Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-02 / 5. szám

T f R í n í: a fill., Ésik János 20 fill., összesen 3 kor., 60 fill., Nagygéezi ev. ref. egyház (S/atmárm.) 2 kor., Szőke József ref. lelkész Nagygéez 2 kor., Korocz József berezeli ref. lelkész (Szabolcsin.) gyűjtői vén: Bercz 1 ref. egyház 10 kor., Korocz József 2 kor., Hegedűs Antal 1 kor., id. Farkas István 20 fill, Varga András 20 fill., Rohodi Pál 20 fill.", Vas Miklós 20 fill., Farkas Julianna 20 fill., Rí :z András 10 fill., Hegedűs Sándor 10 fill., id. Hegedűs János 10 fill., Hegedűs Józsefní 12 fill., Görömbei András 60 fill., Vas í tvánné 18 fill., Göiömbei Pál 1 kor., Hegedűs Dániel 20 fill, ilj. Tompa János 1 kor., G. L'szkay József 20 tiíl., Varga Antal 30 fill., Rahó Sámuel 20 fiit, Nagy István 1 kor., összesen 18 kor. 50 fill., Abaujszinai' ref. egyház 1 kor., Drávetzky Sándor NagyMegyer (Komáromni) gyüjtőivén : Drávetzky Sándor 1 kor., Galambos József rom. kath. 1 kor., Frütul Imre róm. kaíh. 1 kor., Nemes György 1 kor., Fekete Sándor 1 kor., König Hermann izr. 1 kor., Weisz Arthur izr. 1 kor., Nagymegyeri takarékpénztár 3 kor., összesen 10 kor., Alsóvadászi ref. egyház (Abaujm.) 2 kor., Tállyai népbank mint szövetkezet (Zem'énm.) 5 kor., Vésztői ref. egyház (B késm.) 5 kor., Tápiószelei ref. egyház (Pestm) 4 ker., Banyai Gíza ref. lelkész Tápió-Szele 1 kor., Nagysárosi ma malom Eperjes 4 kor., Szabó László tiszaughi ref. lelkész (Szolnokm.) gyűjtő ivén: Szabó László 1 kor., ilj. Lévai István 20 fill., Balog Mihály 20 fill, Munkácsi Mózes 10 fill., Somodis Sándor 20 fillér, Hi gedűs Imréné 10 fill., id. Csató Bániné 20 fill., Jóljárt Tamás 10 fill., ifj. Kató Béni 10 fill., id. Kókai Lajos 20 fill., id. Sütő István 20 fill., Lévai Károly 10 fiiiér, Hegedűs Béni 20 fill., N. Lávái István 10 fill., id. Magyari László 10 fill., ifj. Lévai Ferencz 20 fill., Kókai Mihály 20 fill., Cserei János 20 fill., Hegedűs Lajos 20 fillér, Hegedűs Imre 10 fill., Joljárl János 4 fill, ifj. Somodi Sindor 10 fill., özv. Somodi Péterné 10 fill., Gyói Imre 20 fill., Rédai Tamás 8 fill., Kókai István 20 all., Kovács GerzSon 10 fid., Sütő László 10 fill., Balog Sándor 10 fill., Lévai Mihály 10 fill., Tisziuyhi ref. egyház 1 kor., összesen 6 korona 70 fillér, Törökszentmiklósi gazdák gőzmalma 5 kor., Magyaróvári ref. egyház (M roi-Tordavármegye) 3 kor., Szátmáii gőzmalom társulat 5 korona, Szováli ref. egyház (Híjdumj 4 kor., Fogarasi ref. egyház (Fogarasm.) 4 kor., N.igykumnadarasi takarékpénztár rt. (Szolnokul.) 5 kor., Szatmárnémeti ref. egyház 10 kor", Ócsaii ref. egyház (Pestm.) 2 kor,, Szentesi takarékpénztár (Csongrádni.) 20 kor., Sajóecsegi ref. egyház (Borsodul.) 11 kor., Alsónémedii ref. egyház (Pestmegye) 12 kor., Szabolcsi Hitelbank (Nyin gyháza) 5 kor., Kun-Szent-Miklós—Dabas—Szabadszállási takarékpénztár (Pestmegye) 10 korona, Nagybánya város lakarékpénztára 5 korona. (Folytatása következik.) — Menetrend módosítás a félegyháza—majsal h. é. vasúton. A Kis Kún-Majsáról jelenleg reggel 3 óra 35 perczkor induló 6412 sz. vegyes vonat folyó évi február hó 1-től kezdve a nevezett állomásról csak reggel 4 óra 38 perczkor fog indíttatni és Kis-Kun-Felegyházára reggel 5 óra 50 perczkor érkezni, hol csatlakozást talál a reggel 5 óra 55 perczkor Szeged, — illetve 6 óra 4í perczkor Budapest felé induló személyvonatokhoz. KÖZGAZDASÁG. Őszi és tavaszi védekezés a szőlő antraknózisával szemben Van a szőlőnek eyy betegsége az úgynevezett antraknózis, a mely rendszerint május hónapban szokott feltépni akkor, ha az időjárás meleg és nedves, s a melynek kártétele abban áll, hogy megtámadja a leveleket, a hajtásokat s a ki nem nyiiott fürtöket. Pusztítása nem szokott ugyan országos jelleget ölteni, mert főként csak a sik és nedves fekvésű kötöttebb talajú szőlőkben mutatkozik, mégis miután ily helyeken kártételé a peronoszpora pusztításával vetekedik, érzékenyen sújtja a gazdákat. A köznép az antraknózist némely helyen himlőnek, másutt rozsdának és ismét másutt fenének nevezi. A betegség többnyire a zsenge leveleken kezdődik, lilásbarna, vörösesbarna, vagy fekete foltok alakjában, a mely foltok közepe később besüpped s fehéres szürke vagy pirosas szürke szint nyer, s esetleg ki is lyukad. A betegség innen átmegy a zöld hajtásokra, a melyeken eleintén szintén olyan színű foltok mutatkoznak mint a leveleken, csakhogy a foltok nagyobbak és rendesen hoszszukásak. Később mélyen besüppednek a hajtások folt jai is és közepükön szürke szint vesznek fel, fenthagyva a levelekhez hasonlóan a folt élénkszínü karimáját, mely mintegy kiduzzad. Az ily módon megtámadott levelek és hajtások természetesen nem tudjáx életműkődésüket rendesen végezni s már ezáltal is kár éri a szőlőgazdát, de a kár még fokozódik az által, hogy az ilyen hajtás sem oltani sem ültetni való venyigét nem ad. Folytatódik azután. a kártétel a fürtökön és pedig annál nagyobb mértékben, minél fejlettebb a fürt. Az egészen korai támadásnak vagy a fürt elfekedése a következménye, vagy pedig az, hogy az apró fo.tokat kapott fürt virágjait nagyrészt az elrúgja, tehát termést alig hoz. Magát a betegséget egy gomba okozza az úgynevezett Sphaceloma arupelinum, a mely a szőlő megtámadott részeiben él és csupán a szaporodásra szolgáló részei kerülnek a szőlő küLejére, hogy a betegséget tovább terjesszék. . Mellőzve itt a nyári védekezés leírását, kizárólag azon. teendő ftiemlilésére szorítkozunk, melynek ideje az ősz és a tavasz, ősszel a levélhullás után át kell vizsgálni a venyigéket, s mind zokat, melyeken az antraknózis fekelyt-i vagy foltjai mutatkoznak, le kell vágni s összehordva azonnal elégetni. Tavasszal pedig be kell kenui a tőkéket, ezeknek ágait, a csapokat és szálcsöveket, szov.il: a megmetszett tőke összes földfőlötti részeit 50«/«-os vasgálicz oldattal. A vöröshere ffszi vetése. A legtöbb gazdaságban tavasszal szokták a vörösherét elvetni védőnövény kíséretében. Ujabb időben kísérletet tettek az iránt is, vájjon nem lehetne-e a herét őszszel vetni ? s ha igen, minő módozat mellett. A kísérletek jó eredménynyel végződteks egyúttal bebizonyították, hogy védőnövényre az őszi herevetésnek nincsen szüksége, a mennyiben a védőnövény szerepe őszszel megszűnik. ősszel ugyanis a nap már nem tűz oly erősen, erős záporok nincsennek s igy a zsenge herevetemény nem szorul védelemre, sőt ellenkezőleg, ha védőnövénynyel vetnénk, az még ártalmára is lehet, mert a fiatal herevetést tavaszszal fejlődésében hátráltatja s egy kis kedvező idő esetén beálló megdűlés miatt teljesen tönkre is teheli. Megjegyzendő azonban, hogy a herefélék őszi vetése csakis kedvező talaj és klimatikus viszonyok között történhetik, épen ezért a gyenge erőben lévő talajt elébb istálló és műtrágyával kell jó állapotba hozni. A luezerna trágyázása. Egyik legértékesebb takarmánynövényünknek: a lucernának tulajdonképeni műtrágyája a foszforsav, továbbá homokos és tőzeges talajokon még a kainit. A foszforsavat legjobb szuperfoszfát alakjában adni, a melyből kat. holdanként 150 kg. számítandó, a kainitból szinte ugyanennyit szórunk el és pedig mindkettőt legjobb őszszel elhinteni és azonnal beboronálni. A tóiszap értéke. Ujabb időben mindinkább találkozunk már hazánkban is oly gazdaságokkal, melyeken a haltenyésztés a gazdasági üzletvitelnek egy rendszeres jövedelmi forrását képezi. Ily helyehen bizonyvs időközökben szűk égéssé válván a halastó tisztogatása, felmerülhet az a kérdés, vájjon ez az iszap bir e oly értékkel, hogy azl érdemes volna trágyázási czélra felhasználni. E kérdésre határozott igennel lehet ugyan felelni, de másfelől nem téveszthető szem dől azon körülmény sem, hogy a tóiszap értékét mindig annak összetétele befolyásolja. Ha sok azonban a humozus anyag, a foszforsav és káltium, akkor sokat ér; ellenben ha ezen anyagok helyét túlnyomóan vasoxyd avagy savanyu humusz helyettesíti, ugy értéke nagyon minimalis. Épen ezért a tóiszapot a használat előtt mindig tan icsos analyzáltatni, hogy ezen az alapon kideríthető legyen az, vájjon nincs-e szükség egyes anyagoknak meslerseges uton pótlására. A tóiszapot a kiásás után kisebb-nagyobb kupaezokba rakjuk, hogy a levegő jól átjárja, majd négy hónap múlva megt'orgattatjuk s csak ekkor hordjuk ki a szántóföldre. Egy kat. holdra körülbelül 40 szekeret kell számítani. Hatása öt-hat évre terjed. Csarnok. Zsúr. Ön, kedves doktor ur, aki veszendő emberek élelrehivásával tölti idejét, nem is gondolja tán, hogy önmagának is recipére van szüksége. Sűrűn forgatta, ugy lehet, bonezoló kését, sápadt, kihűlt testek szálai közt, de elfelejtette meghatározni saját lelkiállapotának diagnózisát. Pedig ez a diagnózis igen érdekes; annyira érdekes, hogy szerény magam is felvettem azt, belekontárkodván az önök nemes tudományába. íme, hallja ön. Kezdem az elején. Esett, zúgott a zápor, mig a két pej csikó bevánszorgott velem Diószeg városába. Az ut kissé nedves volt. hogy ugy mondjam, sáros. Az elsÖ, .benyomás tehát nem volt a legkellemesebb. A piacz egészen üres, egyetlen emberi lélek sincs rajta; mert azt a néhány czigányt, amelyik ott kiabálta a chalavardel, csak nem lehet emberszámba venni. Mit szólna ehhez a tót meg a köleskása? Megismertem doktorságodat s mondhatom, ön nélkül Lem élhet meg ott semmi városi parvenü, No, a félti társaságot értem. Mert a hölgyek, azok igen kedvesek. Annyira kedvesek, hogy kár bármi mással is tölteni az időt. Menjünk hát az első zsúrra s nézzünk be a sikkes szőke kisasszony búzavirágszínű szemeibe. Uraságod holmi férjfogási intrikákat sutlogolt, mig pompásan feszülő (?) kajzerkájában belépett a csilláitól csillogó terembe. Kevesen voltak még ott. A háziasszony diskrét mosolyától lesújtva rebegte el ön nevét annak a csodásan szőke leánynak, aki mellett nem épen utolsó élvezet volt szemlélgetni az örőmanyai tisztet betölteni olyannyira kész kis mamát. Leültünk osztán. Doktor úr csak tisztességes távolságban üldögélt tőle. Csekélységem még mindig ott settenkedett a villogó szemű s pazar beszédű menyecske, az ön gyámja körül. Eleinte én mulattam jobban. Ott boldog kettesben a tüz közepén olyan kedves dolog volt pletykálni a társaságot. Őnagysága (az ön gyámja) csak finoman szórta a borsot, én aztán kontrási minőségben lőrögettem azt. Én istenem, sokszor ugy pattogott, némelyiknek olyan kemény volt a héja, hogy nagy zajt csapott. Csodálom, hogy ott fent az elite nem hallotta meg a recsegést. Ilyén recsegő hangot szokta u ugyanis kiadni nevetés közben. A szőke baba még, ugy látszik, ismerte Horáciust. Ridebat. A nevetőkkel nevetett. Ön, uram, előszedte medikus-korabeli lombtárából legfinomabb viezczeit s integetett a frekvencziának, hogy mikor kell nevelni. Kaczagtak. Kórusban. Ezt nézni volt a legnagyobb gyönyörűségem. Mindenkinek mosolygós volt az arcza, de mindenkinek másféle. A háziasszony diskréten, a házigazga kevésbbé diskrétül mosolygott. A rokonság már nevetett. Az örömanya majdnem a kaczagónak képét nyújtotta, mi pedig ott kettesben kaczaglunk. Szivből, igazán. Ön, uram, talán belülről vigadott, de arczát nem csunyitotta el semmiféle ráncz. Kár lelt volna a kifent bajuszért. És nunc venimus ... a szőke baba arczán eleinte csak derengett valami mosolygás-féle. Aztán belejött ő is a hangulatba. Nevetett. Megmutatta, hogy gyönyörű fehér fogai közt nincs se gipsz, se nemes fém. Csak egyszerű, olyan, aminővel Isten teremté. A végén már görcsökről panaszkodott s majdnem hogy patiensevé I szegődött önnek. Utunk később teát, vagy provincialiter lábvizet. Annyi volt, hogy majdnem belefuladtunk. Az asztal roskadozott az édes tehertől s igazat kellett adnunk annak a merészen szőke gavallérnak, aki azt megjósolta. Apropos! Hogyan intézte ön ezt a galibát, melybe ez úrnak vulgáris czimezése miatt keveredett? A főtt gesztenyénél már nem birtam s kimentem a kártyázó családapák füstbirodalmába s egyedül hagytam ónt. Most, utólag, sajnálom e lépéseket. Ballépés volt, hogy kiléptem a teremből. Elveszítettem néhány perczet az üdvösségből s néhány csengő érmet az erszényemből. Unalmas ez nagyon. Menjünk haza. Éjjel egy óra körül kint sétálunk kettesben a holdvilág mela fényénél. Azért volt méla speciell ez esetben a hold tányérja, mert elmélázott az ön arcza felett. Mert hát az ön arcza karrikaturának való volt. Nyomai látszottak azon mindennek, ami az este a zsuron történt. Félig csalódás, félig bebeszélt emléke a jó mulatságnak. , S mindenekfölött kiábrándulás (ha ugyan volt miből), nagy kiábrándulás. Nem beszéltem még a jó öreg kávénénikék és nagymamák legjellegzetesebb alakjáról, az öreg, a jó nénikéről, aki folyton hízeleg, czirógatja a vele beszélgetőket es_ mindenkiben férjjelöltet keres és talál unokái számára. Ő kivált magasan a fent vázolt alakok sorából, azért tartottam illőnek vele külön foglalkozni. Figyelemmel kisértem doktorságodat a következő napokban. Kerestem valami emléknek a nyomát, kerestem az arczán valami kifejezest, uj vonást, mely emlékeztetne a zsúrra. Semmit sem talallain, csak véghetet* len unalmat, blazirtságot, meg holmi epedest más kalandok után. Finis! Ha majd mégegyszer összcszürődnek ilyen kuszáltra az intrikák szálai, ha meg egyszer boldog lehetek meglátni. Diószeget, ha még egyszer kilejt puha fészkéből a szőke baba, megrebbentem a hódításhoz gyönge szárnyait s megtanítani b.naüuket a bostonra, meg a padodőre, — akkor, bizonnyal mondom, újra megfogom ezt a rágott szaru pennát s kanyarítok vele egy két igazabb sort. De mos" elég legyen. Nem akarok beszélni a második zsurról, hol uraságod szabadabban és vígabban nézhetett egy halvány arczu szépség szemeibe. Nem a harmadikról, hol ez a most emiitett kicsike a legkedvesebben töltötte be a házikisasszony tisztét, sem a negyedikről, honnan Ő hiányzott. Elsiklom azon kép mellett is, melynél egy nyitvahagyott boltajtó előtt két órára nyújtották önök boldog enyelgésüket a kikötött tiz perez helyett. Mindezekről majd máskor. Akkor, midőn kevesebb lesz az ön dolga s ráér elolvasgatni balgaságaimat. Talán igy is átbetűzgeti e néhány sort s nevet egy sort felettem. Jó mulatságot hozzá. Pá, kedves doktor úri Üdvözlöm az összes ismerősöket. Csókolom kezét a kedves gyámjának s a halaványarczu babának. Ne haragudjék kérem azért, mert itt-ott talán megcsúszott a tollam. Betörésre készen tartom a fejemet. Aggodalommal várja az ön válaszát Zsurozó. Viisnti tt^yek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 15593—902. SÍ. Hirdetmény. Díjtételek érvényen kivül helyezése, illetve díjszámítás a magyar északnyugoti h é. vasul és a M. A. V. közötti forgalomban Kuttin át. A magy. kir. államvasutak kezelése alatti helyi érdekű vasutak közös árudijszabásához az 1901. évi márczius hó 15 iki érvénynyel kiadott V. Póllék 20. oldalán a magyar északnyugoti h. é. vasul és a magy. kir. államvasutak közötti forgalomra vonatkozólag foglalt Kutti átmeneti összes díjtételek folyó évi márczius hó 1-én hatályon kivül helyeztetnek. Ugyanezen naptól kezdve a magy. kir. államvasutak marchegy-diószegi, dévényujfalu- zakolcza-országhatári, dévénytó-stomfai és pozsony-modor-senkvicli vonal állomásainak a magyar északnyugoti h. é. vasút kutli-nagyszombati vonalának állomásaira vagy viszont Kuttin át irányuló gyors és teheráru — forgalmában amennyiben a díjtételek ezen irányon ál képződnek a magy. kir. államvasutak Kulti állomásáig szóló, az általános áruosztályok és az I-VI. kivételes díjszabások szerinti díjtételei a díjszabásszerű kezelési illeték felével rövidítve alkalmaztatnak. Budapest, 1902. január 24-én. Az igazgatóság. 15014—902. szám. Felsősziléziai-osztrák-magyar kőszénforgalom. A fenti forgalomban 1902. évi január hó 15 tői érvényes III. füzetben a 34. oldalon foglalt csomóponti tábla C rovatában a Pozsony-Ujváros helyben állomásra kitüntetett csomóponti díjtétel 20-ról 200-ra, a Pozsony-Ujvárosra álm. kitüntetett díjtétel pedig 16-ról I60-ra azonnali érvényességgel helyesbbittetik. 211556—901. A magy. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése szerint kereskedelemügyi magy. kir. j Minisler ur Ő Nagyméltóságának rendeletéből a szegednagykikinda-nagybecskereki egyesült h. é. vasút szeged• nagybecskereki vonalán Szerb-Keresztur és Tőrőkkanizsa állomások kőzött, előbbitől 5319, utóbbitól 4173 kiló méternyi távolságban létesített „Kupuszina" rakodóhely j folyó évi január hó 1-én a nyilvános kocsirakományi teheráru forgalomra megnyittatott. 14959 —902. A magy. kir. államvasutak vonalain | érvényes kilométermutatóhoz 1902. évi január hó 1-én j kiadott I. pótlék 27. oldalán foglalt táblázat utolsó sora j törlendő és helyébe a kővetkező uj szöveg irandó : 625, Upor, Zolyom-vasgyár, 579, 279. A nevezett vonalakon érvényes helyi árudijszabás! hoz (II. rész) ugyancsak 1902. évi január hó 1-én megj jelent I. pótlék 29. oldalán a 2. pont első bekezdése törlendő és a következő uj szöveg által pótlandó : ,2. I Az érsekujvár-nagy-surányi uj összeköttetés kővetkezté| ben az állomási díjszabásokban (XII. fejezet, 109—605 l oldal) kivéve a marcheggi, ruttkai, szakolcza-országhatári, I vlárapassi, zsolnai és zwardoni állomási díjszabásokat az alábbi állomások, u. m."