Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

N T i K T I D É K pénz vagv mis előny, de ax utóbbi esetben már asAkségea, hogy a választó tudtával történt légyen; axükséges, hogy ez világosan abból a colból történjék, hogy a válantó egy bizonyos jelöltre sx»?axxon, vagy Tilágosau abból a czél­ból, hogy a rilaaztó egy bizonyt* jelöltre ne szavazzon. Eltekintve attól, hogy ennek a bebixonyi tása éa pedig kétséget kizáró bebixonyitása mily nebéiaégekbe Ütközik — mikor a bizonyítékok mindegyike a válasxtiai ellenségeskedések folytán aggálvostá vilik — talán még megemlíteni •tin tanácsos, hogy a meg vesztegetésnek ezen alapformáján kivül hány rokona és sógora van, melyek büntethetők bajosan lesznek. A büotetótőr vény könyv sújtja azt is. a ki ai adott pénxt vagy előnyt eltogadja, tehát az uj tőrvénynél szigorúbb,s vájjon használt-e mégis! Ax etetés-itatis megállapitásihox szükséges, hogy a választásukat kitűző belügyminiszteri rendelet köxxététole és a válasxtás befejezte kőxti időben essék meg; hogy jogosult válasz­tókat és világosan azoo czélból dinom-dánomoz­Usaanak, hogy axokegy bixonyos jelöltre szavax­zanak, vagy más bixonyos jelöltre ne szavazzanak. lJ« meg vau engedve a .szükséges* ellátás és meg van engedve a választók .megvendégelése,* ha az valamely sxokásos alkalomkor és a szo­kásos vendéglátás határain belül történik. Tessék már most megállapítani, hogy meddig terjed a ax a szüksíges ellátás és mik a — magyarosan sxokásos — vendéglátás határai. A büutetótörvénykönyve részben is szigorúbb, mert exeket a nagyon tág kivételeket nem ismeri és mert ax időpontot sem szoritja szűkre Az eddigi jog tehát — a mely különben továbbra is érvényes — nagyobb szigora daczára nem szüntette meg a visszaéléseket. Ax nj törvény igénybevétele továbbá vesxélyes lesz a felekre nézve, mert igen uagy költséget fog okozni, tekintve, hogy az eljárat, nagyon körülményes, hogy budapesti meghatal­mazottat kell vallaui, hogy a bizonyítási eljárás Budapesten fog lefolyni, a mire egyébiráut a kérvénnyel egyidejűleg 3000 kor. biztosíték teendő letétbe. Vájjon fogják-e hát használni ezt a tör­vényt, mikor az egyszerűbbet, szigorúbbat és olcsóbbat eddig nem használták, vagy nem szerették használni? Mert hiszen a mi bíró­ságunkról, melynek oly tiszteletreméltó a füg­getlensége, csak nem lehet föltenni azt, hogy a mostani alkotmányos aerában szigorúbb szem­mel néxi ezeket az ügyeket, mint eddig 1 Érdekes anomáliák is állhatnak majd elő, mint pld. ha a választás érvénytelensége kér­désében lefolytatja az eljárást a kúria s esetleg U. 187* junius 13. Szítba Lajos, mint primárius diák kitűnteteseel maturaxolt Sz . . . . on, egy najry vidéki varosban ugyanakkor, a midőn Ligethy Ignácz földes ur Harab fiat, — miután az másodízben is megbukta az V-iket, a tanárok tanacsara hazavitte gazdaságúba gyakor­noknak, megjegyezvén a nagy világ előtt: .Urnák szüle­tett a kölyök, hadd élvezze uraíságát ide haza.' Hozzá is fogott élvexni, uraskodni, tombolni, való­ságot vetelyláraa lőn atyjának ax alig 18 éves iQu az Ati vagyon elpusztításában. Egyik darab föld a másik után vándorolt át a zsi.16 kézbe. Negy év múlva egy reggel arra az ese­ményre virradtak, hogy az utolsó darab föld felett is iMfütöttek a dobot. Végzett földbirtokosok leltek. A kiábrándulás hideg zuhanykent hatolt az öregre, bosaxantólag ai ifjúra. Pezsgő, champagnie, Irakk, kUkk és tánezosnók­bői leven szokva. nem tudott egy könnyen ex ártatlan • mulat«agon fenn hagyni. A fővár™ barátok egésx raja környezte a tapasz­talatlan. Tidcki ifjút; elhitettek vele, hogy a nap csak •1 véfvlle kél fel delejlengereből, ugyancsak ő miatta nyugwik le. hagyja itt a föld peremet, miután fejéről laesik véres koronsja. Sxepaég.ről annyit éa annyitxor beszeltek, hogy elvégre valóságos .Adonis*-nak köpülte magát. Persze, hogy ax agyond.csrres nagyon sokba került. De cz mái­ként nem mrhetetL Egy e»te egyetemi polgárokat, más mt r mmmlcri titkárokat, bmet máikor valóságot belső titkos lan.c-osokat mulatt .k be nrki. Etek a nagyúri barátok attán annyit ettrk. ittak. • rovására, hogy sok­aor minden könnyelmű* ge mellett is (áxott a számla faefyaolilesekor. Ma tudta volna ilyenkor, bogv legked­vesebb barátja I*. Suranka Gedeon egyetemi bailgato talonképpen foglalkozat nélküli faciér legény, grof Sertmarty Arnold ped.g eliflUőtt cmtmadia legény, s a többi ia ki kefekőt', ki • utakölő, ki sxoba.'estó, ki háxas­séffköívctitő stb. e féle jeles ember; bizonyosan esxre­léft volna. De a ktabranduUsnak lehetnek kellett lenoi. A dolog ugy történi, hogy ax édes apa — a ki mar alőbL. Ur ktsőn — ésxretert — a még mcgmonl­kastrlyi. « Ligethy. k eten réfi, bősxke fészkét mm«Wittroo megakarta tartani, t ,gy fiának a uepl. l-ew járuló uebpenxt el nem küldte, — a beívelt ka­pott kadves atyja tói egy nem kedves levelet, a radyb, u megállapitjaaz érvénytelenségetekkor a panaszos újra elóikexdheti ax egész eljárást a büntető biróságuál és pedig a kir. törvénysxéknél, a mely esetben ax első biróság más ténnyállást állapithat meg, mint a kúria. Reméljük axonban, hogy megmarad ex a törvény mumusnak, mert ax eddigi tapasxtalatok arra mutatnak, hogy hiábavaló a szigorú tör­vény, hiábavaló a fenyegetés, a visszaéléseket nem ezek fogják — mintegy kényszer eszköxök­kel — megsxüntetni, hanem csak a felvilágo sodottság és ax emberek tisztessége. Maradjon meg ex a törvény villámhárítónak, a mely magasra nyújtja az ujját, de a mely elvezeti a xivataroa levegő veszedelmeit. És ne üssön a menykó senkibe se! Axt pedig adja az Isten, hogy a kir. kúria nemrég megválasztott tanácsainak ne adjon munkát. Dr. 0. Z. A Luther-társaság Nyíregyházán! Az egyetemes ág. hitv. evang. egyház e név alalt alakult irodalmi társaságának közgyűlése a mull hétfőn ment végbe, a központi népiskola dísztermében. Vendé­geink a vasarnap délután Misko cz felől jövő vonattal erkeztek városunkba s a vasúti állomásnál a város és az ág. ev. egyház részéről szívélyes fogadtatásban része­sültek. A Luther-estély este 7 'I, órakor volt az ág. ev. templomban, melyet az erdeklődő közönség zsúfolásig megtöltöttt. Az egyházi ének (Eiős váiunk az Úristen) elhangzása után, Scholts Gusztáv budai lelkész mondott imát s utána Zsilinszky Mán ily államtitkár, elnök meg­nyitó beszédet. Horváth Stindor budapesti lelkész tartotta az ünnepi beszédet s azután a városi dalárda énekelt. Menyhárd Frigyes soproni lejkész felolvasása után, egy­házi ének fejezte be a magaszlos ünnepélyt. A Luther-társaság közgyűlése másnap hétfőn d. e. 10 órakor vette kezdetét, a központi népiskola dísz­termében. A közgyűlés lefolyásáról a következőket közöljük : Az ág. hitv. evangélikusok úgynevezett Luther­tarsai .ag.inak közgyűlését, melyen Zelenka Pál és dr. Baltik Frigyes püspökök is jelen voltak, delelőtt tiz órakor nyitotta meg Zsilinszky Mihály, a társaság elnöke, a következő bestéddel: Örömmel nyitom meg közgyűlésünket, mert egye­sületünk iránt immár általános az érdeklőd s és cz bizto­sítékul szolgál ügyünk további fejlődésere. A Luther-Tár­saság évről-évre keresi a módokat és eszközöket, melyek állal minél gyorsabban és hatékonyabban érheti el czél­ját, tudniillik az eg)házirotlalom fejlesztését, valamint a társaság által kiadott munkáknak minél szélesebb körben való terjesztését. Határozottan lendületes volt az utóbbi időben ügyünk. Esperességek targyaltak a Mől, hogy ne marad­janak kiadványaink raktáron. Hajdanában elődeink a reforuiáczió eszmei által lelkesültek. Merein állítani, liogy azokban a századokban a protestáns tudomány és iroda­lom virágoztatta fel a nemzeti irodalmat. Szerencsés hely­zetben vagyunk, mert a mi érdekeink nem ellenkeznek a haza érdekeivel. A magyar birodalom akkor virágzott fel, mikor egyházunknak jobb dolga volt. az atya szemrehányókig felhozza, hogy a nagy uri bará­tokat nem birja és nem is kívánja a drága Budapesten tartani, hanem keressenek magoknak azok az ingyenélő cs ivargók állást s abból éljenek és ne a te bőrödön fiam. Végűi azzal a kellemes meglepetéssel végezte leve­lét az atya: ,Te is fum nagy ur barátja id. révén igye­kezzél bejutni valami jó hivatalba, mert biz' én neked többé nem adhatok egy falatkát sem, mert a mi meg­maradt még a romlás után (érivén alatta az árverést) az a szegény kis húgodé, Irénkéé. Ha pedig nem ttIszik hivatal ulán látni, jöjj haza és élj itthon, mint mi szegényesen. — Ha ez sem tet­szik állj be vigécznek, könnyelmű vérednek megfelelő utazó-ügynöknek. — Isten velünk. Bandi úrfit e levélre a szédülés környékezte. Kél het óta elsőrendű szalioban lakolt, nagy lábon élt, két beti számláját ma este kellelt kicgyenliteni. Dc bah! egy jó gondolata jött. Ezek a barátok csinálták a számla legnagyobb numerusát, tehát kifizetteti valamelyikkel. Érthetően köszörűit egyel a torkán, miután a leve­lel eltette, ugyanakkor sajnálkozva jelentette, hogy a pénze csak holnapután erkezik meg. Legyen oly szíves grof ur kifizetni a számlál, szívességét csak kevés időre veszem igénybe! De grof S a ki máikor a midőn Bandi úrfinak lelt erszénye volt, oly szivesen fizette volna ki a számlát most az egyszer erszenyel honn felejtette. A többi is, ki más ruhában jelent meg, ki nem kapta még meg a havi gázsijáé, csakhogy nem volt kinek kifizetni. Vége is lett a kártya játéknak, vége a dinom­dánomnak Lassankint mind elillanlak, mint a kámfor, midőn elfelejtik bors köxé tenni. Utóvégre csak a két legrégibb, s leghívebbnek látszó barát, gróf S.rlinszky éa barő Sziranka maradi még otL Most lett teljes a kiábrándulás. Kedves Ligethy ur! u/y veszem észté — szólt a grof — hogy íz öregje meglagadla a további pénx­segelvt, legalább axt olvastam ki az imént arcxából. M-f. — monda Ban li úrfi lesujlólag. Es itt dicsé­n-i. re legyen mondva, egész őszintén kimondotta, hogy tönkre jutottak, nincs többé semmijök, csupán egy ősi kastélyok és kertjők maradt ax árverés ulán. Egyuzers­mmd a mrg kcvittel exelőtl dusgaxdag ifjú szánalmas arcxcxal kérte a ket mágnást, lennenek kegyesek neki valami jő állást szerezni. Tevékenységünk egyik fő résxét képezte alapszabá­lyaink módosítása. Nem lényegében, mert a czél s az eszközök maradtak a régiek, csak bővítettük őket a köz­kívánathoz kepest, hogy minél több módunk legyen esz­méink terjesztesére. Itt is alkalma lesz a társaságnak látni, hogy a bizottság, illetve igazgató választmány el­találta ax utat, melyet követni kell, s hogy az alapsza­bályok bővítésével csak munkánk nagyobb sikerére van kilátás. Azon reményben, hogy az előterjesztéshez hozzá­járulni méltóztatnak, a közgyűlést megnyitom. Zeleiika Pál püspök indítványozza, hogy a közgyűlés kitűnő elnöke iránt bizalmat, háláját és elismerését nem­csak szóval, de jegyxőkönyvileg is fejezze ki. A köz­gyűlés ez indítványhoz egyhangúlag hoxzájárult. ZtUinssky köszönettel fogadja a közgyűlés elisme­rését és ha tapasztalja, hogy nyilvános müködősén k hasznos ered menye lesz, kettőzött buzgósággal igyek.uk majd megfelelni kötelességének. ScMoltz Gusztáv napirend előtt jelenti, hogy Wíadár Emil zeniplénmegyei nagybirtokos kétszáz koronát tett le a Luther-társaság javára és belépett a társaság t igjai közzé. Tolvay jegyző a végrehajtó bizottság jelenlését olvasta fel. Dr. Boltik püspök ajánlja, hogy a Lulher-társaság tisztikarának buzgó működéséért jegyzőkönyvileg köszö­netet mondjon a gyűlés. A határozatot ily értelemben hozták meg. Zsilinszky az egyetemnek, kerületeknek és jóltevők­nek pái tfogásáról emlékezik meg. Mayer teologiai tanár párlolólag szólt azon indít­ványhoz, hogy a Luther-társaság németajkú tagjainak kívánságára fizessen elő az .Evang. Glocken* cximü lapra. Dr. Masznyik Endre egyrészről elvi jelentőségű dolognak tartja az indítványt, inely priczedenslehet.de másrészről képtelenségnek is. A Luther-társaság fftörek­vése az, hogy a magyar nemzeti érdekeket szolgálja. Ha ilyen preczedeuseket alkotunk, akkor előállhatnak majd később egyesek, hogy rendeljék meg a Liptó-Szent-Mikló­son megjelenő tót lapot is. Kötelességünk, hogy át legyünk hatva a magyar szellemtől, mert ez ugy az egyházra, mint a hazára egyaránt fontos. Majba Vilmos az .Ev. Glocken* megrendelése mellett szólal fel. Ily módon lehetne csak a németajkú tagok igényeit kielégíteni. Matemy Lajos csatlakozik Mayba ajánlatához, mert így ellenőrizhetjük csak az olvasmányokat. Stromp László Masznyik indítványát pártolja. Ha az egyik tagnak vau joga idegen nyelvű kiadványt kérni, joga lesz a másiknak is. önmagunk alatt vágjuk a fát. Adjunk tagjainknak minél több táplálékot. Ha lapokat akarunk segélyezni, áui adjunk szubvencziót azoknak,de a tagok helyett a társaság azokra külön ne fizessen elő. Menyhárd Frigyet szerint tévedés van a dologban. A Luther-társaság nem magyarosító társaság. A nép anyanyelvén adjuk a táplálékot. A saját lapjaink is sok külföldi hírt vesznek át, mégis olvassuk őket. Ne legyünk soviniszták. Baffay csatlakozik kollegáihoz és elismeri, hogy a mi társasagunk nem akai magyarosítani, de természete­sen oda törekszik, hogy a magyar szellem jusson diadalra benne, ö is különösnek tartja, hogy a társaság fizessen a tagok helyetL Zsilinszky Mihály elnök végre közvetítő indítványt tett. Nem helyesli ő se — úgymond — az idegen nyelvű lapra való előfizetést, hanein ajánlja, hogy adjunk szub­vencziót a .Glocken"-nek, az pedig bocsásson annyi lap­Mi-i-i ? A-állásl ? Mondogatták mindketten hebegve. Bárcsak magunknak tudnánk szerezni helyet valami jó mesternél. Me-e-eslernél? képedl Bandi urfl. Igen — mondák mindketten — mert jó tudni kedves Ligethy ur, hogy én nerri vagyok gróf, mondá Serlinszky, én sem vagyok báró — mondá Sziranka — Az én uradalmaim a hold­ban vannak — mondá kacz igva Serlinszky; Nos és az én majorjaim és pusztáim határosak az ön uradalmával— mondá Sziranka a hüleledező, felültetett urfl előtt. Akkor hát az .Aranysas'-ban hazudtak nekem az urak? Nem különben uram! kontráztak rá mindketten. De hát tulajdonképpen kicsodák az urak — kér Jé Ligethy. Ln Serlinszky faczér legény vagyok. Én pedig Sziranka csizmadia legény, Ezzel ott hagyták a jó barátot bucsutlanul, mint szt. Pál az oláhokat, — félvén a számla kiegyenlítésétől. III. Mint minden ambicziozus emberi, ugy Szilha Lajos barátunkat is erős akarata kiváló szorgalma olyan pályára vitte, a mely fényt, dicsőségei igért, a melyben fölfelé haladhatott. £i időtáji a pestvidéki törvényszéknek egyik nagyérdemű bírája volt. Éppen most löbb — valóban magas rangú és nem lalmi barátjával ugyanazon vendég fogadóban szállott meg, a hol kevéssel ezelőtt tanúi valának Bandi barátunk fizetés képtelenségének, illetve ebből származó zavarának. Midőn az új vendégek a társalgó terembe léptek, éppen akkor vezette le a .zahl-kellner* Bandi barátun­kat a csodálkozó főnök ur eltbe szobájából. Abban a pillanatban felismerték egymást, a jó régi barátok. Szotnoru viszontlátás I Fajdalmas pillanat! Eg föld külóinbscg. Egyik a fővárosi ócska élvczetkben kiélt, ax éjjeli dőxsölesekben kifáradt, ősssze aszott, sápadt arczu, fény­telen szemű öreg-ifju. A másik — a gondos nevelésben résxesüll, mér­tékletesen táplált, nyugodt kifejexésü, elegáns megjelenésű egésxséges ifju. Kedves Lajoskám! — mondá nyakába borulva — bocsáss meg, ha vétettem valaha ellen d, légy szíves, ments ki zavaromból. A kedves Lajoska, a lenézeit papfiu, a nagyralátó, a gőgös, a büszke most mindent feledve, csak a gon­datlan gyermekkori barátságot tekintve, — kifizette két heti számláját kerekszámban kétszázötven forintot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom