Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

dik dij 20 kor. Nyírbátorban: Első dij 50 kor. Második dij 30 kor. Harmadik dij 20 kor. Kisvárdán: Első dij 50 kor. Második dij 30 kor. Harmadik dij 20 kor. II. Három éves kancza csikók számára, melyek kitüuó tenyészképességet ígérnek. Nyíregyházán: Első dij 60 kor. Második dij 40 kor. Harmadik dij 20 kor. SzentMihályon: Első dij 50 kor. Második dij 30 kor. Harmadik dij 20 kor. Nyirbátorbiu: Első dij 50 kor. Második dij 30 kor. Harmadik dij 20 kor. Minden tekintetben kitűnő mén 03 kancza csikókat a kitűzőt dijakból pá lyázaton kivül is dijazhat a dijosztó bizotság. Ezen diajakra pájázhat minden szabolcavármegyei tenyésző, ha község elöljárói bizonyitványnyal igazolhatja azt, hogy a szopós csikóval .bemutatott anyakancza már a csikó születése előtt, sajátja volt, vagy pedig, hogy a kiállított három éves kancza csikó egy, az ellés idejekor birtokában volt anyától származik és általa neveltetett. A dijakra minden, akár nagyobb, akár kisebb tenyésztő által nevelt ló kivétel nélkül pályázhat; ha azonban valamely díjnyertes tenyésztő a nyert dijat a kőzűgy érdekében a helyszínén újonnan pályázat alá kívánná bocsátani, ügy kitüntetésül a dijak szerint fokozatosan osztályozott arany , ezüst- vagy bronz-diszoklevelet fog nyerni. A bemutatott lovak megbirálása, valamint az oda itélt dijak kiosztása is, egy evégre alakult vegyes szakbizottság által azonnal a helyszínen fog eszközöltetni. Hogy a dijosztó bizotság kellő időben megtudhassa valamennyi pályázó otlétét, köteles miuden pilyázó a kijelölt nap reggelén Nyírbátorban vagy Nyíregyházán vagy Szent-Mihályon, illetve Kisvárdán a helyhatóságnál jelentkezni, hol további utasítást nyerend. — A nyíregyházi er. ref. daltársaság 1900. szeptember hó 9-én, az ipartestület dísztermében tánczczal egybekötött hangversenyt rendez. Személyjegy 1 koiona 20 fillér. Családjegy 3 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete este 8 órakor. Műsor: I. 1. Kurucz dalok. Kaldy Gyula. Énekli a daltársaság. 2. Felolvasás. Tartja: Sípos Lajos úr. 3. Étlap. Zöller K. Énekli a daltársaság. 4. Melodráma. A vár és kunyhó. Irla:B. Eötvös József. Zenéjét szerzette: Staab Lénárd. Szavalja: Bán Lajos úr. Zongorán kiséri : Epstein Karolina úrnő. II. 5. Magyar népdalok. Goll — Greizinger. Énekli a daltársaság. 6. a) Székely Imre. Maeyar ábránd, b) Népdalok. Zogorán előadja: Kühler Wachter Mariska k. a. 7. Vig monolog. Előadja : Rónay Jenő úr. 8 Csendes éj. Férfi négyes, hegedű és harmónium kísérettel. Zenéje Szentirmay Elemértől. Énekli a daltársaság. A hegedű részt játsza: Némethi Mihály úr, harmónium kiséri: Zsák Endre úr. Hangverseny után táncz. — Köszönet nyilvánítás. Azon nemeslelkü ember barát, ki a „Nyírvidék" utján árvaházunk javára 10 koronát volt szíves adományozni; fogadja az árvák nevében hálás köszönetünket. A jótékony nőegylet elnöksége. — Meghívó. A nyíregyházi iparos-ifjusag egyrésze a ref. daltársaság közreműködésével a helybeli iparosifjúsági egylet pénztára javára, folyó évi augusztus hó 19-én az iparos ifjak egylete helyiségeiben családias jellegű dal, szavalat, műkedvelői színielőadás, világposta, tekeverseny, tréfás sorsolás stb. és tánczczal egybekötött zártkörű nyári-mulatságot rendez. Belépti dij: Személyjégy 1 kor. 20 fill. Családjegy 3 korona Kezdete délután 4 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Műsor a kővetkező: 1. 1. Nyitány. Előadja a zenekar. 2. A versenytekézés megkezdése. A legtöbbet dobók részére 3 értékes dijjal. 3. A haza. Előadja a ref. daltársaság Bán Lajos karnagy vezetése alatt. 4. Világposta (2 értékes ajándékkal) .megindul. A világpostán mentül több levelező-lap megszerzése annyivalis inkább ajánlatos, mert a legtöbb levelező-lapot felmutató leány és legény egy-egy ajándéktárgygyal lészen megjutalmazva. 5 Caricaturák. Szabadkézzel rajzolta Young Csán boxer úr. 6. Magyar Népdalok. Előadja a daltársaság. 7. Oh milyenek azok a nők. Elmondja Bán Lajos úr. 8. Juhász dalok. Előadja a daltársaság. 9. Táncz. Este hét órakor szünet. Szünet után pont nyolcs ^órakor. 1. Armer reizender: magán jelenet, bemutatja Murányi Géza ur. 2. Spiritisztikai és antispiritisztikai mutatványok: A varázs séta. A lidércz. A varázs lövés. Szjllem-posta stb. büvészeti előadás. Előadva Dudó Ferencz úr által. 3. Páros jelenet: a „Kis Madaram" czimű népszínműből (I-ső felvonás 10 jel.) Személyek: Cserey Stanczy kisaszszony, Suták Róza k. a. — Herczegán Kristóf, Murányi Géza ur. 4. Műkedvelői színielőadás. Előadatik: „A veres sapka" czimű népszínmű I-ső felvonása. Rendező: Kiss Andor. Sugó: Borók János. Résztvesznek az előadásban: Bán Lajos, Janousch Mariska, Szabó Mihály, Páskó Mariska, Schönbrun G.-né, Dokupil Gyula, Friedinan Simon, Tárczy József, Geppal Tivadar, Fábián Pál, Csernák Anuska, Schünbrun Anuska, Szabó Jóska, Bata Sándorka, Csernák Erzsike, Csernák Mariska, Király László. Előadás után táncz. — Kemecse és vidéke ifjúsága a ref. harang alap javára augusztus hó 19-én a kemecsei ev. ref. iskola nagytermében zártkörű nyári-mulatságot rendez. .Belépti dij: Személyjegy 1 korona 20 fillér, Családjegy 3 korona. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. — A legjobb minőségű sörárpát oly vidéken, hol az árpa elég helytelenül a buza után következik s a talaj régebben látott trágyát, műtrágyát pedig nem használnak: a közönséges magyar árpa szolgáltatja; ellenben oly helyekre, a hol az igényesebb árpa termelésére a feltételek meg vannak, a hol inkább előtérbe lép, legmegfelelőbb féleség a Hanna árpa. A Hanna árpának a többi nemesebb árpa félesé

bekkel szemben előnye különösen abban nyilvánul, hogy bőtermősége daczára korán érik, termése tehát biztosabb s sőrárpa tulajdonságait sokáig megtartja. Közönség köréből*) Nyíregyháza város hatóságának figyelmét ez uton vagyok bátor felhívni azokra a közegészségügyi és közbiztonsági szempontból igazán botrányos állapotokra, melyek a nyíregyházi marha vásártéren uralkodnak. Az a dágvány, ami ott most a sok eső ulán képződött, valóságos kulturája a baczillusoknak. Közbiztonsági szempontból pedig azért kell kifogásolni az ottani állapotokat, *) K rovat alatt közlöttekért nem f.deló* a gierk-g/.tiWwj WTÍRTIDfc'

< mert a szűk helyen a felhajtott állatok között mozogni valósággal veszélyezteti az emberek testi épségét. Minthogy pedig a nagy vásártéren Nyíregyháza városának berendezett állatvásár területe van, kérdem: mi az oka annak, illetőleg mi az akadálya, hogy a heti szarvasmarha vásárok is — de általában a heti állatvásárok oda nem helyeztetnek át. Egy gazda. Polgár, 1900. augusztus 9. Tekintetes Szerkesztő úr! Mi, akin olvasni szoktuk a Nyirvidéket, némi felháborodással olvastuk és nagyon megütköztünk azon, hogy becses lapjának legutolsó számában a hírek rovatában megjelent egy czikk, a mely beszámol a községünkben julius 29-én Dely Mátyás úr 40 éves állatorvosi működésének jubileuma alkalmával lefolyt ünnepségről. Hát mi az ünnepségen jelenlevő, úgy az iparos Olvasókör, mint a katli. Olvasókör küldöttségi tagjai azon méltán felháborodunk és megül közünk, hogy a fent nevezett czikkben minden szónok névleg fel van említve, csak az Iparos Olvasókör küldöttségi szónoka Portel István és a kath. Olvasókör küldöttségi szónoka Pallagi Mihály neve maradt ki, pedig mindkét szónok beszéde, az elsőé a városházán, a másodiké a banketten a legnagyobb tetszést aratta, a mi abból is kitűnik, hogy Kubassy Béla tiszalöki szolgabíró úr külön-külön gratulált a szép beszédhez, úgyszintén dr. Ilutyra úr budapesti egyetemi tanár ur is a társas ebéd alkalmával tartott tósztjában ennek kifejezést adott. Mi tehát ezt a kicsinylésnek vett mellőzés sértésnek vesszük és a leghatározottabban visszautasítjuk és kijelentjük, hogy már nem az I-ső század egyiptomi setétségében, hanem a XX-dik század világosságában élünk. A czikkirót arra figyelmeztetjük, hogy más alkalommal, ha ilyen ünnepély lesz, ne hagyjon ki senkit, meg ha iparos is az vagy gazdálkodó. Ezzel tartoztunk úgy az igazság, mint az iparosok és gazdálkodok védelmére kelni, hogy tudja meg Szabolcsvármegye közönsége, hogy Polgáron is élünk már. Tisztelettel: Pallagi Mihály, Csohány Márton, Tomp József, Sándor János, Kath. Olvk. küldóttsig. Portel István, Vámosi József, Singer Adolf, IlolUínder Adolf, Mészáros Mihály, Iparon OWk. kuldvtlfig Polgári tudósítónk, aki nekünk a Dely féle jubileumi ünnepről referált, semmi esetre sem czélzatosan, de elnézésből követte i-l a hibát, amiért is erre a kemény dorgatóriuinra nem szolgált rá. (A szerk.) Csarnok. A császár börtönöre. Történeti kaland. Chamouny-ban, Cluse és Sallenches között egy rendkivüli érdekes hely van, melyet a turisták nem szoktak elkerülni: a De Baline barlang. Az Arre folyó fölött száz lábnyi magasságban ásiloz torkolata a sziklák közt s a fenekét halandó még nem látta. Alig tesz az ember néhány lépést a bejárástól, borzasztó mélységbe jut; hasztalan tekint le az ember, semmit sem lát a ledobot fáklyj fénye elenyészik, mielelőtt feneket érne és csapkodó hullámok lecsogása halatszik föl, a miből arra lehet következtetni, hogy alant valamaly földalatti csatorna folyik. A touristák legtöbbje kíváncsi e mélyedés belsejét látni s annak előtte kötélhagcsókon bocsátkoztak le, fáklyákkal kezükben, utóbb azonban lépcsőket vágtak szikla-falban, a melyeken kényelmesen lejuthatni meglehetős mélyre. Nem tneszsze a barlangtól egy kis vendéglő is van, melyben az utazók magukat kipihenhetik s kalauzt kapnak. 1833-ban e kis vendéglőt egy savoyard nő birta, kinek volt egy csinos, nyúlánk növésű buga Marietta s az utazók jobban szereték, ha a barlangba e csinos leányka kalauzolta őket, mint az a czélra felfogadott férfi cseléd. A mondott évben három fiatal ember érkezett a vendéglőbe, a kik szintén a barlangot óhajttoták megtekinteni. A rendes kalauz különben is távol volt, így a kis Mariette vette kezébe a fáklyát s haladt előre a fialal emberek előtt. Mind a három franczia volt, élénk kedélyű fiatal emberek, kik a barlang természeti ritkaságai s csodás látványai fölötti elragadtatásuknak hangos felkiáltásokkal adtak kifejezést. A leányka kalauzolása mellett lementek a legalsó lépcsőig, honnét még mindig nem láthattá* a barlang fenekét és rövid pihenés után visszafordultak. Mialatt ők lenn jártak, uj utazó érkezeti. Egy katonás tartású koros férfi, kit szolgáj i kisért. Mivel a kalauz visszaérkezését nem akarta bevárni, a vendéglősné maga indult le vendégével és szolgájával a mélységbe. Az öreg ur komoly, hallgatag férfi volt, s modora, kiejtése után ítélve angol. A francziákkal egyik terasszon találkozott. Hideg udvariassággal üdvözölték egymást és a tovább haladó francziák egymás közt tréfát űztek az idegen feszességéből, merev tartózkodásából. Midőn felértek, mindegyikük egy aranyat nyomott a szép kis Mariette kezébe s tovább akartak haladni. — Bocsánat, uraim — szólt a kis lány — nálunk az a szokás, hogy minden utazó beirja a nevét a látogatók könyvébe s talán önök sem akarják magukat ez alól kivonni. — Semmi esetre sem — felelt a legfiatalabb — s mivel semmi okunk valódi nevünket eltitkolni, bizto sitalak, hogy álnevet nem fogunk könyvedbe beirni. Visszaérkezve a kis Marietta elébök tette a könyvet és a legfiatalabb kíváncsisággal forgatta a lapokat, melyen számos ismerős nagy férfi neve volt beirva. Hadd lám, kivolt a legutolsó látogató? — szólt, a legfiatalabb franczia az utolsó lapra fordítva. — Önök uraim, mert az az ur, a ki jelenleg még a barlangban van, már előre bejegyezte nevét; a mint látni méltóztatik, az irás még egész nedves. — Iladd lássuk ki ez a kikeményített angol ? Alig pillantott a névre, a fialal franczia arcza elsötétült, homlokát összeránczolta s haraggal ütött az asztalra. — Ide nézzetek! — szólt — ő az, a nyomorult,' gyáva ! Csak pár percze, hogy egy lépésnyire volt tőlem s nekem nem súgta ösztönöm, hogy torkon ragadjam s megfojtsam. A másik kettő szintén belepillantott a könyvbe. — Valóban ő az! Itt a közelünkben. — De nem szabadul ki a körmeink közül. Elő a fáklyát, utánam, a barlangba! — A kis Marietta hasztalan kisérte meg, hogy a francziákat visszatartsa, a legfiatalabb dühvel kiragadta kezéből a fáklyát s előre rohant, társai pedig haragtól égő arczczal követték. Marietta nyugtalan szorongással sietett utánuk egyre kérve őket, hogy forduljanak vissza. Midőn a barlangba értek, a legifjabb ismét a kis lánynak adta át a fáklyát. — Előre, vezess! — parancsolá; Mariette kénytelen volt engedelmeskedni s már csak az a gyönge remény biztatta, hogy hátha elkerülik egymást, mert a mélységnek több lépcsője és lejárója volt. Alig jutottak azonban az első terasszig, alulról liángok hallatszottak s fáklyafény tört fel. Az angol jött vissza. A legfiatalabb ember alig pillantotta meg a koros idegent, rárohant és torkon ragadta. — Le a nyomorulttal! Dobja be a mélységbe! — kiállta dühvel a másik kettő, s ők is megragadták azt a halálra sápadt idegent. A savoyard nő és Marietta könyörögtek, hogy kíméljék meg az angol életét, de amazok oda sem hallgattak. Az idegen szolgája megkisérlé urát védelmezni, de az egyik franczia egy hatalmas lökéssel hátradobta. Az idegen már a szikla szélén állt s csak gyönge lökés kellett, hogy a mélységbe zuhanjon. — Kegyelem! — nyögé a szerencsétlen rémültén. — Kegyelem neked, te hóh-r? — felelt a fiatal franczia. — Hát te voltál kegyeleltei ő ho?zá? Nem gyötörted, kinoztad-e évek hosszú során át leikellenül? Nincs számodra kegyelem! S felragadta, hogy bedobja a mélységbe. Ekkor a savoyard nő a franczia lábaihoz veti magát. — Kegyelem — rimánkodott — nem érette, de én érettem s e szegény gyermekért! Szegények vagyunk s ha e barlangban szerencsétlenség történik, elvesztjük egyetlen jövedelmi forrásunkat, kenyerünket koldusok leszünk. Kegyelmezzen meg neki! A fiatal francziát meginditá e kérés. Jól van, legyen, nem érdemli ugyan meg, de önökért meghagyom nyomorult életét. De egészen büntetlenül nem siklik ki a kezemből. Előre! A savoyard nő és Marietta gyors léptekkel siettek felfelé a lépcsőn, az idegen és szolgája pedig remegve haladtak a fráncziák előtt. — IIol van a látogatók kónyve? szólt az ifjú franczia, midőn isméi beértek. A savoyard nő előadta. A fialal ember az idegen elé dobta a könyvel'az" asztalra: s rámulatva parancsoló hangon szólt: — Neved után ird, a mint mondom: .A világ legnyomorultabb gazembere.* Az angol engedelmeskedett. Reszkető ké/zel vette kezébe a tollat és sajálkezüleg oda irta a mondott öngyalázó szavakat. — Jol van — szólt a fiatalember, egy pillantást vetve a lapra. — És most takarodjál! Az ajtóra mutatott, két társa megragadta az ijedtségtől tétovázó angolt s kidobta az ajtón. — ügy! S most irjuk be mi is a nevünket, — mondá a fiatal franczia — de nem arra a lapra, melyet e nyomorult neve beszenyezett. S egy uj lapra fordítva oda jegyzé a nevét. Társai követték példaját s aztán a remegésük tői magukhoz térni alig tudó vendéglősnél és leányát gadagon megajándékozva eltávoztak. Midőn már jó távol voltak, a vendéglősné kezébe vette a könyvet s előbb arra a lapra fordított, melyen az angol neve a megbélyegző aláírással allt s olvasta: „Sir Hudson Lowe." A következő lapon pedig e név állt: „Bonaparte N.ipoleon Louis" és más két név. Mint tudva van, l.Napoleon Szent-Ilona szigetén Hudson Lowe őrizetére volt bízva, ki a nagy császárral durván s kíméletlenül bánt, mely bánásmód miatt az egész művelt világ megvetését vonta magára. Yasuti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 113492/900. sz Pályázati hirdetmény. A ma

ny. kir. államvasutak igazgatósága a folyó 1900. év folyamán vis z ínyért és még visszanyerendő pályafentartási és vágáoy épiési czélokra már nem használható: mintegy 900. tonna különféle ócska aczél sin. mintegy 3000 tonua belföldi ócska vassín, és mintegy 3400 tonua külföldi ócska vassínek eladása czéljából nyilvános pályázatot hirdet: kiköttetik azonban, hogy a maay. kir. államvasutak részéről ezen mennyiségekre nézve — melyek korlátlanul nagyobbak vagy kisebbek lehetnek — semminemű kötelezettség nem vállaltatik, s hogy vevő az 1900. óv végéig tényleg rendelkezésre álló mennyiségeket tartozik a felajánlott egység árakon átvenni. Ezen sinek teljes kocsirakomáDyokban a magy. kir. államvasutak valamely állomásán bérmentve kocsiba rakva és hivatalból lemázsálva azon részme nyiségekben boc"áttatuak a vevő rendelkezésére, a mint azok az ügylet megkötésekor készletben vannak, illetve az óv végéig a pályából visszaDyeretnek. A f. év november hóban rendelkezésre álló késsiet a vételár eő-.etes lefizetése mellett legkésőbb f. é?i deczember hó végéig, a deczember hóban visszanyerendő sinek pedig legkésőbb 1901. évi január hó végéig feltétf lenül átveendők. A sinek minden kötelezettség nélkül az egyen darabok szelvényére és minőségére adatnak el; a sinek