Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-30 / 13. szám

forgalmi veszteségeket, amik előállanak és következnek abból, hogy a kir. pénzügyigazgatósággal és pénzügyőri biztossággal hivatalos összeköttetésben levó közegek: jegyzők, birák, dohánytermelők, adófizetők, a vasúti uton kapván kézhez, akire szükségük van, embert, avagy hivatalt, bejönnek odáig s végezvén dolgukat várost, Nyíregyházát se látva, zónáznak vissza. A városi háztartás mérlege szempontjából azonban föltétlenül szükséges, hogy a bérleti direkt veszteség, a 4000 forint, hogy legalább ez valamiképen megtérüljön. Mert, hogy a városi hivatalok egyszerűen elfoglalják az üresen maradt helyiségeket, ahol máig (régi időkről nem is beszélvén) a kir. pénzügyigazgatóság és adóhivatal — a kir. pénzügyigazgató lakásával együtt — megfért, hogy mindezeket a helyiségeket, 4000 forint évi bérlet veszteséggel, maga a városi adminisztráció foglalja el, gondolom, erre a mi 50—70% bizonytalan közköltségünk mellett — nincs uraságunk. De inkább üresen maradjanak azok a helyiségek (ha bérlő nem akad), semhogy uzust csináljunk a két szobás hivatalfőnöki rendszernek. Tessék példát venni a vármegyétől, ahol még a főjegyzőnek, az alispán helyettesének is esak egy szobája van a hivatalában. Elég is; és nincs is rá szüksége, hogy másik is legyen! * * * Más, t. i. jobb elhelyezésre van szüksége a rendőrségnek. Ez igaz! A közönség érdeke kívánja ezt! Ott van a régi .Szarvas." Teremtve se lehetne csinálni erre alkalmatosabb helyiséget: a rendőrséget és a tűzoltóságot kitűnően lehet ott elhelyezni. És ez megtörténhetett volna egy esztendővel ez előtt is, t. i. mielőtt a 4000 frt évi bérletet fizető m. kir. pénzügyigazgatóságot a városház palotából kizavarták! * * * A vasúti út felé irányult fejlődést a városnak kötelessége előmozdítani. 110,000 forint költséggel építette meg ezt az igazán szép utat, amelynek van eleje, de nincs vége, már t. i. abban az értelemben, hogy ez az út végződik egy hatalmas ívlámpa fényt szóró világosságánál, de ahol megszakad, ott igazán megszakad a rendeltetése is és tönkre megy a sok áldozat is, mert a vasúti állomáshoz — a nagy villamos világítás után — annál is inkább ázsiai sötétség, és a sima koczka kövek után, ökölnyi nagyságura tört kővel csinált út visz. A vasútnak, ha mindjárt m. kir. á. v. is, igaza van. Aki jön: jön; aki megy: megy! Senki a rossz út, meg a rossz világítás miatt el nem marad, ha jönnie kell, s bizony megy, ha mennie kell! A nagy luxussal épített vasúti útnak az a rendeltetése, hogy a vasúti állomásig út legyen. valóság fényében csillogó. Igy fekszik húsvét reggelén a szenvedések nyoszolyáján elégedetten. A közeli templomban megzendül a gyülekezet éneke, a beteg együtt énekli halkan, csendesen : ,Jézus él, mi is élünk." Németből: _ Birtha József. Húsvét. A tavasz hivatalosan beköszöntött. A kintornák városszerte szólnak, mészárszékekben bárányhúsáll készen a közönség kebelvágyait kielégítendő ; a tyúkok minden erőből tojnak, a vén asszonyok dunna helyett paplannal takaródznak: mindezek örvendetes jelei annak, hogy íme tavasz van . . . ! Lanyha szellő ingatja az ág szélén a pólyába rakott bimbót, mely egyik-másik könnyen hivő fánál virágba is szökkent. A nap tőle telhető jó akarattal mosolyog le az ág stukaturjáról, de hát olyan hideg még a mosolya, mint a mostoha anya szeretete. Oda künn hűvös az ájer ; a téli kabát már s o k , a másik meg kevés. Ezek mind olyan átmeneti napok, melyeket bizony el kell tűrnünk, ha a nyarat megakarjuk érdemelni. Olyan kényelmetlenül érezzük magunkat, minta vizsgálati fogoly, óhajtjuk tudni, hogy mi lesz már velünk ? . . . Aztán meg tessék elhinni, hogy rettenetes unalmas az élet — egyedül . . . Milyen jól esnék, ha egy .zsörtölődő oldarborda* összeszidná, igazában összeteremtené az embert, a miért rokonszenvez a folyadékkal, a kaláberben mindig elverik; vagy ebéd után behozná a feketét, meg is kavarná, meg is édesítené, .... De igy? ... Hess! te szép álom! . . . Nincs is mást mit tennem, mint a lapok számára karczolni valamit sivár szellemem lakóházának vakolatlan faláról. Lehetetlen, hogy az ember munkára ne gerjedjen, látva azt a nagymérvű működést, melyet a már ébredő természet kifejt. N Y t R V I D E K A „M. Á. V." egészen jól érzi magát nyiregyházi vasúti állomáson, a melyik épült 1866-ban. A sarokig övé a terület, de a forgalmi érdekek csakugyan a városnak az érdeke. Mert nekünk már csakugyan és zsebbe vágó érdekünk, hogy a vasúttól, az u. n. vasúti utig való út kiépitessék. * * * A vasúti útról szólván jut eszünkbe, hogy a Júlia gőzmalom tulajdonosa ellen az egyik városi orvos följelentést tett, a malom udvarának miatta. Igaza van a tudós doktor urnák, —- csak abban nincs, hogy ameddig ezen a mi drága utunkon szekerek, kocsik, hintók és talyigák mindig oldalt járnak, mert ott nincs kő ; és ameddig ez a drága kő út tavasztól tavaszig sár és trágya réteggel van borítva, és ameddig abba a bizonyos malomba, a kő út, meg az aszfalt között levő sárrétegen át lehet csak bejutni: hát még mind ezeken nem leszünk tul, nincs mit követelni. Szükséges azonban — nem épen csak ezért — a 110,000 forintos vasúti ut két kövezetlen oldalának a bekavicsolása. Szakértők 8—9 ezer forintra becsülik ezt a költséget. * % * Két kérdés: Miért nem kövezik ki a Tester-féle ház sarkától a Szabolcsi hitelbank, illetőleg a vármegyeházáig vezető utczát ? Miért nem kövezik ki a nagykállói és nagyorosi utczákat összekötő, nagyforgalmú kis utczát? Száz méternél egyik se hosszabb !! 20 korona jutalmat kap, aki elhiteti velünk, hogy ez a két kérdésünk felesleges volt, mivel hogy annak ugy kell lenni, hogy akár a Glück-féle nagykereskedés, Szabolcsi Hitelbank előtt, avagy pedig a másik emiitett nagy forgalmú közön kocsiknak, szekereknek — a lassúbb haladás elvének megőrzése szempontjából meg kell fenekelniök. * * * Az április 3-dikán végbemendő városi tisztviselő választásokról, a jövendő biztosításának szempontjából sokat lehetne szólani. Provizórius, mindössze egy esztendőről van azonban csak szó, tehát nagyon korlátozott jelentőségű állás foglalásról a képviselet részéről. Szervezkedési szabályrendeletünknek sok hiányosságait az ilyen — bár közbeeső alkalmak is — nyilvánossá teszik. A tanügyi tanácsosi állás megszüntetésének a kérdése — mind addig, amig ez ügyek ellátására a szervezkedési szabályrendelet valamelyik elfogadható beosztást nem talál, nem vehető le a napirendről. Mi legalább föltétlenül óhajtjuk és kívánjuk, hogy a vár03, nem csak mint több iskoláAnnál fogva a pihent lélek fekete virág szirmai — a betűk, nagy komótosan hevernek végig a fehér papíron, azon felemelő biztonság érzetében, hogy nincs ember a ki benne gondolatokat képes volna találni . . . No hát ne is keressen senki, ugy is unalomból írok . . . ! Jobb ha valami átmeneti kabátot veszesz magadra nyájas és nem nyájas olvasó, s kimégysz a szabadba. Látod ott, hogy a kikelet biztató szine vonja be a barnuló rögét mindenütt. A megtért fecske tatarozza megrongált fészkét. Rügyzik a fa . . . csendes, titokszerü nesz támad a természetben s a légy is fölocsudik és megsimogatva bénult szárnyait, aztán döng valami hymnus félét . . . Az apró gyermekek boldogan játszadoznak a szabadban, ártatlan arczukra reá tűz a nap. Rá veszik a házi kutyát, hogy velük csinálja — a semmit . . . Ugy szeretik azt az oktalan állatot; mi felnőttek egymást sem tudjuk szeretni . . . Egy darab idomtalan deszkát elhuzogatnak félnap és az boldogítja őket, mi egymást húzogatjuk merő játékből, s az sem elégít ki bennünket . . . Ah! mikor még nekünk is tavasz volt mindenütt — igen jók lehettünk .... De hát ugy van az, hogy minél messzebb esik az ember a bölcsőjétől, s közeledik a sirhoz , — annál gonoszabb. Fenn a fákon lombbá készülő rügyek között megzendült már az édes madárdal, alant pedig apró libácskák biczegnek. Gunár ur és Gunárné asszony mérgesen sziszszentgetik el a közeledőket .költeményeiktől* . . A liba pásztorok kapó kövezéssel, lapdázással s más a gyakorlati életbe vágó dolgokkal foglalatoskodnak. Egy némelyik elég könnyelmű közöttük csinosnak is lenni. Ha ugy meggondoljuk, hogy ezekből mind pecsenyének valók lesznek, (nem a pásztorokból! . . ) hát örömmel telik el a keblünk . . . . . . Azonban ünnep van nemcsak a természetben hanem az egyházban is. — Szent Húsvét ünnepe! A kereszténység