Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-26 / 4. szám

XXIII. évfolyam. 4, szám, Nyíregyháza, 1902. január 26, LAPJA SZABOLCSTÁRME@7S HIfATALÖS A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLGSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-SGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ixetenteiraí egyszer, vasárnapon, Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre cníik négy korona. Egy szám ára 20 fillér. Az előfizetési p -r

1,-, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elch könyvnyomdájához iskoia-uteza 8. szám A lap szellemi részét képező kiiMeinéayek, a Bzerkesztö ctioie aUtt kéretn ;k beküldeni. Hirdetési dijak: Minden négyszer basábozott petit sor egyszer kiadó-tulaidonos r B

írment

0tlen levelek csak isia-rt kezektói közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fii. tulajdonos , fogadtatnak e . A nyil

t.

téri kö

íí

eménye

k dija .oronkint 60 fillér; , . . . . A kéziratok csak világos kívánatra s íz I Aur > hirdotések 10 sz'iík 40 fii., minden tovibbi szó (Janoszíy naz) intézendok. illető költségére kai-letnea vi-.ísí. 1 fit. VasUj betűvel sz'dett kjtsseresen szituit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasenatein és Vogísr a kiadó-hivatalban (11. kerület iskola-uteza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eoksíei Bernát ós Általános Tudósiiő irodájában Bócsíjun, Prágában és Budaposisn, valamint Hámetoraiág és Svsicz fővárosaiban és Dorn & Co:np által Hamburgban. Hivatalos róss, 108—1902. Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvárniegye törvényhatóságánál évi 1200 korona törzsfizetés, 200 korona lakpénnzel rendszeresített központi irnoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint, eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi február hó 5-ig mint záros határidőig nyújtsák be. Nyíregyházán, 1902. évi január hó 10-én. 22 Br. Feilitzsch. Egy rúgás. Viss, január 24. Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Bodrogközi nép jól tevője" czim alatt, a „Felsömagyarországi Hírlap" 4-ik számában Liebermann Manó úrtól egy szoczilista generál szósszal leöntött czikk jelent meg, látszólagosan gróf Mailáth József ellen; illetve, hogy a czikk iró szavait idézzem (olvassunk a sorok között) Liebermann Manó úr, mint a kancsal mészáros nem oda vág, a hova czéloz: a földbirtoka után élő középosztályon, apróbb nemesi birtokosokon, ezen a vonagló oroszlánon akar rúgni egy utolsót, egy nagyot, nem is emlitve, hogy ezen czikkben az összes bodrogközi földmivelő nép érdekelve van. Engen tulajdonképen csak annyiban érdekel ez az egész dolog, a mennyiben nem csak Mailáth Józseffel, hanem általában velünk szegény földhöz ragadt református papokkal, mint A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Emancipáció. (Egy emancipált lány monológja.) Irta : Bartos Sándor. Önökhöz szólok uraim, beszédem Rövidre szabtam, ámbátor nekünk, Hajunkon kivül, kurta mindenünk. Igy nyelvünk, hogy a többit ne idézzem. Ad vocem haj ! ki ne tudná közülünk. Hogy hosszú hajról mit mond a beszéd ? Üres fejével mennyi férfi mondja, Ki rövid hajban hordja az eszét. Üres fej, ezt csak külsejére mondom, Amennyiben hajjal nincsen teli, Egyébként, hogyha bárkit sértek véle, Segédeit hozzám elküldheti .... De nini, pardon ! — majd el is felejtém, Hogy bemutassam becses magamat, Hát, látják kérem sikkes kis szoknyáimról, Engem szoknyásnak nézni nem szabad. Biz esztendőre doktor leszek én is, S a szoknyát csak jelképül hordozom, Az egyetemre fel-feljárok én is És mint a többi, én is — blattozom. Van köztünk orvos, bölcsész S megannyi mind halad. De mit mond férfi bölcsész ? »A nő csak nő marad!" Es borzadoz egy szóra A férfi náció. Mert szörnyűséges ám az : Emancipáció ! „Isten veled poésis" Sóhajtják nehezen „Szegény kiűzött Ámor „Te megölt szerelem ! „Kihalt a gyönge nemből „Minden mi szép, nemes." a kiknek — egyedüli számottevő jövedelme földbirtokban adatott ki — foglalkozik, s mert, a ki mint gazda — állásomnál fogva — földemet na agam nem müveihetem. A czikk iró üfc jobbra, balra, osztályok ellen izgat, belepiszkol sajit fészkébe és hadonászik egy fényes köd után és utoljára, mikor kipufogtatta magát, odaáll, mint iskolásgyermek a főispán úr ő méltósága elé és bepanaszolja a 0 —40000 holdas birtokú főurakat, hogy nem akarnak reá hallgatni. Hátha lefelé nem hallatszik a kiáltás, meghal'ottuk mi a szegény sorsban és s?ól!unk elfogulatlanul, meg hát — elismerni kénytelen vagyok — önvédelemből. Mi is tulajdonképpen gróf Mailáth Józsefnek a czikkben felemlegetett bűne? Igen! . . . a szövetkezetek, a választás, meg, hogy merészel szerepelni és hogy sok földje van ! Én gróf Mailáth Józsefet életemben egyszer láttam, soha semmi jó téteményében, hízelkedő szavaiban, Ígéretében nem részesültem és ne adja az Isten, hogy szükségem legyen rá valaha, úgy politikai, mint vallásos meggyőződésünk biztosit arról, hogy engem segíteni nem is akarhatna és még is nem tudom megállani, hogy a Mailáth József elku intézett durva támadásokra, komolyabb gondolkodású emberek nézetét ne tolmácsoljam. Ugy látom én, hogy a fogyasztási szövetkezetek beszüntetésére vonatkozó ígéret meg nem tartása itt a fő ok, a szálka Istennek választott népe! hát még most is-hú!l reátok az égi manna? noha csak igéret alakjában. Hát azt hiszitek, hogy a csodák ideje még ma sem S a férfi sziv, a sajgó Gyógyító írt keres. Kibontja lelke szárnyát, És messze száll azon, S betér a — bodegába Ott fent a piaezon (Megsúgom zárójel közt Külömben sem talány : Ide is azért jött be, Mert a pinczér — leány.) S a hosszú asztal mellett Folyik a sör, s a théma (A nőkről persze most is.) Ép erre szólalok fel Érjen bár anathéma. Uraim, kissé prózai leszek. Megengedik, hogy a rímek csengő bongó fno, már a kinél bongó), mondom a rimek riihinikus zenéje helyett felajánljak önöknek egy kis prózai fejmosást. A férfi a teremtés dísze — mondja emberfölötti önzetlenséggel — a feifi. Mi is állithatnánk ugyanezt magunkról, de minek? Mondta már azt más is rólunk ugyebár? Ergo nekünk is szabad a bemenet oda, ahova Önöknek. De a sok „de" közül ime egy: A példán okuló gyöngébb nem seregestül ostromolja az Oiympos kapuját, mely eddig csak a férfiaknak nyílt meg. A férfi nem velünk együtt dönget, sőt udvariasan meg is nyitja elöltünk a kaput, de bemenvén becsapja azt s odabenn szörnyűködik, hogy ez az Éva nemzedék maholnap erőszakkal győz. S mi ennek az oka? Az, hogy az Urak megszabadulván a rómaiaknak ma már — sajnos — csak emlékezetünkben élő intézményétől, az agglegényadótól, könnyen fütyölnek és tudj' Isten miért, nem igen szeretik fütyölni ezt a nótát, hogy: „Páros élet a legszebb a világon!" Es sz gény pártában maradt nemem, jól meghányva-vetve a modern himleti kérdést, hogy: „Menni, vagy nem menni? (már t. i. férjhez)", — az élet iskolája helyett valasz^ja az iskola életét. — Higyjék el uraim, ha önökben nagyobb lesz a „vetélkedv", mi (pirulva) megmaradunk az élet iskolája mellett ! járt le? hát azt hiszitek, hogy akadna c^ak egy embsr is Magyarországon, aki eltudná hitetni veletek, hogy Mailáth Józsefgróf aszövetkezeti dolgokban olyan könnyen leszerelhetne? Hiszen a lavina egy madár szárnyainak érintéséből keletkezik, de ki tudná azt feltartóztatni a völgy mélyén? Van-e Mailáth Józsefnek olyan hatalma, hogy ezeket a szövetkezeteket be tudná szüntetni? De hát mondjuk, hogy van. De azt már sem Liebermanu Manó urnák, sem másnak az állítására nem tudom elhinni, hogy lenne csak egyetlen egy felvilágosodott művelt zsidó, a ki szavazatjogát haszon reményében elárusítani képes lett volna! Hiszen a bodrogközöu élő izraeliták felvilágosodott, művelt emberek, nem vásári áruk, hogy azok legszentebb jogaik egyikét, szavazati jogukat áruba bocsássák; hiszen akadhat közöttük egy, kettő magáról megfeledkezett hitváuy ember is, de a vezetőkről ilyet feltételezni nem megengedhető Ez kérem fészekbe piszkolás! Aztán meg olyan csoda3zerü dolognak tűnik fel én előttem ez az egész dolog. Üzleti dolgokkal foglalkozó emberek, mint a milyenek éppen a zsidók, nagyon tudják, nagyon ismerik az ilyen üzletkötések módját, titkát, kicsiny értelmiség mellett is tudniok kellett, hogy a gróf Mailáth József esetlegei visszavonulása uj erőt őutene a népek vezetőibe, új ösztönt adua a szövetkezésre. Most pedig kövessük Liebermann úr bírálatát, Mailáth József gróf nyilvános szereplésétől kezdve: „Tudjuk mi történt akkor 1898-bau. A néppel túlságos szigorral, sót kegyetlenül bántak, a miről még most is rém históriákat beszélnek." Mi ez? micsoda szokatlan hang ez? S ha ez eképen tettre vállna Nem vón' a lánynak más imája, Mint: Istenkém óvj meg rosztól De ne szabadíts a „gonosz"-tól, — A farsangon, Urak előre! Koszorú kell a női főre, Én felhagyok a diplomával S önök — beszélnek a mamával. Öt óra mult! Boros Kelemen két oknál fogva nem ebédelt ma. Az egyik ok az, hogy reggelig hajtogatta a boros poharakat, reggel pedig kilenczszer csókolta meg szilvóriunios üvegének illatos ajakát. A másik ok nejének prédikációja volt, melylyel értésére adta, hogy a legközelebb megtartandó polgári olvasó-egyleti bálra okvetlenül el kell menniők. A reggelig tartó, reggel pedig szilvóriummal gyógyitott mulatság még megengedte volna a korhelyleves bekebelezését, de az ass onyi kerepelés, egy báli költségvetés, épen elég arra, hogy az embernek még a korhelyleves se essék jól. Kelemen ur bizonytalan léptekkel méregette szobájának hosszát, mig neje fáradhatlin beszélő képességgel magyarázta neki, hogy ilyen vén embernek nem illik reggelig dorbézolni, hogy akinek gyermekei vannak, tivornya helyett, jobban cselekedné ha a házi gondokat nejével megosztaná, hogy a közelgő bálról gondolkodnék, annak költségét nejével oly czélból előlegezné, hogy tisztességes ruházatban jelenhetnének meg azon bálon, melyre meghívót kaptak . . . De ki volna képes elősorolni azon sok hogy-gyal kezdődő mondatot, melyekben a Kelemen ur élete párja gazdag bőbeszédüséggel adta tudtára férje urának, hogy a nagy leányt bálba kell vinni, ha kevés hozománynyal jól akarjuk férjhez adni. A bálba szép ruha kell, a szép ruha pénzbe kerül, tehát Kelemen ur gondoskodjék megfelelő összegnek kellő időben való előteremtéséről, ha azt nem akarja, hogy egész családja ellene támadjon . ,