Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-23 / 25. szám

N Y í R V I D E K Az ilyen törvényhozási intézkedések azok, a melyek fölött valóban áldás lebeg. Az ilyen javaslatok segitik a megoldáshoz a törvényes rend korlátain belől a jelen óriási problémáját : a szocziális kérdést. Ha az állam maga beáll a szocziális nyomor enyhitőjének, orvoslójának, a társadalom alsó osztályai, szenvedői nem törnek az állam fel forgatására, de hálával fordulnak feléje, mert benne oltalmazóját látják. Oltalmazójukat, aki azt vette védő szárnyai alá, arai nekik a legdrágább: gyámoltalan, veszendő gyermeküket, aki különben gonoszul pusztulna el az élet nyomorúságaiban s fertőiben. Az emberi sziv nemességének, a mind jobban tért hóditó humánus gondolkodásúak fényes diadala ez a törvényjavaslat. A vármegyei pénztáruk megszüntetése. A közigazgatási eljárás egyszerűsítésének a folytatása az a törvényjavaslat, amelyet Széli Kálmán, mint belügyminiszter szombaton nyújtott be a képviselőházhoz, és amely megszünteti a vármegyék pénztári kezelesét és ezt a m. kir. adóhivatalokra bizza. A törvényjavaslat szövege különben a következő: Törvényjavaslat a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról. 1. § A vármegyék pénztári tepndőit, ideértve a gyámpénztári (1877: XX. t.-cz. 285 §) teendőket is, a vármegye székhelyén levő királyi állampénztár (adóhivatal), a vármegyei számvevőspgi teendőket pedig a gyámügyi számvevői (1677 : XX t.-cz. 183. §) teendőkkel együtt a királyi pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek látják ei. A járásokban a pénztári teendőket a járási főszolgabíró székhelyére nézve illetékes állampéu. tar (kir. adóhivatal) végzi. A járási számvevői teendők ellátása végett a kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségtől a járási főszolgabírókhoz eg)-?gy szakközeg (járási Bzámvevő) osztatik be. Azokban a vármegyékben, amelyeknek székhelyén kir. pénzügyigazgatóság niucs, a számvevőségi teeidckuek ellátása iránt a pénzügyminiszter az illetékes királyi pénzügyigazgatóság közegeinek kirendelése utján a belügyminiszterrel egyetértőleg rendeletileg intézkekik. 2. §. Az 1886. XXI. törvényczikk 67. § a alapján rendszeresített fópenztárnoki. esetleg külön gyám vagy más pénztárnoki, ellenőri, fószámvevői, alszámvevői, könyvvezetői, járási számvevői, péuztártiszti, számvevőségi és pénztári írnoki, illetve a bármely elnevezés alatt rendszeresített pénztári és számvevőségi állások ezen törvény életbelépte napjával a vármegyei törvény hatóságoknál megszüntettetuek és az 1886: XXI. t.-cz. 79. és 80. §-aimk, nemkülőmben az idézett törvényczikknek ezekre vonatkozó egyébb reude kezései hatályon kivül helyeztetnek. 3 §. A m. kir. pénzügyminiszter a járási számvevői teendők ellátására fokozatosan is a szükséghez mérten, lehetőleg azonban 3 év alatt járási számvevőket alkalmaz, akiknek illetményeiről az állami költségvetés keretében gondoskodik. Ugyanitt veendők fel az állami pénztáraknál és számvevőségeknél újonnan szervezendő pénztári és számvevóségi tisztviselői állások illetmenyei is. 4. §. A vármegyei pénztárakként működő kir. állampénztarak (adóhivatalok) a vármegyei és gyámpénztári kezelésnél az általános (állami) pénztári ügykezelésre vonatkozólag érvényben álló

i valamint a bel- és pénzügyminiszterek által pótlólag kiadandó részletes utasítások értelmében járnak el A vármegyei számvevőségként működő s a ki:, pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek pedig a vármegyei számvitelt és teendőket az állami számvitelről szóló 1898: XX t. cz. ős az eonek végrehajtása iránt kiadott általános, nemkülönben a vármegyei számvitelre és a gyámp

4nztári kezelésre ós számvitelre nézve a bel-és pénügyminiszterek által kiadandó részletes utasítások értelmében végzik. A járási számvevők teendőit a járási ügyvitel szabályzat állapítja meg. 5. § A vármegyei pénztárakként működő kir. állampénztáraknál, (adóhivatalok) es a vármegyei számvevőségként működő s a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendeit szamvevö-égeknél alkalmazott tisztviselőknek, valamint a járási főszolgabírókhoz kirendelő szám vevőségi közegeknek alkalmazására, szolgálati viszonyaira és felelősségere vona'kozólag »z álltmi tisztviselőkre jelenleg érvényben álló törvények és szabályok irányadók és azok ugy személyi, mint fegyelmi szempontból, a vármegyei pénztári és számevőségi teendők ellátása tekint.etéten is a kir. pénzügyminiszter rendelkezése a á tartoznak. 6. §. A vármegyei pénztárakként működő kir. állampéuztárak (adóhivatalok) a jóváhagyott vármegyei költségvetésekben engedélyezett összegek erejéig, valamint a vármegyei alapok és alapítványok, úgyszintén a gyámpénztári tartalékalap tekintetéken az alispán, — a vármegyei gyámpénztárt erdekiőleg p dig az arva*zék által kibocsátott és mindenkor a sámvevéség által ellenjegyzet utalvány — rendeletek foganatosítására és egyáltalában a vármegyei és gyámpénztár kezelésével járó teendők elitására vannak hivatva és ezekről okmányok h.,vi u p ó bau számolnak. Az utalváuyozási jog a vármegyei költségvetés korlátain bslül történhetik és annak keretén tul uem terjedhet. Ezen túlmenő utalványozás a kormánynak előzetes engedélye alapján foglalhat helyet. 7. § A pénzkezelés "ugy a ki:-dá ok, mint a bevételek tekintetében közvetlen az áilamipánztárak (adóhivatalok) által fogauaioMiandók. E végből minden kiadás az ailampinz'árnfl a j igositott '"ezéhez utalványozandó s m ndeu bévé el a befizető kezebői közvatlenül az állampénztárhoz (adóhivata ) u'alandó. Postáu érkezeti, vagy egyébként a közigazgatási hatósághoz jutott pénz és értékkü'demények szintén közvetlenül uda u alandók, illetve az állampénztárba (adóhiva'a ) esetrói-esetre azonnal elküldendők. 8. § A községek (rend. tan. városok) vagyonkezelésének ellenőrzése és felügyelete körül a vármegyei törvényhatósági bizottság, továbbá az alispán és a fő szolgabíró ré zére törvényben megállapított jogok és kötelességek érvényben muraduak A vármegyei számvevőségként működő s a kir. pénzügyigaz.:atósá.-ok mellé rendelt számvevőségek a vármegyei és gyán.ü jyí számtartás és ellenőrzés mellett,, a vármegyének a rendezett tanácsú városok és községek vagyonkezelése fölötti fe

;ügyeleti hatáskörében szükséges, valamint u gyimsági és gondaoksági ügyekben feimerü ó számvevői teendőket is végzik és ezen közigazgatási segédszotgálat tekintetében a vármegye alispánjának és az árvaszéknek, a járási számvevők pedig a föszolgabiráknak alá vannak rendelve, miért is ezeknek ebben az irányban kiadott rendelkezéseit föltétlenül teljesíteni tartoznak. E lenben ugy az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében a vármegyei törvényhatósággal, alispánnal, árvaszékkel ós főszolgabírókkal szemkülönösen jó spirituszt szagolt a sátorban. Hi már oly szépen van ki is irva, már igazán jó lehet, gondolta. Oda mentek hit. Makay büszkén vágta ki a husz krajczárt kettőjükért, aztán beléptek a sátorba. Előttük egy öles szerecsen félre húzta az ajtó függönyét. Mély csend és félhomály uralgott a sátorban. A néző közönség némán nézett egy hatalmas fa keresztet, melynek mindeu ágáról erős bilincsek és lánczok lógtak. Egy kis, frakkos német állt a kereszt tlé és a kóklerek különös emberbolonditó hangján kezdett beszélni. — Uraim mindjárt megfogják látni Európa szenzációját. A lánc.ok és lakatok királyát, a ki száz kötelékből is kiszabadul hitvány egy ptrcz alatt. — Berbir! Kiáltott a bejáró felé. A szerecsen oda jött, fellépett a pódiumra és kiterjesztett karokkal állt a kereszt elé. — Kérem a nagyérdemű közönség két erős tag ját, legyen szives a lakatok és lánczok királya meg kötözésében segédkezni. Két ur hamar vállalkozott, aztán hárman át és átcsavargatták lánczczal a szerecsen két