Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-02 / 5. szám

AXllI. évfolyam. 5, szöm, Nyíregyháza, 1902, február 2, HIVATALOS A SZA.B0L0SVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEQYZÓK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megrjelenib hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: poet&n vagy helyben házhoz hordva : évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyií ée tanító uraknak egész évre c«ak négy korona. Egy szára ára 20 flllér. Az előfizetési pcnzclt, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szára (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képezd küldemények, a saerkesztó ciime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek cs»k ísm-*rt kezektál fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra i az illető költségére küldetnek viaua. Hirdetési dijak: Minden négysier kisibozott petit tor egysjer költése 10 fillér; Ubfrsiiri Közles esetében 8 fii. A nyllt-téri költemények dija toronkint 60 fillér; Apró hirdetések 10 sióig 40 ül., miodeu tov&bbi szó 4 ftl. Vastag betArel ssedett kétszeresen sziuiit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernát és Altalános Tud03Í ó által Budapesten, Haasenstein és Vsglcr irodájában Bécsben, Prágában és Budapssten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oorn & Comp. által Hamburgban. £i?atalcs rész, 2533—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. A járási fös/.ol^alnrákiiak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Tudomásul vétel és miheztartás végeit értesítem, hogy a nagyméltó.-águ földmíveíésügyi m. kir. Miniszter ár f. hó 2ö-án 1220. számú távirati rendelete szerint az os/.irák belügyminiszter ilí '>6. sz. táviratával sertesvéöznek Nyirbatorból Alsó Ausztriába történt behurczolá-a miatt sertéseknek Ausztriába való bevitelét Szabolcsvann gye nyírbátori és Szjimár vármegye matészalkai járásából megtiltotta. Felhívom a községi elöljárókat, hogy u tila'mat azonnal közzé tegyek. Nyiregyháza, 1905. január 29. Szikszay Pál, alispán. 2789—1902 K. Szabolcsvármegye alispánjától. A Nyiregyháza varosnál megüresedett polgármesteri s egyebb megüresedő állások választás által leendő bal&ltesének határideje! tudató rendeletem egy példányát tudomás vétel s közhírré télel végett közlöm. Nyiregyháza, 1902. január hó 31 én. Szikszay Pál, aüspán. 27 9 —1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Tekintetes h. Polgárm eiter nrnak Heh ben. A Njiregjháza rendezett tanácsú városnál lemondás következtében megüresedett s évi 3200 korona törzsfuetéssel és 800 korona lakbér illetmény nyel rendszeresített polgármesteri, valamint az esetleges elő'épés következtében megüresedő s a városi szervezkedési szabályrendeletben foglalt javadalmazással rendszeresített egyébb tisztviselői állások \á asztás által leendő betöltésére — a mull évi deczember hó 30-án 26S7' —901 szám alatt kibocsátott pályázati hirdetmény alapján — a határidőt a folyó évi február lió 11-ik napjának deletólli 10 órájára a városház tanácstermébe kitűzöm s a polgármesteri hivatal vezetőjét utasítom, hogy a képviselet tagjait a tárgy szabályszerű közlése mellett a jelzeit határidőre hívja össze. Nyiregyháza, 1902. január hó 31-cn. Szikszay Pál, alispán. A „NYIRVIDÉÜ* TÁRCZÁJA. Válasz. írtam egy kis lánynak levelet, Válaszoljon rája, ha lehet. Ha megírja, hogy már nem szeret, Sohase lát többé engemet. Ha a választ ugyan kiadta, Mehetek világgá miatta. S tudja Isten mi lelt engemet . . . Megint csak irok egy levelet. Bartos Sándor. Jubileum. A jubileumok általában a dal hangulata szerint oszlanak fel. A mint a dal csak víg, vagy fajdalmas érzést ébreszt, ugy a jubileumokon vagy igazán adjuk a bankot, vagy szorulunk, ha a jubilált dolog folytatására gondolunk. Az államfők, vezérférfiak jubileuma sok keserűségét idéz az emlékezetbe, de zálogát adhatja jobb időnek is. Éppen igy áll ez nemzettel, testületekkel, de az anyóssal is. (A múlté a keserűség; a jövőé a megszabadulás reménye.,) De nagy feneket is kerítek neki ! Hja, én is jubileumról akarok szólani, oly jubileumról, mely az eddig felsorolt