé, beveri sárral, mint a fec=ke, hagyva rajta oly magas ajtót, hogy a járatlan ember a szemöl­dök fába vágja a fejét, ha be akir lépni, s ket kis ablakot m nl a tenyerem s kész a palota. Meg gőzölög a nedves fal, de már beh költözik, hisz alig várja, hogy sajátjába lakhissék. Betömi az ablak alját jófele nyiri homokkal, hogy ki ne nyíljék, mert drága a meleg, s a brugó tüze hol 25 -30 G"lsius fok meleget áraszt, hol ha kevés a tüzelő le-le száll 8 — 10 fokra. Hogy aztán a gyorsan váltakozó hőmér.-ék káros az egeszségre az előtte közönyös. Akkor tüzelünk, mikor van miből, mondják a kérdezősködőnek, s ha nincs, van esetleg a szomszédnak, a hol téli estéken összegyűlve nedves ruháik kipárolgásától alig látni a pislogó olajmécsest. Nyáron a nagy dolog időn pedig zárva a ki.-- ház nap­hosszául s ha dohos levegőjébe belép egy tiszta leve­Borbereky Klára halotthalványan hallgatta az ura kitörését. Megrendült a hirre, amely Sólyomszeghy Gá­bor biztos sikerét jelentette és a szivére tódult min­den vére. A mit Tamásházán széltében — hosszában be­széltek, az csakugyan igaz volt. Borbereky Klára szerette Sólyomszeghyt; szerette akkor is, a mikor mint a Míthé Miklós jegyese visszautasította a gróf kezét és szerette most is mint asszony. Az urától, ettől az erőszakos paraszt embertől irtozott és gyengéd lelkének összes, még liányos álmai azt a nemes, ideális férfit szőtték varázslatos ködfénybe, a ki most íme ellenfele az urának. Borbereky Klára tűnődve mélyedt maga elé. A jövőbe nézett most, arra az eshetőségre gondolt, ha Sólyomszeghyt csakugyan megválasztják tamásházi kép­viselőnek. Ez az pmber lelkiismeretes és hálás. Javai-e­szet az idejének Tamásházán fogja tölteni akkor. És közel lesznek egymáshoz, tán találkozni is fognak több­ször. — Csak ezt ne, csak azt n>, suttogta rémülten maga elé a szenvedő asszony. — Pedig ... és itt boldog r megés töltötte el a szivet — de szeretné mégis mindörökkön örökké látni ezt az embert! De aztán kötelességének tudatára ébredt. A férjé­ről, az uráról van szó, annak gondja az ő gondja, tö­rekvése az ő törekvése is. Tennie, cselekednie kell neki is most. Es érezte lelkében megnőni az akaraterőt Azt itz akaraterőt, a mely vérében volt a Borberekyeknek s l a mely ezeket a kurtaremeseket a vármegye vezér, m­bereivé tette. 0, az asszony, fér fi .sabb lesz most mind­annyi férfinál. Nagy a rokonsága a kerületben, a me­gyében, mindent lehet megtenni. Es mély sóhajjal szólott az urának: — Miklós, kortese leszek magának. Meg fog iák választani. Máthé Miklós gúnyosan kaczagott : Hagyja el galambom, nincs szükségein asszonyra ! Pedig nagyon is szüksége volt. Sólyomszeghy gróf már eiősen járta a kerületet és öt faluval sikeresen végzett is. A hol ez az ember szóra nyitotta a száját, ott i em juthatott hanghoz senki más Meghódított egy csapásra mindenkit. A férfiak lelkesedtek érte, az asszo­nyok imádták. És ez volt a legveszedelmesebb. Boibereky Klára tuelta ezt. És sietett az asszonyok­hoz. Sorba járta a falukat, a kúriákat és izgatott — a grót ellen. Nagy munka volt, hanem az asszony o'yan volt, hogy a mosolygás is mihamar a száj ikra fagyott. A hetedik faluban már nyomába jutott Sólyom­szeghynek. A mit a gróf hat faluban addig elvelett, azt ő mind utánna aratta. És a hetedik faluban össze­találkoztak. A gróf és Klára asszony. Sólyomszeghy sokat hallott már az asszony szenvedelmes hadjáratá­ról ö ellene és keseiü n szólott hozzá a találkozáskor : Maga nagyon haragszik reám aszonyom. — Tevéd, mondta Klára asszony szárazon és majd elfúlt a hangja, — én az uram érdekét védem! Sólyomszeghy Gábor, ugy látszott, kissé megindult. Leverten mondta: — Hátha én mégis jobban tudom enn k az elke­seredett küzdelemnek az okát. — Mondja, nem engem akar elűzni innen ? Mikor azonban észrevette az asszony arczának el­változását, bűnbanólag híjolt meg és megcsókolti a kezét. Mindegy, mondta szomiru mosolylyal, mo-t már egészen egyre megy Ann)i bizonyos, hogy az én bu­kásom egyedül az ön győzelme lesz! — Igen, az le z az tn legnagyobb győzelmem . . . önmagamon suttogta az aszony mintegy ön­magának és könnyes szemmel nézelt a gróf ulán. És Sólyomszeghy Gábor a választáson csakugyan megbukott.Málhé Mikló nik, a duhaj, falusi parasztnak teljes volt a győzelme, és mikor e diadal híre eljutott a föllobogózott tornáczos házba, a hol Borbereky Klára várta szorongva az eredményt, a férfi lelkű, akaraterős asszony sírva borult az asztalra és könnyekkel áztatla a ket patyolataiczát. Siratta a saj it győzelmét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom