Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

a NYÍHVIDF. K Fojtogatnak. Halálos csapás fenyegeti gazdasági életünk fejlődését A merénylet, melyet ellenünk tervbe vettek, kétszeresen fájdalmasan érint bennünket, nem azért, mintha nem volnánk hozzá szokva ahoz, hogy, mint most is, olyan oldalról tervezik a merénylet, ahonnan baráti jobbot lehetne észszerűen várnunk, hanem azért, mert közéletünk szereplő faktorai, összes berendezései ágy át vannak telitve kicsinyes, semmitmondó sxáxféle külön érdekek képviselésével, bogy a fenyegető közveszedelem elleu alig maradt már védelmi pont. Minden talpalatnyi hely el vau foglalva, le van kötve a bzeperasztikus érdekeknek. Iodiszkréctió révén köztudomásra jutott, hogy a mi szövetségesünk, Németország kereskedelmi szerződéseit ugy tervezi, hogy azokkal minket, fegyver-szövetségeseit teljesen le fog szerelni, mert ha azok a tervek valóra válnak, anyagilag olyau csapással fogunk &ujtatui, a melyeknek hatása alatt a védelmi eszközök is ki fognak esui karjainkból. Érzi és tudja mindenki, hogy évek hosszú sora óta rendszeresen épült föl az az út, mely egymáshoz közelebb vezetett, abban a reménybea, hogy a becsületes kalmár nemzet nem fog nekünk gáncsot vetni. Becsempészte közénk a maga kalturáját (nagyon gyengén védekeztünk ellene), magunkra erőszakoltuk nyelvét odaállítva csecsszopó gyermekeink mellé a német láuyt s kínozva vele intelligens ifjúságunkat és büntetéssel sújtva, ba meg nem tanulta, holott más nemzetek nyelvének akár a tudományosság, akár a nemzetközi forgalomban sokkal nagyobb hasznát vehetnók. És most, hogy egészen hozzánk férhet, hogy könnyűvé tettük neki a baráti ölelkezést, most kisül, bogy nagy erejével, ölelő karjaival agyon akar bennünket roppantani, meg akar fojtani. Mindenki tudja ebben az országbau, de jól tudják külföldön is, hogy a mi közgazdasági életünk alapját a föld termékei képezik. Ezekből annyit termelünk, hogy a fölösleget külföldön értékesítjük, kivieszűk oda, ahol az anyaföld nem képes a rajta élő millióknak a betevő falatot megteremni, és hozuuk ezért cserébe sok annyit érő limlomot, ami által könnyűvé tesszük jóbarátaiuknak bőséges megélhetését. Igen jó bőrben lehetnek már a mi úgynevezett jóbarátaink, mert évek óta azt tapasztaljuk, hogy a becsületes alkusz csak amennyiben becsületes, bogy becsületesen keresi azokat a kibúvókat, amelyek segítségével a mi életbevágó erdekeink ellen cselekedhetik. Egyelőre Amerika exportja utján leszorította a mi terményeink árát a minimumra. Egyedül állatgazdaságunk birta a tengeren-túli exporttal szemben Németországban felvenni. Ez is szemet szúrt nekik s olyau nehézségeket tett jóbarátunk kormánya az állategészségügyi tormák ránk erószakolásával, hogy ezt is lehetetlenné tette: állatkivitelünk rémségesen megcsappant. A hórihorgas Lupujoak kése épen jól talált, az Örmény Gergucznak hang nélkül lett vége. A szájából vérsugár csapott fel, kidobta a kendét is ós oda vágta ugy víresen as oláh arczához Oda künn ezalatt megeredt csendesen az eső. Az kopogott lassan, szabályosan: kip kop, fcip-kop, különben csend volt mindenütt. A szobában ezalatt Lupuj meglelte a p^nzt. 0 t volt az egy rongyos bőrtárczában a szalmazsákba varva. A keze reszketett egy kissé, mikor begyömŐ9zölte a tarsolyába. — Mennyi péni, mennyi I fii aztán amerre jött, kimászott újra. A kutya oda kOno hízelkedve dörzrOlődzött hozzá (.csiba te most már mindketten véresek vagyunk!*), eltaszította magától, azzal aeki vágott a végtelen sO et>égnek. A bojtár még mindig az igazak ilmát aludta. A vér asooközbea már teljesen rászáradt Lupuj arczára, (de hogy éget as: mint a mélységes pokol tüze.) Lapaj mindennek előtt a ku'yát mosta meg, azután maga magát. A véres ruha a pénzzel egyetemben a karám végiben lett elásva. A kutya már aludt akkorra. IL Podelka Mátyás cieodőr őrsvezető ur misntp reggel ugy kilenei óra tájban a szomezéd faluból jövet, amist Gerguczhoi egy kupieza szilvóriumra bemeut volaa, legnagyobb csodálkozására as ajtót zárva találta. Hiába dörömböiött, kiabált, renki sem jött kinyitni. A dolog, mintán gyanúsnak (Ont fel, as ablakhoz került. As csak ugy volt betéve, gyorsan kinyitotta és ott látta Gerguexot, as Örményt vertóc«a közepette. Nem sok idő telt bele s ott volt as egész falu: apraja-nagyja, persze a> asszonyok legeleóbb; nagy sietve jOttek, némelyik alig, hogy magára vett valamit (Z'iravo Dimitnméoak példának okáért valami tarka abrots volt a nyakába kerítve.) Volt beaiéd, sopánkodás, találgatás ezer annyi, ám Oerfuct azoktól fel nem támadott. És most, hogy az állategészségügyi egyezmény kívánalmainak megfelelően, drága pénzen, óriási áldozatok árán rettenetesen megreformáltuk az egész állategészségügyi intézményünket, most kisül, hogy mind ennek daczára Németország az uj vámtarifáikban olyan válaszfalat készül emelni közöttünk, mely lehetetlenné teszi összes exportunkat Németországba. Hogy mi a czélja Németországnak, azt nem nehéz kitalálni. Jobbau, mint valaha kisért odaküun a nagy németek evaugéliumszerú tára. mely ebben a jelszóban született meg és él tovább: ,So weit die deutsch Zunge reicht." Ahol németül gondolkodnak, ahol uémetül beszélnek, az mind német befolyás alá kerüljön, .itt ók legyenek az urak, azon a földön ók uralkodjanak; ez az egyik czél. A másik meg az, hogy a gyarmati politikát baszuossá, kívánatossá tegyék s ez á-tal tengeri hatalmukat növeljék, fejleszthessék. Hát akár le*z törvény abból a német tervezetből, akár uem, annyi bizonyos, hogy a száudék meg vau arra nézve, hogy minket lebunkózzanak, német bee ületcsséggel. Nekünk meg kötelességünk ezzel a körülménnyel számolni és mindent elkövetni, hogy hozzánk ne férkőzzék, Mi nem provokáltuk a a harezot s előidézni nem volt szándékunkbau. De kitérni előle, vagy gyáván meghunyászkodni előtte, botorság volna. Hogy ellentállásuuk szívós kitartó és sikeres legyen, minden közgazdasági tényezőknek együtt kell tartaui és mintegy szál embernek egyértelműen cselekeduűnk, uem jajgatni, nem a gyengék módjára kezeinket tördelni, de cselekednűuk kell, mert fojtogatnak. A váraiegyének, a gazdasági egyesületnek, az iparos és kereskedelmi testületeknek és mindeneknek, ahol a közgazdasági láuczszemek érdekkapcsolata megvan, foglalkozni kell a nagy fontosságú életkérdéssel, s támogatni, erősíteni ez üggyel kapcsolatos miudeu akcziót. Ki kell vetkőzni a kicsinvességből, nagy dolog vau készülőbe. * * * Remélhetjük e, bogy így lesz? Hiszen cs:tk a napokban hallottam, a nyíregyházi mngyar uriasszonynak a dicsekedését: hogy az ó kis leánya jobban tud németül, mint magyarul. A czigány ügy rendezése. A Nyirvidek f. évi julius hó 28-án megjelent számá nak újdonságai kőzött .i czigányü^y rendezése" cziu. a att egy szűkszavú a közérdekszeunpontjából azonban igen fontos közlemény jelent meg. Ebből megtudjuk ugyanis, hogy a belügyminiszter reudeletet küldőit a czigáuyügy rendezése tárgyában, melyben egyu'tal utasítja a vármegyéket, hogy ítddig is mig az egjs-ges munkálatok elkészülnek, a járá í főszolgabírók, a megyebeli c>endőrszakparauc->uokok és az egyes községi elő járók meghivá ával álla pitsák meg értek?zlet;Jeg azokat a rendszabályokat és övóiutézkedéaeket, melyek a czigáuyok garázdálkodásá— Hogy miért lakott olyan egyes egyedül, persze senki nrm segíthetett nelil Vagy: — Vájjon mennyi pénzt vihettek el tőle, vájjon men iyit ? És igy tovább, meg tovább. Délután oszt' meg érkezett még vagy Ot csendőr, az orvo°, meg a öbbi hivatalos személyiség (a nagy ég tudja mindnek a nevét elszámlálni) A csendőrök azután megtisztították a környéket a sok asszonynéptői, sz orvos felvette a halottról a tényállást, a hivatalos tz <mélyek meg felvették a jegyzőkönyvet, az ügyhöz méltó komolysággal minden irányban .intézkedtek*, azonkívül pedig segítettek, hol a doktornak, hol a csendőröknek. Végül aztán az örményt feltéve egy szekérre, megindultuk mindannyian — kivéve bárom csendőrt: azo'z ott maradtak — a város felé. Cjend lón ujru. És vagy két hét múlva történt, higy Lupuj a juhász, megvette jó pénzért Ziravu D.mitrunak a földjét, valamint pedig beszédbe boc-álkozott Rop* lkával, a .rémet'-tei, hogy a temp'om melletti Oros telken néki egy kőházat építene. Azonképen történt az is, hogy valaki eme dolgokat a hivatalos uraknak ott a váróiban szépen eldiskurálta. így e»ett, hogy Lupujt a birú urak egy ntpon beinvitálták a városba, annak utána pedig ott is marasztalták. És hiába. Jó sok idő mu tán megtartották a vég* tárgyalást, de Lupujra semmit rá nem lehetett bizonyítani: .Hogy honnan szerezte egyszerre azt a temérdek pénz*?" (A bírák) — HoLntn? bátaz apámtól, meg a nagyapámtól, m<g magamtól. Azfrt, hogy nem kérkedtem vele, hogy nem hordtaoi mindjárt ezüs' csattot a tüs/őmön? . . . Stereztem kérem alássan, munkával, avval hát. Igj a Lupuj. nak meggátlására legalkalmasabbaknak látszanak s azok végrehajtása iránt saját hatáskörükben intézkedjenek. Az elsó lépés tehát sz idézett rendelettel a czigányok által okozott veszedelmes állapotok megszüntetésre immár megtétetett. Midőn ezt örömmel konstatáljuk, nehezen várjuk sz eredményt, különösen mi falusi és tanyai lakosok, kik az élősdi kóborczigányok zaklatásiunk közvetlenül ki vagyunk téve. A felületes megfigyelő el sem tudja képzelni, hogy a föld néps mit szenved a társadalom eme rákfenéitől. Kutuzslás, ebből származó zsarolás, rablás és gyilkosságra van alapítva megélhetésük, — a kisebb lopások ná uk csak mindennapi szegényes kenyér, ez csupán aprópénz. A lókereskedés lökupeczkedés csak czim a most elősorolt gszmauipulációk leplezésére, a mit igazolnak a hamis jarlatoa elkobzása és egyébb kutatások közben felderjtett tények. Ezeken kivül a kóborczigányok számos mizériának a terjeeztói. Még must is emlékezetünkben van, hogy a kileuctvenes években Pec^ett pu-ztitott himlő-járványt — mely a város gyernuk-inek legnagyobb reszót elvnte, — a sátorosceigányok hurczolták be, kocsijaikban rejtegetvén hirnlós csemetéiket. Menuyi dolgot adnak másrészt a hatóságoknak illetékesség megállapítása, katonai, büntető, mezórendőri és tolonCiügyekben! Nyomozás közben jólehet az harmadik személy elleu irányul, a nyomozás szövevényeiben igen gyakran, egész vetetlenül czigányra is bukkauuak, mely köiUlmóry, mint hogy a nyomozást ez irányban is ki kell terjeszteni, a főnyomozásra miudjárt zavarólag hat. A bünc^elekmenyek ismeretlen tetteseinek legnagyobb része körülbelül közöttük van. Ha megfigyeljük óket, igen érdekes tapasztalatokra jövünk arra nézve, hogy minő furfanggal élnek. Teljeseu kiismerni óket lehetetlen. Talán többen látták már a t. olvasók közül, hogy a httarbiu levő utakat szegélyező fákra itt ott egy-egy fehér, gyakrabbau sziues rongy sót eges* ruhadarab vau feldobva. Ez nem más mint a sátoros-czigányok útjelzője. Ezen uyotnou haladnak a karavántól harac-o á^a elmaradottak. E:uu jelről még azt is megtudják határozni a czigáuyok, hogy az illető u on az országos Kolompár diuasztia, a Siabolcsmegyei Makula nemzetség, a L katos, a Ilamis Sári vagy a Ristás Lidi ivadéka vonult el. Kü öubeu ma már a csendőrség is tisztában vi.n ez útjelzőkkel, csupiu a nemzetséget nem tudja a jelekből megállapítani. A sitoros czi^ápyfurfangnak egyike pMdául az is, bogy asszoeynépe a falud udvaron, vagy az utczái^ elhaladva, a kerítésén á', a baromfi*''uak igen óvatosau n érgezett keuyer golyobisokat dob. Másuap a gazd asszony szomorúm lá'ja, hogy egynehány baromfi ismeretlen okbol eipusztmt. A legnagyobb impertinencia pedig az, hogy ilyenkor serege és örve alatt beállít az illetó czigáuyas.-zony vjgy hozzátartozója s elviszi az alamizsnára ra.da.~ul adott biztos prédát, az elhullott baromfit, s a gazdasszony örül mert legalább megmenekül eltakarításuktól. Nem lehetetlen külöuben, hogy az egyes községekben szórványosan előforduló baromfivészt a sátorosezigányok idézik elő, valamint az sem, hogy némely állati betegségnek c-iráit a közlegelőinket bitorló s a közkutainkból itató czigányok lovai terjesztik. Tessék csak megnézni, bo,:y egy-egy tokaji, b.keresztúri, tarczali vagy rakjmazi országosvásárt meg* előző és követő napokou, milyen utálatos hordák vannak megszállva a Tiszameuli községtkben különösen T már alatt és határában. Itt keresik messzevidékről jött emberek elveszett lovaikat B egyébb ingóságaikat. Inneu intézik a kóborczigányok kirándulásaikat a vidékre és a szomszédos vármegyékbe. Valóságos életveszed lem például a s. pataki réten keresztül utazni, a ho' a CH-udőrök, pénzügyőrök és mezőrendőrök valóságos élethiláibarczot vívnak ezekkel a vakmerő, vérengző s a mellett lőfegyverekkel ellátott bestiákkal. G rázdálkodásukkal szemben foiyionos rettegés között, csak áldozatok arán is igy ÍP, csak nehezen véTanu nem volt egy sem. A bojtárt faggatták ugyan (de mit is tudhat az a mafla), hogy igy, meg ugy, de biz az Tamás volt az egész dologban. És Lupuj, a hórihorgas, még az nap este szabad ember lett. III. A kőház pedig felépült. Bádog volt a teteje, zöld zsalugáteres ablaka, nagy kinyulló tornácza (beh finom azon pipaszóval üldögélni.) A tekintélye meg nőtt Lupujnuk uapró -napra, amint, hogy e két dolog (pénz, meg a tekintély) mindig is egyenes arányban szokott nagyobbodni. Akkor történt, mikor egy vasárnap délután a fő emberek — köztük Lupuj is — Zlravunál kártyázgattak. Mondom akkor történt, hogy Petru, az öreg Zdvunak a fii, valami miatt Lupujra megharagudván, szeme Lö<zé vágta: — Gazember! .... Valami volt az, egy olyan derék, hatalmas embernek ilyet mondani. A tObbiek elhalványodva váriák, hogy mi fog történni. Nem sokáig kellett várniok. A következő perezben már Petru az ajtónak vágódott a bórihoigas Lupuj kezének tu'.yától. És Petrunak senki sem segített, Petiunak bűnhődni kellett, mert meg mert egy olyan embert sérteni, mint Lupuj. Az távozott is rögtön: sápadtan, szótlanul. Másnap aztán, a többiek előtt ünnepélyesen bocsánatot kért: — Bocsásd meg Lupuj, hogy eljárt tegnap a szám. Nem ugy gondoltam, ahogy mondtam, mert hisz' te jobb, derekabb vagy valamennyiünknél! Igy történt s igy is kellett történni, mert Gergucz az örmény régóta aluszik a fekete föld alatt s nem lámud fel többé noha, hogy odanyomja véres kezét Lupuj .biCiQleteb' ábrázatára