Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

N T 1 R T I D ft H Reformok a közigazgatásban. Élénken foglalkoztatja raa a közvéleményt a közigazgatás reformjának kérdése, a mely törvényjavaslat alakjában nemsokára az országgyűlés elé kerül. A belügyminisztérium, mielőtt a döntó lépésre határozná magát, véleményt kért az összes vármegyéktől, hogy miként lehetne a közigazgatás általános bajain segiteni. Ezek a vélemények írásba foglalva már ott • vannak a belügyminiszter asztalán, nem ismerjük azokat, de tudjak, hogy valamennyi abban konkludál, bogy a közigazgatást egyszerűsíteni kell, bogy a mostani sok idő és pénzveszteség más közhasznú czélra felhasználható legyen. Gyorsabb és ami ezzel összefügg egyszerűbb közigazgatás! A legcsekélyebb ügy is ma, mire elintézést nyer, tekintélyes aktacsomóvá növi ki magát. A midőn mi is a közigazgatásnak ez irányban való reformját hangoztatjuk, a legkevésbbé sincs szándékunk a közigazgatás államosítása mellett zászlót bontani, mert ez féltékenyen őrzött autonomiánk megsemmisítésére vezetne. Ahhoz pedig, hogy közigazgatásunk menetét egyszerűsítsük, sem központosítás, sem államosítás nem szükséges. Központosítás ép a legkevésbbé, mert ez által épen az ellenkezőjét hirdetnók annak az elvnek, hogy a tisztviselők vannak ,a közönségért s nem megfordítva. Ha központosítjuk a közigazgatást, a legcsekélyebb ügyben is a kissé távol lakó feleknek aránytalan s vissza nem téríthető költséget okoznánk. Hiszen ha a központosítás hátrányait nem észlelték volna, akkor bizonyára sem a kir. táblák, sem a pénzügyigazgatóságok decentralizációját nem rendelték volna el. A közigazgatásnak államosítása pedig épen nem szükséges ahoz, hogy a vármegyei, városi . és községi adminisztráció egyszerűbbé és olcsóbbá tétessék. Maguk a vármegyék is a mellett foglalnak állást, hogy a közigazgatást önkormáuyrati alapon kell reformálni, és pedig abból az okból, mert a belső igazgatás minden autonom testületnek privát ügye, melyre ép oly káros hatással volua az államosítás, mint amily jótékony hatású volt a közérdekű igazságszolgáltatásra. A közigazgatás államosítása esetén sem czélja, sem reudeltetése nem lesz a törvényhatósági bizottságoknak, annál kevésbbé a városi képviselő testületeknek. Már pedig egy vármegye vagy egy város keretén belől létező közintézményeiket, melyek közül egyik-másik az illető község határán tul nem terjedő lokális érdekkel bir, állami tisztviselőkkel kormányozni egyenesen lehetetlenség. Ma a törvényhatóság és szűkebb keretben a városi képviselőtestület ugyanazt a funkciót végzi az adminisztrációban, mint a szív az egész testben Fentartja és megújítja a vért az erek hálózatában, mert a saját érdeke is azt kívánja, hogy minden egyes tag a lehető legpontosabban végezze a maga funkcióját. Az idegen kinevezett tisztviselő nem ismeri a mi érdekeinket, a mi bajainkat; s amikorra megismerné — áthelyezik. Mert egészen más az igazságszolgáltatás. Ott az általáuosjjogszabályok, törvények rendelkeznek, amelyek azonosok maradnak minden helyen és időben. Ám az adminisztrációnak feladata is más. Itt az idő, a hely, a szokás stb. mind kiváló fontossággal kell, hogy bírjon. A kinevezett hivatalnokoktól mindezek ismeretét lehetetlen követelnünk. Nem is cs >dálható tehát, hogy autonomiájukhoz ugy a vármegyék, miut a városok ragaszkodnak. Mert bár mily elavultnak mondják is a mai közigazgatási rendszert, még az államosításunk legcsökönyesebb hívei is kénytelenek beismerni bogy a vármegyék az alkotmányosságnak mindenkor a legelsöbb védbástyái voltak. S a vármegyét, mely évszázadokon át önmaga intézte sorsát a törvény korlátain belül, nem lehet, csak ugy egyszerre belecseppenteni az uj helyzetbe. Egyszerüsiteui kell a közigazgatást és pedig a közvetlenség és szóbeliség elvére alapítva. A formalitások kevesbitése, teendők igazságos, méltányos beosztása, a hatáskörök szabatos meghatározása kell, hogy képezze az első teendőt. Természetesen megoldandók emellett a fiuancialis kérdések is. De hogy mindez csak államosítás és központosítás utján volna lehetséges, azt a mai körülmények között el nem hihetjük. Mert amely jogot tőlünk erőszakkal elvesznek, azt még idővel visszaszerezhetjük, amiről magunk mondunk le, azt nem kapjuk vissza többé soha. Az államosítás és központosítás pedig igenigen sok jogról való lemondást igényel, amely pedig mivel sem indokolható. A fuvardijtöbbletek kifizetése. A ra. kir. álhmvasutak igazgatósága a következők közzétételére kérte föl Ispuukat: 1.A gyors-ós teheráru küldemények rovatlapjaiuak felülvizsgálatánál talált oly túlfizetések, melyek vagy összeadási ós szorzási hibákból, vagy a díjszabások helytelen alkalmazásból, avagy pedig helytelen euly alapul vételéből keletkeztek — nyomban a felülvizsgálat megejtése után közö te'nek az áiomásokkal. 2. Az állomások kötelezve vannak ezen túlfizetésekről az igényjogosultakat a vasút költségén haladéktalanul értesíteni. 3 A közölt tu fi'.etések azonban csak akkor ismertetnek el, mint tényleg fennállók, ha a fél által bemutataudó bizonyító okmányok által (nevezetesen bérmentesített fuvardíjaknál az eredeti feladási vevónyek va<;y fuvarlevél-másodlatok, illetve bérmentesítő-számlák és a vasút bilá ása szerint a fuvarlevelek-által is, — átutalt fuvardíjaknál pedig a fuvarlevelek által) beigazoltattak, hogy a túlfizetés tényleg fenforog. Ezen bizonyítékok bemutatása nélkül fuvardij-vissztóritós nem eszközölhető. 4 A bevételi ellenórségek u'ján az állomásokkal közölt és utóbbiak által helyesnek elismert tu fizetések az igényjogosultaknak haladéktalanul kifizettetnek; ellenben a bizonyítékok csak a vámigazgatóságok által megejtendő felülvizsgálás u'.án származtatnak vissza a feleknek. 5 Ajánljuk a feleknek, hogyha nézetük szerint, összeadási vagy szorzási hibákból, helytelen díjszabás gyakorlata; azért gyalog vagy hintón, jóformán az utczán lakott; gyenge szervezete melleit, az előadas kezdetén, hangja alig árt a 4-ik padig, de előadás közben lelkesülése mindannyiszor csengővé telte a hangját; döröghetett az utczán a kocsik sora, jól hallatszott minden szava. A tudomány iránti szeretetet és fogékonyságot belénk oltotta; lelkesültünk érte; ha mint katona vezetett volna bennünket, könnyű lett volna velünk sánezokat vívatni. Mint különösségét említem fel, hogy minden magas tudományosság melleit mennyire felbőszült, mikor valaki a grammatica szabálya ellen vétett! A többi között egyszer egy Leitner nevű (majdnem századig hirdette magát, később mint titkos betegségek gyógykezelője) azon kérdésére, hogy miképen fordul elő a szén legtisztábban a természetben? azt felelte: „in Adarnente", miután pedig a gyémánt tiszta szén, egyéb semmi, úgy kellett volna felelni: qua adamas! volt ezért mit hallgatni, soha ilyen méregbe nem láttuk: „Vestra dominatio est pigra massa! Vestra dominatio est asina' kifejezésekben tombolta ki magát. Rengeteg gazdag ember volt, és csak édes anyjával lakott az l'jvilág-utczában, szemben a medicai facultással, csak kissé feljebb; a mint az előadási idő előtt egyszer kocsisa a Sarkantyus-ulczán be az Újvilág utczába fordult, a kocsi csakugyan fel is fordult; mi a kapuban álldogálván, odafutottunk, de már akkor az öreg a kocsi feliő ajtaján kibújt és ezen szavakkal: „Ei, ei! Johann! mir ícheint, Du gibst nicht Achl!* ott hagyta lovát, kocsiját és futott az előadásra. Venio nunc ad fortissimum virum ! Stáhly. A kik a 30-as évek végén és a 40 es évek elején a pesli egyetem hallgatói vollunk, mind elismertük, hogy kivált as orvosi facultás tanárai valóságos óriásíi voltak a tudomány- és emberségnek, esetenkint a hazafiságnak is. Birly, Bene, Bugái. Selwszter, Csausz, mind lűtünő férfiak valának, de Stáhly lángeszét egy gem közefiíetle meg. Sebész voll, de késsel a kezében, vértől mocskosan mentő angyalhoz hasonlított, ki a fájdalomtól szabadított., halálló! mentett, véres, ügyes kezével. Én nem voltam tanítványa, de azért dicsőíthetem, és egy esetet felemiitek, mely előttem folyt le. Egy fl ital, szem-lobos ember jelentkezett az ambulantián; én már mint harmadéves is próbálgattam szárnyaimat a kórisme megállapítására, de sem én mint ujoncz, sem korosabb társaim, sem maga az assistens (Kovács Sebestyén Endre) sem tudóit a diagnosissal ti.-z'ába jönni. Kíváncsian vártuk a professort, még kiváncsiabban nyilatkozatát, — végre megérkezett, az assistens állal informáitatta magát, mielőtt a beteget megnézte. Jó ideig nézegette, fordította fejét jobbról, balról szemlélvén a szenvedő szemet. Hirtelen azonban felegyenesedett és azt kérdezte a betegtől: micsodi maga? „Kovácslegény vagyok, kérem alásan* — Kovács! hát akkor miga kovácsolt és szemébe vasszikra repülhetett! Hozzatok csak egy erős mágnest,! Három perczczel később egy picziny vasdarab tapadt a mágnes lapra és a találékony ész dicsőségét hirdette. Mi szakállas, bajuszos férfiak mind inegragadluk kezét és csókoltuk, ő pedig sorra ölelt és csókolt homlokon bennünket. Midőn szigorló orvos voliam, akkor már ő az ország főorvosa voit, gondolom protomedicusnak hívták. Egy orvosi szigorlat akkor 7—8 száz forintba került. Ebből 17 arany illette őt, mely összeget ő kivétel nélkül minden ifjú doktornak visszajándékozott a dissertatió napján; a kiknek volt is valamije, annak is jól esett ez, iniulán inár minden fillérüket elköltőtlék, hát még azoknak, kik ágról szakadt szegények voltak, ki megházasodott jó előre, ki adósságot csinált, mig a diplomának birtokába jutóit.- Es egyszerre 85 pengő forint! Egy pengő forint annyi volt akkor, mint most háromnégy. L°gyen áldott Stáhlynak az emléke. Még 48-ban (midőn fíá', a századost, ki egy század huszár! vezetett Prágából haza, Sopron táján levágták) élt. Hogy halt el ? Micsoda körülmények közi ? Nem emlékszem, nem tudom. Mindig áldom porait! alkalmazásából, avagy helytelen hulyalapvétőiéből magasabb fuvardíj lett beszedve, a túlfizetést — a 3-ik pout alatt említett fuv rokmányok bemutatása mellett — haladéktalanul azon állomáson reklamálják meg, ahol a fizetés törtéut, mert a magánál az igazgatóságnál benyújtott keresetnek a f lülviz-gllása és elintézése, csak a közigazgatási ós ellenőrzési eljárách)! szükséges idő múlva, tehát csak tetemes idóveiztességgel eszközölhető. 6 Az állomások képesek közvetlenül elszámolt küldeményeknél a felmerült túlfizetést, az egéss vonalat illetőleg, közvetve elszámolt küldeményeknél pedig — amennyiben frankoilletékekról van szó — csak as első rovatolási vonalat illetőleg, átutalt illetékeknél pedig csak az utolsó rovatolási vonalit illetőleg, kifizetni. 7. Egyéb, mint az 5 ik pont alatt emiitett okokból támasztott fuvardíj vissziéritóai igények (mint p. o. más útirányokon való díjszámítás, tőrtrovatolás alkalmazása a közvetlen helyett, vagy megforditra stb. stb.) csak azon vasutigazgatÓBághoa benyújtandó Írásbeli kereset által rendezhetők, melynél a fuetés történt. 8. A vissztéritési keresetek apasztása czéljából megkerestetnek felek saját érdekűkben, hogy a) a küldemények tartalnát és rulyát pontosau vallják be a fuvarlevelekben; b) az áruezikk megnevezésénél szorosan alkalmazkodjanak a díjszabási nomenclaturáhos; c) gyújtó-megjelöléseknél a díjszabás szerint rész letezzek az árukat; d) pontosan jelöljék meg ugy a feladó, miut az átvevő lakását; e) oly fnvardij vissztérités; igényeknél, melyek más in nt az ö-ik pontban említett okokból támasita'nak, a beadványban kiemeljék, hogy az igény, rae y határozmányokra és díjszabásokra alapíttatik. hogy mely illetékek lettek ál i'ólag helytelenül kiszámítva es hogy mekkora volna az esetiig visszatérítendő összeg minden benyújtott fuvarlevél után. 9. A gyors elintésés érdekében megkerestetnek a felek a fuvarokmányokat az egyenlő áilomás-ö«eaeköttetések szerint és időrendben (krouologikus sorrendben) jegyzékbe foglalni. 0 y megkeresések elutasittatnak, melyek sz igény közelebbi indokolása nélkül, tisztán a fuvardíj felülvizsgálata czéljából benyujratnalc. 10. A fuvardij-visíztéritési igény beterjesztésére vagy a feladó vagy az átvevő jogosult aszerint, amint az egyik vagy a másik a túlfizetést eszközölte. 0 y fuvardij-vissztéritési igényekhez, melyek más személyek részéről benyujtatnak, minden egyes esetben, az igényj igosull által aláirt és külOn kiállított, uem pedig valamely fuvarokmányra rávezetett, szabályszerű bélyeggel ellátott igazolványt (mint engedmény, meghatalmazás, kereskedői utalvány, kereskedői tudósító levél) kell mellékelni*), mely a vasút által visszeiartatik. Ha több fuvarokmányból eredő fuvardíj vissztéritési igények egyidejűleg egy beadvánnyal értesíttetnek, at esetben az igazolvány szó vegében az egyes fuvarokmányok iényeges ismertető jelők szerirt (legalább a feladó és rendeltetési állomás, a fuvarlevél száma és kelte) felsorolandók. 11. A legnyomatékosabban ajánljuk a feleknek, hogy ezen igazolványt mindenkor egyidejűleg a fuvardijvissztéritési idénnyel terjesszék fel. 12. Ajinljuk továbbá a fuvardij-vissztéritési igényeket miudeukor, az esetleg egyidejűleg támasztott egyéb természetű Igényektől elkülönítve, beterteszteui. *) 1. Meghatalmazások 1 korona értélé bélyeggel ellátandók. (A léijreg- él illetékek iránti törvények é« szabályok 71 tétele.) 2. Engedmények a viiieteher értékéhes képeit a II. bélyegfokosat szerinti bélyeggel ellátandók. (A bélyeg- él illetékek iránti törvények ét izabátyok 32 tételének f) poatja.) 3. Hozzájárulási nyilatkozatok, melyek kereikrdát tuj'sitísok alakji'iau kiállíttatnak, ugy tekintendők, mint k reikedót utalvonyok és az utalványozott összeg magasságához képeit az I só bélyegfokozat szerinti bélyeggel ellátandók. (A bélyeg- él illetékek iránti törvények él szabályok 93 tételének ü- a) pontja.) Lumniczer, Semmelweiss. Iskolatársaim közzül ez a ketlő érle el a babéri az életben már; mind a kettő egyetemi tanár lelt Budapesten. Semmelwtiss, a szülészet tanára az által lett Európa-hirü, hogy mint a bécsi szülészeti kóroda assistense kitalálta hogy a járványosán olt uralgó gyermeklágyi láz közvetlen a tanulók és bábák állal terjed, mely a f'ertőtelenitő módszer alkalmazása után azonnal megszűnt. Ez lelt kulfeje £ most világszerte legkiterjedeltebben alkalmazásba vett desinfectionalis módszernek a tudomány minden terén. Ez^ egész E irópában elismerték és gyűjtik Semmelweiss emlékére az adakozásokat. Különben német volt a neve, német a lelke „gründtich" volt az igaz, — de azután — punkclum ! Ellenben Luiunicier! Te édes Sándorom! Játszi pajkosság, Hazaszeretet, Jótékonyság! 131-en voltunk első évi orvosnövendékek. Ezek közül volt 30--40, ki reggel nem tudta miből fog ezen a napon megélni. Jól tudtuk ezt mindnyájan, és segitetlünk is ahel csak lehetett — de Sándor! ennek nem csak a szive, de a zsebe is vagyonos lévén, jósága utolérhetetlen volt! Legalább egyszer egy héten Csausz tanár előadása után felugrott a kathedrára, s mikor a tanár kiment, utána ő haladt, mind a kél húszasokkal t It zsebét lassanként ürítette ki végig a termen, — soha sem nézett hátia, nehogy valakit lásson, ki adományában részesül. Cántalan pajkossága solu sein fajult el. Kaufman M ízes tanuló volt legjobb barátja, ezt Péternek nevezte el, és ennek a nevenapján a szegény fiu szállásán 12-en ebédeltünk 6 pinczér szolgálata mellett, — de az 50 lépésnyi utat 11 bérkocsin lettük meg a Sándor szülei házától a Kaufnun lakásáig, — délután a fiakkereken séta utat tettünk a városligetbe és a kocsisoknak ugy kellett hajtaniok, hogy minden ember két fiakkeren haladt, mindenik lábával egy másikon és nem történt baj. 1844. febr. 19. Ha jól emlékszem én depertáltam, Erkel Rudolf szigorlatozott, Hunyady László operát először adták egy pénteki estén a Nemzeti Színházban !