Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

g Borkiállítás. Irt i egy kisgazda. A „Nyirvidék" szept. 28-iki számát olvasgatva, megakadt a szemem egy „Bor és szóló kiállítás" czimü közleményen, melyet végigolvasván, sok jó és becses eszmét találtam benne, de — becses engedelmével — nem oszthatom mindenben a czikkiró nézeteit. Hogy boraink kelendősége érdekében nagy szükségünk van az egyenlősítésre, ez olyan alapvető igazság, melyhez szó nem fér, de nem oszthatom az emiitett czikknek azt a felfogását, hogy mi ne termeljünk pecsenye bort, hanem maradjunk csak az asztali bor — a vinkó mellett, mert ez felelne meg a Nyirség karakterének. Meglehet, hogy csalódtam, de reám a czikk eszmemenete ezt a benyomást tette. Mi nem adhatjuk meg borainknak a „nyiri" karaktert, egyszerűen azért, mert nyiri borvidék még eddig nincs, és ama — talán elkövetkezendő időig, mig vidékünk a speciális „Nyiri borvidék* elnevezést kivivandja, borainkat a hivatalosan megállapított „Alföldi borvidék" vignettája alatt kell forgalomba bocsátanunk, mert különben hamis czégér alatt dolgoznánk. Eddig az igazi — polyhojból szűrt nyiri bor karaktere olyan volt, a minőnek azt az egyszeri fűzfa poéta megénekelte: „Képzelj a torkodban karmolászó macskát, „Zsebedben izétől kinvilt atiri bicskát; „Három emberesnek Devezték ezt Pappon, „Mig az egyik issza, kettő fogja nyakon. Hát ilyen, vagy ehez hasonló bort — én legalább termelni nem akarok, és ha az a bizonyos duzzadt tárczáju borkereskedő méltán meg is mosolyogja az itt termelt essencziát, asszut és szomorodnit, de ha az igazi nyiri vinkó előtt megáll, (nem a kurucz vinkót értem, mert ez nem az igazi) és megkóstolja, nagyot ugrik, és ugy elinalt tőlünk, hogy soha többé hire hamvát se láljuk. Igaz, hogy a vinkóból sokat lehet inni, vagy mint nálunk mondani szokás, „lehet vele mulatni"; de a mulatság vége gyomorelsavanyodás. Lehet a rizling mellett igen jól mulatni, csak az a különbség, hogy kevesebb kell belőle. Boraink, nagyban és átlagban értve, túlsavanyuak, savtartalmuk 7—9 °/o, néha ennél is több, az ilyen bor bizony nem kellemes ital, meg kell tehát okvetlenül javítanunk ezt a kellemetlen tulajdonságot. Meg is történt ez már a nagyobb telepeken, de hogy a javítás általános legyen, a kisgazdáknak is követniök kell a jó példát, irgalmatlanul ki kell irtanunk a polyhost, és helyette olyan nemesebb fajokat ültetnünk, melyek a mi talajunkon szépen díszlenek, bőven is teremnek. Ilyenek, hogy csak néhányat említsek, fehér pecsenye bornak az olasz rizling, fehér asztali bornak az erdei, és ha jó vörös bort is akarunk csinálni, a nagy burgundi és a carbenet franc, együtt szűrve. Azonban a kívánatos egyenlősítéshez ez még nem elég, az egyforma, egyöntetű szüretelés, mustkészités, — a mustnak a zajos erjeez Erdödön régiói fogva s talán igy is marad mindörökre. Megjönnek Erdődbe a koldusok, vándorok is, kik csak a készülő mulatságnak neszét hallják. Igy történt most is. Azon vándorok között, kik e napon Erdődön az egyes bázakat felkeresték krajczárért, alamizsnáért, különösen egy torzonborz képű, kiélt alak tünt fel, kinek egész megjelenése elárulta, hogy rossz mult áll háta megett. Bement Varga Sándor házához is; a gazda épen az udvaron járt-kelt pipázgatva. Mig pénzt keresgélt zsebében a vándor számára: az alattomoskodó vizsgálgatta őt s midőn szenifik összetalálkoztak, mintha az irigység bosszúvágyának fenyegetését olvasta volna ki belőlük: megismertelek. Igen, igen! megismerték egymást es ez lesujtólag hatott az előbb még vidám hangulatú Varga Sándorra, mert ez a találkozás a múltból egy sötét foltot, életéből rgy megszégyenítő emléket juttatott eszébe. „Talán nem ismert meg a csavargó Szabó Lukács, óh, mi borzaszto lenne, ha réjji bűnömet felfedezn™ a világ előtt! Pedig nem történt másként! Az összekoldulgatott krajczárokat elinni a korcsmába ment a torzonborz vándor. Itta a pokol tüzét adó palinkát, mennél többet ivott, annál beszédesebb lett az ivók között. Hallgatója akadt elég, mert sokat tud az, ki mindig a világot járja. S mert egyik-másik ivo borral is megkínálta, mind közlékenyebb lett a Szabó Lukácsnak nevezett vándor saját múltja elbeszélésében is. Egyszer csak, hallva említeni a derék Varga Gábor nevet, kérdé, ha nem a Varga Sándor fia-e azJAz igenlő válaszra kárörömmel mondta : „Hát mégis jól felismertem őt, ki rólam mm is sejté, ki vagyok. Milyen furcsa az élet, én szegény csavargó vagyok, ó pedig gazdag ember lett. Pedig ő sem volt ám mindig igaz ember! Avagy nem tudják ezt, hogy oly kérdőleg tekintenek reám? Majd elmondom hál! WTIKV»r>EH désen fűtött kamarában való gyors és alapos keresztülvitele, a kiforrt bornak szakszerű kezelése olyan lényeges kellékek, melyek nélkül hiába ültetünk jó fajokat, a czélt még sem érhetnék el. mig ellenben ha mindezeket betartjuk, borainknak meg lesz a karaktere, — még pedig nemes karaktere. Igaz, hogy a helyes szüretelés és borkezelés oly költséges befektetést igényel, melyet a kisbirtok meg nem bir, és éppen ezért fohászkodjunk, hogy: Pinczeszövetkezet, jöjjön el a te országod! El is fog jönni nem sokára, hála gazdasági egyesületünk ügybuzgó derék titkárának, a ki fáradhatatlan tevékenységével elsó borkiállításunkat is eredményre vezette, a pinczeszövetkezetet is elsőnek pendítette meg, még pedig általános helyeslés mellett. Csak a bizottságban a dolog el ne posványosodjék. Most még néhány szót a kóstoló bizottság (Juri) eljárásáról. Az eljárás az idén az volt, hogy elébe tettek a bizottságuak 150 palaczk bort. Ezt a bortömeget, fajbort, asztali bort, vörösbort vegyesen 2 óra aiatt végig kóstolták, s az lett belőle, hogy a kóstoló a 10-ik pohárnál ízlelő képességét, a 20-iknál már a szaglását is elvesztette, ez után már csak a színét nézte, azt is bizonytalan tekintettel s a végén akadt olyan kostoló is, a ki csak botja segítségével tudott haza menni, a mi éppen nem csoda, ha elgondoljuk, hogy ezakóstolási tortura még hozzá délelőtt, éhgyomorra ment végbe. E részben is okultunk tehát az idei kiállításon, s levouhatjuk belőle jövőre a tanulságot: szortírozása az anyagnak faj és minőség szerint és lassúbb tempó a kóstolásnál. Az alispán a kivándorlásról. A vármegye alispánjának a kedden megnyíló őszi közgyűlés elé terjesztendő jelentéséből vesszük át a következő — a kivándorlásra vonatkozó — részletet: A vármegyénk közönségét közelről érdeklő kivándorlási mozgalomra vonatkozólag a f. év első felében tapasztaltakról a kővetkezőket jelenthetem : Az elmúlt és előző évekhez viszonyítva a kivándorlási mozgalom, sajnos, netnesak, hogy nem csökkent, de tekintve, hogy az ez évben eddig kiadott útlevelek száma az elmúlt évben kiadott útlevelek számát már is jóval túlhaladja, még mindig nagyobb arányokat ölt és az ezen nagy arányokat öl!ő mozgalom folytán bekövetkezhető veszélyek még mindig fenyegetnek. Ugyanis az 1901 -ik év folyamán összesen kiadatott 1366 drb útlevél, mig a f. év első felében azaz január 1-töl junius hó végéig 2143 drb. útlevél adatolt ki, és igy az elmúlt évben kiadott útlevelek száma már f. év első felében 778 darabbal van meghaladva; a kivándorlók legnagyobb része pedig az ev első és utolsó negyedében, vagyis a téli hónapok bekövetkeztével és az elég munkát nem szolgáltató téli hónapok alatt folyamodik utleveléit, ugy, hogy mig az őszi es a téli időszak alatt az utlevel kervények tömegesen adatnak be, addig a tavaszi és nyári munkaidő alatt alig elvétve kérelmeznek útlevél iránt és tekintve, hogy a jelen év utolsó negyede még hátra van, mely dőszakban rendszerint a legtöbben folyamodnak utlevélert, méltán következtethető, hogy ezen megdöbbentő és veszélyes mozgalom nemcsak, hogy szűnő leiben nincsen, de még mindig nagyobb arányokat ölt. Az elmúlt évhez viszonyítva különösen emelkedett a kivándorlotlak száma Nyíregyháza városban és a nyirUgy 23 esztendeje annak, hogy meghalt falunkban Viczán, egy gazdaember; temetése estéjén az a gondolat fogamzott meg elmémben, hogy mivel a bánatos özvegy házánál zűrzavar van, ellopom egy pár ökrét s az utána való napi gy—i vásáron eladom őket. milyen jó lesz az áruk! Tervemet hamarosan közöltem velem egykorú, meglehetős könnyelmű barátommal, Varga Sándorral. Es a szándékot egyetértéssel végre is hajtottuk. Az ökrök árát zsebre is vágtuk, mire az ökörtolvajokat nyomozni kezdték. Ámde a törvényszék szemei élesek, hamar felfedezték az ökörtolvajokat bennünk s mert egymás ellen vallottunk a lopás kigondolására nézve, egyformán ítéltek el bennünket fél evi börtönre. Nekem könnyű volt, egyedül álltam a világon, de Varga Sándor, ki eleget szánta-bánta tettét, szégyenre ifjú feleséget hagyott otthon kisded gyermekével. Mikor kiszenvedtük a rabságot, hazamentünk; én vígan voltam, mig kis vagyonomban tartott, Varga Sándor pedig eladva mindenét, a szégyen elől családjával ismeretlen helyre költözött, hogy még a nevüket se hallja viczai ember s lám, jó messze eljött, meg sem állt a harmadik vármegyeig." Szörnyűködve hallották az emberek, hogy Varga Sándor rabviselt ember; ő ki jóravalóságával, emberbecsülésével, meggyarapodott vagyonával jövevény létére köztük tekintélyhez jutott. Voltak, a kik kételkedésüket hangosan ki is fejezték, mire sértődötten mondta a csavargó Szabó Lukács .• .Hívják ide cs3k Varga Sándort, szemébe is megmondom, hogy ki volt ő!" Az emberek között futó tűzként terjedt a hír : Varga Sándor rabviselt ember; némelyek szánalommal, mások gunynyal néztek a derék ifjúra, ki jegyese társaságában oly boldognak érzé magát. Végre, midőn egyedül volt, egyik barátja megszólította : bátori járásban, a nyírbátori járásban az elmúlt évben kiadatott összesen 74 drb útlevél, mig ez évben már julius hó végéig 327 darabra emelkedett a kiadott útlevelek száma. Legnagyobb a mozgalom az előző éveket is tekintetbe véve, a vármegyénk északi részében, a kisvárdai és tiszai járásban, mely két járás a kivándorlóknak körülbelől 40

u/

o-át szolgáltatja, legkevesebb a kivándorló a nagykállói, dadái ;dsó járásból és Nyíregyháza városából. Összesen kiadatott ez év első feleben útlevél: a dadai alsó járásban 10 , a dadai felső járásban 344, a nyírbátori járásban 327, a nagykállói járásban 159, a nyirbogdányi járasban 279, a tiszai járásban 410, a kisvárdai járásban 364, Nyíregyházán 159 drb. A kivándorlási mozgalom csökkentése és megszüntetése czéljából teendő intézkedések törvényil-g leendő életbeléptetése iránt a varmegye közönsége a m. kir. kormányhoz es a magyar országgyűlés képviselő házához a f. év május havaban tartott közgyűlésében feliratot intézett, feliratában kerve részint oly intézkedések megtételét, melyek állal a nép boldogulasa, anyagi előrehaladása biztosíttatik, és melyek alkihntsak volnának arra, hogy alkalmazások által lassanként a kivándorlás egyik főoka, a gazdasági bajok megszüntettessenek, részint a kivándorlással és útlevél ügygyei szoros kapcsolatban levő kerdések rendezését, mint az útlevelek kiadásának korlátozását, főkepen a katonai és közgazdasági viszonyokat tekinteibe véve, a bevándorlás töivényileg való rendezesét, a kivándorlásra való csábitások megrendszabályozását, a kivándorlás irányítását Js a kivándorlottak allann gondozását. Köztudomás szerint a kivándorlás és az útlevél ügy rendezésére szolgáló törvénytervezet jelenleg a m. kir. belügyminisztériumban kidolgozás alatt van, mely törvénytervezetben sok oly intézkedés czéloztatik, mely e törvényhatóság feliratában kérelmezve lett és mely intézkedések alkalmasak lesznek e káros mozgalom ha nem is teljes megszüntetésére, de némi csökkentésére. Ugyancsak az elmúlt fél év folyamán feliratot intéztem a in. kir. Belügyminiszter úrhoz a