ilyenkor — hét heti bőjtőlés után — nak a létesítője és fenntartója, de ugy is, mint segélyző, mint — hogy ugy mondjuk — patrónus — a maga patronatusi jogát, megfelelő, saját maga közegével gyakorolja. Nagy jelentőségű és nagy fontosságú joga ez a városi státusnak, amit nagy könnyelműség lenne feladnia, csupa rózsásnak látszó mai idők békéjében. * * * Egy másik nagyjelentőségű kérdés, a gazdasági tanácsosi állás ügye. Egyetlen jelöltje ennek a hivatali állásnak Balla Jenő, aki a városi választások boszorkánykonyhájában főve, most erre az állásra praedestináltatott. Pedig érzi azt e város képviselőtestületének minden tagja, hogy Balla Jenőnek nem ez az a megfelelő hely, ami az ő tudását, tanultságát és arravalóságát megilleti. Megszerzett érdemek, hosszú és becsületes szolgálat nyújtották a bizalmat a Májerszky Béla polgármesterségének, és nekünk, polgároknak az ó vezetése alatt levó kormányzásban való föltétlen megnyugvást. A főjegyzői állásnak Bogár Lajos által való elfoglalását ugyan ez az igazságos sors döntötte el. T. i. a szerzett érdemek jutalma. És mind ezek mellett, mi Balla Jenő urat ott szeretnénk látni, ahol, ha nem is fordulatot, de legalább is egészséges reformokat kívánunk a város vezető embereitől. Több mint egy esztendeje van a város képviselő testületének arra, hogy szervezkedő szabályrendeletét az adott és elképzelhető legközelebbi jövendőbeli viszonyaink szerint átalakítsa. Utat kell nyitni arra, hogy — akik arra valók — mások érdekei sérelme nélkül — tehetségüket, tanultságukat, arravalóságukat érvényesíthessék. Például egy polgármesteri (elnöki) titkár szervezett állásában, az adott viszonyok között milyen áldásos munkát végezhetne Balla Jenő, ahelyett, hogy most a gazdasági tanácson helyét kell betöltenie. A kormányzásban, a vezetésben kellene helyet foglalnia; életet, vért önteni ebbe a lassú szervezetbe. Bele kell azonban illeszkednie a gépezetbe, s lennie kell gazdasági tanácsosnak, amihez nem tud, holott pedig egy fokkal feljebb, ahol t. i. a mi ideáljaink szerint való városi közigazgatás elveit, irányait megszabják, egy rátermett gazdasági tanácsosnak az általános városi gazdasági politika magasabb szempontjaiból szűrt irányt jelölhetne ki és mutathatna meg. i* * * Két árvaszéki ülnöki állás van a városnál. Az egyik most megüresedett, mert Bogár Lajost, kőz- és váltó ügyvédi diplomás férfiút főjegyzővé választották. A második ülnöki állást nagy rohammal dől neki a sonka és egyébb kemény eledeleknek. Minden kibúvik igy Húsvétkor, csak a paraszt-leány búvik el pinczébe, padlásra — már a hol elbuvik — mert mint éhes csóka a sajtra, — ugy leskelődik reá a .művelt társalgóhoz" nem sokat értő legénység. Meglehetős ba bár mulatság ez, a miben ilyenkor ezek az urak részesitik a hölgyeket, s a hol nagyon dívik, nem is ártana elejét venni a .régijószokásnak" ... Nálunk Borsod egyes részein például nem is babrál a legénység holmi kézi edényekkel, hanem egyszerűen nyalábra fogják Marit, meg Pannit, s amúgy istenigazában megmártják valami pocsolyában, esetleg a Tiszában . . Igaz, hogy évenkint egy-két leány áldozatul esik a „régi jó szokásnak*, de hát mi az a tenger sima tükréhez képest ? ! . . . Viszonzásul aztán a nők sem valami gyöngédek e tekintetben. A menyecskék főleg a .legátusra* vetnek lest. Mikor hajnalban — legédesebben pihen a dagadó párnák között, épen azt álmodva, hogy mint kontrázza ö meg a nagy tiszteletű urat, a ki hét tarokkal —huszonegyes nélkül — ki merte mondani a „pagás últimót*. hát csak beállít egy pár amazoa, s nagy vihanczolás közt zúdítják a köcsögök tartalmát a paplan alatt kontrázó legátusi tetemekre, a minél aztán kínosabb ébredést elképzelni is lehetetlen . . . ... De hát a Húsvét ünnep arra való-e, hogy a locsolkodásról szóló hebe-hurgya beszéddel — töltsük meg ezt a tárczát? Óh nem! . . . Mélységes érzéseknek, magasságos gondolatoknak meleg ágya ez a nap . . . Ez jelenti végleges győzelmét a feltámadásnak a sötétség hatalma, a halál fölött . . . A Húsvét koronája a megváltás művének, a mi hitünknek; — élőképe a mi feltámadásunknak, forrása reménykedésünknek ... Hozsánna neked! . . Feltámadunk! . . Vajdai Szabó István.