Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

"TXXII. évfolyam. ~Pj % ií.. mm.40; szám, Nyíregyháza, 1901. október 6, IDÉK. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZA.BOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik: hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egésx évre 8 korona. Fii érre * . Negyed évre 2 „ A községi jegyifi é« tanító araknak egész érre caak BécT korona. Egr szám Ara 20 fillér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tdrgydban leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A. lap szellemi részét képező küldemények, a uerkeutő ciime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert keiektfil fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s ai illető költségére küldetnek mm. Hirdetési dijak: Minden eégyuer haeábezett pitit aer egyezer köiléae 10 fillér; tlbbszirl kSilés esetében S ftl. A nyllt-ttrl kösleménjek dija soronkiat 60 fillér! I Apró hirdetések 10 ssóig 40 11., minden további síé II fii. Vastag bétával siedett kétsxerenn uiait Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernát és Altalánea Tudéslté állal Budapesten, Haasenatein és Vofller irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn L Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, ai077—1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. A Járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróságoknak. Értesítem, hogy Vencsellő községhez tartozó Rózsás tanyán 1 drb. szarvasmarha lépfenében elhullott, s ez okból a fertőzött tanyán lévő ós ezen betegség iránt fogékony állatállomány 14 napi zár alá helyeztetetett. Nyíregyháza, 1901. szept. hó 28. Alispán helyett: Mkccz Dezső, főjegyző. 21156 — 1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy Tornyos-Pálcza községben a lépfene járványos jelleggel fellépett s ez okból] a fertőzött község ezen betegség iránt fogékony összes állatállománya, további intézkedésig zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1901. szeptember 29. Alispán helyett: Mikecz Dosző, főjegyző. 21263—1190' K. Szabolcsvármegye alispánjától. Érlesitem, hogy Nyíregyháza városhoz tartozó Alsó pázsit tanyán Vajda András kárára 1 drb. szarvasmarha lépfenében elhullott, s ez okból a fertőzött tanyán lévő és ezen betegség iránt fogékony állatállománya 14 napi zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1901. szeptember 29. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 21151 — 1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva folyó évi szeptember hó 11-én 20119. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy TiszaDob községhez tartozó Telek nevü legelőn lévő állatállományra lépfene miatt elrendelt zár f. évi szeptember hó 21-én feloldatott. Nyíregyháza, 1901. szeptember 29. Alispán helyeit: Mikez Dezső, főjegyző. A .NYIRV1DÉK" TÁR0ZÁJA. Az aradi tizenhárom. biv , S

ötét éjjel, gyászos éjjel; A hajnalt már alig váram. Csak kerülget, lopva repked, S mégse száll szememre álom. És mikor már azt hiszem, hogy Végre ott ül szempillámon : Előttem áll dicső arczczal Az aradi tizenhárom. Körülöttem, hogy megálltak, Arczaikról — óh csodálat! A szabadság égi fénye Kis szobámban szerte áradt. A nagy fénytől elvakulva Gyenge szemem összezárom ; D« felserkent ámultamból Az aradi tizenhárom. Mintha sirból jönne a hang ; Emel nehéz, hosszú vádat. Szinte, hogyha gondolok rá, Szemem most is könybe lábbad . „Vérünk omlott e szép honért, S ti vesztitek minden áron!" Igy^kezdé el mind egy szóval _ Az aradi tizenhárom. „Mért tüzelt fal mindnyájunkat A fenséges, a nagy eszme ? Óh mért látjuk azt az eszmét Sárba dobva, kárba veszve ?! Szabadságért, szép hazánkért Mért küzdöttünk száz csatákon ? Miért is élt, miért is halt Az aradi tizenhárom?" „Összejöttünk, felesküdtünk Szent szabadság zászlajára És hitünknek és szavunknak Mennyi élet volt az ára! Választás után. Végbementek a választások! Rendben éa csendben és bizonyára megfelelően ia, a „tiszta választás" jelszavának. Az eredmény nem lepett meg senkit. Sót ellenkezőleg. Előre látható volt ez az eredmény, mert megfelel az Szabolcsvármegye politikai múltjának. Szabolcsvármegye hat választó kerülete közül öt függetlenségi képviselőt küld a parlamentbe. Ugyan igy volt ez öt évvel ez előtt is, azzal a külömbséggel, hogy az egy kormánypárti képviselőt akkor Nyíregyháza városa választotta meg, most pedig a nyírbátori választó kerület; s a többi öt képviselő közül egy nem a függetlenségi, hanem az akkor még élő nemzeti párton volt ellenzéki képviselő. Az arány tehát nem változott: öt ellen egy! A magyar országgyűlés, illetőleg a magyar képviselőház képének jövendőbeli alakulására nézve azonban megfigyelésre érdemes jelenségeket vetett föl itt naluuk is a lezajlott képviselőválasztás. Tudniillik azt, hogy a közjogi ellentétek harczába erősen beleszólnak a gazdasági érdekek tungoztatói. Bár milyen túlhajtott, torz alakban akart is itt nálunk érvényesülni ez az irányzat, magának az iránynak, mondjuk elvnek vagy jelszónak fölszinre kerülése kétségtelen. A nyirbogdányi választó kerületben, a hirtelen fölállitott agrár-szocialista jelölt ellenében, a kerület régi képviselője, a maga tiszta közjogi Ott küzdött az egész nemzet S ott bukott a zsarnokságon! . . Véle vérzett, véle bukott Az aradi tizenhárom ..." „Most ha jönne az az ellen : Kiállnátok-é a sikra ? Állnátok-é bátran, midőn A harczmezőt vér borítja ? . . Kebletekben szolga-lélek ! Drága honunk a vásáron !!" Kiált villámló szemekkel Az aradi tizenhárom. Némán vártam, szólnak-e még ? Eltűntek ők, elhalt a hang ; Bús sírjukba visszatérve Ott nyugosznak ismét alant. De azt hiszem, visszajönnek, Minden perczen visszavárom : Fel fog rázni álmainkból Az aradi tizenhárom 1 Vietórlsz István. Hat év múlva. Özvegy Kék Gáborné caak az övéi körében ülte meg a hatvanadik névestéjét. A míg a férje élt, addig nagyon zajosak voltak az Amália esték, legtöbbször csak reggel értek végett s még akkor is visizatért egy-egy jókedvű vendég és ott húzatta az ablak alatt. Most csak az unokái fecsegtek körülette 8 ó olyan boldogan bólingatott a aok kérdésre. Jenő a leganyag-elvübb, a sok sütemény láttára aaatán tudakozódott, hogy mikor lesz ismét o'yan nagy nap. A piczi Margit nem törődve a többiekkel a szekrény malié húzódva emlézte mondókáját. Ő lépett elsőnek a nagymama elé, első tanulmányival s pösze kiejtéssel amint elmondta 4 soros felköasöntőjét, alig maradt rózsás arczán csókolatlan hely és az őröm könnyekből jutott egy pár csepp mindé* niknek. Még azt az egyet szerettem volna elérni, szélt elérzékenyülve a jó öreg, amint legidősebb fiát megcsókolta — hogy a te feleségedet is lássam, de ez az egy óhajom azt hiszem, hogy még a halálom óráját it megfogja nehezíteni. Bizony itt volna már az ideje. zászlóját nagy küzdelemmel tudta csak győzelemre vinni, A nyíregyházi választásnál pedig, bár milyen törpe minoritássá