kivándorlási mozgalmat oly igen előmozdító és rendszerint a külföldi hajótársaságok részéről küldeni szokott és e vármegye lakosságát teljesen elárasztó csábító nyomtatványok megrendszabályozása és Korlátozása iránt szükséges intézkedésekre, reszletesen kifejtve ezen iratok káros és rendellenes hatását, mert a jelenleg e tekintetben érvényben levő rendszabályok, a hatóságok leglelkiismeretesebb ellenőrzese daczára sem elégségesek az ezek által előidézni szokott káros befolyások megszüntetésére, főiiratomban kérelmeztem az ily nemű nyomtatványoktól a postai szállítás kedvezményének megvonását, avagy, hogy csupán hatósági szemely jelenlétében bontassanak fel a czimzelt előtt; sajnos e felterjesztésemre válasz még ez ideig nem érkezett. Ugy ancsak ezen mozgalom lehető korlátozása czéljából szigorúan utasítottam az illetékes hatóságokat, hogy az útlevél folyamodványok véleményezésénél a törvényes korlátokat szigorúan szemmel tartsák, elrendelem, hogy a )7-ik életévöket betöltött egyeneknél az ut.evelek kiadását, hacsak a katonai kötelezettség tejesítésére elegendő biztosítékot nem nyújtanak, ne véleményezzék, és az útlevél kérvények felterjesztésénél magáin is ily értelemben szoktam jelentésemet a m. kir. Belügyminisztériumhoz megtenni A gazdaközönség érdekeinek megóvása czéljából elrendeltem, hogy az útlevelek kiadását az egy évre elszegődött gazdasági cselédek részére, ha csak szolgálat adójuk bele nem egyezik, és a mezei munka tcljesitesére kötészetieknél (dohány kertészek, arató, cséplő munkások) vállalt kötelezettségük teljesítése előtt ne véleményezzék. A ki- és visszavándorlottak körében előforduló változások figyelemmel való kisérése czéljából elrendeltem, hogy a folyó év julius hó 1-től minden község elöljárósága által törzskönyv vezettessék, a leérkezett útlevelekről, a kivándorlók számáról, azok személyi viszo„Gábor, ne vedd rossz néven közleményemet, de nem hallgathatom el, hogy az a részeglorma lármás vándor apádat ökörtolvajnak, rabviselt embernek nevezi.' E közlemény ugy hatott Gáborra, mint derült égből jött villámcsapás. Torkon ragadja-e a csavargót, avagy atyját hivja el a vele való számadásra ? pillanat alatt fordult meg agyában e kérdés. Uíóbbira határozta el magát. Búcsúzó pillantást vetve jegyesére, mint üldözött vad rohant haza. A mint halvány arczczal benyilá a szoba ajtaját, atyja szinte megijedt tőle. „Apám, apám ! egy Szabó Lukács nevü csavargó azt a gonosz hírt terjeszti felőled, hogy fiatal korodban elkövetett lopási bűnért rabságot szenvedtél? Ugy-e, rágalom ez ? Oh, mondd, hogy torkán fojthassam a gonosznak undok rágalmát." Elhalványult gyermeke tekinlele előtt az apa szivét hirtelen elfogta a mélységes fájdalom, hogy a bűnért, melyért pedig keservesen meglakolt, ártatlan fiának is szégyenkeznie kell. Szomorúan szólt: „Fiam, légy erős, a rossz indulatból terjesztett hír valóság. Mikor te még kisded voltál, az a rossz ember, mint gonosz barát, bűnre birt, felköltve bennem a pénzvágyat. mely a pénzhez jutáshoz minden utat jónak tart. Igen, nem tudatva a szándék felől jó anyádat, loplam; óh, de elég kevervesen meglakoltam érte az által, hogy rabságot szenvedtem, hallanom kellett lelkiismeretem vádolását, látnom kellett jó anyád buslako • dását. Isten a tanúm, hogy s/ivemből megbántam a könnyelműségből elkövetett bűnt. EÍ hogy e bűnnek még emléke is meghaljon reánk nézve, szülőföldünkről ide a messze idegenbe költöztünk. Hogy megbocsátott nekem a jó Isten, bizonyítja az, hogy istenfélő élet mellett áldás fakadt szorgalmunk nyomán, kevésen kezdtük és meggyarapodtunk. Fiam anyáddal együtt becsületben neveltünk téged, benned leltük örömünket, egyedüli örömöm te maradtál jó anyád elhunytával: ne itélj el azért, a miért megbűnhődtem s a mit a jó Isten is megbocsátott tartsd meg nekem továbbra is gyermeki szivedet. S bocsáss meg, hogy apád regi bűnéért neked,