tényezők igen magas tényezője, és ez — a pálinka jubileuma. Ugy-e erre nem is számítottak olvasóim? Pedig jubileum ez, mert a jó ég a megmondhatója, mióta használják, de jubileum azért is, mert egy-kettőre ötven elnevezést harangoztam össze kiérdeinült pajtásaitól. De NÖemancipáció. I. Szerény vélemény a nöemaneipáció kérdéséhez. Az eddig rendezett Bessenyei esték között a legérdekesebbnek mindenesetre a 28-án megtartott mondható. Azzá tette azt ugy első számának tárgya, valamint azok az általanosan ismert s igazán köztiszteletben álló művelt okos emberek, kik a vitában részt veendők voltak. Az eredmény ismeretes: több mint 300 szavazó czédula adatott be az emancipició ellen, inig 100-nál alig több szólt az ujjitás mellett. íá miután e számok csalhatatlansága hangosan tolmácsolja a közérzületet, szinte fölösleges, hogy e tárgyról több szó essék. Ugy ám, de a nöemaneipáció lelkes hive, Halasi János ur, kibitt bennünket nőket, a hozzászóllásra, a mikor azt mondotta, hogy: „azért oly nehéz e kérdés megoldása, azért halad oly lassúsággal, mert hiszen éppen ők maguk, a nők nem veszik elég komolyan, uem küzdenek érette " Igaza volt Halasi urnák, uem kiváujuk mi a nóemancipációt; m; a nők érettebb, kom.ilyabb (nem mondtam szellemesebb) része, mindeunapi imáinkba foglaljuk hogy: „Szabadíts meg a gonosztól, meg a nöemancipációtól. Vén asszony vagyok, sokat láttam, sokat megértem ; Ó tapasztalataim azt igazolják, hogy a nőnek nem csak ma, a mikor inár aunyi pálya áll nyitva, de ezelőtt 30 esztendővel is, sőt mindég a rég múltban is, elég tér nyilt tehetségeit érvényesíteni, ha a szükség ugy hozta magával. Minden dolognak két oldala vau, igy is, ugy is meg lehet világítani, mint a mint az azok az ékesen szóló urak meg is tették. Végeredményként azonban csak az a meggyőződés maradt ineg lelkünkben, hogy mi emancipáció nélkül is annyit érünk, a menyazt nem állítom, hogy még vagy husz-harmincz elnevezést nem lehetne rola ö-szeszedni. Ezen elnevezések hatását, élvezetét a legjobban jollemzik. A lelekfcontó, nadra^u'ya veszedelem ros-.zraviszi, bitangbiró, feleségem gyilkos, háboruságkerilő, gyomorrontó, tö:n!öcz. vadvíz, butító, rongyositó, vitriol, zivatar, elnevezések a pálinka természetét a nemzetgazdászoktól vitatott tételek szerint jellemzik. Mi?a a ncp mondja itt ki reá a kárhoztató véleményt. L

nlkét mételyezi meg az embernek, háborúságot kerit, a tőnk szélére visz mar a nép egyszerű ilélete alapján is. D: mégis süvegeli italát, mert ezeken kivűl előtte: hangoló, dajka, toroköblögető, lag. ujuju, lattadra, nyakolaj, paszabi konyak, grammatika, bátorító, sziverősitő és tudomány is. E két osztályzat azonban a szélső hangiatok szerint áll. Kis mértékben ugyanis gyógyszer az fal, nagyban pedig méreg. A második kvaterkánál már filozofál az atyafl s elég bölcsen beszél, mikor italát kékezérnának, hosszú lépésnek, feleségem itójának, fotogémnek, naftalinnak, krumpli konyaknak, papramorgónak, iengelyvégszegnek, gömböcztölteléknek, konty alá valónak s kulacsba való névnek titulálja. A harmadik fütyölő (hol deczis, hol féldeczis üveg a bekebelező tehetség szerint; mi az elsőt reszszük) szamártej, boszorkányszag s macskagummi előtte. A negyediknél már magasabb fokon bölcselkedik s szabódik gömböcz tartalmával: te voltál az gazember, hagyj békét, ne rángass, lökj odébb, ereszd a njakam, ne tépd a hajam, teríts az árokba. nyíre jóságunk és tehetségeink, de főleg jóakaratunk szerint méltók vagyunk. Hány nőt látunk, férje oldalán küzdve az élet terhével, üzletben, gazdaságban, iparnál. Hány kényelemben nótt leányból lett özvegy tartotta már el gyermekeit keze, esze munkájával a szerint, a mint lelki, testi tehetségei megengedték, hol szerényen, hol uri módon; de mindég tisztességesen. A mint a rendkívüli idők kiváló embereket teremtenek, ugy a szükség mindég megmutatja a helyes utat, megadja a jó tanácsot. Szerintem első sorban legyen az ember akár fiu, akár leáuy, a szó magasztosabb, a szó igazi értelmében emberré nevelve, ki minden körülmények között megállja helyét, „ha fölötte a sors vad villáma csattog, vagy jólét napja süt.'

1 És ki tudná az embert ilyenné nevelni, ha nem az anya. Az az anya, ki saját példájával szoktatja munkára, szerénységre, önfeláldozó szeretetre gyermekét, ki azután azt magával vive az életbe, tovább osztatja áldásait, vagy a családban, vagy a társadalomban, a közjóra, ha mint férfit sorsa a nyilvános életre szólította. Olyan álokoskodást is hallottunk, hogy az auyai szeretet károsan hat a gyermek, főkép a fiu gyermek jellemének fejlődésére. Es ennek igazolására fólemüttetett, hogy a spartaiak 7 éves korabau el vették a fiút anyjától, s uevelteazállam vitéz férfiúvá. — Megengedem, — de minden esetre kevésbé olyan emberré, a milyennek én az embert óhajtom, és a milyenuek a mai változott viszonyok között lenuie kell. Megengedem, hogy nem egy ember élete lett már megmételyezve a majom szeretet által; hol nincsenuek kivételek? de hogy az okos anya szeretete, szeretetteljes dorgálása, melynek végével a gyermek bűnbánó kónyei összefolynak az anya csókjaival: károsan hatna fia jellemének fejlődésére, azt tagadom. Miután pedig egy ember csak egy pályát tölthet be jól, hagyjanak meg minket Az ötödiknél azon állapotot tárgyalja, melybe juLotl. De errea beszedett draganyicának neveiből mar csak ötödrész jut. Eme szenvedőleges állapot jelzésére csak tíz kifejezést hallottam: becsíptem, bekaptam, benyaltam, berúgtam, bekáfoltam, betopánkáztam, beantragoltam, bccsudálkoztam. be vagyok állítva, be vagyok biztosítva. Bc bizony jó magyarom! De azt a jó tanácsot adoiu, hogy uiár melog a füled tóvc, italod saját elnevezéseit birald meg; van azokban elég bőlcseség sa harmadiknál tovább ne merészkedj, mert az árokba terít s csakugyan beüt a krach! II. Egy pár példával szolgálok a reszegeknek, mily szépek s mily okosak, ha az üveg fenekere néztek. Három dülöngöző aLyafi halad egy főutezán. Állapotuk szerinti hangon beszélgetnek, azaz motyognak. Egyszer csak a középső alatt megrendül a talaj, tántorog; két társa támogatná, de az atyafit a föld vonzó enje mégis keblere öleli. Koma ne hagyjuk — szól a fiatalabbik s utána nyúl, de biz ő meg keresztül esik az öregen. A harmadik a fiatalt akarná az öregről le, — illetve felhúzni, de ő is inkább csak hozzájuk szegődik. Ide füllenthetném, hogy az inasok, látván a kedélyes helyzetet, azon elv alapján, hogy: kisebb rakás nagyobbat kiván, a diszes kompániához tapadtak. D: maradjunk csak az igazságnál. A legelső nagynehezen négykézlábra áll, aztán a villanylámpa oszlopát ölelgetve feltápászkodik s elbukdácsol a legközelebbi csapszékig, hol fáradalmait kipihenni. — A másik kettő is törekszik az ég felé, de a részegek elöl zárva a mennyország. A városi dutyi azonban nem. A polgároknak szívesen adnak ott éjszakai, sőt nappali pihenőt is. Egy másik atyafi őszi vásár alkalmával elfelejtette megolvasni az üvegek számát. Igy esett, hogy ép 11-kor