Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

A néptanítók működése. A tanitók nemzetünk jólétének előmozdítását czélzó eszmék szolgálatában állanak. Ez eBzmék é tető ereje mellett küzdik ki a szellemi felvilágosodást a jelölik ki az utat a népnek boldogulásához. Ezért fáradozni, ezért munkálkodni, kétségtelenül a legszebb, a legnemesebb feladat. Ily magasztos czél megvalósítására irányuló mnnkájuknak van is sikere. S e siker nyújthat nekik lelkiismereti megnyugvást arra nézve, hogy tehetségóktól telhetőleg megteszik mindazt, a mit a felnövő nemzedék jövő boldogulása érdekében megtehetnek. Éa még ia mit tapasztalunk? Azt, I ogy a társadalom különböző rétegei között még ma ia sokan vannak olyanok, ki* ez n áldásos működés mellett, a tanitók sorsa iránt érzéketlenek, kicsinylőleg nézik, kevésbe veszik munkájokat. Azt tartják, hogy keveset dolgoznak, kényelmesen élnek s még is nagy javadalmazást kivánnak; bár az évnek csak felét töltik munkával, hat hónapon át pedig tétlenül élnek. íme a tévhitben levők és hamis felfogású emberek részéről ez a jutalma azoknak, kik a műveltséget terjesztik és a kiktől az illetők maguk ia értelmi képzettségük alapját, műveltaégük biztositékát nyerték. Ezen indokolatlan okoskodással szemben lássuk röviden mit tesznek a néptanítók, mily munkát végeznek és mily tevékenységet fejtenek ki a társadalmi életben. Az iskola tiz hónapon át leköti a t.initót, ez időben a tanitási napok alatt 5—6 órán át lelket, testet egyaránt emésztő oly munkát végez, mely a legerősebb szervezetet is kimeríti. A felmaradt szabad időt némi pihenés mellett a következő na

t> előkészületeire forditja, szóval azon napokon a tanitót majdnem teljesen az iskoia veszi igénybe. A közbeeső szünetek alatt családi ügyeinek rendezése mellett foglalkozik önképzésével, faiskola kezeléssel, legtöbb mébévzettei, Sjk helyen ismétlő és ipariskolai tanítással s hogy tisztességes megélhetését némileg biztosítsa, ha alkalma van magánórák adásával. Ezok mellett az egyesületi működés is idót kiván tőle s mindezekkel mi másnak hoz áldozatot miut közvetve az iskolának, a népnevelés, a népoktatásügy fejlesztésének. Az itt felsoroltakon kivül társadalmi életünkben a közjóra irányuló és a szellemi tökéletesedést szolgáló erkölcsi tényezők, mint például olvasókörök, daltársulatok, népkönyvtárak, tűzoltó intézmények, itjusági egyletek stb. kiknek a közreműködését veszik igénybe első sorban — a néptanítókét. Egyházi, iskolai, községi hatóságok, hány éa hány esetben jutnak oly helyzetbe, hogy alkalomszerű Írásbeli munkálatok elvégzésére, kiküldetésekre, vagy bizottsági gyűlések jegyzőkönyveinek vezetésére, kit szoktak rendszerint alkalmazni — a néptanítót. Ha a gazdaság egyes ágainak okszerű kezelését, mint a fateuyésztés, szólószet, borászat, tejgazdaság, selyemhernyó tenyésztés, terjeszteni a néppel megkedveltetni akarják, kiket tartanak ezekre legalkalmasabbnak s tényleg kiket alkalmaznak — a néptauitókat. Ez igy van, tapasztaljuk ezt falukban úgy, mint városokbau. Bőven kijut ezen foglalkozásokból — sokszor díjazás nélkül — csaknem minden néptanítónak. Ennélfogva nem lehet jogosan mondani, hogy keveset dolgoznak a tanitók. Ily foglalkozás a különböző irányban kifejtett működés mellett lehetetlen kényelmes életet élniök. S mindezek fejében ha 600 korona fizetésüknek államsegéllyel 800 koronára való kiegészítését kérik; talán működési idejükre, vagy megélhetési viszonyaikra való tekintettel esetleg 100 korona fizetés emelést kérnek, a legnagyobb igazságtalanság őket azzal vádolni, hogy nagy javadalmazást kívánnak Az ily vélemény, vagy felfogás csak is az esetben lenne indokolt az illetők részéről, ha olj társadalmi osztályt tudnának megnevezni, melynek működését és működése értékének munkabérét, a tanítókéval párhuzamba állithatnák. Merész állításaikat azonban ezzel nem indokolhatják. Hisz a mellett hogy nekik jut osztályrészül legdrágább kincsünket, gyermekeinket Istennek és hazának nevelni, oktatni, a társadalom különböző irányn érdekeinek fejlesztésére ia igénybe vesszük szolgálataikat Azért ba folytonos nélW Y í H V 1 O K Ii külözéasel s önmegtagadással küzdő pályájukon munkájuk méltó anyagi jutalmát kívánják, gondoljunk mindig magasztos, de ép oly terhes kötelességeikre. S ne feledjük azt, hogy ezen kötelességek lelkiismeretes teljesítése nem annyira kényelmes, mint inkább anyagi gondoktól ment nyugodt életet kiván. És végre valahára tekintsünk el már azon üre- phrásisoktól, hogy a tanitó, munkájának sikeres betöltésében lelje boldogságát; hogy a jól végzett munka nemes öntudata legyen édes jutalma. Mert ha bár minden tanitó elengedhetlen kellékének kell ugyan lenni az idealizmusnak, mivel az ndja meg munkája valódi értékét; de hiába szónokolunk idealizmusról ott; hol üres a kamara, nélkülöz a család. Ne kicsinyeljük tehát a néptanítók működését, hanem inkább ismerjük el mindannyian, hogy anyagi ellátásuk nincs arányban a tanítói működés fontosságával, az ezen állásra szükséges elókészültség feltételeivel. Utca nevek. Tisztelettel meghívom a kedves olvasót egy szellem idéző szeánszra. A médium magam leszek. C.end;t kérek az ülés megkezdődött. Nézzeaek mereven m;guk ele a sötétbe. LVjik ott a feketeségbeu egy varos körvonalait? A háztető tömegeken fehér pontok vannak elszórva. A kémények. Néhol fák emelkednek a c-illagtalau eg felé, néhol tornyok. Köröskörül tömör tötét. A & ott Siabadka. A fekete házak közül fos-f>reszkáló foltok emelkednek a maga>ba. Felénk közelítenek . . . szellem alakok. Önöket a fe.eiem borzongatja meg a rejtelmes látományra ? Ne feljenek ! Az ég derengeni kezd. Litják elől azt az egyenes tartású pánczélinge* alakot? Azt a vállas férfiút, sas tollas üv. ggel? Az Iluuyady Jáuos. Hát azt a nagy hzüI á u kumoly fifiut? Az Wesselényi. Az a honvédórzM'.i. z i ruhás pen-piit Damj .nich, a martir. Az égeti piru -febéi-zöld színben dereng az od fénye. A fpiriiisz'a ülések vi ágos*ága. A* aiükok egymá u án ltbegnek elő. Petífi, Kossuth, Bam, Eövö-. Hallom, hjgy suttogj ik önök áhítattal a nagy neveket, a miut megismerik sz alakoka'. Egyet lobban az cg világossága a uán vaksötét let-z köröskörül. Tünlmet kérek miudjárt látunk újra Vi.Umit. Hitalmas, nagyváros palota tömegei lüuuek fel a sötétben. Óriási gátak között folyó viz hömpölyög mellette. A viien nth z slrppek inognak. A hajólámpások féi ye fáradtan furakodik az éjszakába, mint a csillagok reszkető nézése a ködbe. Ez itt Szeged. Szellemek libbennek elő a városból A tiszai szél imbolj; atja őket a mint át suhannak a viz fölött. E ól jön Mátyás kiwüy ssztrál alakja, mellette a hétvezér, ott van a nacvkürtű Lehel. Kor s/erint lözelitenek Dubó, Bethlen. Kisfaludy. Sokan, sokan jönnek utánuk azokból a kiknek a neve legkedvesebb muzsikája a magyar fü'nek. Hopp! Szélroham a Tisza felől. A szellemek elünnek, a hajólámpások kialusznak. A lelkünkben a • agy alakok láttáu édes melódiát tusog az emlékezés. Csend lesz körülöttünk, csend lesz a lelkünkben is, a végtelen feketeség ölel át újra. Az elhalásnak még nincs vége. Akáczos tájak rónasagok szá«:u danak előttünk tova, mig egyszerre megáll a rohauas. Város van előttünk. A város fö'ött villamfény libeg. A házak fölött mint tyy óriási czimbalom húrjai, ezernyi húrral fut keresztül-kasul a telefon. Megismerik egyszerte —Nyíregyháza ! Alakok emelkednek a házak fölé i't is. Kü'önös társaság. E óbb egy gólya, hosszúlábú piros csórü góiya. Csórét az ég fele hái.yja, kelepel. Amott róka settenkedett elő, lovasa is vau, egy honvéd ül a hátán. Egy kigyó sziszegve vágj* mapát egy ijedt pacsirta után. Amott koppoit holló tip -g. Egy katona, a kinek a nevét három csiiiaggai j*!ö ik a uépszinmüvek tzertpkönyvében, kivágott szilfát c-ip3l a hátán, a sapkájánál rózsa. Messze ember a:akok állnak. Távol maradnak, oem ekarnnk e keveri tini ebben a furi zűrzavarban. Kossuth, Széchényi es Eötvös állnak együtt. Előttük leveti kalappal áll Hatni Márton bác^i Nyíregyháza régi képviselójr. Hirtelen elalszik a város minden iánpája. Vege van a képnek. Tudják mit láttuuk voltaképi n ? Az a három kép nem v spiritiszta ülé.-ek eszei megtámadó zagyvaléka volt. Három város u'cáit láttuk niegszemélyesedv megelevenedve, igen, ez igy van Szeged, Szabadka, Pjzsony, meg az ország legtöbb valamire való városa falai közé fogadta Árpádot, Rtkcczyf, Bi h «ryt, Píléfit, a nyíregyházi u czákon p dig fip, kürt, liba, tóiya, gabona, nyírfa, szilfa, /ö dfa díszlik, rózsa és aaiétrom virágzik. Most hagyjuk ott azt a szellemidéző szeánszot. Kijózanodom én is a trance kábulatából, és egyszerűen beszélek. Egyik máfeik város egész pantheont emel u'czái elnevezésével nagyjaink nevének. Miért nem tehetné meg ezt Nyiregyháza is ? Isten segedelmével rövidesen neggvarapodik a város öt-hat u'czával a vasú' mentén. Nem lenne e szép és hazafias ezeket történeleméit vett nevekkel elnevezni? A Kossuth, Széchenyi és Eö! VÖ1 néven kivül alig öt-hit utczának van akcp ábilis neve. Helyes a Szarvaf-u'cza az Egyház-u cza -•a tér. Egyik a bevándorlott lakosság régi tartózkodási helyének a másik az ősrégi református egyháznak mentei nevében emléket. Szegényes dolog, hogy az ér olyan sok helyen szerepel. Ér-folyó, ér-kertek, ér-uteza, érkert-utcia. Ez nagyváradi minta. O't is van a város alatt egy vizbenkoldus árok, a P cze patak. A körülfekvő utezákat igy neveztek el: alsó p?cze-utcza, felső pecze-utcza, kis pecze-u cza, nagy ptcze-utcza, pecze sor. Mennyivel üdvösebb volna ha tá!u -k a sok ér és ott a rengeteg pecze helyett Bajra vagy Kö csey nevét emlegetné a nép. Szibolcsme^ye székvárosa utczái elnevezésében megtagadj* a mi-gye történetét. Még jó, hogy a Bessenyei szobrot, Bessenyei szobornak nevezik. Nyitegyhazán nincs vgy zug a mit Szabolcs vezérről nevezttk volna el. Most jut eszembe, hogy valami van mégis — korc>ma A korcsmárosok hazafiasabbak miut a városi tanács, mert korcsma van Rikóczyhoz, Petőfihez is ajánlva. A város ós a megye nagy fiiinak nevét kiszorította a buza, a zöldség, meg a széna. B-uc/ur Gvu'a városunk fia. Ott született a hol a Tőrök Gyula patikája van A B nczur név diadallt.1 járt meg egy világot. Emlegetik Earópaszerte és idehaza — elfelejtették. Jel nélkül áll a szülőház, mig egy szerény márvány táblával meg n m becsüli a város, vagy hamarább a Bessenyei kör. A Benczúr nevet ma nem ismeri Nyiregyháza népe A szülőház elfeledve áll az iskolautcza elején. Megengedem, hogy kitűnő utcia név ez az iskola és szellemes i.-, de hiányos, mert nem tudjuk, hogy pjlgári iskola-u cza-e, vagy elemi-iskolau cza. Két iskola is van benne, az igaz, de hát benne, van a lutheránus templom is, meg a Sima bácsi bol ja is. E helyett a naiv elnevezés helyett nem volna ilőbb a Benczúr név? Simonyi óbester nevét is forgalomba lehetne hozni egy u cza elnevezésével. Megyénk fia volt, hirt és dic-óséget aratott a merre járt, a hires franczia aprító. Rokonszenves vitéz katona volt. Milyen lelkesedéssel olvastuk csirke korunkban a történetét, hogy úsztatott át a Rhonén, hogy kaszálta a fiatcziát. Tragikus vége let', az a kéz morzsolta össze a melyiknek egész életét szentelte, az aradi várban pusztult el miut szegény rab. Ennek a hősnek is agyon hallgatjuk nagy szerényen a nevét. Az orosi utcza elnevezését se támogatja egyéb mint az, hogy csaknem Oros felé vezet. Inkább illenék a Báthory név erre az u'czára. Vezet az az u'cza, ha ugy tetszik Bátor felé is. A Báthory névnek helye van Nyíregyházán, múltjával vau összeforrva. Még Pic ett is vau Báthory utcza, pedig ott igazán mellőzve van as egész történelem az utczák elnevezésében. A .selyem u'cza* is fáin névnek örvend. De hogy miért selyem, azt a temuiában járatos leghosszabb szakállú tndós sem tudná megmondani. Ez előtt nagyszerűen sáros volt. £ i tveszedelem nélkül kísérletes hettek volna föö te E rópa összes léghsjósai, mély volt ott a sár és puha, mint a selyem, de ma már kikövezték, belefúlt ac eltűnt sárba az utolsó argumentum is. Nem inkább örülne minden tiszta lélek innak, ha nagy mártírunk Böszörményi László neve költözne közénk a selyem helyett. Nekünk a kik tollat forgatunk szivünkbe van vésve ez a név: A szókimondás és a hazaszeretet halottja volt, hadd terjedjen Bzent neve szivbó; szívbe, szájról szájra, azért, hogy: Nem lengedez már a záuló, Meghalt Böszörményi László. A vármegyeház tér lehetne Bessenyei-tér. Ha ugy szeretik szt a vármegyeház szót, hát a régi vendégu cza ott marad vármegyeház-utezának és lenne igy terünk a mire nem ugyanolyan nevü utcza \ezetne. Szinte unalmas : buza-ueza, buza-tér, egyház u'cza, egjház ter, városház u'cza, városház-tér, Széchenyi utcza, Széchenyi-tér, satöbbi u cza, satöbbi tér. A következetességen kivül semmi másra nem vall ez a sok eg)forma u'cza és tér, na de hát ez is valami. Meglehetne változtatni a szerencsétlenebb neveket. Itt a jó példa a szomszédban. Debreczen csak elég lassan mozdul ebben a dologban, mégis megváltoztatta két legdíszesebb utczája nevét ós változtatott azóta is. A német utcza Széchenji-utcza lett, a nagy Czeglédu'cza sarkán pedig ma már márványba vágva fénylik a Kossuth név. (Az igaz, hogy a civis ma is ilmetutczát me£ Czfgiéd-utczát emleget). Az helyes gondolat, hogy a széna-teret Desstwffytérnek nevezik, a vasúti úttól délre fekvő részt pedig Károlyi-térnek, de az már nem helyes, hogy a szép vsm i-ut név nélkül van ma is. Az idegen első intrádóra számozatlan házakban és névtelen utczában gyönyörködik, mikor Nyíregyházára jön (ha tudniillik nem Nsgy-Kálló felől jön szekéren.) A városi tanács már elhatározta, ho*y Széchenyi utcza lesz a legmodernebb u Ciánk neve, miért nem rakatják hát fel a táblákat. Az esetleges uj építések házszámxav rásától félnek talán? Ez ellen is találhat orvosságot az előrelátó emberi elire. A'ok a kik azt tartják, hogy az utcza neve ne c->ak jó hangzású légyen, hanem tájékoztasson is, megbékélhetnek azzal ha az érkert-uteza helyett, mondjuk Vörösmarti-u'c/át hallanak emlegetni, Nyiregyháza nem L-ndon. Itt pgv ilyen névváltoztatás hamar ,% köztudatomba megy ál". Majd ha olyan nagy less a város, mint New York, akkor majd követhetjük az ott Bzokásoi methódust. Ott az avenaek és a Streetek számozva vannak, de egyelőre még nyugodtak lehetünk. A mérnöki hivatal én a városi tanács figyelmébe ajánlom ezt az irásom. Ne a baromfiudvart vagy a lomtárt juttassa eszünkbe a város u'czáinak elnevezése, hanem tör'éneti multunkat ós magyarságunkat. Az u'cák elnevezéséből nem csak a város Ízlésére, hanem hazafias gondolkodására is lehet következtetni. Még az ilyru csekélységekben is legyünk kegyeletesek és hazafiak. Gondolkozzunk és el kell ismernünk, hogy nagy nyeresége a közművelődésnek, ha egy egy ragyogó nevet a nép szájára adunk. Páfrány.