karját, mellét és nyakát, rá erősítették a bilincseket és összelakatolták a lánczszemeket. A laka; kulcsait a nézők kezébe adta a kis frakkos, aztán egy zöld függönyt elébe húzott a szerecsennek, ugy, hogy a lábai azért térdtől lefelé, láthatók maradtak. Csikorgás, csörgés, recsegés támadt erre. A kereszt ingott, a szerecsen dühösen fujt. Ez igy tartott vagy három perczig, a mikor csend lett. A közönség visszatartott lélegzettel várta a történendőket. Mikor csend lett, a német félre húzta a zöld függönyt. A szerecsen lehunyt szemmel összefont kar ral állt a kereszt előtt. A láncz azon módon ös?zecsavargatva függött a kereszten, a lakatok bezárva, a bilincsek össze csukva. No ez jó vön katonának vélekedett Szalay, kitudni húzni kezét lábát a vasból. Makay nem szólt, nagyon elképpedt a látottan. O már sokszor volt vason, tudta micsoda nehéz dolog a bilit-csből kihúzni a kezet. A szerecsen meghajtotta ma^át és sietett felvenni ajtónálló szerepét. Más szám következett. A pódiumra széket helyeztek és egy sovány, sápadt arczu, szőke leány ült rá. A frakkos német oda állt a leány elé és lassan simogatni kezdte ujjii hegyével a homlokától lefelé az arczát. Ezt nevezik a hipnotizmusban Messner féle vcnlsokuak. A leány a czirógatás alrtt mihamar lehuuyta a szemét, mire a német feketeselyem kendővel keresztül köötte a leány fejét ugy, hogy a szemeit is letakarta. Mikor ez kész volt a hallgatósághoz fordul'. Uraim, ime az öt világrész legbámu'atossabb csodájs, a mindentudó leány. Kérem adjanak a kezembe akármit, a kisasszony megmondja mit adtak át. Próbálták sorra. Egy ur zsebébe nyúlt és átadott egy tárgyat. A uémet rögtön kérdezte a lánytól. — Mi van a kezemben ? — Egy tátcza, felelte a lány vékony hangsúlytalan beszéddel. — Milyen tárcza ? — Levél tárcza. — Hány levél van benne ? — Öt. — Mivel van irva ? — Három tentával, kettő czeruzával. — Milyen nyelven? — Lengyelül. A tárcza tulajdonosa elszörnyedve kiálltott fel. Igaz volt minden szó. Próbálják a többiek is sorra. Ki érát, ki pénzt, kulcsot, zsebkendőt tollkést, névjegyet adtak a nemet k> zébe. A lány felelt mindenre pontosan. — Mi ez komám? Kérdezte Szalay ég felé törekvő hajazattal. — Szent, a ki szentsége van, felelte bámulattal Makay. A német most hozzájuk ért. — Óhaj'ják az urak próbára tenni? Kérdezte tőlük. A világért se felelt ijedten Szalay. — Várjók! Szólt büszkén Makay, hát ezt tudja-e az a szent hogy mi? Azzal a nadrágzsebéből kivett egy gomb forma rezet és átadta a frakkos urnák. — Mi van a kezemben? Kérdezte a német. A leány hilgatott, nem felelt. — Mi van a kezemben ? Kérdezte a német hango•sabban. ben önállóan működnek és működésükért a számvevőségi igazgató utján csak a pénzügyminiszternek felelősek. 9. §. Az 1897. XX. t.-cz. 127—141. §§-nak a számadási perrendtartásra vonatkozó rendelkezesei folytán fölmerülő teendők a vármegyei pénztári számadások tekintetében a kir. pénzttgyigazgatóságok, illetve a számvevőségi igazgató utján a magy. kir. pénzügyminiszter hatáskörébe utaltatnak. 10. § A vármegyei törvényhatósági bizottságokat a vármegyei költségvetések és zárszámadások, úgyszintén a gyámpénztári számadás, nemkülönben a tulajdonukat képező vagy felügyeletük alatt álló alapok és alapítványok tekintetében megillető jogokat a pénztáraknak állami kezelésbe vétele uem érinti. Épségben marad továbbá a törvényhatósági bizottságok rendelkezési joga és felelőssége az alapok és alapítványok vagyonának és a gyámpénztári tőkéknek miként való gyümölcsöző elhelyezésére is. Végül érvéuyb.n marad a vármegyei törvényhatósági bizotlság felügyeleti jogköre a rend. tanácsú városok és a községek költségvetéseinek ós zárszámadásainak megállapítására és az ebből folyólag szükséges egyéb intézkedésekre nézve is. 11 § Ezen törvény életbeléptetését megelőző időből eredő és törvényszerűen a vármegyét terhelő esetleges kezilesi hiányokért és károeodásokért, az illetők elleni visszkereseti jogok fentartásával, — a vármegye felelős. A gyámoltak és gondnokoltak követelése s a gyámpénztári fódözetek egybevetése után mutatkozó hiányt a vármegye kö öusége pótolni tartozik. 12 § A vármegyei pénztárakként működő királyi állami pénztárak pénzkezelésinek időközönkint való vizsgálatát a kir. pénzügyi, szgató rendszerint az alispán es árvaszéki einök, vagy ezek megbízottjának kö/.benjöttével teljesíti; ha azonban ezek meg nem jelenhetuének és a vármegyei alapok és letétek, illelve a gyámpénztári vagyonra vagy községi pénzkezelésre vo .átkozó v z-gálat alkalmával szabályellenesség észlelteinek, erról a viz-gálatot elrendelő kir. pénzügyiga'gatóság által haladéktalanul eredtendók. A rend. tanácsú városok ós köz égek vagyonkezelésének idóközöiikmt való megvizsgálását az alispán vagy megbízottja, illetőleg a főszolgabíró teljesiti. Az alispán megkeresésére a vizsgálathoz a számvevőség egyik szakközege kirendelendő. 13. §. Azon vármegyei alkalmazottakra, kikre nézve a választás u'ján nyert megbízatás órvéuye 1901. év végevei lejár, alkalmaztatámk érvéuye a törvény életbelép e időpontjáig, illetve az alábbi § ban foglalt eljárás mugtörteuteig ineghosszabbittatik. 14 §. A vármegyei törvényhatóságoknál a jelen törvény e^eibeléptekor alkalmazásban lévő pénztári es •zámvevó-égi tisztviselők (2. §) rendelkezési állapotba helyeztetnek, egyidejűleg azonban az állami pénztárakhoz, illetve a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekhez jelenlegi illetményeikkel szolgálattételre ideiglenesen beosztatnak és ammnyiben egy éven belül eíhelyezneiók nem lennének, addig megszerzett nyugtiij , illetve végkielégítési igényeiket az i letó vármegyei nyugdíjalap irányában érvényesíthetik ; azok ellenben, akik az eddig elfoglalt állásuk államosítása daczára a kinevezést méltánylandó okok nélkül el nem fogadják, állá ukiól, s amennyiben az illetó tőrvényha'ósági szabályrendeletek írásként nem intéz kednek, szerzett n)ugdij-, illetve végkielégítési igényűkről lemondottaknak tekinteudők. 15. §. Azokra a pénztári ós számvevőségi vármegyei alkalmazottakra nézve, akik az állami szolgálatba átvétetnek, illetőleg kineveztetnek, az 1885. XI. t. cz. 8. § ának 3. bekezdése azzal a módosítással nyer A lány összerázkódott. A keze reszketni kezdett majd a fejéhez kspott. — Gomb. Felelte síri hangon. — S)se vótl szólt Makay. — Mi vau a kezemben? Kérdezte már ingerülten a némít lábával is dobbantva. A leány vonaglott a széken. Krétafehér homlokán megdagidtak az erek. A közönség fülhegyezve figyelt. — Pipakupak, lehelte sóhajtva. — Sose vó ! Vágta rá könyörtelenül Makay. Azzal kikapta a német kezéből a tárgyat ós oda tartotta Szalay elé. — Mi e komám? — Mi? Mindungszdekli. Mi vőn más? (Kis réz kalap, a Manlicher cső furatát védi a portól, a kaolinban egy krajezárért kettőt adnak) — A hát. Látod komám nincs külömb szent az öreg bakánál. Czivil szent meg azt se tudji mi a mindungszdekli. A közönség nevetett az eseten. A német a negyedik dimenzióba kívánta a hamis bakákat. A szerecsen, a lánczok és lakatok királya pedig fogait csikorgatta az aj

fó függöny mögül, égő szemekkel figyelve a jelenetre. — Ácsi more, a csahos szentjét annak a kuitavasból bujkáló miatyánkodnak. S/.óit rá Makay szelíden, de határozottan, mire a szerecsen alább szállította dühét és visszavonult. — No gyerünk tovább egy házzal! Az előadásnak vége volt a közönség eltávozott. A sátor előtt S/,alay Péter felnézett a nagy írásra. — 0 z

f minek áll itt az írásban a spiritus? Kérdezte Makayt. — Hát hogy inkább be mennyék a népség. Nem tudod, hógy hunezut a német? Tovább ácsorogtak a panoptikumok, körhinták, lőcsarnokok között, a mig Szalay szelíden oda nem szólt társának. — Ihatnám! Betértek egy fogadóba, melynek homlokzatán állandóan ez volt felírva. ,Ma tánczmulatság." Alól pedig ez ragyogott: