Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-02 / 5. szám
M T t R T I D É & A gömöri kedves hir az, hogy Nagyrőcze mellett üdülő-nyaraló és gyógyfürdő telepet (uszodával egybekötve) szándékozik létesíteni, a modern követelményeknek megfelelőleg ót, lelkes alapító. Neveiket ide iktatom: Stefanesok Károly, polgármester, Mdiatik Dezső, Kóburg-herczeg uradalmi ügyésze, a kinek neve három évtized óta összeforrott a magyarosítás szent törekvésével, Frékopa Károly, főjegyző, dr. Viest Károly, városi ügyész és Hozáczy Ferenc/;, tőlünk odaszakadt jeles ügyvéd és birtokos. Dehát, végre is miért örülök én ennek a törekvés megvalósulásának itt az alföldön, aki mehetek ide is, oda is üdülni, pihenni, szabadon, ha kedvem tarlja és módom van hozzá? Örülök először azért, mert Nagyrőcze vidéke — tapasztalatom szerint — a klimatikus gyógyhelyek minden kedvező tulajdonságaival bir. Erre pedig nekünk szabolcsiaknak nagy szükségünk van. Levegője tiszta, üditő, egészséges; a hőmérsékleti viszonyok rendkívül kedvezők, betegnek, üdülőnek, egészségeseknek egyaránt. Az északi zordon légáramlattól magas hegylánczok különítik el, s a tiszolczi magaslatok se tűrik meg nyugaton azt, hogy az ellenkező oldalról bugó Eurus szabadon száguldjon végig a völgyeleten, mint például azt a s<.-Délai B írlangligeten tapasztaltam. Körülötte fenyves és nagy kiterjedesü kultivált vegyes erdőfég terül el. Előnye az is, hogy közel van hozzá a festői szép Gararn-vidék, a sziklabérczen épült Murányvár, a csodaszép dobsinai jégbarlang, Sz raczenával, az amerikait is hozzánk c-a ogató Aggteleki csepkőbarlang. Ennek kijelentésével tartozom az üdülni vágyó szabolcsi testvéreknek! Örülök továbbá azért, mert azt hiszem, úgy vagyok megyőződve, hogy a derék alapítók szemei előtt sokkal magasabb czil megvalósulása is lebeghet, mint pusztán az esetlegei (szerintern biztos!) üzleti nyereség, mely vállalkozásukat kisérni fogja. Ugyan mi ez a magas czél ? Se nem kevesebb, se nem több annál, mint, hogy Nayyrőcse városát és vidékét, az ott megforduló magyarok beszéde, magyar értelme, a már szépen induló magyarosodásban előbbre vigye, megerősítse! Tegye magyarrá egészen ! Hiszen csak egy-két évtizeddel ezelőtt Nagyrőczének veszedelmesen rossz hire volt s a kik] nem ismerik e várost úgy, mint én, (szülőföldem, Rimaszombat, nincs tuvol tőle) még ma is meg van. A panslavismus fészkének tartolták, s a múltban nem ok nélkül. De, míg a szomszédos Tiazolcz ma is ez maradt, t. i. fészke a panslavismusnak, addig Nagyrőcze lakossága közt — pedig nem sajnáltam a szót egyiktől se — alig találtam emberre több heti ott tartózkodásom alalt, a kivel magyarul ne beszélhettem volna, kivéve a szegény embert képviselő faluvégi ezigányt. Különben arról is meggyőződtem, hogy a jeles vezető férfiak tapintatos buzgalma, igazan bámulatos kitartása, még nem érhátéit, még nem ért el mindent e téren, főleg az érzelmek átalakítása terén. Ezért hívják egy Mihdlik Dezső kitűnő társai segítségül az üdülni akaró magyarságot nagy munkájukhoz, ezért készek anyagi áldozatra is, mert bizton remélik azt, hogy ha a nyaraló-telepet tömegesen keresik fel az alföld magyarjai s az ottani föld népevei való közvetlen érintkezés folytán alkalmuk nyílik megmulatni, beigazolni azt, hogy a magyar ember szintén egész ember, nem gyil kosa, jogtipróji a nemzetiségeknek, humánus érzelemmel kész keblére ölelni, mint amaz ittlakó leslvéreket, kiknek ajka bár nem magyarul imádkozik az igaz Istenhez, de szívók, leikök c vérrel szerzett szép hazánkért hevül! Üdvözlöm a haza hű munkásait testvéri szeretettel koszorúzza siker fáradságukat. Végül kérdem, n.m volna-e méltó feladat hozzánk, a nemzetiségi ádáz küzdelem fojtó gyűrűjén kivül esőkhöz sietnt, sőt rohamva sietni hozzájuk, hogy a mi javunkra, a magyar elem erösbbitcscre tervezett vállalatukhoí anyagi hozzájárulásunkkal támogassuk őket ? Mit mondtam . őket? Hazafias szent törekvésüket! Miért ne lehetne az a 10 millió magyar, kiket az országos statisztika az ország lakossaink 51.4°/o-kal jelez, 19 millió? Erre feleljen meg kinek-kinek közülünk a maga szive és képessége! Nyíregyháza, 1902. január hó 31-én. Leffler Sámuel Jegyzet. A nyaraló-telep létesithetéiének sorait az dönti ol, ha a kibocsátott 500 darab 100 koronás réssTény elhelyeséit nyer. A kis yá'Oi maga, Nagyróoee, .0. 00 koronát fektet Ai a'áirási határnap feb 10. A fentebb nevezett alapítók bav m elyikénél lehet jegyezni. Tagy fobr. 7-ig déli lí óráig a „Nyirridék" kiadíhirataláoál. Eddig fentebbi caikk irdja 200 koronát jegyaett. Sserkesitő. Vita-este. A Bessenyei-kör 27-én kedden tartotta meg az 1901-5. évi saison második estélyét a .Korona* szálló nagytermében, városunk közönségének teljes érdeklődése mellett. A közönség érdeklődését és bizalmát megszolgálták az est rendezői mert a változatos műsor minden száma szórakoztató vagy művészi értékű volt. Az est vitával kezdődött, melynek tárgya a nőemancipáció kérdése volt. Geduly Henrik a kör főtitkára üdvözölte a diszes közönséget és a kör elnöke báró Feilitzsch Berthold főispán megbízásából vezette a vitát. Az első debatter Halasi János ügyvéd az emancipáció mellett lépett sorompóba. Az emberiség nőnemen sanyargó részére szabadságot és jogot követelt. A nők helyzetét ma szerencsétlennek tartja és szerinte ez a helyzet ugy szociológiailag, mint gazdaságilag káros az emberiségre. Siratja, hogy nincsenek női birák, fiskálisok, asztalosok és kazánkovácsok. Előadása élvezetes és figyelemmarasztó volt. A mint jobban és jobban belemelegedett a beszédbe, kitetszett, hogy Halasi ügyvéd a nagy thémát sok szeretettel széles alapokon és lelkiismeretesen dolgozta ki. A közönség Kugler ezukorkákat, meg ezukrosvizet várt és roastbeefet kapott, tüzes ruszti borral. E-.zel a gasztronómiából vett hasonlattal gondolom legjobban illusztrálni a beszéd hatását, a mit a hölgyközönség emelkedett hangulatban tetszés közt hallgatott. Ulána Porubszky Pál tanár bontott lobogót az emancipáció ellen. Kerülgetés nélkül kijelentette, hogy nem barátja az asszony s?abaditásnak. A nő legyen jó feleség, jó gazdasszony, jó anya. A küzdelmet hagyja a férfiakra. Tetszéssel fogadták! Majd dr. Hoffmann Mór ügyvéd beszélt. Halasival tartott. Sok szép igazságot felemlegetett az igaza mellett, de a közönség szivét nem tudta meglágyítani. Ekkor PröKle Vilmos dr. tanár lépett elő. Az érdekes megjelenésű tudós a hölgyekhez fordult makámába csillámló beszédjével. Ötletesen kedveskedve, bókolva rózsafüzérrel fonta körül a vas lánczot, a mit asszonynépnek szánt. Az asszonyok mint a hamelni ember sipja után a gyerekek szépen kijöttek a fellegvárból a mit Halasi János és Hoffmann Mór építettek. Szépen kijöttek és őrömmel hallgatták az édes-szavu tudós beszédjel. A végén lelkesedve tapsoltak és nem vették észre hogy kacsójukon ott csörög a rabláncz. Az emancipáció kerdese ezen az estén megbukott. Halasi és Hoffmann pedig énekelhették a Rigolettóból hogy: la Donna e mobile ... az asszony ingatag! A vitát szavazás zárta be. Ügyes diáklegények zöld lepkehálóval jártak a publikum között és abba szedték a voksokat. Hullott az igen és a nem hullott, hullott a mig a nem elborított lepkehálót, diákot, termet, Halasit Hoffmant, emancipáció kérdést . . . mindent. A beadott 483 szavazatból 158- igen-t\íe és 325 nem akarta az emancipációt. Az aránylag sok igen megérdemelt elismerés volt a Halasi János tartalmas fejtegetésére. A vila lezajlása után Zofáhl Julia úrhölgy lépett a zongora mellé. Nyugodt megjelenésű szép szőke hölgy. Ibolyaszínű selyem ruhában Ízléses moire díszítéssel. Kezében hatalmas csokor volt, a mit számára a nyíregyházi zenebarátok küldtek. Énekszámait feszült érdeklő dcssel várták. A tisztán csengő hang és a kellemes timbre megnyerte a közönség tetszései. Előbb egy olasz dalt énekelt, későbben Mascagni virágjóslatát és egy be hizelgő franczia dalművet. A precíz és kifejezésteljes előadas bizonyította hogy a gondosan iskolázott kincses hangot egy művészétért dobogó érző sziv dirigálja. A művésznő két számát hatalmas tapsvihar honoralta. Ferenczy József mondhatni prima-vista játszva korrektül adta meg a kisórelet az énekszámokhoz. Szerémy Zoltán, a budapesti vígszínház művésze monológot adott elő. Tréfás apróságot. A palócz kupaktanács az eső elk I keres ellenszert, mert a falu vizben és sárban úszik. A községet már veszteség is éite. Sárba fult az egyik bika még pedig a szebbika, a jobbika. Igy határoznak : ha még ma esik, az nem baj, de ha még holnap is, meg azután is talál zuhogni .aárroouul maár nem tebéteóőüünk* ! A művész minden 3zavát vig nevetés kővolte. Minek dicsérném Szcrémyt ? Ismeri az egész művelt Magyarország. Ha már a főváros kritikusai nem sajnálták tőle az ékes kaméiia csokrokat és pálmakoszorukat a napisajtóban, az én tintás ujjaim közt nem lenne érteke a kakukfűnek, szarkalábnak meg mimás vidéki parasztos virágnak. A közönség tomboló tetszés-zajára újra a dobogora lepett Szerémy és három kis travesztiát mondott el. Hogy formálja meg ezt a kis verset a magyar dalkőltők három óriása: Pósa Lajos, Ábrányi Emil és Szabolcska Mihály. Ezt: Nem anyától lettél Róisafán termettel, Piros pünkösd napján Hajnalban s.ülettel. Igazán találó volt a három kis travesztia. A tartalom Fregoliként más és más mezbe bujt. Pósánál ec/wtóliás gyerekbeszéd lett, Ábrányinál dagalyos szópöleteg Szabolcskánál búsongó költemény. Mikor újra a pódiumra lépett, szerény háromszinésztanárt figurázott ki, Gabányit, Bercsényit és Újházit. Megenyhült a lég, vidul a határ s tc újra itt vagy jó gólya madár. Ezt a költeményt tanulják a szinészinasok. A mesterek nincsenek megelégedve. Gabányi hangot tartja rossznak. A színésznél első az üde, csengő és kifejező.hang azt mondja, de kenetlen szekérkerék nyikorgásával mondja. Aztán maga szavalja el. Rekedten, hápogva és a vers vége köhögésbe ful. Bercsényi a természetességet sürgeti a legnyakatekertebb keresettséggel. Szival. Csupa póz, bombaszt, álpátosz, hamis szemforgatás. Igy kell szavalni — természetesen. Újházi sincs megelégedve. Eiőadja maga, de előbb a könyvet kéri, mert a verset nem tudja. A szavalata kriminális rossz. Ütemre beszél, szinte skandálja a verset. A közönség örömmel tapsolt a forgácsokhoz. Még egy komoly opusculumot mondott el Szerémy. Egy drámai erővel megirt apróságot. A legkomolyabb részeknél is ott libegett, lobogott a közönség arczán a derü. Ha a miatyánkot mondta volna el Szerémy térdenállva még azt is nevették volna, az előző mókázás hatása alatt. Farsangi tréfa zárta be az estére az ajtót. Bemu tatta nyolez dalos a németek egyik kedvelt mókáját, mint kuriózumot. Ökör-fej maszkkal álltak ki a deszkára. A karmester ókörhajcsárnak volt öllözve és ostorral dirigált. A fülbemászó melódiának szörnyen naiv verse volt. Ügyes formájú, hiszen mesterkéz faragta magyar fába, VietorisM József fordította de a tartalom fura maradt A szénakedvelő eunuchok szerelemről zengtek . . . igazán németnek való. A fináléban csillant meg egy szellem. Mikor az ökrök ezt éneklik: A keringő ütemben gördülő dalban a basszus szóló volt a legszebb. A Mayer hires hangját ismertük meg, a mint hihetetlen mélységekre kalandozott alá. • • * A közönség a legderültebb kedvben távozott, a mit még a ruhatár nagy rendetlensége sem szállított alá. Páfrá ny. Beszámolás. Buj községi hitelszövetkezet, mini az Orsi. központi hitelszövetkezet tagja állapotáról és fejlődéséről a múlt évben. A közügy érdekében kötelességemnek tartom beszámolni ismét szövetkezetünknek 1901. évi ügymenetéről, amint a vizsgálat adatai mutatják a következőkben : Vagyon: Készpénz 169 drb. kötvény értéke . 37 , váltó érteke . . 2 , központi üzletrész Felszerelés . . . . _ Összesen Teher: Központi kölcsön . . . Takarék betétek . . . Betétkamatok . . . . Befizetett üzletrészek 868 Kor. 30 fill 38390 Kor. — fill 8477 Kor. - fin. 400 Kor. — fi||. 420 Kor. - fill. 48555 15370 13679 622 15948 Tartalékalap 824 Központi előleg számla 186 összesen Kor. Kor. Kor. Kor. Kor. Kor. Kor. - fill. — fill. 28 fill. 65 fill. — fill. — fill. - fill. — ha mövést as Ök5r Tappssal kiséri öt a kór, De hogyha ökör a mürésí Minden munkája kárba vésn! visszafizettek — 46629 Kor. 93 fill. Az 1901. év folyamán belépett 62 tag 118 üzletrészszel. Az , „ , kilépett 14 . 24 Az év végen maradt — 255 tag 515 üzletrészszel mely üzletrészek értéke — 27250 Korona. Az év folyamán bíüzettek — 5086 K. 80 f. üzletrészt. kiadatott — 16468 K. kötvénykölcsön. " 19104 K. váltókölcsön. 7543 K. kötvénykölcsönt. 14182 K. váltókölcsőnt. Az év folyamán elhelyeztek 22965 K. 81 f. betétet, kivettek 22174 K. 40 f. , a központtól kölcsönöztünk: 11364 Koronái. , a központnak visszafizettünk: 3626 Koronát. Betevő 79 egyén és jogi személy, 83 betéti könyvecskén. Legnagyobbbetétlömeg 1200 korona: legkisebb 1 korona, az év végén legnagyobb kölcsön: 5000 kor. legkisebb : 14 korom, az év végén 800 koronán .felül, csak a központi igazgatóság engedélyével adtunk kölcsönt s helyi szabályunk értelmében 200 koronán felül csak betáblazás mellett kölcsönözhető. Általában, igazgatóságunk első sorban a kölcsönkérő bcesületes, szorgalmas és megbízható voltára néz é6 tagjait mindig szigorú takarékosságra ösztönzi s a kellőleg m*g nem okolt kölcsönt nem adja meg, ha volna is kellő anyagi biztosíték. Ez év folyamában, lábon álló terményre is adatott kölcsönt, aztán kész terményre (s, hogy a gazdaközöníég ne legyen kénytelen terményét elvesztegetni, — természetesen, kellő biztosíték mellett, legfeljebb 4 havi váltóra. Azonban az ilynemű kölcsön kellő felhasználására meg nincs a nép begyakorolva. Különben az egész ügymenet szabályszerű volt és kisdebb halasztásoktól eltekintve, a félévenkénti törlesztések lehetőleg betartattak az adósok által. Pedig meg kell vallani, hogy az esztendő nagyon rossz volt a gazdákra, különösen a kisgazdákra nézve. Terményeikből sokan még adójokat sem fedezhetik. Kereset nálunk nincs. Sertéseink folyvást hullottak; marháinknak se legolő, se téli takarmány. Ily nehéz viszonyok között, a gyors és olcsó kölesön, igazi segítség. Bár még kisebb *| t-ra tudnánk adni, mert a 7',', még mindig magas a kisgazdaknak, kisiparosoknak és kiskereskedőknek. Végezetre, a fejlődés feltüntetésé czéljából, jegyzem az évi Összforgalmat, kezdettől fogva: ide 1897. évben aug. 1898. év folyamán 1899. , , . 1900. , „ . 1901. . . . Ezen adatok az 1-től 2816 22510 56665 91639 142754 életképes fejlődésről Kor Kor. Kor. Kor. Kor. fill. fill. fill. fill. fill. tanúskodnak ki s bizonyára Adja Isten, hogy a szövetkezeti ügy egészséges fejlődése és áldása hozzon boldogabb jövőt szeretett magyar hazánkra. Buj, I90J. január 26. Erdélyi Antal, könyvelő. 4 községek t. Elöljáróihoz I vt „Nyfrvidék* múlt évi előfizetési dijával hátrálékban levő községek t. elöljárósAga.it tisztelettel felkérem, hogy a hátralékos összeget a hét folyamán okvetlenül küldjék be. Levelek és Magy községek még az 1900. évről is tartoznak. Tisztelettel Jóba Elek, a „Nyírvidék" kiadó-tulajdonosa. ÚJDONSÁGOK. — Polgármester választás. A Bencs László orsz. képviselővé választása folytán megüresedett polgármesteri állásra hirdetett pályázat határideje a mult hó 30-án lejárt. Mint előre látható volt, csak egy pályázó jelentkezett : Májerszky Béla városi főjegyző. Az ő megválasztása által megüresedő főjegyzői állásra Bogár Lajes árvaszéki ülnök és Balla Jenő adóügyi tanácsos pályáznak. A további megüresedő állásokra Tomasovszky Lajos, Jósa Ferencz és Heer Zsigmond adták be pályázati kérvényeiket.
