Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

N Y R V 1 U H AlUmwItoU köxegtozBégügy. Abban a mindinkább erősödő mozgalomban melyet kormányunk, a társadalom támogatása mellett a magvar haza, a közügyek éa viazonyok talpraálliti**, ' fejlesztése én íölfirágoztatáaa érdekében indított, méltán helyet kell hogy foglaljon a magyar nép higieoiku* érdeke i*. Eleddig *em a törvényhozás, sem pedig maga az eUÓ aorban énltfkelt társadalom nem fordított erre az igazin életbevágó kérdésre annyi figyelmet,a menyit az megérdemel. Pedig köztudomáau • elUmert tény, hogy — fájdalom — a halandóéig é* az élethossza tekintetében roszazabbul állunk, mint a többi uyugoti á latnok a nélkül azonbau, hogy ennek a keserves helytélnek javítására kelló éa fokozott eróvel, odaadással s kitartás»al törekedtünk volna. Nem hiányoznak ugyan e tekintetbeu törvénye* intézkedéseink, de ezeknek mindekkoráig kéve* hasznát észleltük Mo*t azonban — bála éa elismeré* érette or*zágo* kormányunknak — felrirad az emberorvosokra is * felvirad a közegészségügynek is. Az állatorvosi szolgálatot már elóbb államosították s adUk olyan fizetéseket ennek a szolgálati ágnak, bogy bizony az ember orvosok méltán restelhették tudományuknak silányul tárcsa taksálását, mely sok helyütt egy konvenció* koc*i* fizetését is alig ütötte meg; inig másutt 40 filléres beteglátogatásokból s a községek nagy kínnal kivasalt 600—800 koronájából kellett megélniók azoknak, a kik az emberek gyógyításával és az általános közegészségügygyel foglalkoznak, vagyis a kik az emberi élet legdrágább javát, kincsét kezelik. Thalva, az ó kori bölcs, kérdeztetvén hogy kit tart ó boldognak, feleié: azt ki testére nézve egészséges, lelkére nézve pedig művelt ember. S ma, mit tart a világ legfóbb, legnagyobb jónak? Talán nem tévedek, ba azt állítom, hogy az ember testi egészségét és erejét Én legalább minduntalan azt hallottam, hogy legdrágább kincs az egészség, mert ha ez hiányzik, hasztalan akkor a hírnév,a méltóság és gazdagság; az ember nem találja bennök gyönyörűségét, a mit a magyar közmondás igy fejez ki: .Kelletlen ott a kincs, bol jó egészség nincs* — meg igy: ,BJbor, bársony vendégség — jobb egy napi egészség.* Egészség alatt értjük a test épségét, erejét, elevenségét, egyenes, rendes és üde magatartását é* mozgékonyságát; azt az állapotot, a midón nincs benue semmi fogyatkozás, gyöngeség, elbágyadás, vagy valami sérülés. Épp azért az egészséggel is ugy vagyunk, mint a boldogsággal, csak akkor tudjuk, érezzük, milyen drága kincs, amikor már elvesztettük. A „NYlRVllJÉK" TÁKÜZÁ Á. Anyám sírhalmáról !*) Anyám sírhalmáról E« a hervaJt róna! Hogy utolszor I.ittam Szakasztottam róla. Kóiuijruó szemekkel. Reszketi kctckkel . . . Síri nyugalmit tán Nem urartam czxel! f A róna gyökér* Melyen e a sírba* Illat nyelren mi ran Szirmaira inra 11 MUba kérJeiem, Nem beuél. nem máiról. . . . A Wlre Urasa jön. A f*lt*maJáeról. Kftráftzi árpádh-ui királyok ídeJéMI származó temetőről. A kariui határbao alAbb Mirky Elek, pár év óu Lug iiió urnák birtokán, a kftaségtól keietr* 2 kiloa«t*r. * Ltag-Ulo tanyától délntmotr* aiategy 300 I*p4*syi távolságra e*ó, * Vec c-kut laposát ayagotr*J ke Uraló aiatogy 20 ho duyi. éutkról délre oyu!ó 6-400 lép** tiouiQ I0O-1JO lépósiyi .r*l*s * környr•Mbói *ij-kn aé'.erajire kieaeikedó konok terfl etra ltOI. (tWi aratás tájba* as eke egy emben kopoayát veUU * (ól* ti a re Ai akkori torló Kílóp Je»4 Béháoy airt — ne* tolom bányát — foibiatott. A etoatváaak fogai kötöd »*áoay ea*«t (raik uláluttak, m*lj»k kötő: rgt— Ulváa. I'*t*f. 8»t. I.istia-íéle — birtokosba k«r«lt «a •unankbu óriatetik Ka.óp J *A jr egy w. La*aló téléi a **«.•(. aat«ua*ak kOlióit f*L A Uayal cjermekek állítólag több ily

M éraet htayt.k el "" klftl a«y ott talált k •fentet l* felkQ.4ö:t. aelr**k leirtsa Nagy GMS saicaalór aurut a kóvetketó : U^T —« Azért el is követnek az emberek mindent, hogy maguknak az állandó egészséget biztosítsák, vagy pedig az elvesztett erőt visszaszerezzék. Finom húsos ételekkel és vérszaporitó italokkal táplálkoznak; óvják magukat a meghűléstől; orvost vesznek igénybe, mihelyt egy kis változásuk van; fürdőre járnak, torna- és testedző egyesületeket alakitauak, hogy testi erejüket fejlesszék, izmaikat edzzék. Szóval élni és az élet gyöuyöreit, de inindeuek felett a természet gyönyörűségeit élvezni törekszik mindeu ember, a ki nem feledi el, hogy az élet mulandó, és hogy a nap terjesztette világosságot a sir örök sötétje fogja felváltani. llogy tehát a szemeinkkel élvezett, látott világosság elsötétedése lehetó későn következzék be: ösztönszerű óhajtás, vágya mindazokuak, kik az életet kedvesnek, becsesnek tartják s ennél fogva élni szeretnek. Mert lenni mindig jobb, miutnem lenni: eunélfogva arra törekedni, hogy életünk, lehetó bosszú legyen, egészen indokolt Kétszeresen indokolt főképp napjainkban, midón az életmód, a táplálék, az izgató italok, a kiciapongás, betegségek ezer nemei, a szegénység s másféle okok folyvást gyöngítik az ember testi szervezetét, rövidebbé teszik életét Már-már aonyira vagyunk, hogy szinte igazat kell adnunk Popé angol költőnek, a ki szerint „az élet most csak arra való, hogy az ember körülnézze magát és — meghaljon.* Feltétele pedig az életnek: hogy egészségesek legyünk. Ezért mindennek felett ugy az államnak, hatóságnak mint az egyeseknek is elsőrendű szoros kötelessége a jó közegészségügy megteremtésén munkálkodni, azt létesíteni, egész erővel és akarattal fóutartaui, biztosítani. Elég sajuos, hogy a létért való, a mindennapiért és az anyagiakért folytatott SZÍVÓS küzdelemben az emberiség nein juttat magának idót egészségének kímélésére, sem a jó közegészségügy feltételeinek megszerzésére. Minden meg és meg nem engedett eszözzel iparkodnak egy némelyek vagyont szerezni; a szegényebb sorsban született földműves, iparos rendkívüli muukásságot fejt ki, éjt-napot egygyé téve dolgozik és nélkülöz, csakhogy valamije legyen; életünk végességére nem gondolva igaztalaunk és kegyetlenek vagyunk önmagunk és mások irányában is, mintha cseleedeteinkról soba számolni nem kellene, szóval míg végüuket magunktól messzelevónek hisszük, míg szerveink és idegeink jók és ruganyosak addig mit sem törődünk annak feltételeivel. Fokozott örömmel kell azért fogadnunk és üdvözölnünk az országos kormánynak abbeli elhatározását, hogy a közegészségügyet s ebben az azt inuukálni, istápolni hivatott orvosokat, legközelebb államosítja, existenciájukat, mely a sikeres működés alapja biztosítja. Hisszük, bogy ez az üdvös reform, a nekünk oly auuyira drága és becses közegészségügyet — benne az emberi életet — konzerválni fogja nemcsak, de sót fejleszteni főképp ott, a hol eddig semmit, avagy nagyon kevés figyelmet fordítottak arra, hogy a lélek okossága: az élet iossza 5*3 ctoi, szélessége 3 Cm Anyaga bronz KgyenlA svára. E Alapján ráforrasztott Ktitztus alakkal, melynek bAruhájt van. Llbai nem látszanak. Kezei kereken es nem szögben haj a iak, r.rcza ovális, melyet egy domború egyenes vonal oszt ketté. A kereszt hátlapján egy kisebb kereszt. Énen kivQl felkQidotett egy tekercses végQ brocz hajgyúrQ (ttmérójd 3 c'm) a milyent ugyan ezen területen, de mátutt is találtam, még p dig mindég a fal me lett, a hol a csonton lá hi ó zöld roz-da nyom erős bizonyítéka annik, bogy fQ'.be valók, nem pedig hajgyúrük volUk. Ax általam Osmert esetekb -n — egy oldalon — két ilyen karika nem ta áltatott, tebát alig szolgálhatott hajtiocsnek ékitésére. 1891. okt. 1 én Okolicsányi Meryhért és (Obbek társaságibin Márky Elek földtulajdonos költségén ásatást rendeztünk éa néhány óra alatt egymástól 2 méternyi távolságban öt airt találtunk és tártuok fel. Kten ásatásról anntk idején a .Nyirvidék* hasábjain besiámol am. Az Osszea sirmellékiet két bronz karperectbó', me.yi-nck egyike két stembe néző kígyó fejben Tégzódótt és két fentemliteit fQ beváló karikából állott. Egy harmadikat, melyet még aratáskor találtak, Újhelyi Aladártól kaptam. A hatvanas évek végén pedig uiyaoezen tájról került egy feiaó végén sarokra nyíló belAI arca, ereklye Urtó brooi keresitnek egyik Meréaie gyűjteményQnkbe, me yen a kifeszített Krisztus bokáig éró. hoarzu ujju talárban vao ábrázolva, lábai kifrl< irányitvák. Trébelt mucki. A keresztnek hoosa 60, illetve 33 milim^ter. A •zárak 12—16 mii iméter szélesek. Iiyen bel/il Orea, sarokra nyiló ép brooz kereszt, melynek mindkét fele megvaa, a tisaa esalári boufogUláskori •irmeaórAI. a hoonan egy ép és egy tóredék kardot, 13 ép cter'pedényt Ór/Ook. került Qróf Pongrácz Jaoóoé *0I Gróf Djsstwffy Icabella urnó azives•égéból birtokombi A kereazt hotaz* 65. azéleasége 40 ma Aa ágak végei 18, tflvei 14 mm. aaélesek. At egye ne* karokkal kifeszített Kri<ztui ezeo 1« hoastn é a kéatAig cró ujakkal ellátoU 7 redAs rabiba vaa öliöitetve, lAbr.jei egymás mellett lefelé iráoyaloak. A fej felett, a láb alatt, valamiét a k«t kéifej alat egy-egy •leninek doaboraórfl aellképe. Kriiaiat feje kórQI kettó- glóna A aiiik fél d.rabon egy kettes glóriával ellátott azeat. boastu 6 redói rabábtn, törzsén egyaá*ra hajtott aagj kendA félébe burkolva. Libái nea látasaaak. Könyöke a testhez szorítva, alkarjai as elAre >1 g no feledkezzünk u kukoriczáról! Eljött az ősz. A gazda szalad ide-oda, nem tudja mi levő legyen, mert hát ugy van: hogy van egy kis szőlője, tuely ugyaucsak kívánja a leszűretelést, kivált mióta az időjárás esőre fordult mely bizonyára csak ártani tud a szőlőnek és nem használ. Van azonban eg. kis tengeri földje is hol ugyancsak zizeg már a megfakult levél, u czimerc már rég megszáradt, elhervadt már a csövek selyme is, szóval beéredt már a kukorieza, ideje hogy letörjük és haza hordjuk. Talan el is késtúnic mar vele, mert bizony a korán érő fajták már rég beértek s a mennyiben az éghajlati viszonyok itt nálunk sokkal kedvezőbbek, mint u tólúnk északra fekvő vidéken, egy cseppet sem siet a gazda, ha későn érő kukoriczá • jat — mint a mely &zept*mber végén illetve oktober elején beérik — letöri es biztonságba helyezi azaz haza hordja. A kukcft-icza lőrést vidékenkint több fele képpen eszközlik a gazdák. Kissobb gazdák a csöveket héjastol .etörik, kupaezokba rakjak, este pedig haza hordják s még az nap fosztják meg otthon. Neui mulaszthatom ül eléggé figyelmeztetni a kisgazdakat hogy a szedés ezen módjánál mindég csak annyit törjenek le, a mennyit ugyanaz nap este szomszédjai segítségével kényelmesen megfosztani tudnak. Igen, mert szamtalan eset bizonyitia, hogy a haza hordott kukorieza sokszor 2—3 nap halomba feküdt, milK'n kárát abban leli a gazda, hogy kukoriczaja megfülledt, megdoüosodik. Hogy az ilyen rosszul kezelt kukoriczat sem a vigécz sem a jószág nem kedveli, azt hiszem fölösleges említenem. Ott a hol nagyobb termés kilátásra van reménye a gazdáuak, igen okosan cselekszik, ha nagy uradalmak évek óta hasznait leszedési modjat alkalmazza s a uiely abban áll, hogy a aukoriczát a száron magan kifosztva csuhájából s igy tisztán hordja haza, fontos ezen szedéai mod mar azért is mert a kukorieza szár mely számos cselben telelesi takarmányul szolgál rideg állatoknak, sokkal értékesebb lennd. Van a kukorieza töiésnek még egy módja, melyet sok helyen hasznainak, tudniillik csuhástól letörik a tengerit, kisebb rakásokba rakják s olt mindjárt megfosztják csuhájától. Ha ezt követi a gazda, ügyeljen arra hogy a megfosztott tengeri rakások haza hordásig héjjal és szarral gondosan betakartassanak. Uármennyirc is beérodt a tengeri, a csöveket letörés utáu meg nem lehel mindjárt lemorzsolni, — mert a szemek uiég nem elég szárazak, — azokat felhasználásig bizonyos kezelésben kell rcszcsitenünk. Kisebb gazda termését koszorúkba fonja és uzt vagy eresz alatt vagy mas alkalmas szaraz, szellős helyen leiaggatja. Vagy azl leszi vele, hogy a padláson szélleregcti s olt tartja teljes kiszáradásig. Az eiső módja az ellevémek határozottan előnyósebb az utóbbinál a különöseft a kevésbé takaros gazdáknak ajánlható, kik nem törődve termésükkel sokszor fél uiéter magasan illetve vastagon hagyják a padláson heverni anélkül, hogy tavaszig egyszer ia megfordított tenyerekkel felfelé irányítva. A keresztnek mind a négy végén a túloldalihoz haBonló domború mellképek. A ki az archeologia napszámosainak aorába szegődött, megigényelheti azt, hogy ue csak lomgyOjtő zsibárus maradjon, hsnem gondolkodhassék is. Következtetéseket vonhattton le a leletekből, köszöuettel vegye, bi ezen következtetések illetékes szskférfiak által helyre igazittatnak. Ugy tudjuk, hogy a keleti byzanthi és a nyugoti római kereszteken a megfeszített J.*zus egymástól lényegesen eltérőleg van ábrátolva. A byzanthi kereszten Krisztus hosszú ujja bókáig érő öltönyben egymás mellett levA kQlön szeggel átütött lábatktl van fellOntetve, míg a nyugoti római kereszten meztelenül öa c upin ölét takarja lepel, lábai egymásra vannak fektetve óa a két láb egy szeggel átQtve. Szent István 1000 ik év márcz. 27-én kelt irattal IL Sylveater pápától nyerte az elAbb a lengyel fejede> lemnek szánt koronát és mint ezen pápának híve « nyugoti kereszténységet terjesztette a legnagyobb azigorra*. Azok tehát akiknek airjiban bizanti izlésO feszaletek t találnak, nem Szent I-tván alatt, vagy útion , hanem már elóbb lettek byzanthi hittérítők által a kereszténységnek meghódítva, még pedig a honfoglalás elölt, mert nem feltételechetA, bogy a pogány Árpái keresztény apostolként szerepelt volna. At eszlári honfoglaláskori temetőben talált jellesteles pogány magyar kard és a byzanthi ereklye tar'ó kereszt békében megfért egymásmelleit. A inai néppárt a vallát-iürelemben példát vehetne őseinktől. A karászi temetőben a csontvázak fogai között obu'usok találtattak, hogy a régi rómaiak fogalma szerint lefizethessék Cbaronnak a révpénst, hogy őket a Styz vizén át az alvilágba szállítsa. Eten szokás a görög nem egyesült éa kéaőbb egye sültté vált katholikus oláhoknál éa rathénoknál sok helyen még mai napig is fennáll. A karászi temetó fontos okmányt azolgillatott kezünkhöz, a mi azt bizoajitja, hogy őseink még Stt. Listló idejében aem háborgatták a meghódolt népeket vallásukban, szokásaikban. Azt, hogy a karászi airokban megbolygatottak dákok voltak, valóazinQvé teazi az obulusokon kivQl a kigyófejben végződő karpsrecz, mert ilyeneket főképpen Er*