Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

XXIII. évfolyam. 45. szám, Nyíregyháza, 1902. november 9, Hirdetések elfogadatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-u'cza 8-ik szám); továbbá: Goldbsrger A. V., Eckstein Bernit és Általános Tudósító állal Buda­pesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamin Németország és Sveicz fővárosaiban és Dom & Comp. alul Hamburgban. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz horiva : Etféiiz évre U korona. Kél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanit> uraknak egész évre. csak néirv korona. Kirr s/ám ára 20 fillér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba hitele kiadó-tulajdonos kó lyvnyomdújához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő czime alalt kéretne* beküldeni. Itérmcntetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra » az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden r ,-vazer hasibzott petit sor egyszeri közlése lü fillér; többszöri közlés esettben 8 fill. A nyílt-téri k özlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4 > fii .minden további sió 4 fi . Vastag betűvel szedett kétszeresen szimit. ZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZ4B0LC8MEGYEI ÁLTAL4.N03 TANITO-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meejolenik hotontiirit earyszer, vasárnapon. Hivatalos rósz, 252G4—1902. K. Szabolesvármegye alispánja. A kc reskedelemügyi m. kir. miniszternek a vendég- ; lökben s korcsmákban használt sörös palaczkoknak ko­rona bélyegzőkké! való ellátása tárgyában 07203 — 902. sz. a. kiadott rendeletét tudomásul vétel s közhírré té­tel végett közlöm. Nyíregyháza, 1902. okt. 31. Szikszay Pál, alispán. (Másolat.) Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 67203 — VIII. sz. B Rendelet a sörös-palaczkok hitelesi­tesének elhalasztása targyában. Hivatali elődöm 1901. év márczius ho 21-én 965t szám alatt kiadott rendele­tével 1903. évi január ho 1 ig felfüggesztette 1899. évi márczius hó 15-én 0525 sz. alatt kiadott rendelet azon részét, mely a korcsunkban ós vendéglőkben használt sörös palaczkok korona bélyegzővel való ellátása iránt intézkedik. Azon körülmények, melyek az idézett szám alalt emiitelt elhalasztást indokolttá tették jelenleg is még fennforogván, az 1899. eví márcz, hó 25-én 6523. tzam. ahlt kiadott rendeleln;k a sörös-pahezkokra vo­natkozó részét további intézkedésig ezennel újból felfüg­gesztem. Budapest, 1902 évi október 21-én Lánj. Kivándorlás — bevándorlás. Nagyfontosságú törvényjavaslatokat terjesz­tett a képviselőház elé a héteu, szerdán a kormány: a kivándorlásról, az útlevelekről s a bevándorlásról, — hivatalos czimén „külföldi­eknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról". Bennünket a lehető legközelebbről érde­kelnek e kérdések, mert hiszen tudva levő, hogy a kivándorlás vármegyénk területéről az utotibi időkben nagy mérveket öltött, s isme­retes dolog az is, hogy a Galícia felől való bevándorlás csapásából is elég bő része van A „Nyímáék" t&reiija. . . . És szabadits meg a gonosztól . . . — Falmi történet. —* A foiró juliiisi nap már felszikkasztolti a rét fekete földjét, letörölte a ine«?i virágok könnyes kely­heiből az élet hirnut csépjét, befej -zte hajndi mun­káját s tovább siklóit a végtelen égbolton, egyetlen felhő sem zavarta meg hosszú útjában . . . Az öreg, őszbecsavarodott harangozó fürgén lép­degélt a templom fele — bizony már regen j><rja ezt az utat. Ugy össze van már nőve a szive-le'ke a falu­val, hogy onnan ujyan semmi tl nen válasz'' 1 .tja. Oda lenne minden boldogsága a jámbor istenfélő embernek, ha csak egy nap telne is el, hogy nem ő konditana meg azt az ócska harangot, az ö lejjobb, legkedvesebb pij­tását. Nincs is hdádatosabb enir I a harangnál, ha meg­kondítja az öreg, m nten megszólal — ha tompa is a hangja, megeri azt mindenki a faluban, mert k-ieszt­velós, imádság és a felelet. .... Most ért fel az öieg a sölel harangpadlásra. Félre tolja a templom torony zsaluit, hogy világosság jöjjön b- a sölet torony vakolaHan falára. Az arany­színű sugarak gyorsan ntsuirannak a nyíláson, hogy megosszák fényüket az ő Uruknik hűséges vén szolgá­jával, a h iranggal. S míg a játszi napsugarak körülve­szik a harang karimáját, addig az öreg harangozó kite­kint a zsalukáleren, végig néz az egész falun — mesze elbámul a szántólöldek végtelen rónáján. Jó!eső megelé­gedéssel nézi a természetet, a mely az imént születelt meg a jótékony napnak egy uj tekintetére. Most meg­fordul az örej s megkondítja a h ir.ingot, hogy tudtára adja a falu népének, hogy Istenhez fohászko tjék a napi munka előtt. . . . Lis«an, csendben jönnek a hivők áldást venni az Uinak — most nagy szüksége van Isten segítségére ; vásári nap h sz b nt a városban s a g.izdaembernek sok vármegyénknek, abból a csapásból, melynek erkölcsi súlyát épen zsidó polgártársaink, kü­lönöseo intelligens zsidó polgártársaink érzik és panaszolják legjobban. A kivándorlásról szóló törvényjavaslat nem teszi lehetetlenné a kivándorlást — amint az nem is lenne lehetséges, — de egyes ese­tekben korlátokat állit eléb Alább ismertetjük röviden a törvényjavas­latot s 3z úttal csak »öviden jelezzük, hogy nagyon feltüuik nekünk a javaslatnak az a rendelkezése, amely által — bár feltételek mellett — e kivándorlási ügynökségek műkö­dése szaukciouáltatik, organizáltatik, holott — a mi tapasztalataink szerint — ezek a ki­vándorlási ügynökségek nem csak szállító uta­zási vállalatok, hanem egyúttal csábitók is a kivándorlásra s legehő és legfőbb okai annak, bogy népünket elfogta és fogva tartja a ki­vándorlási vágy. Reméljük, hogy a javaslat, mig törvénnyé válik, e tekintetben megfelelően módosulni fog. A törvényjavaslatokat a következőkben ismertetjük : I. A kivándorlás. A kivándorlás szabályozására vonatkozó javaslat hét fjezelben összesen 51 szakaszból áll. Megállapítva a kivándorló fogalmát, elsorolja azokat a korlátozásokat, a melyeket szabni kiván. Ide vonitkozik a katonai köte­lesség, a bűnügyi vizsgalat és nyomozás, a kiskoiu^ág. A 15 éven a'uli gyermekek szülői és azok, a kik meg­lelő összeggel nem bírnak, nem vándorolhatnak ki. Ugy szintén azok sem, kiket tel pités végett ingyen akarnak kiszállítani. Útlevél nélkül kivándorolni tilos. A kormány köteles a kellő u'baigazitást megadni s joga van a kivándorlást valamely államra nézve bizonyos időre a kivándorlók érdekében betiltani. A', útvonal megalla­pilása szintén rá tartozik. függ egy ilyen naptól, hogy szükséget ne lásson pénz­ben, — jó mileg ruhában. Egyre jönnek a hivők — igaz lélekkel hinlik meg magukat szentelt vízzel a kereszt jelében. Az öreg asz­szonyok térdelve mondják az olvasót a hideg templom­kövön, a férfiak állva hallgalják a misét, a gyermekek pedig a mellék oltárok lépcsőfokán üldögélnek, onnan bámuljik összekulcsolt kezekkel az Ur házának diszes mennyezetét. Az orgona hangja is belevegyül a misébe lágyan, csendesen, édes összhangba vonva buzgólkodó 1> Ikek fohászát . . . ... A mise véget ért, lassan széloszlanak, ki-ki indul hazafelé, hogy holmiját lakja lel a szekerére, mások mezei munkájuk után néznek. Az egész falu n pe mozgásban van ; az öregek segítenek a balyukat fel­rakni, az asszonyok elemózsiáról gondosnik, s a gyer­mekek ujjongnak örömükben — már előre gondolnak a vásárfiára. Igy készül minden nagy sürgés-forgással a házak­ban. Toroczki Isvánnak a jómódú parasztgazdának is útra keszen állott a szekere. A felesége az ajtóból várt az elmenetelre. Az ura oda lepett hozzá, még egyszer magához ölelte s megcsókolta a halovány a rczát, aztán felpattant a szekcrere, közibe vágott a ket szürke lónak s megindult a szeker cserd-sen, lissan, csak egy por­gomolyjgot hagyva nnga ulán. . . . Az asszony belért a hizb3, rávetette magát a hű­vös vaspintos lidára. A kis fiu még aludl, még mint egy kis angyal pihent ott a lulipinos hinta bölcsőben. Igaz, hogy kinőtt már abból az időből, hogy bölcsőben hiljon, de nigyon szereli ezt az ingó jószágot. Minek siegjek a kedvét, úgyis mindenki csak egyszer buldog ez<m a világon, abban az aranyos, napsugaras, ó datt gyermekkorban .... Csendben tellek a peresek a kicsiny falusi házban, miniha kihalt volna, hogy nincs itthon a gazdája — pedig sohasem volt az zajos, mindig a szeretet csendje honol benns. A nap már körölfulo'ta ivpályáját, lemenőben volt, utolsó sugaraival áldását hintve a kicsiny házikó ablak­tábláira. A vállalkozók és ügynökök csak miniszteri enge­delem ni