Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-04 / 18. szám

a fagyás, az aszály, jégverések s más száz és száz-féle elemi csapás a gazdálkodót éri első sorban. A tőkepénzes kamatot húz, a hivatalnok fizetést vár, az iparos áruira számit, de a gazda a megterhelt földből, a természet szűkmarkúságától vár. Ha a föld gazt terem, ha a vetésre fagy ás jó, a gazda reményvesztetten, minden támasz nélkül áll s ingatlana felett könnyen megperdülhet azon dob, mely egyet jelent a koporsóra hulló rögök dübörgésével. Ha tisztán arról volna is szó, hogy a mult heti fagy által okozott kár csupán a gazdái kodókat sújtja, akkor is érzékeny csapás volna az egész nemzetre. Ugyanis Magyarországon közelebbről pedig Szabolcsmegyében, a lakosság túlnyomó része gazdálkodással foglalkozik. Ahol a nemzet millióit csapás éri, ott az egész nemzetet éri a csapás. Különösen áll ez Magyarországra, mert itt a trón, a hadviselés, az ipar, kereskedelem mind a barázdán, a barázdából származott kenyéren alapulnak. Most, midőn ily nagy csapás érte gazdáinkat, nem a részvét jajdul fel, hanem a nemzetét alkotó egyes osztályok érdeke is panaszra kél. Miért van ez 1 Nem azért-e, mint fennebb emlitém, hogy nálunk a trón, a hadviselés, ipar, kereskedelem mind a barázdából származott kenyéren alapulnak"!! Ha nálunk a gazdát csapás éri, meginog a nemzet háztartásának mérlege. Épen ezért kinos agodalommal nézüuk amaz időjárás elé, mely a mostani csapást ellensúlyozhatja, vagy annak nagyságát mostohaságával még növelheti. Én elképzelem, hogy e sorok olvasói között akadnak, akik a helyzetet általam tulsöteten festettnek találják. Midőn eme sorokat papírra vetem, biztos adatokat szereztem be a fagyás által okozott csapás nagyságáról. Épen ezért állítom, hogy eme fagyás tömérdek kárt okozott s hogy a kár mennyi, azt a pénzből élő világ a piacz drágaságában fogja észrevenni. A gazdálkodóinkat ért mérthetetlen csapást különösebben is megérzik az ipar és kereskedelem emberei. Ila nálunk a gazdálkodókat csapás éri, megáll a kereskedelem, pangásnak indul az ipav. Nálunk a fogyasztók legnagyobb része a gazdákból telik ki. Ha a gazdának ninc3 termése, nem fizet adót, nem fizet közterheket, de nem vásárol a kereskedőtől sem s az ipari termékek érintetlenül maradnak a piaczon, az üzletekben. Mindebből eléggé világos, hogy a terményeinket ért csapás kihat a hivatalos helyiségekbe, a fényes kereskedésekbe, az iparos műhelyébe és a kalászt szedő szegény rozoga viskójába is. Aki a hazánkbeli állapotokat ismeri, állításomnak igazat ad és belátja, hogy a mező. a szőlőskertek és gyümölcsösök ékességének a fagy által való elpusztítása közös mindnyájunkra érzékeny csapást képez. Ugy ér valamit a legkülönbözőbb elemeket egyúttal egyesíteni, s az egyenjogosultságot küsőleg is fényesen érvényesíteni tudja az által, — hogy előleges rendőri engedélyek mellőzésével a gyülekezési jog korlátlan gyakorlására az adóhivatalok, adókivető bizottságok és pénzügyigazgatóságok termeit állandóan nyitva tartja — sőt azok fűtéséről és világításáról is gondoskodik. Legnagyobb vívmányokkal dicsekszik azonban az adó az irodalom terén, — s balran elmondhatjuk, hogy ő a legnagyobb irodalmár. Állitásorn igazolására íme egy kis statisztika : Petőfi összes munkáiban 298,437 szoí. Jósika Miklós összes munkáiban 1,069.200 szó. Jókai Mór összes munkáiban 18,564.640 szó foglaltatik; S íme ezekkel szemben Magyarország 18,000 000 lakosságból 4,000.000 adófizetőt s ezekre egyenkint 5-féle adókönyvecskét számítva, e diszrnü évenkint 20,000.000 példányban vagyis kötetben jelenik meg. Azt hiszem, az örvendetes különbőzet egyenesen horribilis. Elterjedtségének főoka a közkedveltség és műbecse. Oly figyelmes olvasmány tárgya ez, hogy csakúgy csurog a lapozgató honpolgár verejtéke minden betűje élvezetében, — s féltve őrzik meg a kéknefelejts mezben tündöklő könyvecskét — ki a mestergerendán, honnan miatta a biblia kiszorult, — ki a Wertheim cassában, honnan miatta a pénz kiszorult. Az adókönyvek e közkedveltségének azonban egy sajnos következmenye is van, s ez az, hogy teljesen leszorították az országos piaczról a nagykárolyi írók remek müveit, ugy, hogy utóbbiak majdnem kizárólag csak a helybeli kaszinó könyvtárában találhatók. De az anyagi sikereken kivül — egyszersmind az adó, mint az irodalom összes válfajainak allandó ápolója tehát irodalmi tevékenységének belértékére nézve is első helyet foglal a - - Kölcsey-, Petőfi-, Kisfaludy s egyéb társaságok, sőt maga a m. kir. tudományos akadémia fölött is. Az adó irodalmi asztalának termékei naponta vaggonszámra készülnek, s azok néhány válogatott példánya szerint különösen képviselve vannak : WYIBVID

ÉH az esztendő, ha a kenyér mellett borunk és gyümölcsünk terem. Egyik vidék gabonából, a másik borból és gyümölcsből pénzel. Megyénkben pedig a gabonaféléknek sokat ártott a fagy, a bortermés nagyon kétséges, a korai, nemes gyümölcs pedig teljesen elpusztult. Ilyen körülmények mellett általánosnak mondhatjuk ama nagy csapást, mely a fagy által megyénket, egész hazánkat érte. Ha bármely országos, elemi csapás látó gatja m°g a nemzetet, annak súlyát elsősorbau a föld terméséből élő gazdaközönség érzi ugyan meg; de megérzi azon társadalom is, melyhez kenyérért eseng a szegény nélkülöző, melytől kenyeret követel a nyomor miatt felizgult tö meg. Száz és száz példa igazolja, hogy a nyo mor mily fenyegető tud lenni, mennyire fe tudja zaklatni a közrendet, a társadalom bé kéjét. Kitetszik mindebből, hogy az elemi csapások miatt nélkülöző emberek látása nemcsak szánalomra indit, de aggodalommal tölti el a társadalmat annak miatta, hogy a nyomor rend szerint téves útra ösztönzi azon sokaságot, mely a jó és rosz között nem tud, olykor nem akar különbséget tenni s mindannyiszor fenyegetőleg lép fel a vagyonos osztály ellen, valahányszor országos csapás következtében éhezni kénytelen Ilyen körülmények között, sem szegény sem boldog nem nézheti közönyösen ama nagy csapást, melyet küiönféle veteményeiuk, szőlőskerteínk és gyümölcsöseinkben a mult heti erős ágy okozott. Az előző évi csapások megrendi tették a gazda helyzetét, a mostani csapás pe dig oly mértékben nehezül rá, hogy a közterhek alatt le kell roskadnia. Midőn a fagyás által megrongált veteményeinket, dus virágzással sokat ígérő gyümölcsfáinkat sinleni, fonnyadni látjuk, az aratás es szüret kedvező voltába vetett bizalmunk tnegngása mellett, önként felsóhajtunk: „Add meg a mi mindennapi kenyerünket"! Sípos Lajos. TAS UGY. Tanítók továbbképző tanfolyama. A vallás és közoktatásügyi m. kir. Minister f. évi ápr. hó 21-én kelt 21878. sz. magas rendeletével a budapesti I-ső keiületi és a kolozsvári áll. tanítóképző intézetben a f. evi nyári nagy szünidő alatt a mar tényleg alkalmazásban lévő elemi népiskolai tanítók számára to vább képző tanfolyam tartását határozta el. A tanfolyam czélja, hogy paedagógiai disciplinák elméletében és tanítási gyakorlatok által, valamint a magyar irodalom, történet, földrajz és a természettan körebői taitandó sorozatos előadasok révén a tanfolyamon résztvevő tanítók korábban szerzett ismereteiket kiegészítsek, mintaleczkék hallgatása és gyakorlati tanítások megtaitása által tanítói képessegüket a gyakorlati tanítások megtartása által tanítói képességüket a gyakorlatban is lejlesszék. Egy-egy tanfolyam hallgatóinak száma 50-ben van megállapifva. Ezek közül 40 tanító hivatalból fog feívéLyra. Tartalma: Fiatal házas vagyok. Feleségemen i\ül csak a hazát szeretem. E ket lángszerelem ifjú tüze azonban most bénítja keresetképességemet. Különben csak pár hónapja űzöm a mesterséget s kérem reám csak az adótétet felet kiróni. Epos: Tartalma: Ép, erős vagyok, mint azt Serly doktor bizonyítja. Hűsnek érzem magam. Fegyvert kérek a kezembe és eles szablyát, hogy megvédjem u közügyet. A pénzügyőrök közé óhajtanék beállni. Elégia. Tartalma: Száj- és körömfájás, disznavész, üres vásár, szárazság. Tönkre vagyok téve egy esztendőre. Kérek fizetési halasztást! Oda. Tartalma : Jég, tűz, víz, anyóstarlás. Kipusztultain ugy, hogy ina már csak korpalével s pityókával élek. Kerek adóelengedést. Dráma. Tartalma : Csőd, bukás, férjhalál, síró gyermek, kesergő özvegy. Kérem az adót törölni. * * * Es miután tehát ezek szerint az adó politikai, társadalmi és irodalmi szempontból közéletünkkel anynyira összefont, hogy allalanos fejlődésünk biztos, erőmérője gyanánt népünk minden rétegeben egy nélküiözliellen szükséglet t képez, a nemzet és egyeni érdekekért mindenkor hevülő magyar közfelfogas józan érzelminek ítélete szerint kijelenthetjük, hogy nálunk az adó — igen népszerű . . . Népszerűségét napról-napra terjeszti az adónak egyik testvérszülöttje: az ex kutió . . . S eme hazafias lankadatlan buzdítás e téren bizton megnyugtatja a nemzet javáért aggódó honfikeblet: hogy ado lesz inig magyar él! II. Bélyeg — Az „Örökös tartoinánybeli" története nem nagyon régi, — származása nem magyar. A szomszéd Ausztriáb in született 1840. január 27-én s habár az osztrák sógor egy császári pátenssel patentet kapott r.i, mégis teljes önzetlenséggel megajándékozott vele béliünkét 1850. november 1-én. A bélyeg nagyon különbözik az adótól: — Az adó ugy jön, mint a nyári zivatar, váratlanul — s többnyire sárba meriti a polgári jókedvet ... a bélyeg — az más — ennek utána megy mindenki — készpénzen fetni, 10 tanitó pedig az önként jelentkezők sorából. Mindnyájan a tanítóképző intézet internátusában nyernek teljes ellátást. A tanfolyamokon az állami tanítók ellátási költségeit, továbbá ugyanezeknek az útiköltség megtérítésére fejenkint 8 koronát a közoktatásügyi tárcza viseli • a felekezeti tanítók a budapesti I-ső kerületi áll. tanítóképző intézetben a tanfolyan egész tartamára 30 koronát a kolozsvári áll. tanítóképzőben pedig 28 koronát fizetnek ellátási költség fejében. Szabolcsvármegye területén lévő mindazon állami illetve felekezeti tanítók, kik e tanfolyamok valamelyikén reszt óhajtanak venni, ez iránti kérvényü'et folyó hó 10-ig bezárólag ezen vármegye kir. tanfelügyelőiéhez küldjék be. J Nyiregjháza, 1902. május hó 2-én. Kir. tanfelügyelő úr megbízásából: Lengyel József. Színház. I Kurucz Feja Dávid. Gondoljuk, hogy ókori görögök vagyunk, kiknél megkezdődtek a tavaszi olympiai játékok és kezdjük el innen mi is a rohanó idő számítását. Első nap. A színház megnyílik s megpezsdül valami ennek a városkának az eletében. A mi színjátékaink évszaka következett el, „felderült a dicső nap". Nyüzsgő, teli ház várja a függöny gördülését. S hogy ne legyen panasz a miatt sem, mert a színészek hozzánk főszezon után jönnek, oly hideg van a színházban, mintha eppen tél közepén volnánk. De mig a hálunk megborzad, a mint föllebben a függöny, szivünket egyszerre csak melengetni kezdi az a nemes hév, az a lelkes tűz, mely ezen a hideg színpadon mozgo melegszívű emberekből kisugárzik. Elfeledjük a test kényelmetlenségeit, mikor a színpadon hazánk történetének egy pár szomorú jelenetét látjuk megelevenedni, mikor századok hazafias fajdalmai és keservei támadnak színpadi életre. Különös egy színmű ez a Kurucz Feja Dávid. Szorosan vett drámai anyaga kevés és mégis oly hatalmas. Gselekvényét csak kis részben mozgatják emberi szenvedélyek, emberi erő és bűn s a meséje mégis oly megragadó, szép és igaz. Igaz ! Ebben rejlik a darab nagysagának, classícitásának a litka. Szerzőjének pedig a legnagyobb érdeme, hogy ezt az igazságot felkutatta, meglátta, s titáni kezzel oda dobta a közönség szeme elé. Milyen szomorú egy igazság! Egy egész korszak történetének a tanulsága, a fotográfiája benne van ebben a színműben. Elő képe ez annak, mennyit szenvedett a magyar, a ki hű akart maradni hazájához, annak a fájdalomnak, melylyel a magyar a saját uralkodóháza ellen volt kenytelen fegyverben állni, ha hitét és alkotmányát veszni nem engedé. Gyönyörű rajza ez annak, mennyi hazaszeretet, mily nemes szív kellett ahhoz, hogy a magyar meg ne tántorodj"k, mikor a német, a török szorongatja s mikor a némettel vallási gyűlölségből összepaktal a saját hazájabeli pápista is. A reformált egyház nemzeti volta talán sehol sem domborodott ki ugy, mint nálunk abban a korszakban; a mikor magyar zsoltárokat enekelni egy volt a hazafias himnuszok éneklésével és a reformált egyházak imádságos könyvei voltak a magyar nyelv, a magyar érzés védbástyái. S mennél erősebb volt a haza veszedelme, annál nagyobb volt a hitért való martirság, annal jobban inegaczélosodott a szivek nemessége, az örökös reménykedés. Kurucz Feja Dávid és Gábor lantos egy néhány század történetét, liazafiasságát, fájdalmait beszélik el nekünk néhány óra alatt. veszi — és mindig valamely remény örömétől eltelve ejti birtokába — sőt panaszkodik, ha nem kap. Tulajdonképpen papiros — és mégis — egy megtestesült fogalom! mert az úgynevezett „joggal" közeli rokonságban áll, sőt azt minden útjában kíséri. Pedig tudvalevőleg a „jog" a gyakorlati életben többnyire csakis, mint tiszta fogalom ismeretes. S ki hinné azt, hogy a belyeget, mint „fogalmat" — első sorban erkölcsi szempontból kell megvilágítanunk ? Bélyeg és erkölcs! Midőn a néger hölgyek ruházata nagyon különbözik a mi asszonyaink costümjétől — a papucsos török férjek családi szokása teljesen elüt a mi papucsférji viselkedésünktől, — egy bizonyos szőke hadsereg nem szolgál olyan hazafias czélt, mint a mi honvédségünk — mégis ezek mindegyike a maga országának felfogása szer nt a kifogástalin erkölcs terén mozog. Tehát, — az erkölcs tisztán felfogás dolga: — s éppen a különböző felfogás általános jogosultságában — találjuk meg a bélyeg lételének erkölcsi alapját. Mert, ha az egyszerű magyar mindenkit, a ki meg van bélyegezve, egy romlott, értéktelen, megbizhatlan embernek tart, — ugv szabadságában áll a fináncziának, saját jogosult felfogásánál fogva a bélyegzettségről másképp ítélkezni — és ugy is tesz ... Ez mindent a világon megbélyegezni óhajt és csakis azt tartja helyesnek, értékesnek és igaznak, a melyen az a kis műremek díszlik, a melyet tiszta magyar nevén ugy hívunk, hogy „stempli-'. Igaz — hogy ez nem volt alakjára mindig olyan elbájoló, mint minap . . . Piégen, — mikor még a magyar „sas'-nak hívta, azt egyszerűen az iró papirosra préselt kétfejű állat kepviselte. — Csak később fejlődött olyan izlésszerü kis műremekké, hogy azt látni, — tiszta lelki gyönyörűség! Próbáld meg kegyes hallgatóm ! Eredj a nagy ralikba, s ha lefizeted a 2 fillértől 40 koronáig terjedő belépti-dijat és szemed elé tárják a szivárvány minden pompájában ragyogó stempligyüjteinényt — ugy azt hinnéd, hogy a szépség és szerelein ábrándjai paradicsomának minden virágját és kápráztató pillangóit szemléled — ugy érzel: — hogy elragad a csodálat mámora, megrezdül lelkedben soha nem érzett boldogság hannó-