Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-15 / 37. szám

fillért fitetett ki t társaiig •» elmúlt ÓTben. A bistosi. ti-i és járadékalapok a lefolyt Oileti évben korom C 982.698 87 fillérrel gyarapodtak. A« aktifák főösszege 1900. deciember 31 én korona 184 387.703 — fi ifrre rúgtak. Tőkebefektetések: korona 1.559 660 85 fiaer tagol kormány értékpipirjaiban. korona 471,481 43 fi'lér • s angolbank alapjaibao. kor. 364 297 36 fillér indiai ét gyarmati kormányok ériekeiben, korona 37 592018 43 fi lér idegen államok értékpapírjaiban, korona 10 617 40194 bllér va«u*i réatvéoyek. elióbbségek és garsn'áltak, korona 75 541.61207 fillér vasúti és egyéb kölc«önkötvényekbeu, korons 15,884.981.80 fillér a láriaság ingatlanaiban (esek között van a társaság budapesti háza), korona 5.034 023 44 fillér jeltAlogokban, koron* 14,887 536 »7 fillér a társaság kötvényeire nyújtott kA!c-önös*zegekben korona 1,15848881 tllér péaitAri késtleiben folyószámlán és korona 20.676194 77 fillér különböző értékekben. — A kéabeslthetlen és f»l«Js siállltmáuyok a vasúti üzletszabályzat 70. g-a értelmében nyilvános arveres utján d. e. 9 órakor az alább felsorolt állomások teheráru raktaraiban a következő napokon kerülnek eladásra, melyhez a t- közönség ezenuel megltivalik. Kolozsvár állomáson szeptember hó 17-én. Zagrab • Veszprém * Szatznár-Néineti « Eszék • Bekes-Csaba • Budapest Jozsefváros , Nagy-Várad • l'ozsony • üyőr • Miskolcz (Jöm. p. u. . Budapest ny. p. u. . Arad • Szabadka • Budapest dunapart , Debreczen • Szeged • Kassa • Pécs — A budapest-parisi tértljegyck érvényessége. A m. kir. áliamvasu'ak igazgatóságától veti erie.-üiea síerint a Dél-Nömetorszagon es az Ar.bergeu at erve i>yei>, ltu Japestról Parisba szóló tértije^yek további intézkedésig csak 30 Lapig érvényesek. Pinczi árak. SjIrrgyháza, l'JOl. évi szeptember bó 15-éü. A •rlrecyhúl tarménjcsarnoknal bojogyaott t«rm*ny ára.*» Buza 50 kgram 7.OO-tól 7.10-ig Kozs 50 • 595-tól 6 OO-ig. Árpa 50 • 5.40-tól 5.50-ig Zab 50 * 5.70-tői 5.80-ig. Tengeri 50 • 5.00-től 5.10-ig, Köles 50 * —.-tói —.-ig. Paszuj fehér 50 • —.-tói -.-ig Szesz literenkint 42 fillér adóval lkor. 47 Gaarnok, A jó l'ulusfak. Tikkasztó nyári este van. A poros országú cn izze.de arcíu munkások jönnek a mezóról Kapum elé i haladnak el. Jó kedvvel, vidám beszélgetés között U r nek basa. Szinte irigylem jó kedvöket. Őket látva és hallgatva viasza szállok gondolatban hozzátok én édes jú atyámfiai, c-öndea békességben éló falud híveim. Mikor e sorokat írom, érzem, hogy a lelkem lasián lassan kieme.kedik e poros városból, s hozzátok azáll. — OJa, hol a Libores folyó vize csendes c^obo Kásával összevegyül a parti füzek, éger és vizi tölgyek lombjainak altató suttogása. FQ embe cseng a pást oi fiu varátshangu tilinkójának szava, a falu aiép leány, i nak tiaita csengésű, edes bui szerelmi dtla. Kötöttetek vagyok, ép ugy mint ez előtt lu évvé

1. LeQlók meg«iokott helyemre a fonóba, mesélik nektek, nem IQndérfiak és leányokról, hanem a ti il lekről, li rólatok. Legyetek Odvóiölve általam i olvassátok el e ö ténetel £s ha elolvaatátok, gondoljatok reám, em ékeztétek meg rólam. • * Szokatlan, nem mindennapi zaj veri fel. A közsC get, a város iájától messze, a Ltborcz folyó pirtji, épült eme kisded helyiséget. Vájjon mi lehet enoek oka? Megkapjuk reá a feleletet, csak pillantsunk be fg) kevés időre a falunak u;y nevetett temylom uc/áj>ba Közvetlen ai menháza mellett, atembe egyma^al hitalma* két nagy portán nagy a sürgés, forgás. A falu két jómódú gazdájánál lakadalom k »/n Staliacii Jáaoa uram fit, a Mihály, ma fog őrök hú iget esküdni nagy Komáromi Ferenci uram egye lei' leányának Ziauikának. Nagyba készülnek mind a két atemköxti hátban a lagzihoz. Ai öreg K^márominé asszonyom kiakar tenni magáért. Hogy ia net 0 yan iakadalmst akar caapai egyetlen leányának, hogy megemlegesse aiegrn fala «st a napot, a Komiromi Zuiai lakadalma nipjá'. Hát még a vőegény hátnál . . . 0:t v»n c<«k igati sQrg**, forgás. M-rt bitony má»kor neai nagyon •tokták tejbe, vajba ÍQrösiteni as ételeket M ő. jó at ? ssokta mondani at öreg Staláncti. Urnák való at. 8c g#ny ember Arja meg savóval, krumplival, kásává', ug: less valamije. Ua atonban nem aaőrtAlődlk, tőt maga htngo • tatja Csak aaiAn fok jót készítsenek, gatdag lá»y' koiunk a háthot, adjak meg a módját. Hej — mert vén róka at ftreg, at volt k - «|r Al fogva. At IstM megáldotta At sok minden fó di j val A falu legjobb gardáinak egyike Migis ín yioo t-A-, panaszkodik. Síjnáija a falatot még ón magáttl I/. N Y l R V 1 r> ft K A fösvénység igati mintaképe. Aiután meg, mint minden fösvény ember — szívtelen is. Hiába is titkolja az öreg ebbeÜ hibáit, nagyon jól isneri őt már minden ember. Kerali is mindenki — a ki c-aU elkérd heti. Higy a fii M hály, a szomszéd Komáromi Zsutsit vesti feleségül, eit is' at ő mesterkedésének mondják. Bwtélik is aiéltibe hoamáb*. — N-m lesa azon a hátas tágon at I<ten áldása. Hi'ten Komáromi Zsuzsi nem szereti Szaláncti M hályt Mis auuak a stere'óje. É a fa unak i|.aca is van. Komáromi Z-uzsi csak a szülői erőltetése folytáu lesz a Staláncai fele-ege Pedig mennyit sirt már idáig is stegeny teremtés Hogy mondoga'ta": — N-rn lestek a Mihály f.lesége, hiszen jól tudják édesek, hogy kit szeretek. Vagy azé le-tek, vagy seokijé. Mindhasitalan. El volt at már végezve régen a két hát féifis között, hogy a gyermekeket össte kell házasítani. — 1 i? lest az jól, — mondogatta at öreg Komá romi. — Éu már öreg vaeyok. Hadd legyen hát helyettem gazda a háznál Mihály derék legény, ilyen vőre vau nekem szükségem — Csak egy kicsiuyt simább volna ez sz én legényem — szól erre közbe ravaszul az öreg Szaláncti — de az a baji, hogy olyau nehéz természete van, akár c«ak nekem, aiu'án meg nem is tud ugy fongui a fehér cseled körűi, mint teszem azt Pvpej János. — Na is legyen olyau olvadós természetű — dörö* közbe Komáromi uram — sokkal jobb, ha a férti ember keuiéoy szivü Az asszony nép lehet pityergő*, annak való az. Nem is az vóu itt a baj — szólal meg ismét a vén S/alánc i — hn^ra más. Tudja azt kelmed leendő nász uram, hogy a Z utt-i nem nagyon szíveli az éu Mihály fiiinat. M< rt hát His*.' tudja kigyelmed. K-tói félek én. — Csak ettől fél kelmed? No attól ne féljei. Nem olyan legénynek ueveltem én a leányomat, mint Popej János. — Jó is volna! Hummi jött ment ótott família pl lógóit az én kis szegénységemre. A lány Mihályé lesz, arról majd én felelek. líy folyt a b ?zéd oit benn a tiszta szobában a lakadalom uupjAnak delelóttjeben. A ház előtt pedig azalatt egy bánatos arczu, kisirt leány Uit. Ez a mennyasszony. 0 t ül egyedQl, elhagyatva. Seukijo, semmije. A szülei nem h»j(anak kérő, esdő szavára. A kit szeret, s a kie uem lehe: idepen földön, B>szniában katonáskodik. Kihez fordu

!jon? Ninc>, a ki meghillgassa ; nir.c a ki segítsen r»j a. Mit tegyen hál? Hogy szab du'jon meg e*tői i legénytől? Megvau! .... De nem .... Márt ölje magát u vízbe? Azért sem! Azért is é ni akar. É ni? . . D» milyen lesz ez az élet ? L^kölve, cdalácczolvr egy férfiúhoz, a kit nem szeret, a kit szive mélyéből gjQIöl, megvet. Nem ! Ezt nem éli tu

1. Arczát két tenyerébe rejive leroskad a padra ós sir keservesen. Ajkán panasz szó fakad: Istenem, istenem ! mit vetetettem én neked, hogy enuyire büutettt? Szegény, szegény, szerencsétlen leány ! O.t benn a házban ezalatt már keresik a menny asszonyt. Mi.y mgy az öröm mikor jönni látják akikert felel. Még tan rosszat is sej'ettek. Nem is állja meg szó né kQl cz anyja. — Hol késiéi annyi ideig? Ö.tözködj! Mindjárt itt vaunak érted. — M gjek édes. ne haragudjék. A kertben voltam Rizmanugot téptem. M_>g egy ptr szálra volt szükségem. — Lirn, iám mily gondos ez az én lányom — mondja erre az öreg Kotuárrmioé asszonyom, az édes anyja, a mellette a.ló egyik asszonynak. — Igenem, de boldog, is lesz ez a Mihály az éu lányommal. Ugy-e édes c-ibém? s ezzel megc irógatja leánya sö ét túba borult arczát. A l-ány pedig mindezt szó nélkül hallgatva szobájába siet, nehogy eszrevegyék a szemébet', ez alatt megjelsnt könyc-eppeket. A szobában ott várják már az öltöztetők, asszony rokonai, leánybarátoói. Fel is öltöztetik szépen, talpig fehérbe. Koszorú' is (esznek a fejére, szépet, fehéret, myrlhuiból fontalt S a mennyasszony mindezeket nímán űri. S.'m mivel sem törődik. Könnyet se hullat. Ugy áihtt, mini egy fehér, lelek nélküli VNSI ahk. Közbe megérkezik a nász nép. A szoba megtelik vendégekkel. Anuak rendje ég módja szerint megtörténik a kikérés. majd a kiadás. Minden a lehető legszebben megy végbe. A meunyassrony csendes, hallgatag, szinte Csodálni kezdik i nagy bátor magatarását. Végre jó a buc-uzis, mely u án iudulni kell a» Isten házába. Ezen is átesnek. 1 t sem történik semmi kQ'önös. A mennyssston^ illedelmesen elrúcsunk at éd« stoleitől, b csánato kér tőlok, ht valamikor vétett volna ellenök. Mtjd sorba kö tőn a rokonok, leánybará'néktól iameróíöktől. Et ia megvan. Indal a menet a temp'orabi. Künn at udvaron v at a etán már tolong a nép. Mindenki látni vágyik a vőlegenyr, a főkép a mennyaatsonyt. Alig tudnak eljutni a templomig, p;dig alig van 100 iépésnyire. Illvid es mégis mennyire hosszú ut es a ssegéuy rvennyasssonyoak. Eddig ciak birta. D> mi less most? A mint a templom ajtaján Átlépnek nagyot sóhajt a .jtatoun foha tkodik magában : .Istenem most adj • erő !• A templom is telve van báméss néppel. A menet lassan behúzódik s feláll a szent asztal körQl a templom pincrán. Közbe megszólal at orgona. Föl teng as ének: A hátéi a h ízások uiviben. Mely köttetik ai latén nevében. Egy pár személyt annyira rgyesit, Hegy ket testet egy lélek lelkesít. A ki ezt a bó léget megrontja, 4rra as Ür Laragjit kiontja, Mert vakmerőn ason kerrsatdl m#nt, A mi Isten és ember elótt tient. Az ének elhangzik. A szent asztalhoz lép ai egybis lelkésze. Megkezdődik a szertartás. Megszokott rendben testi föl a kérdéseket a házasulandók mindenikéhei a lelkipásztor. Mikor a leányra kerül a sor tőle is megkérdeti: — Szereted e ifjú leányió azt a férfiút, a kinek a keién vagy ? Néma csend. A lelkész a.thive, hogy a leái y a nagy izgatottság miatt nem hallotta jól a föitett kérdést, újból elismételi azt. Megint c*ak az a néma csend. A vóiegeny arcta sápadni, keze restkedni ketd. Az öröm »pák összenéznek, mintha kérdenék — mi tévők legyünk? — A násznép izgatottan topog, a hivők serege pedig vissza fojtott lélekzettel lesi, várja a tovább történendőket. — Dd édes leányom — szólt i»mét a lelkipásttor — hallottad-e a mit kérdettem tőled? Fe'olj! Csend Ismét csak rémes, siri csend. — Szereted-e ett a ferfiu', nekem fele'j, egyedol csak nekem ; A leáuy e szókra felveti éjsötél szemeit a lelkipásztorra a bátran, az egéss nép füle hallattára stól Nem szeretem. No bezzeg, lett erre nagy zaj és mozgolóáái. Szegény egyházfi alig tndta lecsöndesíteni a zugó tömeget. De végié mégis csak csönd lett. Es szól ismét a lelkipásztor: — Ha nem szereted, akarsz-e akkor a felesége lenni ? A mennyasszony e kérdés halNtára rátekint a két ketsegbe esett öröm apára s még van annyi lelki ereje, hogy kimondja e pár szót: — Igen, akarok Az eskü forma többi részét aztán már megszakítás nélkül mondja el a lelkipásztor után. Jő a megáldó ima 8 azzal vége a szertartásnak. Megiudul a menet kifelé egyenesen tartva a másik oldalon levő vőlegéuyház tájékára O.t már zeneszó fogadja. Kezdetét veszi a mulatság, majd az ebéd. Ebéd u'án táncz. Mindenkinek jókedve van. Mindenki mulat, táuczol. Csak a menny* aszouy szomorú. Tanczolui sem akar. Azt mondja, e> van fáradva. Mtjd később, még most pihenni akar. E közben eljő az este. Majd a vacsora Ezután megint csak táncz. Már a meunyasstony is tánezol, a mint illik, a vőlegényével, leendó urával. Ciapong a jó kedv. Még csak az örömapák is előkerülnek. Szeies jó kedvökben egymást ölelgetik, különösen nem bírni az öreg Szalánczi urammal. Vén róka, még itt is jól tudja játszani ravast politikáját. Cseug, bong a nóta. Húzta a czigány.Tánczra peidüinek a párok. Egyszer csak . . . . no . . no . . Mi as ? Mi történik? . . . Semmi, semmi . . Mondják azonnal . . A meuuyassziiny egy kicsit IOSSZUI lett . . . Csak olyan futó baj. Elszédült. Sokat tánczolt. . . Keveset pihen, azutáo jobban lesz. Mi>g a vőlegénye is megvigasztalódik. Nem is történt semmi komolyabb dolog, mint az, hogy a mennyaat* szouy erejét vesztve eszméletlenül a földre roskadt. Ugy emelték fel szegényt elájulva, eszméletlenül a földről. Ágyba fektették jó puha, vetett Agyba, a mennyaizszonyi ágyba. Ugy feküdt ott némán, mozdulatlanul, magáról semmit sem tudva másnap reggelig. Akkor aztán feleszmAlt, de esak átért, hogy iimét álomba merüljön. Három hónapig lebegett élet a halál között • csak az orvos s a megtört szivü édes anya gondos ApolAsá* uak kö-zönheté, hogy megmaradt ez életben. Mikor kikelt az ágyból, megfogyva, aápadtan, beesett szemmel, ugy nézett ki szegény, mintha koporsóból kelt von ki. Hogy mi történt vele, arról nem tudott semmit. Lassan magához jött. Nnpról-napra pirulni kezdett iz arezt. Később vissza nyerte előbbi szép tett alkatát is. A régi lett. Ekkor attáu meg mondottak neki mindent. Már tkkor nem féltet'ék, mert a törvén? elválaittotia attól a férfiutói, kivel szerelem nélkül, erőszakkal eakQdölt hfliéget. • • Tudni szeretnétek, mi történt Z uzsával későbbet? Azt is megmondom még nektek, hogy bdfejetsem a mesémet Férjhez ment Azé lett, ki u'án eped'. I'opej János, két év múlva elő került Boszniából. Megkérte. Oda adták neki. £1 ma Komáromi Z-uzsa a legboldogabb asszony a világon. Bán Lajos. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÖBA ELEK. . . « t - eu. . 18-án. . 18-án. , . 19-én. . 19-én. , 20-án. . 20-án. . 24-én. . , 24-én. , . 2 l-én. . 2l-én. . . 25-én. . , 25-én. . 26-án. . , 26-án. . 27-én. . 27-én. . 30-án.