vedlett ugyan az úgynevezett „gazda-iparos"-párt, a tömeg közé kidobott jelszavak, talán épen azért, mert anynyira abszurdumok és lehetetlenek, félünk tőle hívőkre találnak. Sajnáljuk, hogy épen a vármegyei gazdasági-egyesület főtisztviselője, a gazdasági egyesületi titkár a hirdetője ezeknek a lehetetlen és kivihetetlen eszméknek. Annál is inkább sajnáljuk, mert — ismerve ót — elhisazük neki, hogy ő hisz ez eszmék igazságában éa kivihetóségében. Hogy az adót krumplival, búzával, csirkével, tojással lehessen fizetni. Ezt hirdeti és kívánja Simitska Endre gazdasági egyesületi titkár ur, Azután meg azt hirdeti, hogy 1000 korona évi jövedelmen alól ne legyen adóztatás; 1000 koronától 5000 koronáig pedig minden 100 korona évi jövedelem után 2 fillér. Uram Isten, hát lehetséges ez? Hogy akinek 5000 korona évi jövedelme van az évenkint 1 korona adót fizessen. Hiszen ha ez lehetséges lenne, minek hirdeti akkor Simitska titkár úr, hogy terményekben lehessen fizetni az adót? Ei fizetne akkor adót Nyíregyházán I Akiknek ő a krumplival való adófizetés theoriáját beadta: a gazdák és iparosok 10—20 kr. adót ha fizetnének. A többi kevesek pedig, akiknek több mint 5000 korona évi jövedelmük Ugy látszik agg legény akar maradni 1 Már caak a mama kedvéért is megtehetnéd. Jegyezték meg különkülön. Kék Elek dus szőke bajuszát igazgatva, egyik karjával átölelve édes anyját, gondolkodni látszott. Olyan ellenállhatlan erővel még nem hatott reá a sok kérés, mint most ez a pár *zó, hogy még a halálom óráját is megfogja nehezíteni. Mmdig el tudta terelni más tárgyra a beszedet, hogy majd ősszel, majd jövőre atb. Most azonban csak azt érezte, mennyit vétene az ellen akit ugy szeret, ha kérését nem teljesítené. Aztán kitudja csakugyan megéri-e a jövő évet az az áldott öreg. Nem-e már is azért gyengélkedik, mert nem aok vas hátra. Pár p«rcz müve volt ez csak és anélkül, hogy le vette volna karját, még jobban magáhez vonta a férfias hangon szólalt meg: Hát igazán akarja mama, hogy megnősüljek? Hogyne akarná, feleltek helyette a körül állók és a mama tekintetében is megvolt a válass. Máhos egy hétre meg lesz a lakadalmam. A kalapja után nyúlt és eltávozott. Sereges Hanóék a Füzfa-utezának csaknem a végén laktak. Csendes része az a városnak, mintha nem is tartoznék hozzá. A belső nyüzsgés nem hat oda, hanem a helyett a tanyai élet vigságai tisztán halhatók. Midőn a közeli földeken meg pendül a kasta, az aratók dala esténkint, amint az arany kalászos koazoruval bevonulnak a gazda udvarára. Egy-egy érczes kurjantás és a lágy furulya szó. Mentől közelebb ért Kék Elek ahhoz a zsindelyes fedelű házhoz, melyben valamikor gyakran megfordult, annál inkáb megszállta a habozás. Hat éve nem járt azon az utczán. Hat éve nem látta azt a lányt, akinek bocsánatát éa kezét ment kérői. Azt ia csak sejtette, hogy Ilona nem hült el egészen tőle és azért olyan zárkózott, mert a múltnak él. Meg akarja mutatni, hogy nem érdemelte meg a sértést, mert se nem „kaczér* se nem tmacska természetű." Ilyen forma kifejezések voltak azok, melyekkel azon a bál utáni reggelen illette. Es az egész egy franczia négyesből származott. A tűzoltók tAnna" bált rendeztek. Néhány nappal előtte — egy szerelmes nyári estve a kis lóczán kettecskén üldögéltek. Hallgatták a marok* verő lányok vig nótáit észrevétlenül eltelt az idó. A mama meg szólalt s Ilonának be kellett menni. Alig maradt annyi ideje, hogy megkérdezze, ami föltett