Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-09 / 6. szám
IN * í K V I D E K Beszelhetünk e másképen az iparról. Ma, a midőn mindennap ujabb találmányokat, felfedezéseket hoz, ma, a midőn az ipar minden ágában csaknem naponkint ujabb, tökéletesebb eszközök, mű zerek készíttetnek, melyek megkönnyítik az iparczikkek előállítását, lehetővő teszik azoknak finomabb, tökéletesebb készítését; ma, a midőn vannak eszközök, gépek, míg az ért ktelen hulladékok feldolgozására, h <sznositására is; ma az iparosiak nem keil-e a haladó korral együtt haladnia, nem kell-e megérteni a próféta figyelmeztetését: „Elvisz az én népem, mivelhogy tudomáuy nélkül való. — Hiszen annak a sajnos jelenségnek, hogy hazánkban a kis ipar oly szegényes állapotban van, nem mondom, hogy tő, de bizonyára egyik oka az, hogy a mi iparosaink között még ma is kevés az igazán tanult, művelt ember; kevesen vannak, a kik igyekeznének saját szakmájukba vágó ösmereteiket gyarapítani, sőt mi több, még ma is akadnak olyanok, kik — a törvény ellenére — iparos pályára kívánnak lépni, anélkül, hogy Írni-olvasni tudnának. A népkönyvtárak feladata lenne az iparosokkal is megkedveltetni az olvasást, a tanulást és mc gkönnyiteni az ösmeret szerzést, alkalmas és komoly szakmunkák által. És ha ez — a mint én hiszem, h ,'zzá járulhatna az ipar fellendítéséhez, ez 'enne a haszon az egyesekre épen úgy, mint a társadalomra. Nem akarom már hosszú időre igénybe venni a tisztelt társaság türelmét. — Még csak egy dolog van' a mire szükséges rámutatnom, a melynél a népkönyvtarak megbecsülhetetlen szolgálatot lehetnének mindenütt, de különösen a különböző nemzetiségek lakta vidékeken és ez a nemzeti ügy, a hazafiság érzetének ébrentartása, ápolása, fejlesztése. Sajnálat al kell olvasnunk sokszor, hogy például oláhok és magyarok, vagy szászok és magja ok laknak együtt, sokkal több esetben lesz a magyar a süját hazájában oláhvá vagy szászszá, mint megfordítva. Sajnálattal kell olvasnunk, hogy az úgynevezett nemzetközi szociálismus, a mely csak az egyén jólétét keresi, mely előtt a haza ismeretlen fogalom, annak jólétéért, virágzásáért, boldogságáért nem lelkesül; nem mondja utána a költőnek, nem érzi át e szép szavakat: „Tied vagyok hazám, tied e szív, e lélek, Kit szeretnék, ha. tégedet nem szeretnélek ? Széni egyház keblem belseje, oltára k ped. Te állj 8 ha kell e temp'omot eldöntöm érted." Mondom, sajnálattal kell olvasnunk, mennyire hódit még az alföldi nagyobb városok szín magyar lakossága között is. Mi az oka ennek a sajnos jelenségne' ? Kétségen kivül egyik főoka az, hogy az ilyen emberek nem ösmerik hazájuk történetet. Azok a dicső emlékű honalapítók, kik számunkra e hazát megszerezték, azok a nagy királyok, kik ennek szabadságát alkotmánynyal biztosították, azok a reltenthetlen hősök, bölcs államférfiak, kik most a csatamezőkön kü-dve, majd a tanácstermekben bölcs törvényeket hozva, egy élet munkásságát, legjobb erőiket a honnak szentelték, hogy azt számunkra megtarthassák, azok a költők, kik lángoló lelkesedéssel, az imádat érzelmeivel dalolnak e házáról, melynek határain kivül a magyar számára nincsen hely, mindezek a fényes alakok elmosódtak, elhomályosodtak lelkükben, s ha felcsillan is néha-néha gyermekkoruk emlékeiből, az iskolában szerzett ösmereteik ködös homályából egy Hunyadinak, egy Kinizsinek, egy Zrínyinek, Bocskainak, Bethlennek, Bákóczinak, Kossuthnak, Széchenyinek felséges alakja, csak olyan az, mint a futó csillag, mely pillanatra bevilágítja a láthatárt, aztán letűnik, sötétséget hagyva maga után. Az ilyenek előtt kell feltárni nemzetünk töi térielmének fényes lapjait s meg kell velők Ízleltetni azt a gyönyört, mely eltölt minden magyar szivet, ha berme a hazaszeretetnek csuk egy parányi szikrája lappang is, midőn hall vugy olvas a régi dicsőségről, a nagy időkről és a nagy idők nagy embereiről, akiknek ép oly kedves volt a család, a vagyon, a kényelmes otthon, mint nekünk, de mindezeknél kedvesebb volt a haza és ennek szabadsága, melyet ha vesz 'dy fenyegetett, készek voltak elhagyni nőt, gyermeket, otthont, koczkára tenni a vagyont és oda állani a honmentő hősök közé, elvérzeni a csatamezőkön, dicsőén, hősiesen, vagy az erőszak pallosa alatt bátran meg nem törve, meg nem alázkodva. Ezeken a példákon és nem a gonosztevők akasztófa humorán lelkesedjek, ezektől tanuljon, ne amazoktól. Az ilyenek előtt fel kell tárni azokat a fájdalmas, szomorú időket, midőn a magyar nép szivében alant és fent meghűlt a hon szerelem. Midőn a magyar főúr nemcsak ruháját vetette le őseinek, hanem nyelvét, szokásait, erényeit ; midőn a fő urat az idegen népek raajmolásában követte a köznemes is; midőn ez ami szép, zengzetes nyelvünk csak az egyszerű parasztember ajakán hangzott, midőn minden jött-ment id gen, ur volt itt, csak a magyar volt üldözött, idegen saját hazájában; hadd lássa meg, tanulja meg, hogy ez a sors vár ma is a magyarra, ha szivében meghűl a hazaszeretet. Ezekért volna szükséges minden egyes községben a népkönyvtár. Hadd kapna a nép egészséges szellemi táplálékot s üdítő italt; hadd tanulhatna, haladhatna, a tanulni és haladni akaró; hadd erősítgetné hazá a iránti vonzalmát, szerelmét, hogy minden magyar ajk a költő e vallomására nyílnék: „Szép vagy oh hon, legalább nekem szép, Itt ring.tiák bölcsőm, itt születtem; Itt boruljon rám a szem fedél, Itt domborodjék a sir is felettem Szabó Lajos, ev. ref. lelkész. Ezen a bálon örömmel latiunk egy szép újítást. Tudjuk, hogy ma a hazaszeretet neve chauvinismm. Ha magyarságunknak apróbb tetteinkben kifejezést merünk adni, nem tartanak bennünket érte jóizlésü, vagy elegáns embernek. Magyar sziv lükteti bennünk a vért, de a pezsgésnek csittulni kell, mert a trakk viselésével nem yundrálna. Egészen természetes ma már, hogy a csárdás, a mi nemzeti tánczu-ik, mely ugy illik a délezeg, szilaj magyar fiuknak és a tűzről pattant formás leányoknak a mulatságokon háttérbe szorul. Csak a négyesek után pótléknak járják, aztán éjfél után „soupé" czim alalt. Az első hely a német muzsikáé és tánczé a valceré, ceppedlié. A polgári olvasó-egylet bálján merész ujitást láttunk. A komm Karlinchen helyett azt kezdte Benczy Gyula, hogy bár csak ez az éjszaka tizenhárom éjjel tartana .... A meglepetés első perczeib n alig állt fel a csárdáshoz két-három pár, de aztán annál inkább iayekezett mindenki tánczolni. Derék dolog, hogy a polgári olvasó-egylet elől jár a jó példával. Egy rövidke megnyitó csárdás nem rontja meg a mulatságot, utána leli 1 körtánezot keringeni óra számra. A csárdásnak elöl a helye, nem a nuadrille háta mögött, vagy éjfél utaui időben, a mikor már „minden mindegy." Éjfélkor kedélyes bátyus vacsorához ült a társaság. Szives gazdasszonyok és fürge uri pinczériányok szolgálták ki a társaságot. Azután újból táncz következett, a mely a legjobb kedvben reggeli 6 óráig tartott. Szives tudomásul. Hogy a mult évi panaszoknak — „nem tudtuk, hogy van ; nem tudtuk, hol kapható" — elejét vegyem, szives tudomására hozom kedves híveimnek s mindazoknak, a kiket érdekel, hogy a jelen evi „Evang. egyházi évkönyv" már megjelent a kővetkező tartalommal : 1. Bevezető czikK. — Baulik J. lelkésztől. 2. Visszapillantás gyülekezetünk életére az 190t-ik évben. - Geduly II. lelkésztől. 3. A képviselet beiktatásakor mondott egyházi beszéd. — Geduly. 4. Népmozgalmi adatok az 1901. évben. — Baulik. 5. Az egyházi számadások löbb tételei. — Gondnoki hivata . 6. A nyíregyházi ágh. ev. egyház tisztikara, képviselő testülete s bizottságai. 7. Jótékonyság. — Baulik. 8. Partfogásra méltó egyházi intézmények. — Baulik. 9. Az istentiszteletek sorrendje az 1902. évben. 10. A gyülekezeti rend érdekeben. — A lelkészek. Ezen „Évkönyv" kapható az egyházfinál s a két esküdtnél. A>a 20 fillér. Nyíregyháza, 1902. febr. 8. Pa.lik János, e. igazgató-lelkesz. Míi-iíjwvtiao'swrt -£.--»B«><»* A polgári olvasó-egylet bálja. A polgári olvasó-egylet bálja február 1-én zajlott le a Koronában. Az idei rövid életű farsangnak ez volt a legnépesebb mulatsága. Bcncs László orsz. gyűlési képviselő, Leffler Sámuel, Brok Gyula dr., Bogár Lajos, Kállay Budolf dr. és több előkelő társadalmi vezérferhu jelent meg a nagy és diszes közönség élén. A mulatsag derült jókedvben folyt le. Az első négyest két kolonban tánczoRák, a tánezterem hosszában párhuzamosan állva fel. Lehetett 120 pár. Érdemes felemliteni. Nyíregyházi mulatságon ez ritka nagy szára. UJl>Oi\ SÁGOK. — Az egyenes adót kivető bizottság tagjaiul Szikszay Bál alispán a következőket nevezte ki: A nyíregyházi adó-kerületben: rendes tagokul id. Mikecz János, Tester Lajos, póttagokul Gomba Károly, Barzo Mihály; a nagykátlói kerületben: rendes tagokul Bkier Béla, Berethőy János, póttagokul Szentmiklóssy Sándor, Palalitz János; a kisvárdai kerületben: rendes tagokul Erőss György, Haiasi Mór, póttagokul Kovách Lajos, Petrovay János; a nyírbátori kerületben: rendes tagokul Várady István, Szikszay József, póttagodul dr. Rilb Izsó, Zsindely János; a tiszalöki kerületben: dr. Horváth Géza, Szomjas Gus/.táv, póttagokul Reiclim mn Izidor, Lissauer Ignácz. — Bessenyei-kör. Alighogy lezajlóit fényes sikerrel az újjászületett Bessenyei-körnek utolsó s/.ép estéje, mikor ismét örömmel értesülünk egy készülőben lévő, márczius elsején végbemenő uj estéről, a mely az összes eddigieknél magasabb szárnyalásúnak Ígérkezik. Az e-te a szabolcsi tehetségeknek lesz szentelve. A Nyíregyházáról elszakadt vagy a megyében született tehetségek szine-java: id. Ábrányi Kornél, Andor József, Bibor Olga, Gzobel Minka, Füredi Sán ior, ékes koszorúba, fonva s részben olyan kiváló tehetségek által képviselve, mint: (dr. Ferlicska Kálmánné, Groák Ödönné, úrnők és Sá^h József, a Zene-lapok szerkesztője; és a diszes sor koronája-képpen: egy hírneves énekesnő szerep és? — valóságos művészi és irodalmi esemény-számba menő estével kecsegtet. Az estéről, a moly bizonyára és méltán megyeszerte nagy érdeklőd.-st fog kelteni, a kör vezetősége már lapunk legközelebbi számában részletes műsorral szolgai a nagyérdemű közönségnek. — Hivatal vizsgálat. Szikseay Bál alispán, Fejér Imre főügyész KÜéreteben c hó 6-an a kisvardai közkórház ügy- és pénzkezelését megvizsgálta. — Ülések a vármegyénél. A vármegye közigaz galási bizottsaga e htvi rendes ülését e héten csütörtökön tartja meg. — Az igazoló választmány e hó 14-én d. e. 11 orakor a vármegyeháza kis termében ülést tart. — Uj ügyvéd. Szabó László dr., lapunk munka társa, a kire kedves olvasóink fennkölt gondolkozásáért, gyakorlott tollaért bizonyára szeretettel emlékeznek, fényes sikerrel tette le az ügyvédi vizsgát. A fiatal ügyvéd, ki városunk társadalmának rokonszenvvel övezett tagja, végleg nálunk telepedik meg. Örömmel üdvözöljük a nagytehetségű ifjút pályája küszöbén. — Halálozások. Kertész Bertalan városi rendőr főkapitányt súlyos csapas érte: neje e hó 7-én TatraFüreden, hol az otlani.szanatóriumban keresett enyhülést, hosszas szenvedés után meghalt. Holttestét hazaszállítják s ma vasárnap délelőtt 10'/, órakor temetik el a Kossuthutcza 29 számú gyuszházból. Elhunytáról a következő gyászjelentést vettük: Kertész Bertalan, kis leánya Margitka és a rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja nejének Kertész Berlalanné szül. Bertás Margitunk folyó hó 7-én, életének 28-ik, boldog házasságának 0-ik évében UjTátrafüreden hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. Fóldimaradványai Nyíregyházán folyó hó 9-én délelőtt 10 és '/, órakor fognak a Kossuth-utcza 29-ik száuiu gyászházból az ev. ref. egyház szertartásai szerint a .Morgó" nevü sírkertben őrök nyugalomra helyeztetni. Nyíregyházán, 1902. február 7. Áldás és béke lengjen hamvai felett! Özv. garamszegi Géczy Imréné szül. lengyeltóthi Lengyel Mária úrasszony e hó 2-án 91 éves korában Kemecsén elhunyt. Az elhunytban Géczy Ádám kemecsei jegyző édesanyját gyászolja. — Köszönet nyilvánítás. A nyíregyházi gazd. és keresk. hitelintézet r. t. igazgatósága a községi polg. leányiskola részére 25 koronát volt szives küldeni. Fogadja e kegyes adományért az iskola hálás köszönetét. Nyíregyházán, 1902. febr. 8. Gáspár Gézáné, polg. isk. igazgató. — A nyíregyházi kereskedö-ifjak egylete által f. ho 22-én tartandó „Karton" bálra nagyban folynak az előkészületek. A rendezőség mindent elkövet, hogy e bál méltó befejezése legyen az idei farsang mulatságainak. Sikerült a bál védnökéül Schlichter Gyuláné, Flegmann Jenőné, Kovách Gyözőné és Hoffmann Mihályné úrasszonyokat megnyerni, a mi magában véve is biztosítja a bál erkölcsi és anyagi sikerét, s ha hölgyeink a bál elnevezésének megfelelőleg fogjak loileltjeiket megválasztani, a miben — mint halljuk — a lady patronessek szándékoznak jó példával előljárni, ez csak fokozni fogja a mulatság látogatottságát és kedélyességét. — Válasz egy családapának. A „Nyirvidék" f. hó 2-ik számúban „egy családapa" felszólal a miatt, hogy körünk legutolsó estélyén az általa előre megváltott jegyeknek megfelelő ülőhelyeket az estélyen mások foglalták le s ezért felelőssé teszi a rendezést, egyben a sorok közt mintegy egyesekkel szemben gyakorolt ked•.ezéssel is vádolva azt, eltekintve attól, hogy egy közel 700 főnyi közönségnek minden igényét kielégíteni sokszor szinte emberfeletti nehézségekkel jár, mégis arra nézve, hogy ez esetben a másokkal szemben gyakorolt kedvezés lett volna oka a felszólandó családapa panaszában foglalt sérelmes ténynek, szolgáljanak felvilágosításul a következő lények : a) a kör nagyérdemű elnöke Br. Feilitzsch Berlhold ur, ki 8 óra 5 perczkor érkezett az eatélyre, kijelölt helyét már elfoglalva találta, s a pódium — széksorok között az utolsóba került; b) alulírottnak családja, bár 8 órakor már a teremben volt, szintén nem juthatott előre megváltott helyeinek birtokába, c) az estély vendég-szereplői, Zofáhl Júlia k. a. és Szeremy Zoltán művész ur, bár helyük azzal a jelzéssel, hogy ,Ssercp(ók-helye" mindenki által látható módon fenn volt tartva, mégis a rendezőség csodálkozására nem juthatlak hozzá, a mennyiben azt szintén mások foglalták le. Ne méltóztassék tehát a rendezőségben keresni a hibát, mert az nem kedvez senkinek, nem tart fenn helyei senkinek, de kivéve az elnökséget és a szereplőket minden résztvenni kívánót a jelentkezés sorrendjére, mint legalkotmányosnbb gyakorlatra utal. Hanem méltóztassék beszámolni azzal a nekünk is eléggé kellemetlen ténynyel, hogy daczára a rendezőség kifejtett fáradozásának, a széksorok és egyes ülőhelyek szembetűnő megjelenésének, a főgimn. VII. és VIII. o. növendékei által való kalauzolásnak és udvarias útbaigazításnak — közönségünk mégis annyira fegyelmezetlen, hogy székeket egymással elcserél, helyökből kiemel, mások helyét elfoglalja, szereplők elcre kijelölt helyét okkupálja, elő adas vege elútt távozik, ruhatárban mindent felforgat, stb. stb. ... A mennyire örvendünk annak, hogy körünk ügye fellendült és estélyeink mindig zsúfolt ház előtt folynak le, annyira faj nekünk is ez a példátlan fegyelmezetlenség, a mely ellen az udvariasság határai közt tennünk alig lehet. Egyébiránt legyen megnyugodva az igen t. felszólandó „családapa* az iránt, hogy a mi szereny erőnktől telik, a jövőben s igy már a legközelebbi fényesnek ígérkező estélyen (márczius 1-én) is a megcngcdlietőség határai között épen a szerzett kellemetlen tapasztalatok alapján tereinben és ruhitárban egy fokkal szigorúbb rendszabályokat fogunk életbe léptetni. Gsak azután kérjük az igen t. közönséget, hogy az egyetemleges rend érdekében azokat kivétel nélkül mindenki követni szíveskedjék, a nainl azt társadalmunk föllendülésének magas érdeke már eddig is magával hozhatta volna. Nyíregyházán, 1902. febr. 4. Geduly Henrik, a .Bessenyeikör főtitkára. — A nyíregyházi Il ik polgári temetkezési egylet, a mely 1807-ben alakult, február 2-án tartotta évi rendes közgyűlését a városhaza nagy lerrnébeu Sexty József elnöklete alatt. Olvastatott a miniszteri leirat, mely szerint felhívja az alispini hivatalt, hogy évenkent egyszer a temetkezési egyletek bevétel és kiadási könyveit, hatósági közegekkel felülvizsgáltassa. Felolvastatott a számvizsgáló bizottság jelentése az 1901. évről. A bevetel : 3991 korona 89 fillér 13 elhalt tag után kifizettetett 2970 korona. Kiadás: 3571 korona 20 fillér. Az egylet összes vagyona tartalék és alaptőkében: 22461 korona 29 fillér. Az egyletnek van működő tagja 405 és nyugalmazott tagja 172. Az egylet tisztviselői, elnök: Sexty József, pénztáros: id. Liptak Dániel; jegyző: Deák János; számvizsgáló b. elnök: Kubacska István. _ Hol a morzsa? A nyíregyházi polg. olvasóegylet batyubáljából felmaradt holmit — miután rnorzsabál nem volt — a háziasszonyok szétküldözték; még pedig a helybeli szegényekházának, az árvaháznak és ket szegény, soklagu családnak. — Nyilvános nyugtázás. A nyíregyházi gazdasági és kereskedelmi hitelintézet r. t. a rendőri önsegélyző egylet javára 25 koronát adományozott. Fogadja az intézet tekintetes igazgatósága nagybecsű támogatásáért az egylet nevében kifejezett köszönetem nyilvánítását. Nyíregyházán, 1902. február 6. Kertész Bertalan, egyleti ' b<, 7°^A szabolcsmegyei „Erzsébet" közkórház január havi betogforgalmának kimutatása. Mult év deczember hónapról visszamaradt január hó elsejére 115 térti és 90 nő (205 beteg); január havában újonnan felvétetett 152 férfi és 120 nő - (272 egyén). Igy január hónapban ápoltatott összesen 267 fér.i es210no vagyis 477 beteg. Ezen 477 ápolt beteg közül elbocsáttatott gyógyulva 136 férfi és 91 nő = (227 beteg); javulva 29 férfi és 24 nő = (53 egyén); gyógyulatlanul távozott 11 férfi és 8 nő => (19 egyén) ; meghalt pedig 2 férfi éi 2 nő — (4 egyén). U'y a január havi összes
