Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-16 / 7. szám

g Az uj polgármester. Nem az — ugy nevezett legmagasabb — hanem az amazokénál sokkal igazgabb saját magunk dolgai szempontjai szerint veszünk mértéket a megméréséhez és megitéléséhez a mult kedden megtörtént polgármester választás eredményének. Üdvözöljük Májerszky Bélát, Nyíregyháza város uj polgármesterét, s amit dr. Meskó László olyan utánozhatatlanul szép szavakban tolmácsolt: Szikszay Pál Szabolcsvármegye alispánja előtt meghajtjuk azt a lobogót, amelyre rá van irva, hogy Szabolcsvármegyének és székvárosának egygyek é3 ugyanazok az érdekei! Régen is azok voltak, mint ahogy az nem is lehetett és nem is lehet másként! Nyíregyházát nem csak geográfiai helyzete, nem csak ebből következett forgalmi viszonyai, de népéből nőtt intelligenciájának ereje is praedestinálta és azzá is tette, hogy a vármegye közéletének: szellemi és anyagi közéletének központjává legyen. A mult század elején már emlegetni kez dék ennek a természetes elhelyezkedésnek i szükségességét. Akkor még alig-alig egy kis mult állott az ősi székváros: Nagy-Kálló mögött; csak épen a közteherviselésből épült vármegyeház. Mert csakugyan csak ezek a — nem is olyan régi — kövek voltak a régi székváros tradíciója. Kisvárda sokkal régibb, az átmeneti időben pedig — t. i. mig a nagykállói vármegyeházat megépítették — a változó, egymást váltó alispánok lakóhelyei voltak a vármegyei közigazgatás intézésének (a közgyűlések tartásának) központjai. De Nyíregyháza azzá lett; csudálatosképen népének más nyelve, más hite daczára is! Nem olyan nagyon régen volt, hogy Szabolcsvármegye gyüléstermében akadt fölszólaló, aki — a mai diszes vármegyeház építkezéséről való vitában felajánlotta összes igáit a „vármegyének" Káliéba való visszakó'töztetésére. Akkor se lett igaza. Hogy mennyire nem volt, talán kár szót is vesztegetni rá! És még is — a régi idők és a mai helyzet áthidalásának nagyon jelentós tényeként jegyezzük itt föl azt a — pedig a történetek és helyezetek szerint egészen termés etes — kijelentést, amelylyel Szabolcsvármegye alispánja a vármegye ós székváros közérdekeinek teljes egybe vetettségót, ugyanazonosságát és közösségét konstatálta, * * * Májerszky Béla, a volt főjegyző, 2S éves városi közszolgálat után foglalta el a polgármesteri széket. Mint főjegyző, egy holtig való, elég fehér kenyér biztosságát áldozta föl ennek a pozíciónak, ahol alig több egy esztendő multán újra választás alá kerül, Polgármesteri székfoglaló beszédét alább közöljük. Ez a beszéd nagyon helyesen, nagyon bölcsen sokkal kevesebb ígéretet tesz, rniut a Somogyi József ez, derék szálas ember Hallgatják a hivek éber figyelemmel. De ugy hirlik, mondják: elviszi már Dombrád. Zsiros földü község, ezért haragszom rád ! Sándor sógor mondja : Menjünk tovább, tovább ! Nézzük meg a zsidók most épült templomát. Nagyon szép templom ez, buzgó hit emelte, Tisztelet nékie, a ki építette. Sajnálom, nem hivtak a fölavatásra! Pedig már mi felénk ez van ám szokásba. Igaz, hogy minek is hivtak volna oda ? Német szónoklatot nem értettem volna ! De bízom, hogy nő már az az ifijuság, Mely kiküzdi majd a magyar szónak jussát. Ne érzelegj sógor ! Sándor ekkép intett, Húzódjunk csak tovább a szomszédba innét. Gyerünk búfeledni a Rézi nénihez. Ott majd papra morgó és jó reggeli lesz. Menten be is térünk, egy derék nő fogad, Ki gyöngyén kezeli a telt palaczkokat. A mint sürög, forog . . . kezdem jól megnézni. Helyes kis menyecske ! Hogy lehet ez néni ?! Aztán meglékeltük magunkban a lelket S húzódtunk Sándorral a városba beljebb. Vagy kétszázat lépünk, kezdődnek a boltok Jó magyar szivemből egy nagyot sóhajtok. Olvasván, egyenként egész figyelemmel: Beh sok német nevet, czéget lát az ember! Csak az vigasztal, hogy itt ott már azt látni Kun, Kardos, Frigyesi, Mezei, Balkányi. Bizom, hogy lassanként majd máskép lesz minden, Német nevek, czégek eltűnnek mind innen. Delelőn állt a nap — mentünk, mendegéltünk, Egyszer csak a várhoz egész közel értünk. Vegyük be — Sándorkám — a várdai várat, A honnét hajdanán annyi zaj, fény áradt. N Y t n V 1 D fr n mennyi biztosítékot az uj polgármester sok évi közszolgálata tanúságai nyújtanak. Mélyen sajnáljuk, hogy — a városi képviselő testület gyűlési termében ehez nem lévén mód nyújtva — nem reprodukálhatjuk itt dr. Meskó Lászlónak azt a beszédet, amelylyel az uj polgármestert, esküjét letévén, a képviselet nevében üdvözölte. A városháza nagytermében — ba csak nem az alispán előbb méltatott beszédje alatt — taláu sohasem hangzott föl olyan vihar >san az éljenzés és a tapsolás is, mint a dr. Meskő László reme; beszéde után, amelyben az uj polgármesternek a „klikkektől és törzsfőnököktől való tartózkodást" — kormányzói elvként figyelmébe ajánlotta. n * * Májerszky Béla polgármester székfoglaló beszédét itt közöljük : Tekintetes Alispán Úr! Mélyen tisztelt választó Közgyűlés. Az 1874. évi junius hó 8-án választallani meg Nyíregyháza város képviselő testülete által városi tanácsnokká és árvaszéki ülnökké. Mint fiatatai munkaerőt mindjárt kezdetben minden tekintetben igyekeztek engem kihasználni; inert daczára annak, hogy tanácsnok és árv.is'.éki üln)k voltam, kisegitőképgn többször rövidebb és hosszabb ideig alkalmazva leltem a főszám vevői kapilányi, adóügyi, községi birói s más hivataloknál cs különféle bizottságokban is. Az 1885. év junius hó 18-án főjegyzővé választattam. Ezen időben néhai boldog emlékű Krasznay Gábor polgármester súlyos betegsége folytán mint újonnan választott főjegyző, ki egyszersmind helyettes polgármesterré is lettem, egyenesen a polgármesteri székbe ültem s 8 hónapon ál vezettem egyfolytában a város ügyeit azontúl pedig — mint köztudomásu — mindig bőven kijulotl. nekem is a polgármesteri székből. 2h éve immár, hogy szeretett városom és polgártársaim érdekeben, tiszta lelkiismeretességgel és mindig önzetlenül igyekszem szerény tehetségemhez képest a közpályán közreműködni. Mini főjegyző és helyettes polgármesternek soha nem julott eszembe, hogy az időközben bekövetkezett általános tisztujitások alkalmával a polgármesterségre pályázzam; de most, hogy ezen állás végleg megüresedett, városom és saját magam iránti kötelességemnek ismertem, hogy arra, a közigazgatás terén 28 éven át szerzeit tapasztalataimmal ér> is pályázzam Nagy elhatározás kellett ugyan hozzá, hogy élethossziglan tartó főjegyzői állásomat oda hagyjam és másfél évre vállalkozzam a polgármesterségre De birálat alá véve önmagamat, azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen nagyfontosságú és terhes állast betölteni képes leendek ; és hallgatva jó enibeieitnnek biztató és bátorító szavára, beadlam pályázati kérvényemet, beadlam pedig a/.on biztos reményben, hogy Ónök igen tisztelt polgártársaim, neme-ak mástél évre akarnak engem polgármesterüknek, hanem ha kötelességeimnek meg fogok felelni, úgy másfél év múlva újra megfognak ajándékozni nagybecsű bizalmukkal. En tehát azon diszes és nagy felelősséggel egybekötött állást, a ruelyre Önöknek osztatlan bizalmából most megválasztattam, elfogadom s az oly fényesen nyilvánult lelkes megválasztatasomért az elnöklő tekintetes Alispán Úrnak és Önöknek szeretett polgártársaim, a leghálásabb köszönetemet nyilvánítom. Jövő prog ammom röviden a következő: Igyekezni fogok tisztviselő társaimmal mindig egyetértve, szeretett varosomnak és polgártársaimnak szellemi és anyagi érdekeit önzetlenül, lelkiismeretesen, minden erőmmel és mindenkor előmozdítani. Igen ám, de Sándor ahhoz ágyú kéne, E nélkül az ember már hogyan venné be ? Nem kell ahhoz ágyú, hanem inkább csolnak, Hogy ne kelljen vágni neki sárfolyónak, Ne gondolkozz sokat, —- ekkép szólla Sándor, Megúsztam ez árkot én már egy néhányszor, Össze is fogódzánk és nagy ügygyel-bajjal Ajakunkon hangzó forradalmi dallal Betörtünk a várba és a ki vigyázott, A nagy komondorhoz vágtunk egy husángot. Rögtön kapitulált, el kezdett ugatni, S gyorsan a vár ura felé elbaktatni. De én oszt megálltam, néztem . . . soká néztem, Mint mered a várfal a légbe merészen Szegény öreg falak bizony düledeztek Ha ez ekként halad, hát semmivé lesztek I Itt hallata tehát szavát bősz Krucsai — Nevét a várfalra friss vérrel irva ki — Leüttetvén neje imbolygó szép fejét — Vér rózsával hintve a vár dús mezejét? Itt lelt menedéket a magyar nemesség, Midőn vész szaggatá a nemzetnek testét? Midőn labancz hordák pusztiták a tájat, Ágyuk torka védé a várdai várat. Gyerünk tovább Sándor, ez mind olyan emlék, Mely kicsalja minden igaz magyar könnyét. Isten veled te vár, Kisvárda rom vára ! Te jó várdai nép maradj hű hozzája. Mentünk mendegéltünk ismét, tovább, tovább, Elértük újólag Várda ős templomát, Megállottunk kissé, tervünket kifőzve, A szóban a sógor engem megelőze. Gyerünk most István! a demokrata körbe. Én meg nem állottam vele persze pörbe. Hanem csak követtem, szentül bizva benne. Ez a kebel bizony már megérdemelne Egy kis hűsitő szeszt, a mely lángra keltne. Vezess hát engemet lumpok fejedelme! Egy helyen olvastam kiírva: „Bodega" Igyekezni fogok úgy Szabolcsmegyével, mint városunk felettes hatoságaival, valamint egyéb hatóságokkal szemben is a szívélyes jó viszonyt mindig fentartani és ápolni. Igy.kezni fogok a város polgárai között a békét és egyetértést megőrizni, biztosítani és fejleszteni. De hogy kitűzött czéljaimat el is érhessem, szükségem van az igen tisztelt Alispán Úrnak és Önöknek kedves polgártársaim jó akaratú és önzetlen támogatásukra. Kér em is az igen tisztelt Alispán Úrat és Önöket szeretett polgártársaim, hogy engemet terhes állásomban őszintén és igazin támogatni szívesek legyenek. Magamat a tekintetes Alispán Úrnak és szeretett Polgártársaimnak szives jó indulatukba ajánlva, őszinte szívvel kívánom, hogy éljen az Alispán, éljenek az én szeretett Választóim. Éljen a Haza !!! A társadalom jelenkori helyzete. Hálás visszhangot keltett a Bessenyei-kör vitaestélye. Az erkölcsi siker nagy volt, mert megyénknek a társadalmi tudományok iránt érzett vonzalmát tüntette fel. A rokonszenv, melylyel a „Nyirvidék" hasábjain megjeleut közgazdasági, szociális és legutóbb a nőemancipációról szóló