llett működhetnek s cz legalább 10.000 kor. biztosítékhoz lesz kötve. Működésűket a miniszter ellen­őrzi s tó ük a/, engedelmét m >g is vonhatja. A kiván­dorlókkal a szál.itó irásb li s/.erződést köt, a melyben az irány, az indulás, a vasúti osztály, a hajón nz el­foglalható tér és a viteldíj ki lesz tű'.ve. A szállítót e tekintetben teljes felelősség terheli, sót betegségben ápolá-ról, eselleg temet le'esről is kell gondoskodnia. A hajó elkésése esetén a szállító dolga az ellátás. A hasz­nálairdó hajónak kifogástalannak kell lenni. Az útlevél ulán szedendő dijakból, a vállalkozók a kivándorlók pénzét k<z lő bank állal fizetendő össze­gekből külön alap lélcsiltelik az Ínségben hagyott csa­ládiatok segilésére, a visszatérők útiköltség ire, a kiván­doroltak ulbai/azitására. Ehhez az ország is hozzájárul. A bazaküd :udő pénzeketa postatakarékpénztár vagy más jóbilelü intézet fogja átvenni. Ez ügyek intézésére a belügyminiszter elnöklésé­vel egy husztagu tanácsot szerveznek, mely a kivándor­lási biztos segítségével gondoskodik a törvény végrehaj­tásáról. A szállítók, hajóvezelők, ügynökök állal elköve­lett kihágások legnagyobb büntetése két havi elzárás és G00 korona pénzbüntetés. A kivándorlási alapra a javas­lat 1903-ra 80.000 koronát kér. II. A bevándorlás. A javaslat elvül szabja, hogy külföldiek az ország bármely községében tartózkodhatnak; de tartoznak meg­érkezésüket és eltávozásukai huszonnégy óra alatt be­jelenteni. A bejelentés a községekben a jegyzőnél, váro­sokban a rendőrkapitánynál eszközli ndő. A községi jegy­zők taitoznak minden bejelentést két hét alatt a főszol • gabiiórak beterjeszteni. Ha a külfö'di a község ti rületén lakni szándékozik, ezt a szándókát tartozik az elsőfokú rendőri hatóságnál megérkezésétől számítandó tizenöt nap alalt bejelenteni egyutlal szeinélyazonos-ágál, valamint állampolgárságát igazolni, s azt is kimutatni, hogy magát és családját tartósan fönnlarlani képes. A? igazoláshoz szükséges okmányok beszerzéséhez lizenöt nipi halasztás adható. Ugyanily bejelentést kell tenni, ha a külföldi lakását a magyar korona országainak egy másik községébe leszi át. S mig lecsendesül minden a kisfalu határán, addig emberek jönnek-mennek kiszival kezükben áldásos munka ulán édes nyugalomra térni. Jiságosm köszön­tenek be a házak udvarára, hol hangos beszéd közt ülnek az asszonyok a lornácz feljáratánál. Végre elnémult minden, a téli hold szép ezüst fényben úszott s mint valami apró mécsesek gyúltak ki körülte milliárd csillagok. S mig bent a jó asszony ölébe ültette a kis po­rontyot és szép aranyos incs ket mondott el neki, addig kint a sölélben, elszánt merészséggel szőlte tervét egy falusi legény Bokolán János. Fiatal legényember volt ujpg — gesztenye szinü haja majdnem a vállára om­lott, nagy széles kirimáju kalapját a szemöldökére huzla. R' gen volt m ir ilyen akalomra, hogy egyedül tilálhassa azt az asszonyi, hogy számon kérhesse tőle igérelét. Bosszul akar állni azon a hűtlen asszonyon, a ki olyan könnyen elfeledte. Felforrt a vére, az a lüzes vér, a inely mar oly sokszor megrontotta élte boldogságát. A faluban sem igen szerették, kerülte mihdenki, a lányok is esik kurtin-csinyj in bin'ak vele, atlán otlhigyták, elfelejtették. Kinek is kellett volni az ő szeretete, az I-tenháza helyett a korcsmát járta, gyakran virradt ott rá a fényes nappal. De évek előtt még jobb világot látott, mert volt mégis egy valakije ezen a széles világon, a ki szerette ; — egy leány, a ki megos'.lotta a szivét vele. S most már ez is elfe'eitc, — eifele lte három év alatt, mig ő messze fajújától bent kaloaiskodolt a városban. Elfeledte a szivét, szereletét is raegosztotla már egy másik leg'nynyel. Pedij r gen hányszor ölelte, hányszor csókolta meg ezt a leányt, a kiról azt gondolta, hogy hű lesz Ígéretéhez, a mit sok holdvilágos estéken fogad­tak egymásnak a szabad ég alatt. És míg ő bent szolgált a városban, hányszor ke­reste fel a kaszárnya udvarán, hogy emlékezi sse arra, a mit a szivében rejleget s hányszor üzente a falubelivel, hogy mar alig várja, hogy kiszabaduljon, levesse azt a mundért, bogy felcser-ljeavval a patyolat tiszta ruhával : meg darutollas kalappal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom