Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1902-10-26 / 43. szám
XXIII. évfolyam. 43. szam, Nyíregyháza, 1902. október 26, SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS A SZABüLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTAL Á.N0S TANITŰ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meejelenik hetenkint ec.vszer, vasárnapon. Előfizetni feltételek: . . . . . . . . Az eloflietes t pemek, megrendelések s a A lap szellemi rrszet kepezo kiildemenyek, Hirdetési dijak: poetén vagy helyben házhoz hordva: , ' . ... 1 .. ' . ..... a sierke.ztö czime alatt kéretnei beküldeni. ... . }• uéxj évre 8 korona l aP Szétküldésé targyaban leendő felsso- „. ... " Minden négyszer hasibsof. petit sor egyszeri m évre . '. '. '. '. : '.'.:;: 4 . Umldsok Jóbfl Elek kiadó-tulajdonos fogadtatMk el " a" >T t kOzMae l . fillér; többszSri kiizles ese'eoen 8 ti 11. Neped évr e . i „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kftz-egi jegyzi é» tanít,, araknak évre (JánÓázky ház) intézendők. -•".k nZirv korona Hirv -i/am >>rí, Illlér. A nyilt-téri költemények dija soroukint 6 > fillér ; A kéziratok c«ak vilácos kívánatra * az Apró hirdetések 10 sióig4 ' fii .minden további szö illető költ-égére küldetnek vissza. 4 fi . Vastag betűvel siedett hétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein es Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban es Dorn & Comp. altal Hamburgban. Hivatalos rész, 24556—IÍI02. K. Szabolcsvárrnegye alispánja. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom alábbi hirdetményemnek a közönség köreben a legkiterjedtebb módon leendő közzétételére. Nyíregyháza, l'J02-ik évi október 21. Szikszay Pál, alispán. Hirdetmény. A vármegye igazoló választminya a legtöbb adótfizelö bizottsági lu^'ok l'JO.'i-ik évi ideiglenes névjegyzéket egybeállítván, értesít -m az érdekelteket, hogy ezen névjegyzék folyó ho 27-iketől kezdődőleg 15 napon át, vagyis november hó 10-éig a vármegyeháza előcsarnokállati közszemlére kilü,'gesztelik, mely idő alatt az ellene irányuló felebbezések az állandó biráló választmányhoz Czinizelten nálam benyújthatják. Nyíregyházán, 1902. október hó 21. Szikszay Pál, alispán. 24141—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Hivatkozva a folyó évi október hó 3-án kelt 23017. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Kékese községben Mándy Sámuel udvarára lépfene miatt elrendelt zár folyó évi október hó 15-én feloldatott. Nyíregyháza, 1902. okt. 19. Szikszay Pál, alispán. 24 142—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Hivatkozva a f. évi auguszlus hó 7-én kelt 18471. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Piricse községhez tartozó Kovách Akos féle tanyára sertés orbáncz miatt elrendelt zár folyó évi oktober hó 15-én feloldatott. Nyíregyházán, 1902. okt. 19. Szikszay Pál, alispán. in a Világnézet. Ne hagyjátok elfutni az időt, A gondnélküli ifjúságot, A mezőn, merre utatok vezet Szedjetek le minden virágot. A végső nap ugy is csak megtalál, Egyiket később, mást korábban, S megsiratva vigy siratatlanul Klvegylünk az út porában. Mind kába, ki csak a jövőbe hisz, Szerteloszló álmokat űzve. S az égő tűzre messziről tekint. A helyett hogy melléje ülne : Az álmok, ha ugy akarja a sors Maguktól is valóra válnak. Mig ha vergődve futsz utánuk Meglásd, hogy rendre tovaszállnak . Szeressetek, ne nézzetek soha A csalódásban szenvedőkre. Szeressetek, ne régi módra Egyet őrökre, mindörökre . . .! A mért én mindig bánatos vagyok. Tudva, hogy hozzá el nem érek. Az én példámra mit se adjatok. Az én sorsom nem a tiétek . . .! Ha csalódtok, könvet ne ejtsetek, Nem érnétek semmit se véle. S minek vennétek hosszú bánatot A röpke örömért cserébe. A széles égnek sok csillagja van. Ne esküdjetek mindig egyre. S mennyországot, azt ne keressetek Barátaim a lángszemekbe. Jó hírek. Az 1903. évi országos költségvetési javaslatban, melyet a hét folyamán terjesztet a kormány a képviselőház elé, vármegyénk és Nyíregyháza város vasúti forgalmára nagy jelentőségű munkálat van praeliminiál va, nevezetesen a nyíregyháza—csap—ungvári vasúti vonal „teljesítő képességének fokozása" s az mgvár—nagyberezuai fővonal kiépitése. A kereskedelemügyi kormány e tervének megvalósulása által ugy Debreczen, mint Csap felé gyors vonati összeköttetést nyerünk Budapestre, s Debreczenen át Szatmár, Máramarossziget felé s a Nagybereznáig kiépítendő fővonallal Nyíregyháza egyik nevezetes állomássá emelkedik ezen a fővonalon, melynek ugy hadászati, mint kereskedelmi szempontból nagy a jelentősége. Megbízható forrásból értesülünk továbbá — ami egyébbként csak termeszétes folyománya a tervbe vett átalakításnak, hogy a nyíregyházi vasúti állomás épület rég óta óhajtott újraépítését mug a jövő év folyamán megkezdik, hogy az igy a forgalomnak megfelelővé tétessék; ugy szintén, hogy a kisvárdai vasúti állomás épület is kibővittetni fog. A belügyminisztérium jövő évi költségvetésének indokolása többek között a következőket tartalmazza: „a vármegyék közigazgatási, árva éa gyámhatósági kiadásainál 278,758 korona többlet mutatkozik, mely összeg a vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének további javítása czéljából, azok lakpénzeinek emelésére fog fordíttatni. Szabolcsvármegye közönsége még a tavaszi közgyűlésen elhatározta tisztviselői és alkalmazottai lakbérilletményének 1903 évi január 1-től való fölemelését s határozatát jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz folterjesztette. Ugy tudjuk, hogy a vármegye alispánja biztatást is nyert, hogy a méltányos kívánság teljesíttetni fog. Okuuk vau tehát reményleni, hogy r a költségvetésben épen erre a czélra praeliminált összegből Szabolcsvármegye is megkapja azt a részt, amelylyel tisztviselői lakbérigényeit, a valóságos szükségletnek legalább valamennyire megfelelően kielégítheti. Hogy pedig ezek az igények mennyire jogosak, elég talán felhoznunk azt az egyetlen egy körülményt, hogy Szabolcivármegyénél a tisztviselői lakbér-illetmény maximuma évi 400 kor. és utalunk ezzel szemben a nyiregyházi magas és folyton fokozódó lakbérekre és arra a külömbezetre, mely ebben a tekintetben a nyiregyházi állami és vármegyei tisztviselők részesülése között fenáll. Az 1903. évi költségvetés az állami tisztviselőknek meghozza a régóta várva várt kriszkiudlit: a fizetés fölemelést. A pénzügymíszternek erre vonatkozólag a képviselőházban szerdán tett nagyfontosságú előterjesztését itt közöljük: A tisztviselői fizetésrendezésre 3 millió korona van beillesztve a folyó évi költségvetésbe, 13 millió koronát projektálunk az uj előiránvzatban; ha ehhez hozzá vesszük azt az 1,800.000 koronát, amely az államvasuli költségvetésben, mint az államvasuti tisztviselők fizetésrendezésére szükséges összeg, szintén preliminálva van, akkor kiderül, hogy az egész szükséglet a kormány számilása szerint 17,800.000 és 18 millió korona körül ingadozik. Jelentékeny lévén ez a szükséglet, amelyei ez A hir, dicsőség fényes délibáb, Hadd kergessék a bölcs bolondok, Hadd emlegesse őket a világ . . . Barátaim egyebet mondok : A végső nap rájuk is rátalál S mindegy későbben vagy korábban, Megsiratva, vagy siratatlanul Elvegyülni az ut porában . . .! Milotay István. A kártya. Ez olyan közönséges délután történt, mint a milyen a többi, mikor a nap csak olyan tikkasztó melegen süt, mint máskor, a felhők csak olyan barátságosan mosolyognak a főidre, mint máskor és az emberek csak olyan unottan járnak-kelnek, vagy elfásultan lézengenek, mint máskor, mint mindig. Bakony Jenő az ebédlő asztalára támaszkodva a nagy üvegajtón keresztül nézett ki a levegőbe. Nézett gondolat nélkül, és tekintete, hol a csillogó porszemekre, hol pedig a melegtől eltikkadt falevelekre esett, melyek a nagy eperfa ágairól oly fáradtan szinle busán csüngtek alá. A fa árnyékában egy pár tyúk pihent. Még a nagy kakas is nyugodtan ült most kőztük, még az ő (riss, tüzes vérének is jól esik most a pihenés. A szobának túlsó oldalán Bakony Jenő családja és egy Bárday Sándor nevü barátja állanak. Szórakozottan néznek egymásra, mintha az egyik a másik arczárói akarná leolvasni, vájjon miről is lehetne most beszélni, vagy mit is lehetne most csinálni. Jenő most feléje fordul, mialatt észreveszi, hogy az asztalon egy csomó kártya hever. — Te — szólt a négy évvel fiatalabb öcscséhez — ma az utczán talaltam tiz fillért, emeljük le. Pál a tizenkilencz éves deák örömmel kapott az alkalmon, hogy kártyázhat. Mint a gondolat ott termett batyja mellett és a következő perezben már husz fillért emellek le, mert Jenő nyerte meg az első bankot. Azután megduplázták, egyszer, kétszer, mindannyiszor Jenő nyert. A bankban már 4 korona állott: Pál deáknak egész vagyona. Jenő könnyedén, nevetgélve adta isméi a felszaporodott bankot, miközben többszőr ingerkedve ismételgette. — íme mi lelt az én kis tiz filléremből. A család is ott állott már az asztal körül és érdeklődéssel nézle a játékot. Akadt már nekik théraa, beszélni a kártya és szerencse nagy halalmáról. Pál deáknak rosszul esett bátyjának hetykélkedése, restelte is a dolgot, hogy őt a deákot igy megszégyenítették, de legjobban az fájt neki, hogy nincs több pénze és ha most utoljára nem nyer, oda van minden vagyona. Nagyon izgatoltan vette fel tehát a kiosztott kártyákat. — Tizenkilencz van — szól Jenő és elkéri őcscsétől kártyáját megnézni neki mennyije van. De Pál diák előre besepri a bankot és aztán adja oda a kártyáját e szavakkal: — Húszam van. — Csak tizennyolezad van, nem pedig huszad, szólt a szerencsés játékos önérzetével diadalmasan Jenő. — Nekem húszam volt — szólt kivörösödve, izgatottan Pál. Jenő azt hitte, hogy öcscse csak tréfál, de midőn látta, hogy komolyan beszél, levette a kártyacsomó tetejéről őcscsének még össze nem kevert Upjait és leterítette az asztalra, hogy azt mindenki láthassa. — Nézz ide. Csak tizennyolezad van! Add ide hát a pénzt. Nesze én odaadom, de azt is megmondom, hogy te csaltál, mert nekem húszam volt. Kicserélted a kártyámat egy alsóval — Jenő tudta, hogy öcscséből csak a szégyen beszél és a sajnálkozás elveszett pénze fölött, azért csak mosolygott. ezeken a kifakadásokon, de midőn tekintete véletlenül Bárday barátjára esett és annak olyan gyanús fürkésző pillantásával találkozott, elkomorodott, s egy kis gondolkodás után igy szólott bosszúsan öcscséhez.