czikkeket a közönség fogadta, a nép barátait arra ösztönzi, hogy tehetségükkel a társadalmi helyzet tisztázását elősegítsék. Egy-két czikk természetesen nem oldja meg a nagy kérdéseket, a tósztok még kevésbbé, de a ki az eszmék megismertetéséhez, tisztázásához hozzájárul, uem végez hálátlan feladatot. Pedig tisztázni való van elég! Hisz a helyzet ennyire nyomott talán még nem is volt. Ha szenvedett is a nép szelleme korlátoltsága miatt lelkébeu, de legalább jóllakott volt Most azonban éles látása csak arra szolgál, hogy nyomorúságát annál jobban észrevegye. Tagadhatatlan, hogy tudomáuy és felvilágosodás tekintetében nagyot haladtunk. De mi lett a nagy felfedezések, pl. a gépek eredménye? A kisipar halálvouaglása, a hűbéri függés felujulása, melyben a munkás a munkaadóhoz erősen tapad, de erkölcsi tekiutetben, eszméik közösségében „csak aunyira vauuak már összekötve, mint hosszú láncz két végső szeme" (Reischl.) A szabad ipar értelmét elcsavarták és lett belőle szabad kizsákmányolása a gyengének: valódi ököljog. Mert ugyan mit is gondoljou az ember, mikor látja, hogy az ipar tere harezmezővé lett? A régi munkások „testvér"-ek, a munkaadó a céhrendszerben „apa", a munkás „őde3 fiam" volt. Most a pályatársak nem is ellenfelek, de ellenségek, a tőkepéuzes kényúr, a munkás húzó-vouó, A gyárosok egymást levervén, a legyőzött fél munkásai elbocsáttatnak. Vagy nem tudVa egymás szándékait, uem értesülve a közönség szükségleteiről, sokat termelnek; az áru nem kél, a termelés szűnik, a munkabér csökken, végre is a munkás mehet legelni. De levegőtől meg nem élünk ám! A munkás c-jaládj.i ^számára kenyér után jár; ha nem kap, átkozódik, ablakot verdes, a nő sokszor kivetkőzik nőiességéből, mikor gyermeke nyöszörgését hallja. Sándor most vezényel: Gyerünk István oda! Csilingel a kapu, feltárul a terem, Egy termetes magyar ott előttünk terem. Ez lesz a vendéglős öreg Zakár Antal, A ki majd felfrissít jó littki itallal. Szét nézek, azt látom : sörös kancsók mellett Hosszú asztal körül 10—20 ur delelget Bemutat a sógor, a mint rendje-módja: S előttem habzó sör pezseg a kancsóba. Nézem a 20 magyart. No ez mondom derék, Hogy lépteim sógor e helyre vezetéd. Szembe ül velem egy deres hajú ember, Elnézem őt soká., büszke szivvel szemmel. Ez a szép szál ember olyan Árpád alak, Milyenek csak régen, nagy régen voltanak. Családfája ered, Árpádnak korába Szabolcsvármegyében Vaja falujába. Nincs ki ne szeretné — a megyében — senki. Péter bácsi néven szóllitja mindenki. Odébb űl mellette egy másik jó alak — Dus barna szemöldök képez ott sorfalat. A villogó tüzes 2 férfi szem felett Pedrett hegyes bajusz képez fedezetet. Nem néz ki belőle a bősz drámaíró, Hanem annál inkább Simák szolgabíró. Odébb állomásoz, mint kibontott zászló ? Demokrata elvű jó Kossovich László. Mellette egy magyart kezdek most vizsgálni, Egy sas szemű zsentrit kinek neve Jármy. Ha rá néz az ember, Bercsényire gondol, Mint egy mintaképe a szittya magyarból. Hiányt pótol köztük a jó Timoth Páter: Es hű kamarása: az örökvíg Fráter. Itt egy bur parancsnok, milyent nem fest Pictor, Debreczen szülötte, a tiszttartó Vidor. S hogy nem hiányoznak itten hitsorsossi, Bizonyítja fennen kemény Magyarossy. Aztán mostan télen ilyen csodát kilát? A szép társaságban ott virít egy Virág! Arrább Heg hunyorgat a furfangos méhész, Littkének pennája, vastagnyaku Révész.