Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

o — A szegényügy. Nagyfontosságú kérdésnek a bevégezését teljesítette Nyiregyháza város képviselete a héten, megválasztva a városi szegényház gondnokát, megnyitva ezzel ezt a — sajnos — nagy jelentőségű közintézményünket. Mert a szegényügy minden reudezettállamban kiváló fontossággal bir s úgy az állam, mint a társadalomra bizonyos kótelessegeket ró. Ezek alól a kötelességek alól padig — egyebet nem tekintve — már a humánizmus szempontjából sem lehet kitérni; bár elkeli ismerni, hogy a szegényügy rendezése egyike a legnagyobb közgazdasági, közigazgatási és— tegyük hozzá — társadalmi feladatoknak. A legelső és legszükségesebb társadalmi feladatunk az lenne, hogy szüntessük meg az utczai, a nyilvános kéregetést Erre a czélra kellene igénybe vennünk a közigazgatási hatóságok támogatását. El kell törülni azt a régi szokást, hogy a községek a koldusoknak házalási engedélyt adnak. Azt, hogy a koldus házról-házra kéregessen, már közegészségügyi szempontból sem szabad tűrni; mert az a szurtos, piszkos koldus a ragályos betegségek legnagyobb mérvben való terjesztője. Ugyanis házról-házra járván, a fertőző betegségek csiráit széthordja, uem tekintve azt, hogy esetleg már a beteges, roszszul táplált ember maga is tele van nyavalyákkal. Amíg ott a pitvarban elimádkozza a „Miatyánk'-ot, ez idő alatt a gyermekek és házbeliek körülötte kénytelenek elmenni. A szegényügy javításának, rendezésének egyik sarkkövét a helybeli szegények mikénti ellátása képezi. És itt két fónehézség előtt állunk. Ez a két nehézség: a szükséges pénz előteremtése és a szervezet. A mai viszonyok kőzött, midón a pótadó és egyéb járulékok már ugy is a legvégsőig vannak fölcsigázva s mikor az előkészületben levő, avagy részben már megvalósított reformok terhei úgyis elég súlyosan nehezednek az adózó polgárok nyakába: akkor az valóban nagy föladat pénzt teremteni egy — bár humanisztikus, de materiálisztiku8 szempontból togva föl a dolgot — végre is improduktív kiadásra. Mert igaz, hogy az adóban egyszer s mindenkorra lerótt összeg által megszabadulnak a polgárok attól, hogy többször és apróbb öszszegekben legyenek kénytelenek alamizsnát nyújtani a szegényeknek, de — a teória szürke s a gyakorlat zöld — tényleg még is ugy van, hogy sokan szivesebben osztanak szét hetenkint egyszer harmincz krajczárt, mintsem, hogy évenkint egyszer öt forinttal több adót fizessenek. De hát tekintsünk el ettől. Végre is egy felől a kormány, melynek kötelessége, a szegényügyet megfelelő módon rendezni, meg fogja arra találni a kellő anyagi eszközöket és segélyforrásokat ; másfelől azok a polgárok, akik surdum, hogy a korsicai tömeggyilkos Napoleon egy kalap alá vonható a kis hun népből származó nagy Atillával, és hogy a kors nép épen ugy nem szerfpslne N poleon nélkül a világ történelemben, mint a hun nép Atilla nélkol. Mindkettő hó hömpö.yhöz — lavinához — hasonlítható. Ragaszkodom egyelőre a kunhalom-huDhalom elnevezésből, éa az V-ik századból származó edényből azon nésethet, hogy a geszterédi halmok vagy hunoknak, vagy az Atilla seregéhez tartozó gótoknak síremlékei. A geszterédi halmok ásatásának eredménye ment heti azon későbbi halomásatások folytán tévesnek bizonyult ason nézetet, kogy a szabolcsmegyei őshalmok mind hnnhalmok. A legfőbb oka ezen tévedésnek azonban az, hogy a halmok nem átlátszó üvegből vannak emelve. Az általam későbben átkutatott kilencz őshalom részint teljesen, részint csak részben voltak kifosztva, és vagy öisseretlen, vagy a Kr. előtti Il-ik évezredből, vagy a Kr. elótti I-só évezred első feléből, vagy a honfoglaláskori Idóból származnak. Hogy ezen halmok miktr lettek az ós időben kifosztva nem tudjuk ugyan, de tudjuk azt hogy Teodorik |ét fejedelem, a ki Aetim római vezérrel együtt a citalauni mezőn Atillával véres ütközetet vivott, a követketó rendeletet adta ki: .As arany igazságosan vétetik el a sírokból, hol tulajdonos többé nem létezik; sót a vétségnek egy neme haszontalanul hagyni azt a halottat rejtekében, a mivel aa élők élete fentartatik.' De ugy látásik, hogy kindkereiés czéljából a nagy sirhalmokat már az ötödik szárad előtt is jogosultan foistofatták. Erre vall a bajt FekeU halom is, mely basáakbta talán a legnagyobb é« legépebbnek látszó balom volt és a melyet két év elótt kutattunk fel több beti munkával. Ennek a htlomnak földtömegében egy iiarcus Auraliaa féle estist érmet találtunk, a ki Kr után 161tói 180-ig uralkodott. Ezen körülmény nem azt bizonyítja ugyan, hogy á balom M Aurelius uralkodnán k idejébenemeltetett IS Y 1 K V I D E K akarják a szegényügy rendezését, azok bizonyára e fontos érdek kielégítése végett a szükséges áldozatot, melyet sok tekintetben gyümölcsözőnek tekintenek, nein fogják sajnálni. Sokkal fontosabb az a nehézség, mely az adminisztráczió kérdésénél elénk bukkanik. A kérdés ez: kire terjedjen ki a szegényügy rendezése! Természetesen a szegényekre, az illető községek szegényeire. De kiket tekintslnk olyanoknak, akiket — egyéb gazdasági érdek sérelme nélkül — ily uton kell védeui. Munkaképtelen polgártársainkat mindenesetre. Azok, kik sem tőkével, sem munkaerővel nem rendelkeznek, azok az igazi szegények, akik rászorulnak a társadalom jótékonyságára, akik — minthogy semmit sem produkálnak, — igényt ugy sem tarthatnak egyébre, mint könyöradományokra. De hát van nagy része oly szegényeknek is, kik uem munkaképtelenek: ezek a munkaképes szegények. Azok, akik részint nem kapnak punkát, részint —ha kapnak is — olyat kapnak amiből nem élhetnek meg. Egy napszámos, a kinek kilencz élő gyermeke van, szegényebb, mint az a vak koldus, aki egyedül áll. Egy iparos segéd, ki szintéu nagy családdal bir, megint csak szegényebb, mint egy sánta koldus, akinek csak magának kell koldulnia. Ezeren és ezereu vannak olyanok, kik szegényebbek a koldusnál, mert a koldusra egy magára több jut, mint az ilyen ember nagyszámú családjának egy-egy tagjára. Az a nehéz föladat tehát miként helyezik el ezeket a még nem koldus, de ennél is szegényebb embereket a szegényügy keretében; — azokat, akik munkájuk mellett sem kapnak annyit, mint amennyi arra jut, aki nem dolgozbatik, akiknek munkaképessége nem ér annyit, mintha munkaképtelenek volnának. Mert itt nagy óvatosságra van szükség. A munkanélküliek elhelyezése tulajdonképpen nem is a községek föladata. Oda munkaközvetítő intézetek szükségesek ; s ezek vagy általánosak, melyek minden munkaágra kiterjednek, vagy speciálisak, melyek elkülönítetten csak egyes szakmákra terjednek ki. A munkanélküliség ügyének megoldása mindeuesetre nagy lépéssel vinné előre a szegény ügyet is. Sajnos Magyarország e tekintetben még nagyon hátra van, más kulturállamok (mint pl. Németország, Francziaország) mögött. De hova sorozzuk azokat, akiknek van munkájuk, de nagy családjuk mellett meg nem élhetnek csekély keresményükbőn Ez a kérdések kérdése. Ennek a kérdésnek s általában a szegényügynek a czélszerű megoldása sok-sok pénzt igényel. De bár erre az egyes községek mint ilyenek alig képesek, mégis mindenesetre égetően szükséges megszüntetni azt az állapotot, hog} pl. elszegényedett nyiregyházi polgároknak segélye a város részéről abból álljon, hogy egy rézlemezt kapjanak a nyakukba, azzal a majesztétikus engedélylyel, hogy pénteken be csupán csak azt hogy nem ó előtte, mert az éremnek a halomnak keletkezése elótt verve kellett lenni, a mikor még a halomnak gazdája meg sem született, hanem talán még hozzánk közelebb eső időben, tehát minden esetre akkor, a mikor már a kő és bronzkor* szakon régen túlhaladtak. A halmot több mint 20000 köbméter föld tömeg képezte, a mely körülmény ketségbe vonhatatlanul azt igazolja, hogy hatalmas nagy urnák, valószínűleg fejedelemnek képezte colos&ális sirhautját, mégpedig alkalmasint góth fejedelemnek. A Feketehalomnak közép magasságában egy oldalról behatoló aknára akadtunk, a mely a szétdúlt tölgyfa czölöpökkel körülvett egy tetemre vezetett, a hol az össze-vissza hányt hat méter mélységben f ekvő csontváz mellett egy kőpczös kifli alakú piczjny fülbevalónál egyebet nem találtunk. Nem erőltetett feltevés az, hogy ezen tetem áldozat volt, melyet a hatalmas urnák tiszteletére öltek le a temetés alkalmával. A nagy urnák oldalt fekvő ömekuczorodott megbolygatatlan.de teljesen szé'porlott c ontvázzát 13 méter mélységben találtuk meg töigyf* sirkimarában minden legkisebb sirmellékltt nélkül. Az óiiáii halom nem sánczárokból lett felhordva — a minek nyoma idaei — hanem a környékből lehá mozott főidből,a melyet aaroglyával paizszsal, vagy Isten tudja mivel hordottak össze. Annyi bizonyos ho^y ezer és ezer embernek mun kájába került. — Az is bizonyos hogy nem azért temetkezett el minden raalléklet nélkül, mert nem tellett, hanem azért, mert tudta, hogy azon esetben, ha kin csekkel temetkezik, sírját fal fogjik dúlni. Nem valószínűtlen azon feltevés, hogya Fekctekalom nagy O ztrogothának Kiivának, vagy valamely közeli utódjának hamvait fjdte, valamint az sem, hogy már Teodorik elótt is volt olyan rendelet, mely a síroknak kifosstását megengedte, mert különben a buji hatalmas ember is gazdagon temetkezett volna. Dr. Jósa András. szabad járniok a házakat és kérhetnek alamizsnát. Eunek a tarthatatlan állapotnak végét kell vetni s örömünkre szolgál, hogy városunk képviselőtestülete — megalkotván a városi szegényházat, átadta azt nemes és közszükséglet pótló rendeltetésének. Vái nicty.i bizottmáuyi tagok választása. Oklóber hó 29-én ment végbe a vármegye területén a bizoltmányi tayok választása. Az eredményt — az egy baji kerület kivételével, ahonnan jelentés még nem érkezett, a következőkben közöljük : Nyíregyházán I. kerületben: Kertész Bertalan, dr. Trajtler Soma, dr. Vietórisz József. II. kerületben : Bogár Lajos, dr. Rosenberg Emil, dr. Kovách Elek. III. kerületben: Martinyi József, dr. Prok Gyula, Siklósi István, Menyhért János. IV. kerületben: Kovács P. Pál, Pazár István. Eszenyi kerületben: Szabó József, Bálory Benjámin, Szabó Pál. Mándolci kerületben: Répászky István, Szikszay Sándor, Pelhő József, Makay Ferencz. K. -várdai kerületben: Dr. Vadász L'pót, Angyalosy Pál, Széli Mihály, Gyuricskó Ferencz, Bencs Mihály. F.-litkei kerületben: Simák János, Osváth Pál. T.-pálczai kerületben: Simay Frigyes, Krasznay Sándor, Hidegh József. tíyulaházi kerületben: Bedő Lajos, Kürlhy János, Vinczcffy Péter. Napkori kerületben: Erdólyi Farkas, Simák István, Jóba Báláz*. lhassi kerületben: Mezőssy Gusztáv, Majos Ferencz, Kis Lajos. Bogdányi kerületben: ifj. Szalánczy Ferencz, Erdélyi Imre, Adorján István. Kemecsei kerületben: Borbély Gáspár, Mikecz Pál, Géczy Ádám. . Szabolcsi kerületben: Engel János, Tóth Gyula, Kerülő Miklós, Horváth Gyula. T.-dobi kerületben: Papp János, Sarlay Dezső, Varga János. Polgári kerületben: Szent-Imrey Imre, Busa Ádám. Nyírbátori kerületben: Petróczy János, Balog Ferencz. Ralcamazi kerületben: Hubert Mihály, Szitlia Ferencz, Vereb Antal, Ckeh István. Szt. mihályi kerületben: Mészáros István, Kozelka Alajos, Kabay József, Löfcsik Pál, D. Gál András. T.-loki kerületben: Halmi Sándor, Papp Miklós, Borús Lajos. Mária-pócsi kerületben: Mikolay György, Gergelyfly Ödön, Horkovics Sándor. Nyir-adonyi kerületben: Lázár Gábor, Dankó Pál, Dessewffy Aurél. Geszterédi kerületben: Szabó Miklós, Csendes Mihály. Ujfehértói kerületben: ifj. Katz Sámuel, Aranyos József, Szunyoghy Imre. Nagy-kállói kerületben: Beretőy János, Scliurina Ltván, Béress Ferencz. L.-petri-i kerületben : Szalay Károly, Pelsőczy Mihály. Buji kerületben: Horváth Ferencz, Bithy Kálmán, Bácskái György, L. Kulcsár István. Pócs-petri-i kerületben: id. Som János, B iczuj János, dr. Szőke János. Dombrádi kerületben: Moravek Gusztáv, Papp László, Kürthy Ferencz. Nyir-baktai kerületben: Korchma Pál, Liptay Lajos, Kriston Sándor, Diószeghy Zoltán. Nyir-bélteki kerületben: Pruszka István, dr. Boldizsár Imre. » Nyir-madai kerületben: Péchy Béla, Krausz Mór, Bay Lajos. (A választás ellen Vay István óvást jelentett be.) Gyürei kerületben: Árokháti Béla, Erdőhegyi Ferencz, Sulyok Elek. A balkányi kerületben a választás az országos vásár miatt nem volt megtartható. A nyíregyházi paraszt ininta-gazdnsíg. Az országos gazdasági egyesület hivatalos közlönye, a .Köztelek", legutóbbi számában, szép illusztrációkkal, tanulságos és érdekes ismertetést közöl a nyiregyházi paraszt minta-gazdaságról. A czikket mi is közöljük a következőkben: Simapuszla Szabolcsvármegye Nyiregyháza városának 46593 kat. hold kiterjedésű határához tartozik, s attól mintegy 9 km. távolságra esik. A gazdasági termények értékesítésére piacza Nyiregyháza, amely különböző hivatalokkal, vasúti állomással bir. A minlagazdaság tulajdonosa SchuberPál (szülelelt 185G-ban) saját erejéből küzdötte fel magát oda, hogy 1897-ben képes volt 28000 korona áron birtokot vásárolni. Schubert Pál tulajdonát képezi még egy ház is Nyiregyházán 3000 korona értékben. A minlagazdaság létesítését a Szabolc>vármegyei gazdasági egyesület javaslata folytán a fóldmivelésúgyi miniszter ur őnagyméltósága 1898. november havában határozta el. A mintagazdaság felügyeletét Klár Sándor haszonbérlő vállalta magára. Üzemi riszonyolc. A birtok egy darabban fekszik, egész területe 39 kat. hold, amely területből szántó 30 kat. hold, rét 3 kat. hold, kert 2 kat. hold 800 G-öl, belsőség 3 kai. hold 800 • ö'. Az egész birtok fekvése sik, keveset hullámos, talaja termékeny világos homok. A birtokon talált épületek: 1 lakóház vályogból, fazsindely-tetővel, 1 istálló vályogból nádfedéllel, 1 sárfalu nádtetejü takarmány (pelyvás) kamra, 1 hasonló anyagból készült cselédház, 1 tengerigóré fából, sertés- és barom&ól. Minthogy a mintagazdaság növekedő állatlét-