Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

a NTlBVIDÉK levelet tenni. Hiszen a legtöbb esetben a levél a csomagnak csak magyarázója. Es sokszor a csomagot e magyarázat nélkül meg sem lehet érteni. Hiszen már átlátták ugy is, hogy hiba van a kréta körűi, a mikor a kereskedőknek megengedték, hogy csomagjukhoz számlát csatoljanak. Már pedig a számla is Írásbeli közlemény. Nem gazdagszik meg a kincstár azzal a pár fillérrel, amit ezen a czimen bevesz. Sőt ráfizet. Mert az a munkaerő, az a tinta és egyéb Írószer, amelyet e kihágási esetek elintézésével elfogyaszt, meghaladja a hajhászott kincstári követelést. A kincstár károsodásán kivül pedig a felet is elkeseriti, esetleg kiteszi a fogház büntetés következményeinek, mert ha nem képes lefizetni a ki rótt 2 korona 10 fillért (ami a mai általános szegénység közepette nem lehetetlen) fogház büntetésre kell azt átváltoztatni. Nagyon kegyetlen s még nevetségesebb az abszolút korszaknak ez a szomorú maradványa. Ki kell törülni a magyar jogból. Az 1889 évi fogyasztási adótörvények büntető határozatai már modernebb felfogást matatnak. A legraffiuáltabb csempész is, ha a kincstár határozott megröviditéaére irányzott szándékkal követett el — mondjuk — szeszjövedéki kihágást, a megröviditett adó négyszeresével büntetik; azt a szegény tudatlan parasztot azonban, aki jóhiszemüleg levelet tesz be feladott csomagjába, a megröviditett illeték husszorosával sújtják. Hol itt az arány? Hol az igazság? Fordulós, vagy szabad gazdálkodási rendszer Nagy-Kállóban. Nagy-Kálló város határának tagosítása alkalmával, a birtokos lakosság, két gazdálkodási csoportba sorakozott, u. m: tagos és fordulós birtoklási csoporlb i. Az ugyan azon jogon, t. i. volt úrbéres jogon Dirtokló tagos csoport, a fordulós csoportnak, a halár egyik vagy másik szélétől kezdve a kitelésig szabad választást engedvén, leltek a fordulások a határ legjobb részének birtokosai. A fordulatok, részint azért, hogy a munkálkodó mérnöknek biztos alapot adjanak kezébe, hogy kik és ininő terület mennyiséggel lesznek fordulós birtokosok, — részint azért, hogy a közös gazdálkodás módozatail — nehogy később villongások keletkezzenek, — mindenkire kötelezőleg előlegesen megállapítsák, — minden fordulós birtokos által aláirt oly transaclióra léptek, melyben határozottan meg volt állapiva: 1-őr, hogy örökös közős fordulós birtoklás csoportot képeznek; 2-or, hogy a város közvetlen közelében részökre örökös gyeplegelőül kihasított mintegy 400 hold területet, maguk közt birtok aránylag kizárólagos használat végett felosztván, — a szántó föld egy fordulója, mint ugarlegelő közős legeltetésre használtassák; 3-or, hogy a juhtartás és legeltetés, örökidőre kizáratik. 4-er, hogy egy egész telek, s illetőleg kevesebb telek illetőség után, hány nagy vagy kisebb lábas jószág aránylagos legeltetési joga illeti meg a tulajdonost; 5-ör, hogy a legeltetés csak is közös pásztor által őrzött falka vagy nyájban történhető. Ezek voltak a minden fordulós birtokos által aláirt tránsactió főbb pontjai. Ezen tránsactió a város levéltárába letétetett; de a mint mondják onnan, hogy hogy nem eltűnt, azonban ennek létezését 40—50 oly birtokosok, a kik még éleiben vannak és aláírták, igazolják, sőt hogy kellett léteznie, az a közös birtoklásnak természetéből önként folyik. Azonban az 1894-ben hozott és szentesített mezőrendőri törvény, 12—8 ik §-a kimondja, hogy a közős gazdálkodási rendszer, a birtok többség kívánsága és elhatározása alapján, — szabad gazdálkodási rendszerre átváltoztatható. Ezen törvény alapján, a fordulós birtokosok birlokaránylagos többsége, folyamodott az illetékes főszolgabírói hivatalhoz, hogy fordulós birtokossági közgyűlést összehívni, és a szabad gazdálkodási rendszerre átmenetelt, — egyezség nem sikerülése esetében szavazás általi birtok többség alapján — határozatilag kimondani méltóztassék. A gyűlés megtartatván, a birtok többségi szavazatok a szabad gazdálkodásra estek, ennek alapján a fent idézett törvény által engedélyezett szabad gazdálkodásra való álmenetelt vagy is a legeltetésrs használandó ugar fordulónak felszánthatását és bevelhetését a főszolgabíró határozatilag kimondta, — és igy az állatállomány bár mely nemének közős legeltetés utjáni tarthatása, meg kellett hogy szűnjön. Azonban az egyénileg nagy többségben lévő, — de birtok aránylag kissebbségben maradt birtokosok, ezen magukra nézve igen sérelmes, s igazán élelkérdéses határozatot, az alispáni hivatalhoz, s illetőleg a megye bizottsági közgyűléshez megfelebbezték. A bir!ok többség a törvény és főszolgabírói határozatra támaszkodva, — a kissebbség által beadott felebbezést semmibe nem véve, — belekezdett az ugar forduló felszántásába. A kissebbség ezt lörvényellenesnek tartván, — s minthogy a folebbezés elintézéséig az is volt, — küldöttséget menesztett az alispánhoz, s előadván, hogy a birtok többség, az általuk beadott felebbezés daczára belekezdett az ugar forduló felszántásába. Az alispán nagyon helyesen a küldöttségnek azon választ adta, .hogy törvény értelmében, a felebbezés elintézéséig, a statusquo fentartandó lévén, ezen értelemben fogja a főszolgabírót utasítani. Azonban a birtoktöbbség is folytonosan szárazon tartván puskaporát, észre vette, hogy a kissebbség küldöttséget menesztett az alispánhoz, nosza rajta ők is küldöttségileg utánuk siettek, — ugy hogy mikor a kissebbség kijött, — a többség azonnal bement az alispánhoz, — s minthogy ők maguk jól tudták azt, — mivel törvénytudó egyének allal lettek figyelmeztetve — hogy a felebbezés elintézése előtt, törvény ellenesen kezdtek szántani, azt adlák elő az alispánnak, hogy ők bizva a törvényben és a főszolgabíró altal kimutatott határozatban, az ugar forduló egy nagy részét felszántották, bevetették, melynek nagy része már ki is kelt, sőt egyes birtokosok már az épilkczéshez is hozzáfogtak, tehát méltóztassék ugy intézkedni, hogy nékik rettenetes romlásul ne történjék. Az alispán ezen előadásnak hitelt adva, telefon utján ulasitotla a főszolgabírót, hogy a helyszínén azonnal tartson szemlet s állapítsa meg a felszántott és bevetett terület mennyiségét, valamint az epitkezéseket is, és azonnal szinte telefon utján tegyen hivatalos jelentést. A szemle ugy a többség, mint a kissebbség valamint az Elöljáróság közbejöttével megtartatván, constatáltatott, hogy az 1200—1300 hold ugar legelőből, legfeljebb 12 vagy 15 hold van csak felszántva és 4--5 hold bevetve az épitkezeseknek pedig még csak készületi jelensége sincs. szivében — mint hitte — még mélyen alszik az a nyugtalan vágy, a mely minden más érzelem felett uralkodik s a mely oly kinosan tört elő az övéből!... S ha talán mégis Anna szive feléje fordulna is, szabad volua-e azt néki elfogadni? Vajjou uem leuue e szívtelen Önzés ezt a napsugárban felnő't fiatal leányt az ő nehéz, anyagi küzdelmekkel telt életéhez kötui ? Hiszen a nyu*odt, biztos otthonban való egyesülés reménye még nagyon távol volt tőle. Azelőtt csak hegedűjét szerette; érezte magában a művészi erőt; büizke lelke kinosan viaskodott a sok nehéa akadálylyal, melyeket a uálánál sokkal kisebb tehetséggel, de anyagi támogatással biró emberek könynyeu ugrottak át s onnan, a protektorok által kivívott magasból, büszkén ragyogtatták feléje a megérdemlett (!) szerencse szemkápráztató glóriáját, — mig ő nehe zen küzdött a mindennapiért ... De azért még sem csüggedt el. Idealista volt ; megvigasztalta ót művészete. A mióta Annát megismerte, a mindennél hatalmasabb érzés háttérbe szorította többi érzelmeit, gondolatai Annától indultak ki s hozzá tértek vissza. Szeretett volna gazdag, ünnepelt művész lenni, ki a világot meghódítja, hogy mindezt felajánlhassa Annának, hogy méltóan küzdhessen szive elnyeréaeert. Előtte lebegett a magasban a szeretett leáuy képe s a boldogság, mit talán soha el nem ér. Erezte a boldogsághoz való jogát, minek eléréséhez az eszközöket neki is ugy meg kellett volna adni, mint azokDak az üres szívűeknek, kik közönyösen járnak-kelnek Istenuek boldogságra s gyönyörűségre teremtett szép világában, megvetően figyelembe sem véve azt a sok előnyt, melyet a sors önként, érdemetleuűl dob lábaik elé. Keserű fájdalom, forró vágy, fel felujuló remény váltakoiva tört utat szivéből, követelően, vádaskodva, könyörögve, önmegadóan suhanva át a nagy mindenségen — oda, hol a vergődő emberi SZÍT, vagy a hálás ima az Istent ére*i . . . De a vádaskodó követelés lassan-lassan elcsendesedik, az ima alázatossá válik s a szív megtanul lemondani. Az ifjú elment küzdeui s uem látták egymást soha többé . . Pedig már akkor Anna titko'ódzó lelkéből is kipattant at érzelem, glóriájával vonva be az apró gyermekkori ábrándokat, melyek most mind egy édes reménybe olvadtak ös«ze. S mindez bevouva az ifjúság sejtelmes fá'yclával, mely mindig több, tisztább boldogságot ad, miut vágyainknak teljesedéne. Igen, ig-ju; hiszen a mit az élet naüy ritkán az álmokból bevá t, csak halvány árnyéka egy ragyogó képnek, gyöuge visszhangja egy rég elhaugzott dalnak! S taláu jobb is igy! Az ábrándok meg nem nyirbálva az élet s annak kiszámíthatatlan körülményei által, tisztáu érintetlenül repülnek vi-sza a mindenségbe. L)J azért feltaláljuk őket f gy-egy régi kedves dalbau, elfeledett virágillatban s egy-egy holdvilágos májusi éjszaka bűvös fehérségében. ... A nap már régen lement, az utolsó rózsaszínű felhők is elenyésztek, a csillagok kisugárzottak az est sötétjéből és Anna még mindig ott ült a kis padon. Képzelete kifáradva lassan tért vissza a földre. A hiz ajtaja megnyílt s gyöngéd hang szólná nevéu: — Anna, édesem! Mit csinálsz itt oly soká egyedül ? Anna feltekiut. Szerető szemek aggódva keresik tekintetét éi ó megnyugodva fogja meg hozzá siető f rje kezét. Karöltve mentek be a házba. Ott már világosság volt. Anua kedveucz illata lengi át a szoba;; kis asztalkáján ott hever hímzése. A fiatal asszony lecsendesült szive szemrehányást tesz önmagának. Hát nem elég sokat nyújtott neki az élet? Kedves otthont, szerető férjet, kinek boldogsága egyedül az ő kezében vaD. — Éies melegség támad szivébeD; régi álmai érintetlenül hagyták lelkének nemességét s a nemesen érző szív mindég megtudja találni a másokat boldogitó érzést, mely összhangba hozza a lélek küzdelmeit. Óh kötelesség! Szép a te utadon haladni, ha nem is vagy a szív első vágyainak folytatása; és vannak ábrándjaid is: a másokat boldogítani akaró törekvés nemes ábrándja, mely saját égi fényének visszatükröző dósét látja maga körtll s boldogitólag hat ismét vissza Önmagára Paullk Jánosné. A szemle ezen eredményéről a főszolgabíró az alispánt szinte telefon utján értesítvén, jött onnan a következő menydörgő törvényes rendelet. j .Utasilom főszbiró urat, hogy a fordulós birtokosok között fentálló ezen vitás ügyben, a felebbezés törvényszerű elintézéséig a statusquot karhatalommal is azonnal állítsa vissza, s egyben utasítsa az Elöljáróságot pásztorok félfogadására és megfelelő apa állatok beszerzésére.* Ezen törvényes intézkedés alapján a tehén csorda őrzésére a csordás felfogadtatott, és a legelőre kihajtás meg is tőrtént. Ámde a birloktöbbség ezen törvényes intézkedést lesújtott fővel és leesett állal fogadván, másnap újból küldöttséget menesztett az alispánhoz. A küldöttség már most igazat mondott, ha azt adta elő, hogy már 200-2">0 hold lévén felszántva és nagy részben bevetve; ha a kihajtó csorda pásztor ezen bevetett területet nem köteles respectálni, a nagymérvű károsodás mellett igen félő, hogy a két fél között lázadás és vérengzés fog bekövetkezni — ugyan azért az alispáni helyettes főjegyző ezen igazán elmérgesedett ügynek lehető békés elintézésére Kornis Géza urat helyettes alispáni minőségben a helyszínére kiküldte. A kiküldött helyettes alispán, s egyszersmind referens, a főszbiró, a löbbscg és kisebbség küldöttei jelenlétében a szemlét megtartván, ugy találta, hogy most már az egész 1200—1300 ugar területből, 200—250 hold, itt, olt, amott szántás és bevetés által csakugyan ugy össze vissza van turkálva, hogy a csapatos legeltetés csak nem lehetetlen, mindazon által, a helyettes alispán mind két félnek igazságot akarván tenni, (a mi lehetetlen) felszóllitotta őket, hogy nyugodjanak és állapodjanak meg abban, hogy a bevetett terűlet megkimélésével a tehén csorda kihajtható legyen; s egyszersmind egy aláírási ivet tett ki a községházánál, hogy ezt ugy a többség mint a kissebbség írnák alá. Ezen reájuk nézve igen kedvező intézkedést a többség természelesen sietett tömegesen aláirni, a kisebbseg azonban azon oknál fogva, mivel az előbbi alispáni rendelet, a korlátlan legeltetési jogot nem csak kimondta ; hanem azt karhatalommal is vissza állilandonak rendelte s ezen rendelet a főszbiró által kihirdettetett és foganasittatott, s az vissza húzva nem lett, az aláírást tömegesen megtagadták, sőt ugyan ezen okoknál fogva a cson;a jegyzőkönyv aláírását a főszbiró is megtagadta. Most itt áll és feneklett meg ezen mind két részről nagy elkeseredéssel és izgalommal tárgyalt kényes ügy, s várja bizalommal mindkét fél, a megye bizottsági közgyűlés mint felsőbb hatóság döntő ítéletét. Vegyük fel ezen történeti hű előadás után magunknak a kérdést, hogy melyik félnek van igazsága ? felelet: Törvényes igazsága a sok esetben visszás rendelkezéseket arlalmazó és végrehajthatatlan mezei rendőri törvény szerint a birtok többségnek van. Magasabb állam gazdászati sociális és méltányossági szempontból azonban a személy szerint kétszer annyi számu kissebbségnek van igaza. Magyarország törvényeinek legelső és legnagyobb Godificatiosa jVerbőczi István állította fel azon jogtételt „summum jus, summu irjuria" (a törvénynek sok esetben szigorú végrehajtása a legnagyobb jogtalanság) ezen jogtétel már a római jogban is benne volt, s annyira reá illik ezen esetre, mintha a jogtudomány éppen erre alkalmazva állította volna fel, — mert: a) a fordulós birtokosoknak, ha személyi egyéneket számítunk, két harmad része, oly 4. 5. 6. 10—12 vagy 15 holdas birtokosokból áll, a kiknek a szabad gazdálkodás behozatala nem hogy érdekük volna, sőt egyenes megölő gyilkosa; mert az ő kis földjük alig terem annyit, a mi a család évi élelmezésére szükséges; — már most ha ő egy két tehenet, borjut és sertést nem tarthat, egyébb szükségletet, állami, községi és egyházi adóját, maga és családja ruházatát ugyan miből teljesiti ? b) a szabad gazdálkodási rendszer oly községben "nelynek határa minőségileg oly egyenlő talajú, hogy lóhere, bükköny, luczerna, és más tavaszi kalászos növény termesztésére átlagosan alkalmas, s igy a nyári istállózásra elegendő mesterséges takarmány állitható elő, vagy a hol külön örökös gyeplegelő van, igen is behozható ; — de Szabolcsmegye nyírvidéki községeiben, hol a szántóföldnek alig '/«-da alkalmas a fent jelzett czélokra, a szabad gazdálkodás behozatala s igy az ugar rendszer és legeltetés megszüntetése a kissebb birtokosokra, sőt magára a főidre nézve és valóságos öngyilkosság. c) az okos gazdának nem szabad egyedül a magtermelésre szorítkozni, hanem birtokának megfelelő állattenyésztéssel kell gazdaságát összekötni, mind azért hogy jövedelmét fokozza, mind azért hogy a földnek termelés által elvont erejét vissza adja már pedig ha nincs legeltethetés és nincs állat tenyésztés, akkor nincs trágya, — trágya nélkül nincs kenyér. d) a fordulós birtokosoknak tagosítás alkalmával, éppen azon czélból adatott közvetlen a város alatt 400 hold gyeplegelő, hogy igavonó és hasznos állatokat tarthassanak, s ez által földjüket folytonos termő erőben tarthassák, azonban ezt maguk közt folytonos használatra felosztván nagyon természetes, hogy vagy ezen 400 hold terület rendeltetési czéljának megfelelőleg örökös legelőnek vissza állítandó, vagy az ugar legeltetés ennek némi pótlásául fentartandó. e) Nagy-Kálló városnak 7300 lakosa van, ebből alig tesz 2000-et azoknak száma, a kik földjük jövedelméből élnek, 5300 an vannak azok, a kik két kezök munkája jövedelméből élnek. Jól tudjuk, hogy két kéz munkája után alig lehet keresni annyit, hogy a szegény napszámos és mester ember családját élelmezhesse, hát egyéb költségeit, állami, egyházi, községi adóját és ruházatát hogy fedezhesse? Segített magán a szegény napszámos ugy, hogy bérelt legelön vagy egy tehenet, vagy egy kocza sertés tartást, s ennek hasznából kapott évenkint annyit, hogy fent emiitett szükségleteit fedezhette, ba azonban a szabad