Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

— Nézze csak, döruiög az okvetlen műsorszám tulajdonosa, milyen szép csokrokat raknak a zongorara. — Ah, csakugyan. Valami kedves, valami csábitó, mégis csak van ebben a szereplésben. — Kedves is, kinos is egyszerre. — Mint a szerelem! siói a Tapasztalt. — Óh bárcsak elaludna az a villany! Jaj. egyszerre pokoli sötétség lesz. A már gyülekező közönség a meglepetéstől nyitva felejti a szajat. Előbb csendes moraj zu„' végig a sorokon, aztan egy-egy szellemtelen (sajtóhiba nélkül szemtelen) tnegjegyzes adatik át a sötétség liataliuán ik, sót m -g kaczigas is kezd itt-ott megcsendülni. A rendezők buzgóbb két haruuda lót-fut (egy harmada ezalatt a csokrokat kopasztja) de hiába, mit ér a legügyesebb rendezői testület is egy rosszul dolgozó masinával szemben. A közönség idegesen feláll — és egyszerre újra kigyúlnak a lángok. Egyhangú: Ah! Mégse kiskutya ez a villany. Az összes szidások vissza szívatnak s a köz mkég őrül ennek — a függöny felgórdülésnek. Kihasználja ezúttal, hogy az imént állva találta a világosság s mindenki körüljártatja a szemét. Ki van itt, azaz inkább ki nincs itt és miért i.incs itt, meri ha nem jött el, annak már nálunk közönséges okai nem is lehetnek? Vagy nem vették fel a unokateslvirsógorat a rendező bizottságba, vagy kevés lesz ott a római ka' holikus, vagy mas hasonló világbontó okok. Aztan jón a szigorú vizsgálása annak, hogy hányan vannak az I. hányan a III. k rületből? Vájjon a patikusok kő ./ül ki jött el? Derogál-e a tanároknak a tanítókat megtisztelni ? Hát az a kopasz vájjon mért hagyta otthon a feleséget ? Ennek ugyan kár volt annyira kiöltözködni! És mind 11ben kertsnek-kulatnak valamit, a helyeit, hogy ezt a meglevő kis társaságot, a mely nálunk ,jár* valahova, összetartani, annak az összejöveteleken mennél löbb kellemetességet és szórakozást keresni igyekeznének. Taps . . . Vezet vármegyénk várnagya, a szemüveg már szorítja az orra czimpáját, mert a nélkül nem tud énekelni, daczára annak, hogy ő ezeket a dalokat már hajdan NagyKállóban is zóngte (azokat is, a miket tavaly szerzett a komponista). ... És felvonulnak ulána mind, a maguk nagyságával és a maguk kicsiségével, már t. i. a ki milyen. Hanem a dalolásban mind nagyok. Félre téve minden műkedvelői mértéket, a mi daloskórünkre a legszigorúbb kritika és legműveltebb fül is azt mondja, hogy szép magaslaton állanak. A min nem sértő a tanárra azt mondani, hogy felülmulta a tanítványa, ugy i merem mondani, hogy dalosaink jobban énekelnek, mint a hogy a páleza mozog előttük. Kir, hogy a darabok megválasztásánál kevés kritikát fejtenek ki s mintha mindig csak külső sikerekre, britians dilosköri kunsztokra vállalkoznának, e helyett hogy valóban d illamos és művészi értékű zenedarabokat tauulnának. De hiszen nem kritika ez. Mellettem egy tiszt lehunyja a szemeit és teszi magát mintha aludnék. Különös, hogy ezt már máskor is láttam konczerten tisztektől, persze világos dolog, ho^y nem alusznak, az külső jelekből is észrevehető. Ha pedig nem alusznak, akkor bizonyosan valami virtus rejlik benne. Vagy azt akarják mutatni, hogy nem aludiak a mull éjszaka és álmosak, vagy azt, hogy az előadás nem érdekli óket, hallottak ők mar annál különbet is. No de kérem, az első esetben . . . De hiszen nem kritika ez. Ha kritika volna, még dicsérnem is kellene egyet mást régi jó szokás szerint. Én pedig csak elmélkedem, akkor pedig az ember inkább a roszra hajlik vagy tanítgat, a jövőre nézve, ha ugyan . . . Ah, te melodráma! Az ördög vigye el azt, a ki rósz kedvében ezt a mű ajt kitalálta! Lehetetlen egy műfaj ez, mely az actlhetika alapelveit sérti. Vájjon el tud-e valaki képzelni két különböző művészetet összeden szórták a fényt a terem falán csoportosított karabélyokra, vadászfegyverekre, kardokra es késekre. Egy fehér kötényes huszár teás csészéket szedett elő és sandvrehet halmozott egy tálezára. A szoba szögletében zümmögve indult forrásnak a viz egy öblös szamovárban. Az ablakokon komoran oózett be az alkonyat sötót violaszine, az ablak körül idegesen reszketett a vadszól ló haldokló levele. — Eleresztették a huszárt ? Kérdezte az egyik ur. — Nem. Az orvosok maguk sem tudták mit c ináljanik. Egy részük már híjlandó volt elhinni, hogy a szemtaéjj záió.o megbénult, más rósz az autoszu»ge*ztiöban keresett magyarázatot néhányan nem enged ek abbéi a véleményükből, hogy konok Btimulánssal van dolguk. A fehér kötényes huszár apró asztalokat tett az urak elé, közelebb hozta a háromlábú szamovárt es felszolgálta a párolgó teát. Pár pil.nat alatt tele volt a szoba az orosi tea édes aminoid szagával. A hustárl megfogták mégis. A szerelem volt az egyik árulója és egy kórházi verter a másik. Ei uj! Nevetett fel az egyik ur. A szerelem eddig hályogot boritott a szemekre, itt pedig felcsapott szemorvosnak. Másfél évig volt a huszár a kórházban. Almából számtalanszor felijesilgetlék. Éjfél előtt, hojnal tájban, egy éj alatt többször ia, mindenféleképen próbálták le leplezni. Megrázták, rákiáltottak: — Virga! Tessék kérem aiámo ? Fo.Qlt fektéből hirtelen mint egy felpattant rugó, ártatlan, ijedt arczczsl nézett kürül at orvoaokon, de fél stemmel mindég. Utóbb nem törődtek vele. Subádon járt kelt a kórAtban. Htsioát ia vették mert, ügyes vok a gatember. Dolgozott a kénben, lámpát Usttogatott, de legszívesebben az orvos kooyhája körül foglalatoskodott. Vizet hordott, fát apróaott, mosogatott kéretlenül, sót főzött volna ia örömest, bár nem értett hozzá, mert at orvosnál igen conos stakácmó lakott IN Y í It V I 1> U keverve, együttesen kitalálni? Látott-e például valaki szobrászatot és festészetet egy alakításban, vagy festészetet és szónoklatot egy aktusban előadva. Nos éppen ilyen két kűlőnböiő művészet a zene és a szavalás, mindegyik önnálló, mindegyiknek más és más a birodalma és egymáshoz nem járhatnak át vizitbe. Mihelyest a szavalás zene akar lenni, a zene pedig szavalás, egyszerre elveszti a talajt a lába alól. A melodráma ilyen keverék akarna lenni, az érzelmeket a miket a költeménynek föl kell ébreszteni, interpretálja a zongora, a mit a zongora előad, azt magyarázza, elmeséli a szavalat. Szóval két félszemű fogózik össze, egyik a bal szemére nem lát, másik a jobbra. 11a egészséges volna mindkettő, akkor a szavalás egymaga is tudna érzelmiket kelleni, a zongora pedig önmaga adná a maga tartalmát. Láttam valahol egy középkori képet. Tanácskozó társaság üli az asztal körül, mindegyik tagnak kilógott a szájából egy hosszú papir és arra rá volt festve, a mit mond. Nos éppen ilyen zagyvalék uiűfaj a melodráma. Ám a zongorarcsz mint előadás valóban kiváló volt, mondhatnám fénypontja az estelynek. A szavalásról — ha a nálunk szokásos ihablout akarnám követni és mindent agyon akarnék d.csjrni — nem kellene szólnom egy szót se. De éppen olyan fele gondolataim támadtak, hogy hát mihelyest műkedvelő valaki, már okvetlenül dicséretet érdemel ? Igaz, hogy önzetlenül szerepül, de ez csak nem ok arra, hogy az ember föltétlenül jónak, sikerültnek találja a szereplést? sőt egyenes sértés volna magasabb fokon álló műkedvelőinkre, ha szereplésüket egy sorban álló dicseretlel említenénk uieg a gyöngébb produktióval. Vannak műkedvelőink, a kin bátran kiállítatják a kritikát és győztesen kerülnek ki a mosás alól, éppen ezekre való tekintettel divatba kell már egyszer hoznunk, lio. y megmondjuk az igazat — még az önzetlen szereplésekről is. Képzeljük el például a helyzetet, hogy az egyik műkedvelő előadja a második számot, a másik a negyediket. A ki előbb szerepelt, igen kiválóan szerepelt, lelép a pódiumról és beáll hallgató közönségnek, aztán hallja, hogy a negyedik szám milyen gyenge, itt-ott gúnyos mosolylyal kísérik és ime — mikor elolvassa a referádat, azt látja, hogy a 2. számot ép ugy dicsérik, mint a 4. számot. Nem-e rögtön az a gondolat kezdi bántani, hogy bizony talán az éu működésem is olyan gyenge lehetett, csak én magam nem vettem észre! Volt nekünk gyerekeknek hajdan egy rossz szokásunk, az hogy az iskolaban — ha okvetetlenkedni akartunk — magosra nyujlottuk fel a mutató és középső ujjunkat, lógáztuk a magasban a kezünket, sőt néha meg is lenyrgetlük vele a tanitó urat. Ha már szokás, hát nekünk meg volt engedve. De hogy a tanitó urnák legyen meg az a szokása szavalás közben, azt nem tarljnk helyesnek, nem pedig főképen azért, mert nem tartjuk oly hibának, nitlyet kellő önkritika mellett elhagyható It volna mielőtt a pódiumra lépett. Tisztelet az önzetlen buzgolkodásért, hála a jótékonyczél nevében, de ha már szerepel valaki, ugy legyen szigoiu önmaga iránt a készülés közben. Hej, de szeretnék én még egy szavalatol lerántani, a mely még a fönti számnál előbu hangzott el, kulatokkeresek hiba után, talán a hanghordozásban, vagy a színezésben vagy a páthosz mértékében és alkalinazásaban, valahol csak lesz talan? Kétségbe vagyok esve, nincs, i. in volt. Oly szép és művészi, bensőseges és megható volt a Robos Ágnes előadása, hogy roszakarattal se kritizálható agyon. Nos, nincs-e igazam, hogy distingválni kell ? De a közönségnek is distingválni kellene. Szeretném erre valahogy megtanítani azokat, a kik csakugyan érdeklődnek a műiedveles iránt. A quartetlet nem lehet ugyanugy hallgatni, mint a férfikart, akkor egész más fül, más érzelmek, más kíváncsiság kell. A qnartett a zenei finomságok alakja, a miknek intim hátasat csak nagy ligyelem es crdeklődes mellett lehet eszlelni. A legA kórházbau állomásozó egészségügyi csapa! e^yik közlegénye szintén pisszionátus vízhordó ós aprofs hasogató volt, fózö'.t vo na is édes örönmel az orvos konyháján, szin'én a szakácsnő >zép szemei miatt. A két rivAlia hatalmasau féltékenykedett egymisra. Képzelhetitek az ápoló keserűségét miior észrevette, hogy a huszár elébe vágott. E jy délután mikor a kinyhiba lépett az ápoló, a huszár ép farkasszemet, nézett imádottjával. Farkas szemet nézett és mind a két szeme ragyogott mint a kárbunku us. — M g v<fgy gazember, te látsz! Ordított az ápoló. — Nem látok! kiáltott halott sáp.dtra válva a huszár és mind a két izemét behuuyía. Az ápoló lelkendezve rohant jelentőst tenni, de mikor előállították a huszárt a balszeme ökö,nyíre dagadt. A megrémült legény a rajtakapás utáu lupattantott a fiiról egy dirab meszet beieuyomta a szemhéja alá és eldörzsölte ugy, hogy igazán megvakult. — Rittenefes, szörnyűköd ök az urak — B;zony az, de hit nagyja meglehetett rémülve vagy talán a szimuláns őntrzefe nem volt képes kiállani a rajtakapitás szégyenét. Haditörvényszék .lé kerú t a legéuy. Mísfalévi fugságot róttak rá a bírák ós ugyan&nayi utánszolgálAat. — Katonai szolgálatot róttak vak emberre. — Ijeo, azt a nagy megrőgzö'tséget akarták példásan büntetni. A másfelévi fogságon már tol is esett a fiu. Ms ott VID újra a kórhiznál, pistára jár, gyógyszerek után szaladgál és ó az armádia egyetlen félszemű sktiv katonája. Ilyen áron aVar némely ember a kötelesség elől kitérni. Bizony a katonai i>z>lgálat próbára teszi a testet, a Isiket. S)k legéuy czipeli keserves fáradtsággal azt a terhet, de czipgli. Ai nam férfi a ki a kötelessége e.ól kitér. • kedvesebb zene az, melyből az akkordok lágyan és zavar ' nélkül csengnek e!ö és finom változatokon játszanak keresztül. Annak a négy hangszernek összesen egynek kell lenni; az egység, az összhang, négy embernek a szolgálata egy gondolat kifejezésére: ezek az elemei a quartettnek. Mihelyest az értelmezése a darabnak eltér a közreműködők között, a quarlett már nem lehet valódi. Quarlettünknek mind a négy tagja jól játszott. A hegedűsök egyébiránt annyira ismeretesek közönségünk előtt jó oldal likról, hogy talán nem is vennék örömest a dicséretet. Csak annak a gordonkának ne lett volna valami baja, vagy talán a vonó volt rosz, vagy a szemüveg nem volt tiszta, vagy a kóta roszul állott, talán a széknek egyik lába volt hibás? Bizonyosan valami külső ördög szolott bele neha-néha a cello szerepébe, hogy az ördög vigye el azt a gonosz ördögöt. No de ha én impresszárió volnék, egyenesen Mayerliez mennék s olyan kőrútra szerződtetném, hogy haza nem jönne egy esztendeig. Mjgyar in tát énekeltetnék vele széles c világon, hogy tanulják meg, mi az a magyar nóta ! Dr. —Z. Lapunk e szarna második lévén az évnegyedben, tisztelettel kérjük az előfizetések megújítását. A községek t. elöljáróságait, akik a „Nyirvidék"-ért járó előfizetési dijat még mind ez ideig nem küldték meg, tisztelettel kérjük, hogy október hó végéig a hátrálékos összeget küldjék be, mert e határidőn tul hátralékban levőkkel szemben jelentést tenni leszünk kénytelenek. Nyiregyháza, 1901. szeptember 28. a „Nyirvidék" kiadó-hivatala. ÚJDONSÁGOK. A vármegye őszi közgyűlése. Nagyon lanyha erdeklődés mellett folyt le a vármegye őszi közgyűlése kedden és szerdán. Báró Feilitzsch Berthold főispán a bizottmányi tagok üdvözlése után megnyitván a közgyűlést, bejelenti dr. Küzmös Gyöigy kisvárdai korházi főorvos és Stépán Elek vármegyei utibiztos elhunytál. A közgyűlés sajnálattal véve ezt tudomásul, dr. Küzmös György elhunyta felelt érzett részvétének jegyzőkönyvében adott kilejezest s arról az elhunyt özvegyéi értesiteui rendelte. Az alispáni jelentés tárgyalása folyamán, a jelentésnek a nyáron történt tűzesetekre vonatkozó része kapcsán, utasítani rendelte a közgyűlés a járási főszolgabirákat, hogy a községi önkéntes tűzoltó egyesületek megalakítását, a községek és érdekelt magánosok áldozatkészségének biztosításaval létesítsék. E-inél a kérdésnél, báró Feilitzsch Berthold főispán indítványára elismerését és köszönetét fejezte ki a közgyűlés a kereskedelmi miniszter és gróf Forgách László iránt, a mándoki tűzkárosuitak hathatós megsegítéséért Ugyancsak az alispáni jelentés tárgyalása folyamán Kovách István — a közgyűlés általános helyeslése között — elismerését feje/.le ki a vármegye főispánja iránt, az uj valasztási törvénynek, a legutóbbi képviselő választások alkalmaból, a törvény igaz szelleme szerint való alkalmazásáért. Az alispáni jelentés tárgyalása során Kovách István inditvanyára utasította a közgyűlései főszolgabírókat, hogy a törvény ama rendelkezésűnek, amely szerint az a korcsmáros, ki valakinek részegségre vezető mértékben, italt ad : büntetendő érvényt szerezni kötelességüknek tartsák. A vármegyei köztartozások pontos behajtásáért elismerései fejezte ki a közgy ülés Olchváry Pal, a gávai járás főszolgabirája iránt. A közgyülésezulán fogott hozzá a közgyűlési tárgysorozat tárgyalásához, s az abban előkerült nevezetesebb és közérdekű kérdéseket, az állandó választmánynak lapunk legutóbbi számában közölt javaslatai alapján intézte el. — Nyugalomba vonuló főszolgabíró. Szabolcsvármegye egyik legrégibb tisztviselője: Krasznay Péter, a bogdányi járás főszolgabirája, nyugdíjaztatása iránt kérvényt adott be a vármegye alispánjához. A kérvény felett a napokban fog dönteni a vármegyei tisztviselői nyugdíj választmány. — Vásár áthelyezés. Az október hó 28-ára eső mándoki országos vásári kivételesen e hó 2l-éa fogj ik megtartani. — Halálozás. Pruzsinszky Károly debreczeni kir. erdőfelügyelő élete 58-ik évében Debreczenben meghall. — Jávor Károly vármegyei központi irnok e hó 12-én rövid szenvedés után élete 80 ik évében elhu.iyt — A hznbolcisváimegyel agai-ász-egyesület ez évi agárversenyét november hó 6 és kővetkező napjain tartja meg N.-Kálló község határában. November hó 5ikén este Nyíregyházán a Kotona szállodában lesz a társulat közgyűlése. A verseny első dija: 700 kor. készpénz és tisztelet dij, (2 i0 korona értekben) második dij: a tétek fele. A verseny alkalmából november hó G-ikán este a társulat Nyíregyházin zártkörű tánczmulatságot rendez. — Gyászrovaí. Heuffel Sándor, tnint férj, Bözsike, leánykája, Szabó József és neje szül. Kriston Gizella, mint szülők, özv. Kriston I„'náczné szül. Kristoi A nália, nagyanyji, Szabó Llszló dr., Lajos, Józsii", Aanu=ki, Terike és Sirika, mint testvérei, özv. Biksiy Bsláné szül. H uffjl Mar,a gyermekeivel, II írsiuyi Istvánué szül. H ;uflM Etelka férjével és Jolánka leányával, mint sógornői, Vitéz Ignácz gyermekeivel és Berzy Llszló gyerm;keivcl, mint sógorok, a nagyszámú rokonok nevében is fájdalomtól lesújtva, bánatos szívvel tudatják, ho„'y a felejthetetlen, drága hilveslárs, a pótolhatatlan édes anya, a forrón szeretett gyermek és unoka, a ragaszkodó jó testvér, sógornő és rokon, a ki mindnyájuknak véglei mül kedves volt Heuffel Sándorné szül Szabó Erzsike eletének legszebb idejében, 23 éves korában, boldog házasságának második évében, a zavartalanul édes családi élet örömei közül Djbreczenben, 1901. oklóber hi 3 ik napján, dél-