Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

I NTiRVIDEK Az egyik váltóra aztán alákaparitotta a nevét. — írja alá a másikat tanár ur, vigyük a takarékba, olt majd megmondják, hogy melyikünknek jobb az irása. — A ropogós szivar. A mikor az ember a trafikban izivart vasáról, el nem mulaszthatja, hogy meg ne ropogtassa a végét. Ht pattog a szivar, jó, ht nem reagál a nyomásra, rossz. £z az egyszerű kísérlet nagy veszedelme a közegészségnek, mert a visszautasított szivaron, a mely az ember kezenyomát viseli, vidáman tenyésznek a kii b«ciliusok. A jámbor halandó, a ki hét krajczárért biitánikát vásárol, nem is sejti, milyen jó Üzletet csinált, mert a szivarral együtt tízezer ritka fsj'a b<cil>us korlátlan tulajdonosa is lett, a mi nem megvetendő vagyon, ka meggoogoljuk, hogy a bakteriológiai intézetben mioden b&cillui egy koronájába van az államnak. A szivar járváayterjesztó tulajdonságát már régen fölfedeztek s a külföldön védekeznek is ellene. Ná unk ciak a gazdtgok immúnisak a dohány bacillusaitól, mert az ő mindennapi szivarjuk ezüstös aranyos burokban rejtőzködik a védve van a ropogtatás veszedelme ellen. A polgárság nagyrésze azonban a melynek csak trafikszivarra telik, mindeddig védtelen volt. Most egy hírforrás azt jelenti, hogy a dohányjövedék igazgatósága végre meghallgatta a higienikusok •Qrgetó kérését a legközelebb hasznos újítást csinál a trafik-szivar dolgában. A reform abból fog állani, hogy minden egyes szivar selyempapirosba lesz burkolva, a legolcsóbb szivaroknak pedig legalább a végére papiroskupakot húznak. Ez az újítás ugyan hasznára fog válni a közegészségnek, de valószínűleg megszünteti a román tikus trafik-szerelmet, a mely a közben szövődött, a míg az ifjú a szivarválogatás ürügye alatt addig-addig puhította a trabukkók végét, a mig meg nem lágyult a szép trafikos kisasszony szive is. — Kitűnő csemege szőllő, nagyobb mennyiségben eladó Mikecz János alispán urnái. — A debreczeni m. kir. bábaképezdében az 1901-iki téli tanfolyam folyó évi október hó 15 ikén kezdődik. A tanfolyam 5 hónapig tart és 20 frt vizsgadíjon kivQl díjmentes. Felvehetők 20 évet betöltött, de 40 évnél még nem idősebb, írni olvasni tudó nők. Felvételért az intézet igazgatóságához kell folyamodni s • kérvényhez keresztlevél, erkö:c>i, orvosi, esetleg szegénységi bizonyítvány melléklendő. Szegény tanulók ingyen lakást kaphatnak az intézetben, nem különben, ha szorgalmasak s jó előmenetelt tanúsítanak, pénzsegélyt is. A felvétel iránt a kérvények folyó évi októ ber 7 ig adandók be. — A tízes alkonya. A kék tízforintos bankjegy kimulá8Í utjarol a hivatalos lap e hó 4 iki száma közli a pénzügyminiszternek a tizes bankjegyek bevonására vonatkozó rendeletét és a hirdetést, amelyet az osztrákmagyar bank a huszonegy év óta forgalomban levó tiz forintos bankjegyek bevonásáról közzétett. Ez uóbbí így hangzik: A jelenleg forgalomban levó, 1880. év május hónap 1-ról keletkezett ausztrifi éitékü 10 forintos bankjegyek „behivatnak" és bevonatnak. E tekin tetben a m. kir. kormány és a birodalomi tanácsban képviselt királyságok és országok cs. kir. kormánya sz Osztrák-magyar bank fő- ós fiókintézetei 1903. évi feb ruár hónap 28-án fizetéskép és átváltás végett fogadják el. 1903. évi márczius hónap 1-tól augusztus hónap 31-éig ezeket a bankjegyeket az Osztrák-magyar bank budapesti és bécsi főintézetei ugyan még fizetéskép és átváltás végett, a többi bankintézetek azonban mái csak átváltás vegett fogadják el. 1903. évi szeptember hónap 1-tól kezdve a behívott, 1880. évi május hónsp 1-ről keletkezett ausztriai értékű 10 forintos bankjegye ket az Osztrák-magyar bank többé fizetéskép nem fogadja el, ugy hogy 1903 évi augusztus hónap 31-én e bank jegyek bevonásának utolsó határideje lejár. Ettől az időponttól kezdve e behívott bankjegyeket már csak az Osztrák-magyar bank budapesti és bécsi fóintézete átváltás végett fogadják cl, A fiókintézetek 1903. évi szeptember hónap 1-tól kezdve ily bankjegyeket csakis külön kérelemre, az Osztrák-magyar bank fótanácsánák engedélye folytán téritik meg. Ezen engedély kieszközlése végett a megtérítendő jegyek a fiókintézeteknél jegyzékkel nyújtandók be. 1903. évi augusztus hónap 31-ike után az Osztrák magyar bank öbbé nem köteles (alapszabályok 89. czikke), a behívott, 1880. évi május hónap 1-éról keletkezett|ausztriai értékű 10 forintos bankjegyeket beváltani vagy felcserélni. — Pénzküldemények a postán. A kereskedelemügyi miniscter 31,384|1901. számú rendelete folytán, 1901. évi október hó l-étől kezdve, csakis a magyar korona országaiba szóló postautalványokat lehet a belföldi rózsaszínű Űrlapon kiállítani; az Ausztriába, a megszállott tartományokba és általán a külföldre szóló postautalványok a nemzetközi Bárga szinU Űrlapokon áliitandók ki. 1901. évi október hó 1 étől kezdve az Ausztriába, a megszállott tartományokba és általán a külföldre szóló utalványokra tem elég csupán a rendetetési helyet ráirni, de múlhatatlanul tzükséges feljegyezni azt az országot is, melyben e helyiség van. — Szállítás a közös hadsereg részére. A kereskedelemügyi m. kir. minisztérium f é. 53442. sz. leiratával megküldte az alulirt kamarának a cs. és kir. közös hadsereg bőrből készítendő ruházati ós felszere lési 1902. évi szükségletének szállítására vonatkozó hirdetményt, melyből a következőket hozzuk az érdekeltek tudomására: A szállításban csak a magyar korona országainak területén lakó és az illető ipar gyakorlására iparhatóság! igazolványnyal jogosított mesterek vehetnek részt akár önállóan, akár mint valamely kisiparos szövetkezet tagjai. Azcn kisiparosok, kik a szállításban való résztvétel czéljából szövetkezetet alkotnak, kötelesek egy meghatalmazottat választani, ki az ajánlatot aláírja. A szövetkezet tagjainak, valamint az általuk választott meghatalmazottnál egy és ugyanazon kereskedelmi és iparkamara területén kell lakniok. Az aján lathoz, illetőleg a szállításban résztvevő iparosok névjegyzékéhez melléklendő az illető iparág önálló gyakorlására való jogosultságot tanúsító igazolvány, melyet •ly helyeken, hol iparhatóság van, e hatóságnál, — más helyeken pedig a községi elöljáróságnál kell beszerezni. Az ajánlati minta és a névjegyzék mintája a tájékozás és használat végett idecsatolt hirdetményben foglaltatik. Az egy koronás bélyeggel ellátott ajánlat alulirt kamarához f. é. október 31 én déli 12 óráig múlhatatlanul beküldendő, mert a később beérkezendő ajánlatok visszautasittatosk. Próbamint&k felmutatása és óvadék letétele nem kívántatik. A szállítandó menynyiség az ajánlatot telt iparosok közt lehetőleg 1902. évi január hóban fog szétosztatni s a megrendelt czikkek beszállítási helye és a beszállítás határideje ugyanez alkalommal fog közöltetni. A szállítandó czikkek össsmennyiségére és méretszerinti árára nézve a csatolt hirdetmény tüzetes felvilágosítást nyújt. Köonyü czipók szállítása csak oly ajánlattevőknek fog odaitéltetoi, kik ajánlatukban külön kijelentik, hogy ilynetrű lábbelit szállítani akarnak. Az odaítélt szállítást más személynek átengedui, akár díjért, akár díjtalanul tilos s ha meg történnek, ugy az illető cikkek nem fognak átvétetni. D;brecen, 1901. szept. 14. A kereskedelmi és iparkamara. — I. pótlék életbeléptetése az osztrák-magyar szerb-bolgár-iörök személyforgalmi díjszabáshoz. A m. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint a fenti forgalomban 1900. évi julius hó 1 tói érvényes személy és podgyász díjszabáshoz f. évi november hó l-jén az I. pótlék lép életbe, melybe többek között a m. kir. államvasutak és a cs. kir. szab. Kassa-oderbergi vasút magyar vonalai után beszedendő uj olcsóbb podgyász viteldíjak vétettek fel. Ezen pótlék példányai a m. kir. államvasutak díjszabás elárusító irodájában (Budapest, VI. Csengery utcza 33 sz. II. em.) busz fillérért kapható. Budapest, 1901. szeptember hó 13-án. Az igazgatóság. — Tottis és Kren 40 év óta fennálló, az egész országban a legjobb hírnévnek örvendő cég t. olvasóink figyelmébe ajánlja vászon és fehérnemű áruházát, valamint gyári raktárát a legmodernebb szőnyegekből, bútorszövetekből, függönyökből stb. Egyúttal a n. é. közön ség b. tudomására hozzuk, hogy e kiváló czég nagyobb megrendelések és menyasszonyi kelengyék vételénél direkt levélbeli megkeresésre megbízottját teljes mintacollekczióval saját költségére küldi birhova. Egy komllis-ló végküzdelmei. Nem volt ugyan a hires .Kincsem" ivadéka, s apját nem hivták „Talpra magyar"-nak avagy „Tokiódnak, a neve sem került azál lami ellenőrzés mellett hitelesen vezetett törzskönyvekbe, — hanem valahol a Dunántul látta meg először a fényes napvilágot, egy birtokos uri ember tágas istállójában. Megszületésekor féltő szőretettel nyalta körül az istálló legújabb reményét anyja: a hűséges Sárika, s a boldog tulajdonos egy hettel azután piros bársony szallagon édes szavú csengőt akasztott a vígan ugrándozó „Tapsi füles" nyakába. — Aztán nőtt a „Tapsi tules"; kedves nyerítéssel nyargalászta körül az istálló falát, s gyönge lábacskáival hűségesen elkísérte hosszú útjára a szerető mamát, a mikor a czifra parádés kocsis a három toporzékoló táltos mellé befogta Sárikát is ostorhegyesnek, s beszáguldottak a vármegye székvárosába. Ügy három esztendős korában aztán megvált gazdája kisleányától, a ki őt oly nagyon szerette, s a kinek kezecskéiből vihogva ropogtatta minden reggel a fehér ezukorkákat, — s bekerült egy roppant nagy istállóba, hol egy fiatal huszár gyerek vette gondozás alá. Csakhogy a vitéz ur nagyon uriasnak tartotta a „Tapsifüles" nevet, s a mi fiatal csikónk a legelső kirukkolásnál inár „Admirál" névre hallgatott. Eleintén bántotta ugyan a fülét, az éles trombitaszó, s föl-föl horkant a fegyverropogásra, lassanként azonban mégis hozzászokott s később fürge tánczlépésben járta végig a város lőutczáját, amikor közvetlen előtte a katona banda egy indulóra rázendített. Aztán ott is elmúlt öt év, s egy erős, őszi reggelen kissé megrongált tüdővel egy kisbirtokos ember ekéje elé került a „Bátor"-rá vedlett Admirál. A kemény zabszemekhez, s a jó gondozáshoz szokott Bátor eleintén csak huzla-vonta maga után a kettős ekét, meg a boronát, hanem egyszer, a mikor éppen hét esztendős szolgálati jubileumát tartotta, s elgondolkodva haladt a barázdák közölt, valahogy megbicsaklott az egyik első lába, s mire estére hazatért a széles szarvú ökrök, s tehenek közé, kikkel együtt tölté az éjt, már erősen sántított. Bizony egészen megrokkant szegény! Álmatlanul kinlódta át az éjszakát, s reggel felé már erősen köhögött is. Aztán pusztult napról-napra. Hiába kenték lábaira a drága patika-szert, hiába fektették minden este frissen szedett illatos sarjura, a megsértett láb egyre gyöngült s kinzó köhögése is egyre erősködött. Bánatos gazdája soká eltöprengett rajta, hogy vájjon mittevő legyen a szegény jószággal ? s hosszas vándorlás után igy került aztán hozzánk Nyíregyházára; minálunk beválik komflis-lónak ! Elébe fogták egy rozzant bárkának, s napi 8 vas ára szecskáért 2—3 forintot is keresett tulajdonosának a megrokkant „Kesely." Bánatosan bandukolt naponta ki az állomáshoz, s nagyokat nyögött szegény, mikor 5—6 emberrel igyekezett a városba befelé. A minap aztán végleg felmondta a további szolgálatot s egy úri ember utján, ki e szomorú jeleneteknek tanuja lenni kényszerült — értesültünk e hajdan szebb napokat látott csikó végküzdelmeiről. Lapunk barátja, ki egyutta[ panaszos s igy mondja el a történetet: Sötét, teljesen borús este volt, mikor a debreczeni vonattal Nyíregyházára érkeztem. Az indóház előtt egyetlen komflis ácsorgott s én kénytelen voltam igénybe venni, hogy jelenlegi tartózkodási helyemre, a szőllőbe kiérhessek. Az erdő alatti vámházig még csak eljutottunk valahogy, hanem ott aztán megrekedtünk. Hiába volt a szép szó, hasztalan jött mozgásba durva paraszt kezek alatt az ostor vastagabb nyele, szegény komflis-ló ledőlt az üt közepére s mire a vak sötétségben és hatalmas sárban hazaértem, talán már meg is döglőtt szegény. Tekintsünk el e rövidke történet tragikumától, s ez uton hívjuk fel a nemes várost az ellenőrzésre. Mert fiakkereseink gebéit s rozzant piszkos bárkáit csak kínlódással nézheti mindenki. Vagy talán a tervezett villamos vasút kiépítését nem kívánják bevárni az érzékeny szivű lovak? Osarnok. Vadász kalandok. H. L elbfiiélé«« nyomán. 1. Mikor a vadász napi fáradságát piheni, víg poharozás közben éleményeiról beszél, vannak kózót ük fájdalom sokan, kik a sulykot elhajítják, sok dolgokat beszélnek, mit józan észizel elhinni alig vagy éppen nem lehet. Az ilyen nagy mondás rendesen a szavahihető emberek rovására is felvetődik. Éppen nem csodálkoznám ha valaki az én szavaimban is — kérek hitelességem kétségen feiUl al — kételkednék. Az évet, napot, s órát mikor történt, emlékezetből megmondani nem tudom. Régen volt, még fiatal koromban, nap.ómban pontosan feljegyezve van, de sajuos nem hordhatom mindég magammal, azért becsánatot kérek ha előadásom nem leend szabatos, hitelességéről azonban kezeskedem. A bérezés Erdély egyik legkiesebb fekvésű falujában B. faluban birtokos voltam, szüleimet a forradalom elűzte hajlékukból s Magyarországon telepedtek meg. En is itt nevelkedtem, megszerettem a végtelen rónát, gulyáival, méneseivel, s délibábjaival, s éppen nem vágyom a fenyvesekben gazdag Erdély zeg zugos bérczei közzé. A mint mondom Erdélyi birtokos vo.tam egész a tagosításig. 500 hold földem volt, miből 150 hold kitUnő szántó, a többi egekbe nyúló mesés értékű szálas fenyves. A tagosítás alkalmával a mérnök birtokomat mind útnak mérte fel, s ma a mérnöki gonoszság miatt elmehetnék akár Gaetai királynak, B nevezhetném magamat földellen Ferencznek. Utolsó Erdélyben létemkor E—i határba kilovagolok agaraimmal, mert többre becsültem e uemzetüuk jellemével összeillő sportot, mint a pocsolya kerülgetést a dicsekvő nagy hangú fegyverrel a kézben, felpattan elóttem egy nyul, a hajrát elkiáltani rá sem értem, agaraim már a tapsifüles hátán voltak, a Szellő jobbról a Rtró balról fülön fogva vezették elém. Csodáskozásom szerfelett nagy volt, agaraim e természet ellenes viselkedése felett, azonban a magyarázatát megtaláltam. A tapsi füles éppen fiidzó félen volt, s jó nevelésű agaraim ezt felismerve, megkegyelmeztek életének, bár már szeptember elején voltunk, mikor vadász tilalom nincs. Ezen eljárásért agaraimat megdicsérve, visszatértem a faluba, s kocsisomnak parancsot adtam, hogy fogjon B eljöttem, hogy oda soha többé vissza ne térjek. II. Egyszer a Jász-Nagy Kun Szolnokmegyei agarász versenyen voltam kitűnő agaraimmal, biztosra vettem hogy a verseny dijat elhozom, de a sors sokszor keresztet von az ember számításán, s az irigység az emberi gyarlóság sok rossz napot szerez. Hattyú nevü agaram meg nóba sajnálta a lábát, melyre egy vigyázatlan ugrása következtében csont törést kapott, de oda adásom, melylyel ápoltam s a czélszerUan alkalmazott orvosszerek annyira helyre hozták, hogy győzelmében nem kételkedhettem. A szerfelett nagy ős agarászatra alkalmas, bár túlságosan hullámos, (nevezhetném buezkás) területen, a versenyre bocsátott agaram előtt a mint a nyul felugrott, agaram mindjárt vezetett, a nyul erős nyul volt/ a többi agár lemaradt valamint az ur lovasok is. a nyulat agaram folyton verte, s én lóháton a sarkában, a nyul már eszét vesztette, érezte hogy halálfia ha repülni nem tud. Megkoczkáztatta az utolsó ereje felhasználásával a szabadulást, vissza vágott csaknem szemben az elmaradt agarakra és ur lovasokra, a éppen midőn oda értem egyik mágnás barátom, kinek nevét kíméletből engedjék meg hogy elhalgassam, a hibás vezetés miatt egy tengeri töltésben megbotolva felbukott, B ugy rúgatta tele a szemem porral és földdel hogy majd meg vakultam. Természetes hogy ily körülmények közt nem láthattam melyik agár fogta meg a nyulat. Az irigységtől megvakított versenybírák pedig egy eséllyel a megyebeli agárnak ítélték a billikomot. U S Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye az időbeni főispánja a tanúm rá, hogy ez szórólszóra igy történt s való igaz! Jó barátom volt, halálát ma is siratom. Az még, hogy a dijat elhoznom nem sikerült hagyján, de szemem miatt orvosi gyógykezelésre szorultam. Jászberényben kellett pár napot vesztegelnem, leírhatatlan a mit szenvedtem, hogy a versenyben tovább részt nem vehettem. Hogy ott gyógyíttattam szemem, még szerencsém, mert kitűnő orvos gyógykezelt, az idevaló kontár doktorok kezén bizton megvakultam volna. Arról az elegántiáról a mivel a kezelő orvos úr háza bútorozva volt s az odaadásról, mivel gyógykezelt, ide való orvosnak és embernek, fogalma nincs, azért leirni megkísérlem. Hogy az elfogadó szoba, hol az arannyal dúsan kiczifrázott ruhában járó szolga a rendelő orvoshoz bejelentés u'án beengedett, az orvos ur (kár hogy neve emlékemből elmosódott) a mint beléptem üléssel kínált meg s felismerve, hogy szememnek van baja, egy rugót nyomtam meg s abban a pillanatban egy kis vert ezüst asztal rajta a legszebb velenczei kristály üvegből, a legjobban destillált vízzel telt mosdó edénynyel elibem gördült, s az orvos ur elébb egyik s aztán másik szememet kivéve, egyszerre mosta, tisztogatta, én pedig keservesen néztem utánna. Annyi szent ós igaz szemem azóta nem fájt. t Szent Antalra esküszöm ha velem nem történik alig hittem volna hogy igaz! Isten yeled fegyver, huszárnak vadászni csak lóhátról való. Hl. Ugy szép az élet, ha változatosság van benne. En hogy napjaim változatosabbá tegyem mindent mi élve-