Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

M Y I ti • 1 U É a 3 Néhány szó a phonoiuhnikáho7. E lap legközelebbi számában egyik tisztelt collegám: Görgey István, az irva-olvasás terén széles körű isme­retről tanúskodó czikkében fejtegette azon előkészítő gyakorlatokat, módszereket, melyeket egyik-másik kiváló puedagógusaink, ábc íróink az olvasás tanításánál elő­jövő nehézségek elhárítására, illetve megkönnyebbítésére szűkségesnek mondottak. Hogy ezek mennyire felelnek meg a czélnak, s mennyire jók ? — melyek felelt ő is pálrzát töri, — minden I-ső osztályt vezető collegám azonnal megtudja, mihelyt a phonomimikával való taní­tást megpróbálja. Nekem ebből kifolyólag ez alkalommal nem czélom az, hogy az eddigi módszereket lebiráljam, — a phono­mimikát magasztaljam, egyedül csak az, hogy Görgey collegámnak a phonomimikát ajánló czikkéhez pótlólag ezen néhány sorban előadjam az én tapasztalatomat s elért eredményemet. Kilenczedik éve, hogy az I-ső osztályt vezetem. Tanítványaimnak száma minden évben 90 — 100 között, néha azon felül is volt. Leikein egész hevével, szivem minden szereletével azon igyekeztem, hogy az iskolai év végen minél löbb írni s olvasni tudó gyermeket bocsát­liassak át a U-ik oszlályba, s fáradságot ismerni nem akaró munkámnak mindig az lelt az eredménye, hogy 15—íO'/o mégis vissza maradt. Hogy milyen fáradtsággal értem ezt az eredményt, azl leírni nem, csak átélni lehet; — a módszert, az pedig az általános tanito-egyesület nyíregyházi járasköré­nek egyik gyűlésén — mikor egyik co'legánk az írva­olvasas megkönnyítését CZJIZÓ munkáját felolvasla ; — alilioz hozzá szólva, — elmondottam; melyre Orsovszky Gyula egyleti elnök azl mondota, szerinte is — eddigi kutatásai alapján — az általam elmondottak a leg­helyesebbek. Ez körűi-beiül kél éve törlént. Ez előtt és ez után egyes lapokban többször olvas­tam a phonomimikáról. Láttam, egyesek elragadtatással, mások kétkedéssel némelyek pedig elitéléssel nyilatkoztak róla. Engem a 15—20*/, nagyon bántott. Folyó év szeptember első hetében reá vettem ma­gamat, hogy meghozatom a Czukrász Róza könyvét, s megpróbálok szeptember hónapban az szerint haladni, ha nein sikerül, akkor a szüreti vakáczió ulán megyek a régi módszer szerint. Szeptember 14-én jölt meg a könyv, s annak alap­ján haladva elérlem azt, hogy tanítványaim egy hét alalt jelekkel minden szót olvastak ; a második héten az egy­szerű nyomtatott kis betűket mind megismertek. (Eről­tettem egy kicsit a dolgot.) Ekkor közbe jölt a két heti szüreti vakáczió. Oilober hó 14-én jöttek fel tanítványaim, amikor is kísérletet teltem a tanultak visszaidézésére, s íme alig egy-kettő nem volt képes rá; ezen eredmény felbátorí­tott, sőt serkenteit a phonomika szerint való további haladásra. Mi lelt az eredmény ? az hogy 10 nap alalt, oklober 24-re Czukrász Róza 5 olvasási tábláját olvasták tanítványaim, sőt nem csak azt, hanem egy újság, vagy könyv darabról mindazokat a szókat, melyek egyszerű kis belükből voltak alkotva. Ekkor véltéin elő az ábcét, s megkezdetlem az irott belük ismertetését. Nekünk ev. reformátusoknak nehéz ábécénk van, ezt mondhatom azért, mert már csaknem mindegyik ábécé szerint tanítottam, (taniló­képezdész koromban is mindig I-ső osztályos gyermek mellett nevelősködtem) s ezt találtam a legnehezebbnek, s ime alig egy hónap alatt könnyen eljutottam benne odáig, hova máskor óriási sok bosszúság s fáradság kö­zölt 4 hónap alatt jutottam el. (Ma okt. 27-én a Dóczy ábécéje szerint haladva az egyszerű kis betűk közül csak a ,p. k. f." nem írják tanítványaim.) Ezen a héten kezdettem meg ismertetni az összele t betűket, ezekre Czukrász Róza nem adott könyvében út­mutatást, talán ő maga sem használ semmi jelt, én az előbbi ismertetés alapján ezeknek is igyekeztem megfelelő jeleket keresni, s a betűk szemléltetése végett a helybeli nyomdában táblát készíttettem, s mire e sorok napvilágot látnak, tanítványaim az összelett betűket is inind isme­rik, s az azokkal alkotolt szavakat el is olvassak. Tervem szerint deczember 2l-re, mire a karácsonyi vakácziót kiadjuk, eljutok az összetelt betűk kőzött a ty betűig, igy marad uj év első heteire sz. gy. ly. Zs. tehát összesen 4 betű; e négy betű lesz az, mit tanítványaim nem tudnak irni, de olvasni igen. Ezekből látható, hogy 1902. január 10—15-ére minden kis betűt írnak, s az azokból alkotott szavakat, mondalokat olvassák tanít­ványaim, sőt nem csak azokat, hanem minden olyan nagy belűt is, melynek alakja hasonlít a kis betűéhez. Ha gyakorlatában leszek e módszernek reményleni tnáskor már karácsonyra eljutok idáig. Eddig bármennyire igyekeztem is szeretettel tanítani az olvasást, az igazat megvallva, mindig némi félelemmel kezdettem annak tanításához. Eszembe jutottak: az éve­ken át tapasztalt nehézségek, keserűségek, munkámban néha csaknem a meddőséget igazoló haladás. S ha hozzá kezdettem, alig egy fel óra múlva kifáradtam én is, tanít­ványaim is. Most óráim kőzött legkönnyebb s igy leg­kedvesebb az olvasási óra, hogyne, hiszen tanítványaim játszva, örömmel, s öntudatosan dolgoznak, — olvasnak. Igen öntudatosan. Mert eddig — bár a Dóczy-féle ábécé nem esendő-bongó szavak, versek halmaza, — megtörtént iskolámban, hogy 10—12 tanuló olvasára ulán, némelyik gyermek megtanulta a szavak sorrendjét, t olvasás helyett, könyvbe nézve, a sorokat, sőt néha a szavakat mutatva is elmondotta az egyes betűk begyakor­lására összeírt szavakat. Az efféle szajkózásnak a phonomimika útját állja, de nemcsak azt, hanem az olvasni nem tudók perczent­jét is leszállítja, im az én 15—20%,-et is ekkorára már 7-re szállította ie, de hiszem, hogy évvégére még keve­sebbre fogja. E leirottak olvasása után szinte vélem hallani col­legáim ajkaírói: könnyű egy osztálylyal, ... ott lehet babrálni az efféle módszerrel. Ezekre én csak ezt mon­dom : ha az oszlatlan iskolát vezető kartársaim megpró­bálják a phonomimikát, ők talán még nagyobb öröm­mel beszélnek majd a sikerről, mint én. Szabó Antal. TANÜGY. Meghívó. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület választmá­nyának f. év deczember 5-én délelőtt 10 órakor a hely­beli róm. kath. iskola helyiségében tartandó őszi gyű­lésére. Tárgysorozat. 1. Időszaki jelentés az egyesület működéséről. 2. A jubileumi disz, és 25. évi rendes közgyűlésről felvell jegyzőkönyv hitelesítése. 3. A magyar tanilók országos takarék- és hitel­szövetkezetének felhívása. 4. Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelőségének több rendbeli átirata. 5. Pályakérdés és vitatétel kitűzése. 6. A tordaaranyosvármegyei általános tanitóegylet megkeresése. 7. Pénztárnok időszaki jelentése. 8. Az Eötvös-alap egyesület elnökségének felhívása. 9. A könyvtár gyarapítására vonatkozó közgyü ési határozat előterjesztése. 10. A jubileumi diszgyülés alkalmával rendezett konczert rendező bizottságának beszámoló jelentése. 11. Az egyesület közgyűlése állal elfogadott alap­szabály-tervezet felsőbb hatóságij jóváhagyása iránt intézkedés. 12. A Tanítók Házában létesítendő 4000 koronás szoba-alapitvány ez évi részletének elszámolása. 13. Egyesületi tagok felvétele. 14. Indítványok tárgyalása. Kelt Nyiregyházán, 1901. november 2G. Orsovszky Gyula, Lengyel József, elnök. főjegyző. Nyilvános nyugtázás és köszönet. A Szabolcsvármegyei Tanitó-egyesület által a buda­pesti Ferencz-József-Tanitók Házában létesítendő szoba­alapilvány ez évi részletének törlesztésére Görgey István gyüjtőiven Konrád Gyuláné 2 korona—Orsovszky Gyula gyüjtőivén özv. Miklós Lászlóné 10 korona adományat hogy átvittem, ezennel elismerem. Fogadják a nemes szívű adományozók egyesületünk nevében hálás höszönelemet. Nyíregyháza, 1901. nov. 2G. Szabó Endre, egyesületi pénztáros. ÚJDONSÁGOK. Hangverseny. Burmester, a nagy hírű hegedűművész f. hó 24 én tartotta hangversenyét a Korona dísztermében nagy és előkelő közönség előtt, melynek soraiban a megye főúri családjait szép szárammal láttuk képviselve. Az érdeklődést főleg a fővárosi lapoknak a művész­ről közölt magasztaló tudósításai okozták — melyek őt a világ első hpgedüsének, és Kubelík győzelmes ellen­felének deklarálták. Nem ludom, úgynevezett rosz napja voll-e a mult vasárnap a mesternek, műszóval élve, nem jól volt-e disponálva, — de annyi bizonyos, hogy nem volt elő­adása tökéletes és hogy a pálmát a nyíregyházi műértő közönség a feledhetetlen Kubelik-esle hősének ítélné oda. Félre értene, ki azt olvasni ki soraimb 1, hogy Burmestert le akarom a Parnassusról, — hová őt művé­szete emelte, — rántani, — csak a kritika szigorú, de jogos mértékét alkalmazva, őszinte nézetemet mondom el, nem hallgatva el a mély hatást, mit Bach .áire-jével tett ránk, és poétikus, meleg előadása és technikai vir­tuositása fölölti csodálatunkat, a melyeket a Faust-áb­ránd ban a Schuman Tráomerei-ában és a Paganini darabban mutatotott be. A hangverseny első száma nem a vidéki közönség­nek való dolog volt. Az itt eddig megjelent hegedű-mes­terek egy nagyszabású és hatásos concert-darabbal szok­ták műsorukat bevezetni. Vilhelmy a Beethoven-concertel, Sarasate a Mendelssohnt, Kubclik a nagy hatású Vieux­temps-concertet adta elő. A Schubert szonáta alig melegíti fel a kevésbé zene­értő hallgatóságot és arra épen nem alkalmas, hogy a művész teketségéről adjon tanúságot. A kóta olvasás is — hegedűsnél — a mihez a mes­ter bizonyára csak a művészeti szabályokhoz képest is nem szentségből ragaszkodott, — csak gyengithelte a hatást. Pedig a mű szépen, jól ősszegyakorolva klasszi­kus nemességgel és meleg érzéssel lett előadva. A Wieniawsky — Faust-ábrándját már sokszor hallottuk és nagyon szépen — ha nem is a Burmester ragyogó művészetével — játszotta azt a fiatal Füredi is ugyan e helyen Burmester staccato igen gyorsak és gyengeszerüen peregnek, flageolete-jei biztosak, erősek, a Faust melódiákat énekelni sem lehet szebben, mint a hogy vonója alól kerülnek azok ki. Ezzel a számmal hódította meg leginkább a közönséget, mely ugy ezt, mint a Schu­min érzelmelmes áriáit nrgy figyelemmel, igazi áhítattal halgatta. A Bach- féle Gigát, mely a vonó vezetésnek valódi próba köve nem játszotta azzal a szó szoros értelmében vett művészi tökéletességgel, a melyet Kubelik egy hasonló genre-ű Bach darabbal tanúsított. Ugyanazt mondhatjuk a Paganini káprázatos, majdnem emberfö­lötti nehézségű müvéről is. Az előbbi darabban a hár­mas hangoknál némi recsegés volt hallható, — az utób­bit pedig oly lehetetlen sebességgel játszotta a mester, hogy ujjai, melyek végre is gyarló emberi testnek részecs­kéi és nem Edisonnak villám által hajtóit aczél rugói — a kivitelben több helyen hagyták cserben a művészt. A ráadásul adott Sarasőfe-féle Zigeinerweisen frissében is a végtelen sebes játék miatt nem volt képes a zongora kiséret a hegedűt hangról-hangra követni. Igazi nagy hálást a mester Bach-nak G húros ári­ájával éri el. A tömör, nagy hang fenségeses nyugodt, klassikus előadás, a jálékábin nyilvánuló mély érzés össze működtek abban, hogy a művész e darabjával őszinte áhítatba meritelle e a hallgatót és ellenálhalal­lanul ragadta magával. Burmester művészetének ereje a vonóban van inkább, mint a bal ké7 ujjaiban s e cso­dálatos erőt pazar módon fejtette ki Bach air-jében. E számnál, de csak ennel emelkedett ő a legelső hegedű­sök közzé és talán föléjük is. A zongora kíséretet Mayer-Mahr lanár na^y preci­zitással szolgáltatta. Önálló darabjaiban kiváló technikai készültséget árult el, de különösebb hatást — ugy lát­szott, ez nem is volt ambiliója — alig gyakorolt. — Kinevezések. A m. kir. pénzügy miniszter a nagy-kállói kir. adóhivatalhoz pénztárnokká Fodor JUHOS ideiglenesen nyugalmazott adóhivatali pénzlárnokot ne­vezte ki.— A in. kir. igazságügy miniszter ifj. Mikeez János itteni tőrvényszéki joggyakornokot, a miskolczi kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — Meghívó. Szabolcsvármegye függetlenségi és 48-as pártja a folyó 1901-ik évi deczember hó 4-én szerdán délután 3 órakor Nyiregyházán a „Korona* szálló kistermében közgyűlést tart, melyre a 1. bizottsági tag urat tisztelettel meghívom. Tárgy: Jelölések a folyó évi deczember 19 Jn tartandó általános vármegyei tiszt­újításra. Kelt Nyiregyházán 1901. november 25-ikén. Bory Béla, pártelnök. — Vármegyénk orsz. képviselői a mai p^rla ment legjellegzetesebb küldött-égében iga7án méltóan vannak képviselve. A mostani kormáuyelnök: S/éli Kálmán parlamenti többsége a „jog, törvény és igazság* jegyében született és ezeknek a nagy elveknek egyik megvalósulása — mini olvasoink bölcsen tudják — az úgynevezett .összeférhetetlenségi tőrvény." Ez a tör­vény a képviselőház elnökére ruházta azt a jogol, hogy e bizottság tagjaira nézve proposiliót tegyen. Nagy örömmel jelentjük, hogy gróf Apponyi Albert, képviselő­házi elnök javaslata alapján, e nagy jelmlőségü bizott­ság tagjaiul, a vármegyénkbeli orsz. képviselők közül négyen választattak meg, t,. i. Farkas Balázs, Kállay Lipót Mandel Pál és Mezőssy Béla. — Dohány bevált Isi határidők Az idei dohá:iy termés beváltásának határidejét, a vármegyénk területén levő dohánybeváltó hivataloknál, a pén2Űgy/nínhzter a következőleg állapította m^g: NyiregyMzin január 2-tól, február 27-ig; fíakamazon január 2-tól február 28-ig; Kisvárdán január 2 tói február 28 ig ; Nyírbátorban január 2-tól február 24-ig. A vármegye alispánja az egye* dohánybeváltó i ívatalokhoz, a beváltás tartamára, pol­gári biztosokul a következőket nevezte ki: Nyíregyházára id. Mikeez Jánost, Rakamazra Szlreska Imrét, Kisvár­dára Jármy Eleket, Nyírbátorba Rutkay Elemért. — Nyilvános köszönet. Fogadják mind azok hálás köszönetemet, a kik kérésemre szívesek voltak egy árván maradt család nélkülözéseit enyhíteni, s nemeslelkü adományaikat hozzám beküldeni. Hozzám a következő összegek folytak be és lettek a családnak átadva: Gróf Dessewffy Marianna 50 frt, Semsey Lászlóné 10 frt, Gróf Dessewffy Dénes 50 frt, Gról Duisewfft/ Alajos 50 frt, Gróf Dessewffy Béla 50 frt, Báró Feilitzsch Berthold 10 frt, Semsey László 10 frt, Orosz Ogörgy 10 frt, Gróf Vay Tibor 25 frt, Gróf Vay Adám 10 frt, Vay István 5 frt, Gencsy Albert 10 frt, Molnár Gusztáv 2 frt 50 kr, Ssalánczy Bertalau 2 frt 50 kr. Vidovich László 1 frt, Péchy Gyula 2 frt 50 kr. összesen 298 frt, 50 kr. Kállay András. — Eljegyzés. Bohus Gusztáv máv. hivatalnok, C3. és kir. tartalékos hadnagy f. hó 19-én jegyet váitott kisasszonynyal, Pintér István helybeli tekin­télyes polgár kedves leányával. — Gyászrovat. A nyírbátori minorita társház tagjai mélyen szomorodott szívvel tudatják, hogy feled­hetetlen szeretett főnökük nagyontisztelendő Tamás Endre Marcell minorita rendű áldozópap, érdemesült gymn. ta­nár, házfőnök h. lelkész áldásos életének 63-ik, szerzetes­ségének 43 ik, áldozópapságának 39-ik évében a halotti szentségeknek ájtatos felvétele után az Úrban november hó 22-én este 3/ 410 órakor váratlanul elhunyt. A kedves haiott földi maradványai a boldog feltámrdás reményé­ben f. hó 24-én d. u. 3 órakor helyeztetnek örök nyu­galomra. Az engesztelő szent mise áldozal pedig f. hó 25-én d. e. 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Nyírbátor, 1901. november hó 23. R. In. S. P. Alólirottak mély fajdalomtól meglőrt szívvel tudat­juk a nagyszámú rokonság nevében is a legjobb férj­nek, apának, testvér, vő és sógornak Bodnár Ferencz városi tisztviselőnek folyó évi november ho 24-én esle 6 órakor eletének 43-ik, boldog házasságának 16-ik évé­ben tőrtént gyászos elhunytát. Földi maradványai folyó évi november hó 26 án délután 3 órakor fognak a róm. kath anyaszentegyház szertartásai szerint a nyirfa-utezai 12 számú gyászházból, a pazonyi-ulczai sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Ai engesztelő szent mise áldo­zat pedig folyo hó 27-én délelőtt 9 órakor fog lelke­üdvéért az egek Urának bemutatlalni. Nyíregyháza, 1901. évi november hó 25-én. Állás és béke poraira! Özv. Bodnár Ferenc?né szül. Mtcza Enilia, Bodnár Mariska, Bodnár Ferencz, Bodnár Irénke, mint gyermekei. Mácza András, mint após. Bodnár Gyula, Bodnár Lajos, {Bod­nár Borbála, mint teslvérek. Micza Rozália, Macza Amália, Edelényi Ilona, sógornői. Mácza Ferencz, Macza Endre, Mácza Béla, Korponai Kálmán, sógorai. Grünberger Adolf fájdalomtól telt szívvel jelenti ugy a saját, mint gyermekei; Mina, Ignácz, Laura, Irma, Juliska, Róza és Lijos, valamint az alulirt összes rokon­ság nevében, felejthetetlen neje, illetve anyjuk, anyósuk nagy anyjuk, testvérük, sógornőjük Grünberger Adolf né született Róth Johannának, élete 64-ik, boldog házas­ságának 44-ik évében folyó hó 25-én éjjeli 11 órakor rövid szenvedés ulán történt gyászos elhunytát. A draga megboldogult földi maradványai e hó 27-én szerdán délután Vi 3 órakor fognak a pazonyi-utcza 34. sz. gyászházból az izr. temetőben örök nyugalomra helyez­tetni. Nyíregyháza, 1901. november hó 26-án. Róth Dávid, Dr. Róth Jakab, RólhM irton, fivérek. Özv. Feld­messerné, özv. Bloch Benedekné, nővérek. Birkány Mária, Weisz Katalin, sógornők. Englünder Fülöp, sógor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom