Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-26 / 4. szám

IN rs v rt mert nagy a baj, látjuk azt mindnyájan, csak­hogy nem basznál már az érvágás .... radi­kálisabb kúrára van itt szükség. „Föld és békés fejlődés kell a népnek"! . . . izgatók nélkül! Kezdeni kellett valakinek ! Ha méltóságod kiejti kezéből a zászlót, ujongani íog felette 1 ádáz sokaság, meg fogják taposni, sárral fogják piszkolni azt. Hát csak álljon méltóságod erőssen, csak addig, mig az út egy kissé egyeugetődni fog .... az az, hogy azután is! ... . „Fold és békés fejlődés kell a népnek" .... a tények beszélnek . . . hadd Ítéljen a közvélemény!! Bartha József, ev. ref. lelkész. A közigazgatási eljár.ís egyszerűsítése. A közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. 1 évi XX t.-eikknek a jogorvoslatokról szóló első fejezeté- j ben foglalt rendelkezéseit 1902. évi január hó 1-ével élei beléptette a belügyi kir. mini-zter. Mint az életbeléptetés tárgyában kiadóit belügy­miniszteii rendelet is felemlili, az életbeléptelés a törvény fokozatos végrehajtásinak megindításául történt s a végrehajtási utasítás első azok közül, melyek hivatva \annak a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényben lefektetett elveket az életbe átültetni. A kérdés közérdekű voltánál fogva netn tartjuk feleslegesnek a végrehajtási rendelet bővebb ismertetését ; mert a közönségnek a nem perlekedő közönség­nek is — nap nap mellett akad dolga a közigazgalási hatóságoknál, gyakran szorul arra, hogy azok intézkedései ellen jogorvoslattal éljen s bi/.ony nem kis gondot ad sok esetben a törvények és rendeletek útvesztőjéből tanulmány tárgyává tenni azt, hogy hová, mily határidő alalt és milyen alakban kell jogorvo?latért fordulnia? I. A közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. evi XX. t.-cz. hét fejezetre oszlik. Az első a jogorvoslatokról, második a rendőri bíráskodásról, a harmadik a kihágási pénzbüntetésekről, a negyedik a kézbesítésekről, az ötödik az ügyvitelről, a hatodik a pénzkezelésről és számvitelről szól, a hetedik pedig záróhatározatokat tartalmaz. Mint fentebb említettük, a f. év január elsejével csupán az első fejezetben foglilt rendelkez sek léptek eleibe s igy a végrehajtási rendelet is csak a jogorvoslati módozatokkal foglalkozik. A törvény és a végrehajtási rendelet a közigazgatási ügyekben a felebbvitelnek három, egymástól eltérő sajátos nemét különbözteti meg: a felebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a felfolyamodást. Felebbezéssel lehet élni az elsőfokú és az első fokúval egybe nem hangzó másodfokú határozat ellen; felülvizsgálati kérelemnek van helye az elsőfokúval egybe­hangzó másodfokú haározat ellen, végül felfolyamodás használható akkor, mikor az elsőfokú hatóság a felebbezést, vagy felülvizsgálati kérelmet hivatalból vissza­utasította. Rendkívüli jogorvoslati eszközként emliti fel a tör­vény az ujrafelvélelt. Mindezeken felül, természetesen, fenlartatik az 1886. évi XXVf t.-czikken alapuló panasz, mely továbbra is a közigazgatási bíróság elé tartozik mind­azon ügyekben, melyeket a fentebb hivatott vagy más külön törvények oda utalnak. A jogorvoslati eszközök mikénti gyakorlását a következőképp szabályozza a végrehajtási utasítás : Az elsőfokúval érdemileg egybehangzó másodfokú határozat ellen felebbezésnek rendszerint nincs helye. E szabály alól kivételnek : a) A törvényhatóságoknak a városok és községek javadalmait, vagyonát és pénzalapjait érdeklő másodfokú határozatai, b) a közigazgatási bizottságnak vízjogi engedélye­zési ügyekben hozott másodfokú ha'ározata, c) ipari, kereskedelmi és mustra oltalmi ügyekben hozott határozatok. Felülvizsgálati kérelemnek az elsőfokúval érdelem­ben egybehangzó másodfokú határozat ellen akkor van helye, ha az alsóbb fokú hatóság illetéktelenül járt el, vagy íljárása a törvényt, kormányrendeletet, avagy tör­vényes szabályrendeletet sérl. A felebbvitelnek ezen utóbb emiitett neme tehát csupán a törvényben meg­jelölt jogsérelemnek orvoslására használható, s ügyköré­ből a ténykérdés teljesen ki van zárva. Harmadfokú határozat ellen felülvizsgálatnak helye nincs. A felülvizsgálati kérelem mindig az illetékes minisz­terhez intézendő. Ugy felebbezésnek, mint felülvizsgálati kérelemnek csak véghatározat ellen van helye. Közbeeső hatósági intézkedések jogorvoslat tárgyát nem képezhetik. II. A jogkereső közönségre nézve leg fonlos ibb intéz­kedéseket tartalmazza a végrehajtási rendelet 5. és 6. szakasza. E szakaszok a felebbviíeli határidőről rendel­keznek. A felebbvitel mindig az elsőtökön eljárt hatóság­nál nyújtandó be. Az illetéktelen helyen előterjesztett felebbvitelt a hatóság el nem fogadh >tja, ha pedig posta utján érkezik a felebbezés, vagr felülvizsgálati kérelem, azt az illetéktelen hatóság az illetékes hatósághoz a fél veszélyére köteles nyomban továbbítani. A meg nem engedett felebbvitelt az első fokú ható­ság hivatalból visszautasítja. A visszautasító végzés ellen felfolyamodásnak van helye. A felebbvitel előterjesztésének határideje bármely közigazgatási ügyben 15 nap. E/en á'talános szabály azon­b.m cfakis a felebbvitelekre terjed ki s igy nem alkalmaz­ható a végrehajtási rendelet ezen intézkedese az egyes külön törvényekben megengedett nyilatkozatokra, észre­vételekre, felszólamlásokra. Különben pedig ugy ezen, mint az 1901. évi XX. t-czikkben meghatározott egyébb kivételek a jogkereső közönség tájékozottságára bénitólag hatni mm fognak, mert az eljáró hatóságoknak kötelességévé teszi az utasítás, hogy a jogorvoslati módot, a felebbvitel benyújtásának helyét és határidejét, határozataik és végzéseik szövegezésénél mindenkor tüntessék fel. Jogában áll a félnek a felebbvitelt szóbelileg is elő­terjeszteni ugyancsak az első fokban eljárt hatóságnál, mely esetben a halóság a szóbeli felebbvitelt jegyző­könyvbe foglalja. A Közigazgatási határozat végrehajtására nézve szabaly, hogy a felülvizsgálati kérelem és a felfolyamo­dás a határozat végrehajtását nem függeszti fel. Az első fokúval egybehangzó másodfokú határozat tehát mindig végrehajtható; jogában áll azonban a hatóságnak kivételes méltánylást érdemlő esetekben a fél indokolt kérelmére felfüggeszteni. Igazolási kérelemnek a felebbviteli batáridő elmulasz­tása, vagy a tárgyaláson való meg nem jelenés esetén van helye. Az ujrafelv:tel megengedhetöségónek feltétele, hogy a fél oly döntő bizonyíték birtokában legyen, melyet a lő- Ijárás folyamán önhibáján kivül nem használhatott l el. Az uj rafel vétel iránti kérelmet a véghatározat kézbesi­lésélől számított egy év alatt annál a hatósagnál lehet benyújtani, a mely a főügyben a jogerős veghatározatot hozta. Ezek röviden egybefoglalva azok a szabályok, melyek hivatva vannak a közigazgatási eljárást a jogorvoslati módozilok tekintetében egyszerűsíteni. A gyakorlat, bizonyára, fog közöttük f. lfedezni olyat, mely módosítására szorul s igy az uj rendszer tökéletes beválása csak az évek tapasztalaitól remélhető. Nagy mértékben hozzá fog járulni az egyöntetűség kérdésének teljes megoldásához az 1901. évi XX. t.-cz. II. fejezetének (Rendőri büntető bíráskodás) végrehajtása, ami talán a legrövidebb idő kérdése. Mert számos olv közigazgatási ügy van, mely a rendőri bíráskodási joggal annyira összefüggésben áll, hogy ettől alig választható el s igy a nagy közönség tájékozottságának fokozását és kényelmét előmozdítani czélzó intézmény nagy mértékben fog közeledni czéljához, ha a rendőri bíráskodás a tör­vényben lefektetett irányelvek alapján czélszerü végre­hajlási utasítással véglegesen szabályozva lesz. H. Ö. Az izraeHla nöagylet társas estélyi Száz esztendők kedves hagyománya ujul meg a farsang alatt. Diszkrétebb színekben erősen moderné válva, de a januárral azért ma is befagynak a vizek, felolvadnak a szivek. Utczáinkat nem járja be Arlecehinó kaczagva, mint a latinok unokáinál, nem pajzánkodik az agyafúrt Mezzetino, hanem azért a mi farsangunk is nyit szá­munkra kedves virágokat. Tarka-barka rig meneteket nem látunk, a purimok, saturnaliák és carneválok mulattató alakjai csak a képzelet szárnyain repülnek felénk, de a farsang ma is, nálunk is közelebb viszi egymáshoz a sziveket. * * * A mulatságok egymást követik. A mult h st szom­batján január 18-án zajlott le az izraelita nőegylet tár­sas estéiye a Korona szálló nagytermében. Az embert mulalása közben lehet leghamarabb megismerni. Általánosítsunk egy kicsit. Nyugodtan tehet­jük, mert emez állításban az igazság aranyát látjuk csil­logni. Nemcsak az embert, hanem a társaságokat, pal­lérozottságuk fokát, egy város társadalmi konstellációit legalaposabban a mulatságokból lehet megismerni. Az izraelita nőegylet bálján, a város együtt érzése igen szép képbe volt formálva, mert jelentősége és tár­sadalmi hivatottsága arányában városunk tírsadalmának minden frakciója képviselve volt. O't láttuk br. Feilitasch Berthold főispánt, özv. Bdsthtj Bamdnét, a jótékony nőegylet elnökét, Flegmann Miksdnét, az izr. nőegylet elnökét, Májerszky Béla h. polgármestert, Poi>p György pénz­ügyigazgatót, Klár Gusztáv hitközségi elnökö', dr. Kovách Elek kir. közjegyzőt és még városunk számos előkelőségét. Most pedig felhúzom a báli referens fehér kez­tyüjét és a mulatság lefolyásáról irok. Kilencz órakor egyült volt a társaság. A figyelmes rendezőség Flegmann Miksánénak, az izr. nőegylet elnö­kének, a bálanyának, remek szép csokorral, a hölgyek­nek pedig egyszerű csinos tánczrenddel kedveskedett. A táncz vigan fo'yt a Benczy Gyula muzsikája mellett. A hölgyeknek nem lehetett panaszra okuk, mert tánezos fölös számmal volt. Éjfélkor vacsorához ült a társaság, a mi a kedves gazdasszonyok és aranyos házi­kisasszonyok gondoskodása mellett a legjobb hangulat­ban folyt le. A/után még reggeli hat óráig tartott a táncz, friss jó kedvben. A referád.i befejezése előtt, a nőegylet felkérésére, nem mulaszthatjuk el megköszönni Nebenmayrr Antalnak, a Korona bérlőjének szíves figyelmét, raelyh el a mulatság rendezőit körülvette és igyekezetüket a mulatság érde­kében támogatta. Jelen voltak: Lányok-. Básthy Berla, Bencs Etelka, Friedmann Ida, Géczy Gizella, Goldstein Szeréna, J >ba Éva, Klár Szidi, Klár Berta, Kubassy Berta, Láng Kamilla, Palicz Gizella, Rottmann Margit, Ruzicska Mariska, jSluravics Emma, Schvarcz Irén, Schvarczer Margit, Szabó Laura, Szamu­eli Ilka. Asszonyok: Baruch Arnoldné, Bislhy Barnáné, Bergstein Adolfné, Blau Palné, Bleier Bernátné, B;ncs Liszlóné, Ferenczy Miksáné, Flegmann Miksáné, dr. Fleg­mán Jenőné, dr. Flegmann Sándorné, Fodor Zoltánné, Führer Zsigmodné, Géczy Abraháinné, Groák Ödönné, Groák Sindorné, Heuffel Lijosné, Jóba Elekné, Klár Lajosné, Klár Gusztávné, Klár Samuné, Kubassy Arthurné, Láng Lázárné, Lichtmann Dezsőné, Moskovics Henrikné, dr. Petrih Elemérné, Popp Györgyné, dr. Prok Gyuláné, Radnai Ferenczné, Rottman Lajosne, Ruzicska Andrásné, Schőn Nándorné, Schwarcz Adolfné, Sehwarczer Simonné, dr. Szőke Jánosné, dr. Zinner Jenőné, Zoltán Józssfné. 3 A mulatság több mint 1200 korona tiszta haszon­nal gyarapította a nőegylet pénztárát. Itt közöljük, tolmácsolva a nőegylet elnökségének hálás köszönetét, azok névsorát a kik felülfizettek va^y jegyeiket megváltották. Felülfizetések: Nebenmayer Antal 40 k., Blau Pál 20 k , Br. Feilitzsch Berthold 18 k., Ferenczi Miksa, Heuffel Lajos, Lichtmann Dezső, Klár Gusztáv, Groák Ödön 14—H koronát, Rosenthal Gyula, özv. Flegmann Miksáné, Groák Sándor (Buj) 10—10 koronát, Baruch Arnold, özv. Básthy Barnáné, Flegmann Bertalan (Berezel), dr. Kovách Elek, Mandel Sándor (Magy), Fisch Mihály (Nyir-Bátor), dr. Korányi Endre, Török Gyula, Propper ódön (Túra)' Mandel Emil 8—8 koronát, dr. Flegmann Sándor, Zoltán József (Kótaj), dr. Flegmann Jenő, Bergstein Adolf 6—6 koronát, Gansl József, Guttmann Sándor (Pthrügy) 5—5 koronát, Bleuer Bernath, Klár Lajos, Klár Samu (Kótaj), dr. Prok Gyula, Lang Lázár, dr. Zinner Samu, Bencs László, dr. Zinner Jenő, Schőn Nándor, Radnai Ferencz (Kólaj), Szamueli Aurél, Leffler Sámuel, Ruzicska András, Fodor Guszláv 4 — 4 koronát, Baruch Arthur Baruch Jenő, L impel Nándor (Varannó), dr. Schőn Vik­tor, Kőnig Sándor, dr. Keresztessy Gyula (Gáva), Gara Zoltán, Kovác-i Liszló (Szakoly), Ruzsonyi Pál, Klár Béla, Glück D;zső 5— i koronái, Ferenczi József, Osgyáni József, Pavlovits Sándor, Moskovils Henrik, dr. Friedlieber Mór, Máthé Jenő, Guttmann Zsigmond, Szamueli Barna (Derecske), Kubasy Arthurné, Juhász Sándor, Májerszky Béla, Führer Igriáez, dr. Gaia G ;za (Merán), Schwarzer Simonné, dr. Springer Géza, Medvcczky hadnagy, Lovász hadnagy, dr. László Adolf (Buj) 2—2 koronát, Slark Sámuel 1 koronát. Benczy Gyula kialkudott dijabó visszaadott 20 koronát. Jegyeiket megváltották: Haas Ignácz 40 koronává', Feldheim Emánuel 30 koronaval, Stcrn Jenő, Bleuer Sámuel, dr. Ferlicska Kálmán, Klár Dávid, Fried Dániel, özv. Haas Mórné, Czucker Henrik, dr. Haas Emil 20—20 koronával, dr. Kornsteín Lajos (Nagy-Várad), Kemény Berlalan (Trencsén), özv. Heumann Ignáczné (Budapest), Czukor Vilmos, Gausl Lipót, Gsázik Péter, Klár Andor, Kelner Ede, Weisz Ferencz (Pazony), dr. Meskó László, Grosz L. H . Weinberger Arthur, Kun Mátyás, Szikszay Pál, Klein Andor (Milota tanya), Kellner Lajos, Schőn Sándor (Sátor-Alja-Ujhely), Jóba Elek, Bleuer Bél i, Fleg­mann Lipót, Somogyi Gyula, Csapkay Jenő, Morgenstern Dezső, dr. Gara Leó.. Leveleki Ármin (Budapest), Leveleki Máyer Halasi, János 10—10 koronával, Silberstein László, Reichman József, Czukor Bertalan, Klár Zsigmond, Führer Mihály, özv. Czintz Ignáczné és Hartstein Antal, Sán­dor Mór, özv. Ungár Lipótné, dr. Lauirer Miksa 6—6 koronával, Bodor Zsigmond (Dombrád) 10 koronával, Friedmann Károly főrabbi, Láng Ernő (Kará ?z), Blumberg József, Harstcin Sándor (Tétli), N. N. és Grűnberger Lajos 5—5 koronával, dr. Kelemen Adolf, Groszman Jakabné, Glück Béla (Oros). Menyhért Jáno3 4—4 koronával, Hirschler Mór 3 koronával. A sertés-zárlat kérdése. Ha jól emlékszem rá, most hét éve olvastam az alispáni hivatal évi jeliintésében, hogy mert a íertés­zárlatnak nincs semmi foganatja megyénkben, sőt talán még áriunk vele, legjobb lenne azzal egészen felhagyni. Persze, a boldogult alispán ur nem volt jól érte­sülve a zárlat foganatosításának körülményeiről, csak papirosról ismerte a dolgok e tekintetbeni állását, azért nem fektetett semmi súlyt a zárlatnak horderejére. No hát én elmondom egé-z híven, minden mellék­tekintetek mellőzésével, a zárlatok foganatosításának előzményeit pl. abban a községben, a hol én lakom, mert szinte jót merek állani, hogy az egész megyében kevés kivétellel igy szokott lörténni Községünkben ugyanis már akkor szokták jelenteni a bajt, mikor már nagyon szemet szúr, mikor már nem lehet tagadni. Füleimmel hallottam, mikor nálunk egyik ember azt mondta a másiknak: ,koma, adjuk |el] a sertést, mig be nem zárják a községet, maga a főbíró mondta, hogy már fél a bajtól." Már attól a bajtól fél, hogy valiki a háta megett betalálja jelenteni a sertes-vészt s őket a szolgabíró hivalal keményen megtalálná büntetni hanyagságáért. Ez az oka annak, hogy nyáron, mikor a sertés­vész leginkább uralkodik, semmi ára nincs a sertések­nek. Nem merik venni. Nagyon tudják, hogy a zárlatok foganatosítása nem ér egy hajító fát. Pedig a sertés­vésztől való védekezésben csak az elkülönítés ér vala­mit. Hogy pedig mennyire nem hisz a köznép a sertés­vész ragályosságának a természetébe, egy es-'let hozok fel. Most esztendeje történt velem, hogy egy darab sertés nyájamból, gyanús tünetek közt elhullván, a köz­ségi elöljáróságnak azonnal jelentést tettem, minek követ­keztében az állalorvos kijővén, a vész általa megálla­pittatoll. Természelessen a községet bezárták. Erre aztán volt olyan zúgás a községben, hogy az valami. Szemtül­szembe tettek nekem szemrehányásokat jó embereim, hogy miért jelentettem mindjárt a bajt, most már, hogy bevan zárva a község, milyen kárt csináltam nekiek, már a község lakosainak, hogy most már nem tudnak pénzt csinálni a sertésből, különben is, mondták, nem ér semmit az a zarlat, mart hát minden zárlat daczára, a vidék mindenik községében minden évben néha több csatában is beköszönt az a vész. E-> én ebben az egy­ben igazságot adtam nekiek. Mert valóban igy áll a dolog a mi vidékünkön. Hogy pedig a zárlatnak foganatja legyen, a kővet­kezőket vagyok bátor ajánlani figyelmébe azoknak a kiket illet. 1-ör. A sertésvész feljelentésének joga és köteles­sége vétessék ki a község elöljáróságnak a kezéből, a kik átalában nagyon kezdetleges műveltséggel dicseked­hetnek s adassék át az a községben egy valaki más, művelt és lelkiismeretes ember kezébe. 2-or. Ha a községi sertésnyájból valamelyik gaz­dának gyanús tünetek között megbetegedeti, vagy épen elhullott a sertése, annak a gazdának ne legyen szabad egy meghatározott időig sertéseit kiereszteni. Minda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom