Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

N T I B V 1 P & 11 Skarlát- és bizottság. Olyan rettenetesen nem magyar neve van enuek a — még rettenetesebb betegségnek : ivörheny'!: hogy mi még a nyíregyházi városi egémégflgyi bizottság mnlt szombati kirohanást sem tartjuk annyira rettenetesnek miszerint és hogy vörhenynek nevezzük a bajt. hs hogy ezt a kirohanást - szájtátva bamuljuk-e, gondolkodván: nevessüuk-e rajta, "így komolyabb ábrázattal forduljunk-e a történtek fele ?. Honv ez a nyavalya rettenetes, azt tudjuk ! Nem csak azért a kis koporsókért, amik készü uek és elfóldeltetnok; - és a kis fejfák és apró keresztek miatt, amik a mi temetőinket olyan borzalmassá teszik! Es - hogy remeuyöket vesztett szülök zokognak ott, az apro, kis, félhelyre szorult sírhalmok felett. De ennek a nyavalyának, életbeu maradt, örökké nyomorúlttul sinlódó alakjait is látjuk itt közöttünk! Ez a nyavalya évról-évre ráukjöu. Egyik évben kevesebb, "a másikban több gyermekáldozatot visz magával. Nem válogat! Urnák, parasztnak a fiát, láuyát viszi, elnyomorítja. És a többek között a gózfürdós^ a gimnáziumi pedelus és a közkórházi ellenőr családjában is történtek skarlát betegülések. Egyébb helyeken is, jómódú családoknál, ahol pedig egyébbként a nevelés és gondviselés minden nagy őrizete meg van. Ez az előzménye annak a jelentésnek, amit a vármegye főorvosa tett a vármegyéhez. Ez a jelentós igy szól: Tekintetes Mikecz János alispán urnák helyben. A l'olyo hú I-ső leiéről beérkezett, járványnyá fokozódható fertőző betegségekre vonatkozó kimutatások szerint Nyíregyháza városban ezen idő alatt a vörhenybe esett betegek száma tizennégygycl szaporodott. Ezen jelentésből nem világlik ugyan ki az, hogy a megbetegedettek közzül kik tartoznak a népiskolák, vagy a gimnáziumnak kötelekébe, de magán értesülésem szerint mind kettőben akadnak ilyenek. Ennek kiderítése czéljából bátor vagyok azon javaslatot tenni, miszerint méltóztassék akként intézkedni, hogy ezen homályos kérdés sürgősen tisztáztassék, miel tt a vörheny Nyíregyházán járványnyá fajulnék. Első sorban javaslom, miszerint ugy a népiskolák, valamint a gimnázium igazgatóilól jelentés kéressék ki arra nézve, hogy a legközelebbi napokban névszerint kik maradtak ki az iskola-látogatók közül. Ezeknek lakásán hatósagi orvosnak közbe jöttével vizsgálat ejtendő lenne meg azon czélból, hogy megállapítható legyen az, hogy a csaladban, vagy a szoros érintkezésben levő egy udvarban lakok között előfordult vörheny eset miatt, vagy miféle más okbol maradtak ki az előadásokról ? Ezen kimutatás rövid uton lenne bekivánandó, nehogy a szükségesnek mutatkozó óvintézkedések gyászolo családokat ringassanak el azon hitben, hogy a hatóság részéről minden mngtörlént. Igaz ugyan, hogy Nyíregyházán január 3-tól nov. Iö-ig 76 beteg közül csak 12 gyermek balt el, tehát csak Itt százalék es a Szenl-Mihaly községben uralgó vörheny járványban 56 közül 16 gyermek, teliát 30 szazalék pusztult el. ft-at De az is igaz, hogy nem vigasztalás a gyermekét elvesztett szülőknek az, hogy gyermeküket milyen százalékos halálozással végződő betegségben vesztették el, ha az pedig külőmben erélyes hatósági intézkedések mellett esetleg megmenthető lelt volna. Itthon levő családtagjaim a vőrhenyt régen átszenvedték, tehát családomat ezen veszély legkevésbbé sem fenyegeti. Önzés tehát nem vezet. A nyíregyházi ifjúságot ezen járványnyá fajulható betegség már annyira fenyegeti, miszerint fel kell vetni azon kérdést, hogy mi jobb? A tanulásában előhaladott vagy a meghalt gyermek? Ha a kesedelem nélkül megejtett vizsgálat azt derítené ki, hogy az iskolás gyermekek között, eltekintve a 3 promille megbetegülésiől, több vörheny eset merült fel, nem kellene az iskolák bezárásával késedelmeskedni. Igaz ugyan, hogy a legszigorúbban el van rendelve az, hogy olyan házból vagy családból, a hol heveny fertőző betegség állapíttatott meg, iskolába járni, nem szabad: de soha sem hallottam azt, hogy valaki, valahol, valamikor az e féle rendeletekn-k áthágása miatt megbirságoltatott volna. Az ilyen rendeleteknek a papiros kosárnál is rosszabb sorsuk van. Nézetem szerint vizsgálat tág

P-yát kell .képezni azon körülménynek, a melyet dr. Gara Leó karlársamtól hallottam, t. i. annak, hogy a nyíregyházi gimnáziumnak házi szolgája, a kinek" gyermeke vörhenyben feküdt, szabadon érintkezett a tanulókkal és szabadon hordotta fel a fűtésre szánt fái a lanosztályokba. De hallomásom szerint az is igaz, hogy az igazgató lanírüre körülményről értesülve, a hazi szolgát nem csak kitelepilt tte, hanem annak lakását ferlőzlelenittette is. Azt, hogy a tanulok közül, vagy azokkal egy udvarban lakó, tehát egymással szorosan érintkezhető egyének közül kik azok, a kiket a másokkal valu érintkezésben korlátozni kell, a sürgő en nvgejh ndő viz-gálát derítheti ki. Tisztelettel kérem az ügynek lehetőleg gyors elintézését. Nyíregyházán, l'JOl. november hó 21-én. Dr. Jósa Antlrás, vm. főorvos. E jelentés folyományaként Nyiregyháza város ez idő szerint való helyettes polgármestere a következő rendeletet kapta: Nyíregyháza város h. Polgármesterének! A vörheny betegség a városban az utóbbi időben rohamosan szaporodván, a jelentés beadásával egyidejűleg Nyiregyháza város h. polgármestere felhivatott, hogy a városban levő összes iskolákba egy-egy városi orvost azonnal küldjön ki, ott a tanítóktól a távollevő tanulók neveit megtudva, azonnal azok lakására elmenve, állapítsa meg, hogy az illető gyermek nem e vörheny beteg? vagy ugyan azon udvarban más lakók között fordul-e elő vörheny betegség ? s ily módon a vörhenyben szenvedő tankötelesek számát, annak megállapítása czéljából, hogy esetleg mely iskolák volnának bezárandók ? s a városi orvos-főnök által vezetett nyilvántartással való összehasonlítás után határozza meg, s eljárásáról 48 óra alatt jelentsen. Amennyiben továbbá állítólag a gimnáziumnál alkalmazott szolga családjában és a városi gőzfürdő bérlőjének családjában is fordultak elő vörheny esetek, alkalmas módon intézkedjék, hogy ezen helyeken a betegség elterjedésének gát vettessék. A helyettes polgármester urnák nem lehetett egyébb kötelessége, mint a felsőbb hatóság rendeletét, a rendelkezésére álló közegekkel, t. i. a három hatósági orvossal végrehajtatni. Konstatáljuk, hogy ez meg is történt. De nem tudjuk megérteni, hogy ennek a felsőbb hatósági rendeletuek, a végrehajtás után, hogy lehetett utja a városi közegészségügyi bizottsághoz, ebez a véleményező fórumhoz, amelynek a saját hatóságával szemben lehet véleménye, de a telsöbbhatóság és már teljesített rendeletét diskvalifikálnia nincs joga. telhető minden jelével elhalmoztam általam imádásig szeretett gyermekeimet, unokáimat. A bő uzsona vegén, Féler fiam, jelenlevő testvérei nevében is ékes szavakkal adta elő, hogy ók azt óhajtanak, miszerint édes anyjuk, szeretett gyermekei otthonában élje le hátralevő napjait . . . Eme kijelentes mcglepelt. Tudtam, hogy a gyermekek akkor szeretik anyjukat, ha tőlük távol él. Tudtam, hogy nincs szerencsétlenebb anya, mint aki gyermekeire szorul, azoktól várja falalját. Épen ezért tagadólag raztam fejemet és kijelentettem, hogy saját házamban, saját vagyonomból akarok addig élni, rnig az emberek sorsát intéző mindenható napjaimnak végét el nem hozza. — Fiaim sóhajtozni, leányaim könnyezni kezdtek •'tne kijelentésemre $ már bánni kezdtem, hogy gyermekeim meghívását oly ridegen visszautasítottam. Isinél Péter fiain szólalt meg, aki előadta, hogy a gyermekek még sokkal tartoznak edes anyjuknak, ama gondoskodási l, melylyel őket felnevelte. Oly szépen oly meggyőzően beszéli, hogy anyai szivem meglágyult a joságos szavak hallal Ura, de nem akartam egyenesen bevallani, hogy szándékomtól elállók és kcsz őrömmel megyek lukasukra, megosztom vagyonomat, megosztom örömük és bánalukat. — Péter csare vette a változást, sietett folytatni, hogy igazán boldogok akkor volnaiiak, ha forrón szeretett, nagyon lisztéit anyjuk az ő hajlékukban, az ő gondozásuk alatt ciné lo napjait. Ila sikerül erre anyjusat rávenni, gyermeki kölolessegütnek ismerik a szereteti anyat gyermeki szeretettel gondozni, tőlük telhetőleg kenyelemben tartani, mert tudják, hogy Isten is axon gyermeket áldja tn-g, aki szüleit tiszteli . . . A szép, meggyőző szavak nem tévesztették el halasukat. ígéretet tettem, hogy hizamat eladom, pénzemet kezemhez veszem, gyermekeim között szétosztom és hozzájuk megyek lakni, velük élek. Emez elhatározásom boldoggá tette gyemekeimet s én is boldognak éreztem azon édes tudás által magamat, hogy azokkal élhetek egy fcdel alatt, akiket oly nagyon, oly kimondhatatlanul szeretek. — Gyermekeim, menyeim, vőiin, unokáim csupa előzékenység, merő szerctetlel voltak irántam. Lesték gondolatomat, teljesítették minden kívánságomat. Igazi boldog voltam hajlékaikban. Mindez pedig csak addig lartolt, mig pénzemből tarlóit. Szétosztottam vagyonomat gyermekeim közölt. Ők urasan, könnyelműen éltek, de engein elhanyagoltak. Meg sem tudtam fogni eme nagy vallozás okát. Utóbb azonban megértettem, hogy a gyermekeim ajkáról elhangzott szép, biztató szavak nem azt tolmácsolták, amit éreztek. Nekik a vagyon kellelt. A vagyont könnyelműen elprédálták és engem, az anyát, a vagyontalant mellőztek, hidegen, majd durván bántak velem s csak az-rt, mert nem voit tőlem már mit várni. Egy hónapig egyik, más hónapban másik gyermekem tartott. A szűken mért falat panaszossá lett. Unokáim guny, elezelödés tárgyává alacsonyítottak s mindezt azért kellelt tűrnöm, mert elég balga voltam vagyonom.it idő előli szétosztani. Midőn elszegényedve, gyermekeimtől megvetve, nélkülöztem, az idegenek könyörületére szorulni nem akartim, nem volt más menedék, mint csalódottan, szivemben keserüseggel el.elve ide jutottam, ahol a nyomor lakik, ahol minden embert koldusnak tartanak, ahol nincs szeretet a szerencsétlenek számára . . . A két csalódott ezután megnyugodott sorsában és békén tűrte a megaláztatást, mely kórházba juttatta azokat, akik valaha kényelemben éltek, de gyermekeik áldozataivá leltek. Sipos Lajos. A „vörös posztó"-nak, meg a , bíká'-nak az ideje talán-talán elmúlt már. És — talán — dr. Jósa Andrásról, aki egy maga többet (de erről ne szóljunk) — de olyan igazán sokat tett Nyiregyháza város igazi érdekeiért, nem lehet elbinni azt (még talán a kenyér irigység sem hiszi), hogy nem jót akart Még is megtörtént azonban, hogy a városi közegészségügyi bizottság mult szombati ülésén nagyon is illetékes helyről „pandúr világ'-nak, meg „Bach korszakinak jellemezték a főorvosnak, illetőleg a vármegyének ezt a rendeletét. Egy bizonyos: nincs ebben a városban egyetlenegy ap.i vagy anya, aki a hatóságn k egy fenyegető, rettenetes betegség veszedelmével szemben való — ha még olyan messze menő intézkedéseit ís a legnagyobb hálával ne fogadná. igaz ez is: a városi hatósági orvosoknak hivatalos kötelességeket is kell teljesíteni, ha arra szükség van, mert az ő állásuk nem csak titulus, de vitulus is! (A titulus is ér valamit.) De a legbizonyosabban igaz az, hogy Nyiregyháza városa ne legyen az a „bika", amelyik „vörös posztó"-nak nézi a „vármegyét." Pedig a városi közegészségigyi bizottság szombati ülésén ez történt. Sajnáljuk, hogy a bizottság elnöke — legalább egy rendreutasító szóval — nem reparálta a dolgot. * * * A városi közegészségügyi bizottság jegyzőkönyvét itt közöljük. Jegyzőkönyv. Felvétetett Nyiregyházán a városnál az I90l-ik év november hó 23-án tartott közegészségügyi bizottsági ülés alkalmával. Jelenvoltak: Dr. Gara Leó orvos mint elnök, Májerszky Bjla h. polgármester, Dr. Trajtler Soma orvosfőnök, Dr. Konthy Gyula és Dr. Saáry Sándor városi orvosok, Görgey József, Sesztay János, Smitzer Ágoston, Prisztauka Lajos, Nandrásy D. Aurél, Dr. Kállay Rudolf, Török Gyula, Kertész Bertalan, Halász Mór, Stoller Ferencz, Fazekas János, Márton József. Dr. Gara Leó orvos mint elnök üdvözölvén a közegészségügyi bizottság jelenlevő tagjait — a gyűlést megnyitja. Dr. Trajtler Soma városi orvos-főnök — mint a közegészségügyi bizottság előadója szóval előterjeszti, hogy az I90l-ik évben november hó 22-éig vörheny betegülési eset 79 (hetvenkilencz) jelentetett be — s ő ez eseteket, melyben az illető ragályos beteg neve is előfordul a polgármesteri hivatalhoz rendesen elküldte s onnan azok az alispáni hivatalba küldetnek fel — s igy abból megállapitható, hogy a vörheny betegség városunkban csak is szórványosan s nem járványszerüleg lépett fel. Előadja továbbá, hogy a legutóbbi napokban egy néhány háznál lépeti fel a vörheny betegség, — ennek következtében az alispán ur ugy intézkedett, hogy ugy a gymnasium, mint a polgári és elemi iskolába beiratkozott, de betegség miatt távol levő tanulókat sürgősen össze íratta s azoknak a városi orvosok általi sürgős megvizsgálását elrendelte; — ez meg is tört-nt s kitűnt, hogy az iskolákból távol levő betegek közül a már bejelentette • ken kivül egy sem találtatott vörhenyben szenvedőnek. Miután a felsőbb hatóság ezen eljárása a városi orvosokkal szemben a legnagyobb bizalmatlanságot ' fejezi ki — s a polgárság nyugalmára zavarólag hat — indítványozza, — hogy a közegészségügyi bizottság ezen eljárás ellen tegyen óvást. Előadja továbbá, hogy a folyó év október hó l-sőtől e mai napig 33 (harminezhárom) vörheny betegedés történt — ebből is 16 (tizenhat) a város határába tartozó tanyákon fordult elő. Végül bejelenti, hogy az ez évben bejelentve volt vörheny betegülési esetek kőzzül 13 (tizenhárom) volt halálos s ezek is többnyire azért haltak el, meri mostoha anyagi viszonyaik miatt nem lettek kellően gondozva. Határozat. Tekintettel azon körülményre, hogy a folyó évben november hó 22-ikéig mindössze 79 vörheny betegülési eset lett bejelentve s a 79 esetből 13 voll halálos kimenetelű, tekintettel továbbá azon körülményre, hogy az iskolákból távollevő betegek közül a már bejelentetteken kivül egy sem találtatott vörhenyben szenvedőnek — annálfogva a közegészségügyi bizottság kimondja, hogy most még vörheny járvány nincs — s igy különös intézkedéseknek szüksége fenn nem forog s ebből kifolyólag az iskolák bezárását nem javasolja. Egyidejűleg kimondja a közegészségügyi bizottság hogy a felsőbb halóság ezen túl szigorú intézkedését, mely szerint e városi orvosok az iskolákból távollevő beteg tanulók megvizsgálása miatt az egyes magán házakhoz hivatalból kénytelenek voltak elmenni, nelvezteléssel veszi tudomásul. Kelt mint fent. Jegyzette: Dr. dara Leó, Moesz Béla, e. b. elnök. városi aljegyző. * * * Ugyan, ugyan !!