Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-13 / 2. szám

N T 1 B y I D fc R abban, hogy ő az elnöki széket ezután már nem tudná az egylet megelégedésére betölteni s általános lelkesedéssel egyhangúlag mellette nyilatkozott, mig végre sikerült rábírni arra az elhatározásra, hogy a közgyűlés óhaja elől ki nem té' s az elnöki tisztet ismét elvállalja. Alelnökül szintén egyhangúlag újból Lipták Dánielt, titkárul Rúzsa Endrét, pénztáritokul Jánószky Endrét, könyvtárnokul pedig Stoffan Lajost választották meg, kik mindannyian eddig is az egylet megelégedésére töltötték be tiszteiket. Végül a választmányt alakították meg, legnagyobb részt szintén az ediggieket választván meg. A nyíregyházi jótékony nőegylet estélye. A nyíregyházi jótékony nőegylet január 5-én tartotta meg a farsang első mulatságát a Korona dísztermében. Igen nagy volt e mulatság iráni városszerte az érdeklődés. Kíváncsian várták, hogy a nőegylet uj vezetősége képes lesz e a vacsorával egybekötött estély czime mögé rejtőző tea estélyt sikerrel megtartani, mert az köztudomásu, hogy Nyíregyházán a tea estélyeket már elunta a közönség. A mulatság rendezősége számolt az akadályokkal. A 16 fokos hideget nem változtathatta meleggé, vízkereszt szombatját sem másíthatta közönséges szürke szombattá, hogy a vallásos skrupulosokat eloszlathassa, hanem azért olyan estélyt tartott, a milyet még ilyen czim alatt nem látott a Korona. Dr. Sarvay Jánosné és Dr. Flegmann Jenéné úrasszonyok érdeme első első sorban a siker, másod első sorban pedig a kedves gazdasszonyokké és angyali pinczérleányoké. Özv. Básthy Barnáné úrnő a nőegylet elnöke bár nem szerepelt névleg a mulatság rendezésében, de praktikus tanácsainak és avatott kezének nyomát megérezte mégis az este, a mi daczára a számos akadálynak 489 korona hasznot szolgáltatott a nőegylet pénztárának. Előkelő szép közönség gyűlt egybe a mulatságra, a mi ugyan kissé langyosan indult, de éjféltájban már kedélyes, fesztelen, zajos mulatságra vált és a jó hangulat nem is hagyta el a táneztermet egész hajnali öt óráig, a mikor is haza kísérte a vendégeket, hogy ragyogó kedves emlékre válva velük maradjon hosszú időkig. Az első négyest 36 pár tánczolta. Jelen voltak: Dr. Flegmann Jenő, Dr. Sarvay Jánosné a vigalom elnökei, Geduly Henrikné, Szopkó Alfrédné pénztárnokok. Háziasszonyok: Gsapkay Jcnőné, Halasi Jánosné, Hartstein Antalni, Keresztessy Istvánné, Klár Andorné, Kovách Győzőné, Leffler Sámuelné, Mann|Józsefné, Popp Gyárgyné. Vendégek: Dr. Antal Hugóné, Ballay Győzőné, Burger Pálné, Feilitzsch Bertholdné, Groák Ödönné, Dr. Jósa Aadrásné, Keresztessy Gyuláné, Klár Lajosné, Kundegráber Ferenczné, Kubassy Arthurné, Dr. Korányi Endréné, Gróf Merweldt kapitányné, Pavlovits Imréné, Siklósj Istvánné, Schön NánJorné, Somogyi Gyuláné, Dr. iSzabó Imréné, Símrecsányi Lászlóné, Weinberger Arthurné, Vértesi Weisz Ernőné, Dr. Vietórisz Józsefné, Török Lászlóné, Trajtler Soraáné. Pinczérlányok: Ballay Izuska, Gsapkay Ilonka, Hartstein Irma, Jóba Éva, Jósa Jolán, Jósa Rózsa, Klár Berta, Kubassy Berta, Lukács Margit, Pavlovits Rózsa, Sarvay Ilonka, Takács Edith, Takács Ilonka, Trajtler Anna. Vendégek: Adriányi Elza, Imre Annuska, Jósa Anna, Harsányi Mariska, Kovássy Margit, Tőrök Anna. Felülfizettek és jegyeiket megváltották: 1. A pénztárnál: Weinberger Arthur ur 10 k., Báró Feilitzsch Berthold, dr. Antal Hugó és dr. Flegmann Jenő urak 6 koronát. Halassy János, Burger Pál, Klár Andor, Groák Ödön, Mann József, dr. Kállay Rudolf urak 5—5 k., Hartstein Antal, Gara Miklós, Jóba Elek, Csapkay Gyula és L. S. urak 4—4 k., Klár Lajos, Jánószky Gyula, Kovács András, Baruch Arthur, dr. Erdős Bertalan, dr. Bartók Jenő urak 3—3 k., Kovách Győző, Csapkay Géza, Csapkay Jenő, Flegmann Bertálan, Törők László, Lenkei Árpád, dr. Trajtler Soma, Bodnár István, Szeszich Elek, Szmrecsányi László, Virányi Dezső, Schön Nándor urak 2 —2 k., dr. Sarvay János és Leveleki Lajos urak 1—1 korona; Jegyeilt árában a pénztárhoz beküldeni szívesek voltak; Fried Dániel ur 10 k., Moravszky Ferencz ur 5 k., dr. Paczauer Béla 4 k., Flegmann Miksáné urnő 4 k. és Abaházy József ur 2 koronát. A gyüjtőiven való aláírását megváltotta Schön Bertalan ur 10 koronával. Benczy Gyula ur 20 koronát ajánlott fel a jótékony czélra Özv. Hegedűs Edéné, Gencsy Amália urassszony 20 koronát. Burger Mihály ur Mann Józsefné úrasszony kezeihez 40 koronát küldött a mulatság pénztára számára. Id. Háuffel Lajos ur 20 koronát, Dr. Kelemen Adolf ur 4 koronát, Kovács Károlyné 2 koronát, Batta Ignáczné úrasszony 3 k., Werner László ur 2 koronát. Surann summárum 488 K. 80 fill. A nőegylet igaz köszönetet szavaz a bálrendező bizottságnak, a kedves háziasszonyoknak, a pinczérleányoknak és mindazoknak a kik adományaikkal a financiális sikert előbbre juttatták. És mondja meg valaki, hogy Nyíregyházán nem lehet tea estélyt rendezni — a nőegyletnek igen! A hova a jótékony nőegylet nyul, ott a sziklából is rózsa fakad. Knbelik hangversenye. Nagyszámú s igen előkelő közönség gyűlt egybe szerdán este a Korona szálló nagy termében, hogy megliallgassák a fővárosi közönség kedvelt hegedűművészéi, a fiatal Kubelik Jant. A fővárosi sajtó hónapok óta esemény gyanánt hirdeti egy-egy hangversenyét, meseszerű dolgokat irt arról a csodásan nyugodt s biztos technikáról, melylyel a fiatal művész a vonót kezeli. S csoda-e, ha a mi közönségünk, melynek közönyösségénél csak igénye nagyobb, az egy szer, szakított tradícióival s a

7, estélyen csaknem teljes számmal megjelen'! Nyolcz óra előtt már megtelt a terem s mindenki feszült kíváncsisággal várta a művészt, vájjon hogy néz ki, csakugyan oly elragadósan játszik-e, s vájjon hasonlit-e ahhoz az ideálisan szép ifjú arezhoz, mely a hirdetési oszlopokon már deczember eleje óta díszeleg? S mig igy combinálra suttogott a terem, szinte észrevétlenül megjelent .Kubelik. Sápadt, szinte beteges arcz, gyönge, még fejletlen külsővel, hanem annál simpatikusabb megjelenéssel. Semmi pose, semmi idegeskedés, nyugodtan nyúl a hegedűje után, mintha csak a konzervatóriumban tanára előtt állana. Nem affectál, művészetével nem kereskedik, mellőzi a művészeinknél megszokott ideggymnastikát s hegedűjén ujjaival kisérve a zongora tempóját várja a bekezdést. Ezt a briliáns játékot, azt a teljesen befejezett technikát, melylyel a legnehezebb dolgokat úgyszólván játszva játszotta el, kritika tárgyává tenni nem lehet. A hegedű jelenlegi legnagyobb mesterével állunk szemben, ki előtt bámulattal hajolt meg Budapest és Bécs zenevilága. Mi csak gyönyörködve s valódi, tiszta élvezettel hallgattuk a szebbnél-szebben variált flagiolettet hol egyszerűen, hol deczimekben, majd oktávokban, a trillákkal és octávokkal combinált pizzicatokat — s különösen azt a végtelen egyszerű, sima játékot, melynek nyomán édes, varázsos dallam áradt ki a hegedű húrjaiból. A közönség tüntető tapsára magyar nótákkal is kedveskedett. A midőn játékát méltatju-c, nem keressük benne a czigány muzsikust, s azt hisszük, Kubeliknek magának sem volt szándéka, hogy magyar nótáival a magyar zenét szolgálja, csak viszonozni kívánta azt a mi közönségünknél szokatlanul szimpatikus fogadtatást és lelkes ovátiót, melyben őt részesítették. * * * A hangverseny után az étterembe vonult csaknem az egcsz közönség. Kubelik nem jött le, másnap Budapesten kellett koncerteznie. Pedig vártuk. Illetékes bírálatot akartunk hallani annak a játékáról, aki nem magának játszik, de a közönségnek, a ki negyvennégy esztendeje velünk együtt eszi a kenyeret, a ki idegenben kincs, idehaza elhanyagolt ember, akinek muzsikája mellett már annyi sziv lángra gyúlt, s akinek bánatos, szomorú nótáinál nem egyszer sirva fakadtunk. Valóban szerettük volna hallani magától Kubeliktől, hogy egy oly nagy tehetségű s kizárólag magyar zenész, a minő Benczy Gyula, aki a maga zsánerében megállja helyét bárhol is, méltó-e arra az érthetetlen közönyre, melylyel közönségünk a nyári estéken előadott hangversenyei iránt viseltetik. A ki egy másfél óráig tartó müvészestére áldozni képes, annak a közönségnek nem lehetetlen, hogy kevesebb költséggel egy-egy élvezetes estét szerezzen önmagának is s annak is, ki becsületes módon 14 családot tart fenn. a. Visszatekintés az 19ü0-ik évre. — Buday Barna. — Eltoltunk ismét egy esztendőt, amely eseményekben és megpróbálásokban gazdag volt, mi magunk azonban végeredménykent szegényebbek lettünk.. A búzaáraknak szerlölötti sülyedése egymagában elég lett volna ahhoz, hogy az 1900-ikévre rányomja a gazdasági válság bélyegét, mert ebben az országban beláthatlan hosszú időkig nem egyensúlyozható csapás fog maradni az, ha a legfőbb kenyértermény értékét veszti. Különösen nagy baj pedig az, hogy más mezőgazdasági termények értékemelkedése nem rekompenzált bennünket. Hiszen a dohánytermesztés is formális csőd előtt áll, a minőségi termesztés teljes aláhanyatlásával. Különleges kulturáink, mint a komló, czirok, kender s len szépen fejlődnek ugyan, de ezekben a jövedelmi forrásokban csekély kárpótlást is vajmi kivételesek találhatnak. Szőllőink újjáalakítása is biztatóan halad, de a nagy küzdelmek árán rekonstruált szőlő levének ára nincs. A magyar bor megrontott renoméjának csapását szenvedjük s mit ér az, hogy végre-valahára Engelt 20 napi fogságra ítélték el, mit érne az még abban az esetben is, ha Engel ur elég könnyelmű volna s nem várná be szép nyugodtan Ausztriában büntetésének elévülési idejét. Az olasz bor beözönlése hatványozott arányokban folyt az elmúlt évben is, ami a kereskedelmi szerződések lejártáig megieperálhatlan fátum. Hanem csatlakozott ehhez ujabb csapás is. A román szölöcsempészet Erdélyben törte le a borárakat, Oroszországnak az erős borokra kivetett magas vámjai pedig a Hegyalja borkereskedelmét sújtották keservesen. Gyümölcstermesztésünk még mindig a rendszertelenség balkövetkezményei miatt szenved: azt nem termesztik, amit kellene és nem tudják a meglevőt sem piaezra vinni. Ennek megfelelőleg kivitelünk is stagnál, sőt az amerikai verseny nem csak külföldi piaezunkat, hanem hazai piaezunkat is mind komolyabban fenyegeti, pedig hát Amerika nem termel jobb kiviteli gyümölcsöt, csak ügyesebb mint mi vagyunk. A gyümölcsértékesítésben tehát kárpótlást hiába keresnénk. Harmadéve a gyapjutermelés kezdett jövedelmezni. Most ennek is egyszerre vége lett, mint egy szép álomnak. A gyapjukrach megadta talán az utolsó döfést szegényes juhtenyésztésünknek, hiszen már mult évi juhkivitelünk is 224,000 darabbal csökkent az előző évi kivitelhez képest. Egyéb Állatokból kivitelünk emelkedett s ez a tény a mult év egyedüli örvendete közgazdasági eredménye. Legszebben halad baromfikivitelünk; szarvasmarhából 27,000, sertésből 85,000, lóból 17,000 darabbal többet vittünk ki tavaly mint az előző évben. Ez tagadhatlan haladás, különösen, ha tenkintetbe veszszük, hogy a szerb állatbehozatal mult évben is nyakunkon volt és hogy szarvasmarhakivitelünket Németország elzárkózó pilitikája nehezítette meg, sertéskivitelünk elé pedig Ausztria az állategészségügyi egyezmény daczára korlátokat igyekezett felállítani, sőt Bécs városa ujabban tudvalevőleg arra törekszik, a hogy husfogyasztási adót is a felhajtó gazdákal fizettesse meg. Tekintetbe véve ezeket a mindegyre torlódó nehézségeket, bátran á lithatjuk, hogy kivitelünk a mult évben seiu állott aránybin állattenyésztésünk természetes fejlődésével; amire legjobb bizonyság az, hogy a vágóállatok ára a hazai piaezon nem emelkedett, kivéve az egy zsiros mangaliczát. Ha pedig a vágóállatok értékesítési viszonyai sem javultak, hol találjuk meg a kárpótlást, a jövedelmi egyensúly visszaállítására ? Sehol sem találjuk meg ezt. A mezőgazdáknak a mult évben okvetlenül ujabb adósságokat kellett csinálniok. Mert az neti. volt elég, hogy a mezőgazdasági nyerstermények ára csökkent, hanem ezzel egyidejűleg az ipari termékek ára emelkedett is. Olcsón adni és drágán venni: ezt az üzletet sokáig vinni nem lehet. Denique folytattuk a földbirtok megterhelését, de hogy hogyan fog ez végződni olyan országban, amelyben egyetlen év alatt mintegy 18,000 földbirtok cserélt gazdát dobszó mellett: annak a jó Isten a megmondhatója. A pénzhiány ami miatt már harmadéve is panaszkodtunk, a mult év folyamán valóságos pénzinséggé változott, mert a dél-afrikai háború hatalmasan hozzájárult azokhoz az okokhoz, amelyek a vifágpiacz mozgó tőkéjét az idegenben lekötötték. De minden külső októl eltekintve, nálunk már az idegen pénznek nem sok keresni valója van. A könnyen jövedelmező üzleti vállalkozások tere el van lepve, a földbirtok agyonterhelve, a hazai termelésre támaszkodó ipar kínos nyomás alatt, mely megakasztja fejlődési képességét. Ami zsírunk a felszínen úszott, azt a mozgótőke már lemerítette, tehát nyugodtan és tele gyomorral viszavonulhatott. Pénzre azonban mégis csak szükség volt és pedig nagy sükség. Mutatja ezt az, hogy mult évben hiteliutézeteink a rendkívül magas kamatlábak mellett is nagyobb ősszegeket helyeztek el, mint az előző évben A kamatláb emelkedett, emelkedett a pénzkereslet is, mit bizonyít ez? Azt, hogy a megterheltetés is rendkívül emelkedett. Aminthogy nem is történhetett másként az adott rosz hitelviszonyok között. Ábrándozunk a földbirtok tehermentesítéséről s emellett terheink folyton nőnek, mert a jövedelem csökken s a hitelviszonyok rosszabbod- /' nak. Jó vége ennek sem lehet. A hitel- életben csaky' kisemberek nyertek az Országos Központi Hitelszöveljtív' t révén, amely áldott munkát végzett a mult évh^T de sajnos, ennek az intézménynek sincs pénze ahhoz, hogy az alsóbb osztályokban uralkodó borzasztó pénzéhséget kielégíteni képes volna. Az Osztrák-Magyar-Bank dz uj egyezmény alapján immár életbe léptette a gazda-váltóhitelt, ami tagadhatlan vívmány, de csak olyanoknak való, akik rendezett viszonyaiknál fogva a rövid lejáratú kölesönt veszély nélkül igénybe vehetik. Nem élhet azonban, ezzel a vívmányai a legjobban sarokba szorított közép,birtokos osztály. A középbirtokosság helyzete tehát megint csak rosszabbodott anélkül, hogy mentő kezet nyújthattunk volna feléje. Egyenesen a mezőgazdasággal szemben követett kipumpoló politikára vezethető vissza az a munkásinség, a mely a mult év folyamán oly megdöbbentő arányokban jelentkezett. A földtől évtizedek óta mindég többet veszünk el és mindég kevesebbet adunk vissza az elvont erőből. Ennek igen természtese következménye az,hogy a mezőgazdaság intenzív haladás helyett stagnál s a rá nehezedő és egyre modernebb igényeket kielégíteni nem tudja. Szökik tehát a magyar vidékről. A tőkeszegény mezőgazdaság az év egyik felén át hevertetni kénytelen a munkaerőt. Nagy munkásfelesleg támadt ekként a télvíz idejen; a munkások ezrei özönlöttek a letarolt vidékről a fővárosba, itt azonban csak nyomorúságra találtak, visszamenekültek ennélfogva a vidékre és az Isten tudjja mi lesz velük. A mezőgazdaság megtette, ami tőle telt, mert hisz a mult évben a napszámbérek is emelkedtek, de az már nem az ő hibája, hogy elgyengült szolgáltatási képességével a munkáskezeket kellőleg foglalkoztatni nem tudta. Ennek a titkos katasztrófának, a melyet a nép kezét foglalkoztató iparok aláhanyatlása tetőzött be, megrázó következménye a kivándorlás. 1899-ben csak a tengerentúlra 43,000 magyar ember vándorolt ki, mult évben pedig több, mint 100,000 egyén kért útlevelet a külföldre. Évről-évre apadnak a mezőgazdaság legjobb munkaerői s helyűkben kapunk Galicziából hasznavehetetlen szemét embereket, irgalmatlan uzsorásokat: Ezt az emberanyagcserét sokáig szintén nem bírhatjuk ki. íme, rövid vonásokban itt van a mult esztendő képe. Örömöt ugyan ebben minél kevesebbet találunk, ellenkezőleg agódva sóhajtunk fel: mi lesz velünk, ha ez tovább is igy tart! Siránkoznak más oldalról a fölött, hogy a budapesti tőzsdén a mult évben 100.000,000 koronával csökkent az értékpapírok értéke. Mily könnyű volt elveszteni ezt a képzel ti értéket, a mikor zálogleveleink kamatja egyformán és biztosan kijár, a részvénytársulatok pedig magasabb osztalékot fizették, mint harmadéve! Magasabb osztalékot adott még az elsiratott fővárosi malmok legtöbbje is. A záloglevél és a részvényjegytulajdonos könnyen megbékélhet azzal a gondolattál, hogy papirosa kevesebbetér, ha ugyanannyit jövedelmez mint régebben. De mit szóljon a gazda, aki csak a buza áresésben mult évi jövedelméhez képest legalább 50.000,000 [koronát vesztett! Csupán ezt az összeget tőkésítsük és könnyű kiszámítanunk, hogy a föld tőkeértéke a mult év folyamán legalább 100.000,000 koronával csőkkent az előző évihez képest. Folytassuk ezt a számítást? Nem. Nekünk nincs szükségünk ilyen furfangra' annak kimutatása czéljából, hogy szegényebbek lettünk. Ez az állapot azonban még teljesen vigasztalan. A A mult év méhében sok üdvös terv megtermékenyült, amelyek csak a jövőben fognak gyümölcsözni. Dolgoztunk sokat és reményünk van, hogy ez a munka haszon nélkül még sem marad. Mezőgazdasági törvényeink több jelentékeny alkotás^ sal gyarapodtak. Meghozták a dohánytermesztők és dohánykertészek közötti jogviszonyt szabályozó XXIX. t.-cz.-ét továbbá a XXVIII. t.-cz.-et, mely az erdőmunkások élszerződésére vonatkozólag tartalmaz intézkedéseket. A XVII. t.-cz. az állatorvosi közszolgálat államosítását rendeli e! , a XXVIII. t.-cz. a birtokos és a gazdatiszt közötti joj. viszonyt szabályozza. A vigécztőrvény neve alatt isme retes XXV. t.-cz. a megrendelések gyűjtésére vonatko^o rendelkezéseket módosítja; a XI. t.-cz. a tőzsde értékpapír forgalmát helyezi adó alá; a XVI. t.-cz. a gazdasági munkás- és cselédpéaztár felállításáról intézkedik s amit jelentőségénél fogva taláu első helyen kellétt volna említenünk, a XXX tvezikk, mely a közérdekű öntöző csatornákról szól, valóban messzeható s nevezetes alkotás. Fel kell említenünk végül á IX. tvezikkfet, mely a mezőgazdasági szeszgyárak kontingensét -állapítja; meg újra. A törvényhozás tehát a mezőgazdasági élet