Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

Választások a városnál. E hó 28-án tisztviselő-választások lesznek a városnál. Nem kevesebb mint 12 állásra van meghirdetve a pályázat, de amennyiben egyes állásokra már jelenben is városi alkalmazásban levők fognának megválasztatni, az ekként megüresedő állások betöltése még néhány választást szükségessé tesz. Hogy a képviselőtestület tagjai „szép számmal" fognak megjelenni és a választáson részt venni, az kétségtelen. Hiszen az önkormányzatnak ez épen egyik legkiemelkedőbb jellemvonása. A választások iránti érdeklődés. Meg aztán a pályázók is gondoskodnak arról, hogy remélt szavazóikat lehetőleg összegyűjtsék. A korteskedések rég megindultak. Csaknem valamennyi állásra van, illetve lesz pályázó elég, sót némelyikre fölös számmal is. Talán egyedül a két mérnöki állás fog egyhangúlag betöltetni. Ami, hogy ekként történjék, a város érdekében kívánatos, mert hiszen az ezen állásokra az uj szervezkedési szabályrendelet életbeléptéig ideiglenesen megválasztott mindkét mérnök eddigi működése azt tanúsítja, hogy ugy szakképzettségük, mint hivatali teendőik buzgó ellátása üdvös eredményekkel jár a városra. A többi betöltésre váró állások közül különösen az árvaszéki ülnöki, az alkapitányi, az árvapénztári ellenőr-könyvelői és az utibiztosi állások keltenek nagy érdeklődést. A három elsőnél érthető is ez. Mind a három fontos és nehéz feladatokkal járó állás, így például az alkapitány nemcsak mint a főkapitány helyettese, de saját hatáskörében is, különösen a kihágási és cselédügyek ellátása körül olyan jelentőséggel bir, hogy egészen helyén való, ha ennek az állásnak betöltésénél a választásra jogosult képviselőtestületi tagok megfelelő érdeklődést tanusitauak. A gyámpénztári ellenőr-könyvelői állás pedig mint a gyámhatóságnak egyik legfontosabb segédszerve, az árvák vagyonának nyilvántartója, tarthat joggal igényt a mutatkozó érdeklődésre. Az utibiztosi állás betöltése iránt nyilvánuló érdeklődés azonban már nem természetes. Először Í3 nem természetes az, hozy erre a most már 1200 korona fizetéssel és 200 korona lakpénzzel javadalmazott állásra aunyi és annyiféle pályázó van. Nem természetes pedig azért, mert a pályázók legtöbbje azt hiszi, hogy az utibiztosi állás voltaképen sine cura, ugy mint régebben volt. És mert semmit tevésért, vagy a semminél alig valamivel több dologért a javadalmazás bőségesnek látszik, ezért szeretnék annyian elnyerni. De nem természetes az sem, hogy a képviselőtestület választó tagjai sincsenek kellően tájékozva ennek az állásnak tulajdonképeni teendői felől. Pedig ha egyébre nem gondolnak, csak arra, hogy az uj szervezet értelmében az utibiztos köteles a város kül- és belterületén elvonuló összes községi utakat havonként legalább egyszer megvizsgálni és azok rendben tartásáról gondoskodni és ha meggondolják, hogy milyen elhanyagolt állapotban vannak ezek az utak és milyen terjedelműek: bizonyára belátják, hogy jó utibiztosra milyen szükség vau és milyen hasznos lehet az a közlekedési viszonyok javitása érdekében. Ha erre gondolnak, beláthatják a pályázók is, hogy ez az állás nem sine cura, különösen nem akkor, mikor olyan megfelelő mérnöki hivatal felügyelete és rendelkezése alatt áll, mint aminő alatt minden valószínűség szerint állani fog. A többi állások a segéd és kezelő személyzethez tartoznak és olyan természetűek, hogy az azokkal járó teendőkért a felelősség voltaképen azon hivatali ág vezetőit terheli, akik mellett ezek az állások szervezve vaunak. De éppen ez a körülmény azt vonná maga után, hogy ezek betöltésénél első sorban az illető hivatal vezetők véleménye vétessék figyelembe. Mert hiszen mit csináljon ós csináltasson például az adóügyi tanácsos olyan adótiszttel, aki számolni nem tud? Mit tegyenek az olyan tollnokkal vagy írnokkal, a ki irni nem tud? Miként vezesse a kézbesítő hivatalt az olyan „kézbesítő-vezető," a ki a kézbesítések gyorsaságának és pontosságának nagy horderejét nem ismeri, vagy ha ismeri is, a 40—50000 kézbesítendő ügydarab mellett fejét veszti

1! Nem árulunk el hivatalos titkot, mikor arra hivatkozunk, hogy vannak a városnál most is olyan alkalmazottak, akiket abban az állásban, IN Y j B y I D É K amelyre megválasztattak, használni nem lehetvén, más kisebb javadalmazással, de kissebb munkával és felelősséggel is járó állásban alkalmaznak. Hogy ez a kényszer helyzet mennyire visszás és káros, azt fejtegetni sem kell. A választási rendszernek azonban mindig megvoltak és lesznek is az ilyen káros következményei. Hiszen a választási rendszer elleneseinek épen az a legnyomósabb érvük hogy választásnál nem az érdem, nem az arravalóság az irányadó, hanem az ügyes korteskedés. Korteskedés nélkül — tisztába értelemben véve a szót — választás nem is képzelhető. Ebből azoubau nem az következik, hogy a választók teljesen a kortesek után induljanak. Nyíregyháza város képviselőtestületének tagjaitól is elvárjuk és bizonyára joggal várhatjuk, hogy meghallgatják ugyan a polgárok és az érdekükben buzgólkodó kortesek véleményét, de a szavazásnál kizárólag a város, a közigazgatás és a polgárság érdekeit fogják szem előtt tartani. A koukurreuczia befolyása a gabonaár alakulására. Ejy szakétrő gazdától a következő sorokat kaptuk: Benüuket, kik kénytelenek vagyunk termésünk fölöslegét a külföldön értékesíteni, kétségteleuül érdekel az európai államok termelődének fejlődése is, de még iukibb az államoké, melyek a világpiac/,ra dobott óriási készleteikkel döntő hatást gyakorolnak a nemzetközi áralakulásra. E tekintetben első helyen az északamerikai egyesQlt államokat kel följegyeznünk; ez az állam a század második felében, kQlöaösen a nagy polgár báboru befejezése óta nőtt oly félelmes versenytárssá. Ennek az államnak gazdasági fejlődése valóban bámulatos. 1851ben még csak 119 millió hektár művelés alatt álló területtel bírt s 1860 ban a terület már 165 millió hektárra emelkedett, a kileDCzvenes években pedig meghaladta a 250 milliót. A művelhető terület emelkedése arányábau emelkedett búzával bevetett területe is, a mit e két szám igazol: 1860-ban 74 millió hektár, 1890-ben 156 millió hektár. Visnaesés a búzatermelésben csak most az utóbbi években mutatkozik, s ennek oka semmi egyéb, mint az bogy konkurreusre akadt, ki még olcsóbban termel — s az: India. Keletindia 1880-ban jelent meg az európai piaczon, s nem csak nálunk keltett rémületet, hanem az észak amerikai termelőknél is: — s bár Keletindia igen primitív eszközökkel gazdálkodik, mégis félelmetes verseuytárs, mert a forgalmi eszközök tökéletesbitése terén óriási elóhaladást tesz. — Anglia, a világ leggazdagabb országa, ludiáb in eddi„' körülbelől 4000 kilométer hosszú vasutat épített és az ludiában még okvetlenül kiépítendő vasutak értókét 350 millió arany forintra becsünk. Hogy mily szédítően emelkedik az indiai búza behozatala, azt mutatja az a körülmény, hogy a kivitel 1873bau 2 millió, 1882-ben 88 millió, 1892-ben már 150 millió arany forinton felüli értéket képviselt. A harmadik nagy buiaexportáló ország Olaszország s bár a termés meunyiségére messze elmarad Amerika mögöit, mégis nagy jelentőséggel bir reánk nézve, egyrészt földrajzi fekvésénél, másrészt annál a körülménynél fogva, hogy a forgalmi eszközök ott is bámulatosan terjeszkednek. A vasutak nyakra főre készülnek, a vizi utak kivitelre alkalmassá tétetnek s a szibériai vasút kiegészítésével uj veszély fenyeget, mert el lehetünk készülve arra, hogy Európa piaczát a szibériai búza fogja elárasztani. 11a az amerikai, keletindiai s oroszországi nagyarányú termeléshez hozzá veszszük még azt, hogy a tengerentúli országok szálitási dija roppant alacsony, például Chikhágóból * New-Yorkig 2 koronába s onnan Londonba 1 korona 38 fillérbe kerül a mi pénzüuk szeriut egy kvarter viteldíja, sót néha az is előfordul, hogy a búzát rniut bajó terhet ingyen szálitják át; ugy arra a konzekvenciára jutunk, hogy a tengerentúli államok s a többi butát termelő országok konkurrenciája veszedel •nesen fenyegető, s hogy az újból árapadást fog előidőzui. A magyar gazdákra tehát nem valami kedvező, nem valami fényes napok foguak fölvirradni. Éppen ebből az okból nem eléggé hangsúlyozhatjuk, hogy ipirkodjunk holdankőnti átlagterméseinket a rendelkezésünkre álló minden eszköz— helyes vetésforgó, okszerű talajművelés, a mi foszforszegény talajainkra alkalmas foszfortrágyák, jó vetőmag, stb. — fölhasználásával fokozni. Ha képesek vagyunk a holdankénti átlagtermést csak egy-két métermázsával is növelni, ugy igen könnyen helyre állithatjuk az egyensúlyt az áringadozásban. E soraimmal azonban távolról sincsen szándékomban a börze üzelmeinek számos befolyását kisebbítenem. Sít azokat magam is késszséggel aláírom : mert azok nincsenek ellentétben az ón cikkem fejtegetéseivel. A szatmári (líUünep^ly epilógusa. A .nyíregyházi dalegylet" elnöksége azon alkalomból, hogy a szatmári dalegylettől a folyó évi junius 30 és julius 1-én tartott ottani nagyszabású dalúnnepélyen való részvételéért elismerő átiratot kapott, szives volt úgy az átiratot, mint a szatmári lapoknak ezen ünnepélyre vonatkozó számait rendelkezésünkre bocsátani s mi, a mennyiben ezen ünnepélyről s abban városunknak és vármegyénknek többszöri dicsőséget szerzett hírneves dalárdánk szerepléséről eddig — nem a mi mulasztásunk folytán — meg nem emlékeztünk, örömmel tesszük ezeket közzé, mint a melyek tanúsítják, hogy a reklámoktól tartózkodó egyesületünk Szatmári oly fényes sikert ért el, miszerint a szatmári országos hirü dalegylet inditattva érezte magát arra, hogy dalárdánk dicsőséges köt dését szeretetteljesen megköszönje. Az átirat szövege a következő: .Tisztelt dalegylet! Kedves daltestvérek ! Mé| jubiláris és szövetségi ünnepek felemelő hatás, mondhatnánk, a kivívott fényes, országra szóló dii mámorában intézzük hozzátok innen a távoli benneteket daltestvéri szeretettel, igaz szívvel ( a közös eszméért lelkesülő keblünkre, köszönetün Nem találjuk meg a szavakat, melyek , lennének a bennünk élő hála tolmácsaival szolgálni ékes szavakban, akarnánk elmondani, mily i okoztatok jubiláló egyesületünknek, midőn a rülhető apróbb uti bajokat figyelmen kivűl h ide Szalmárra közzénk siettetek, mily tisztelő becs gondolunk reátok áldozatokra is kész testvéri érzelmeitekért. A jó Isten tartsa meg, szilárdítsa, óvja a meg s a bmnűnket összekapcsoló szövetséget; egye mindig a nagy czél nemes közösségének tudata, 1 vállvetett munkával, törhetetlen erővel küzdve, az óha' szép eszme megvalósulásában majdan együtt öven hessünk. Köszönjük szives megjelenésteket, kőszünjük dicsőséges közreműködéseteket s irántunk tanúsított testvéri szereteteket. Éljen a nyíregyházi dalegylet! Hazafias üdvözlettel vagyunk Szatinárt, 1900. julius 14. hűséges daltestvéreitek: Jaskovits Ferencz elnök, Dr. Fechtel János jegyző." Dalárdánk működéséről a szatmári lapok kővetkező közleményekben emlékeznek meg: ,Az ismerkedési estélyen énekelt először dalegyesületünk, erről a Kiadott .Emléklap" következő referádát közöl: .Másodiknak a közönség a nyíregyházi dalegyesületet óhajtotta hallani, mire a .Feketehegyi emlék" cz. dalt és az erre következett vidámhangulatu dalokat énekelte precisitásal, a közönség óriási tapsvihara kíséretében." Az egyes dalegyesületek junius 30-ki ünnepélyéről a .Szatmá/és Vidéke" egyletünk működéséről kővetkezőket közli: Nagy hatást ért el a nyíregyházi dalegylet, a mely Santroch Alajos vezetése mellett Huber-Fohászát énekelte. E dalárda már régebben megalapította a hírnevét, ahhoz méltónak bizonyította magát. Kitűnő hanganyaggal rendelkeznek, darabjaikra kiváló gonddal készülnek, de azért előadásuk nem a mesterkéltség színével, hanem a közvetlensegnek az érzést megkapó erejével hat." Ugyanerről a .Heti Szemle" következőleg ír: ,A Nyíregyházi Dalegylet" Huber Károly fohászát adta elő. Magyar ruhában léptek a pódiumra az egészséges, sőt mond hatjuk daliás alakok, a mi mindjárt kedvező hangulatot keltett; a nehéz, de zenei szépségektől csillogó darabnak könnyed, discrél előadása, a gyönyörű modulácziók pedig elragadták a műértő közönséget." A püspöki ebédről pedig a .Szatmár és Vidéke, ekként emlékezik meg: .Kedves fűszere volt az ebéd utáni sziesztának a nyíregyházi dalárda figyelme, hogy a püspököt és vendégeit, Santroch Alijos karmester vezetése alatt kedves üdvözlő dalok gyönyörű precíz előadásával lepte meg. A főpap és Zichy Géza gróf szives szavakkal köszönték meg a dalárda szeretetre méltó figyelmét." Ezen hírlapi szemelvények tanúsítják, hogy a mi derék dalegyletünk derekasan megállotta Szatmári a helyét nem csak, de eddigi babéraihoz és jó hírnevéhez ismét egy dicsőséges koszorút fűzött. Midőn most e derék egyesülettel szemben hálánkat és elismerésünket kifejezzük, mi is a Szatmári Dalegyesülettel együtt szívből kívánjuk: Éljen a nyíregyházi dalegylet! Azonban van egy kérésünk is az egyesülethez. Ha már az előadott darabokkal Szatmárt oly nagy és méltó feltűnést keltettek, adjon az egyesület mielőbb alkalmat közönségünknek is arra, hogy a szatmári út előtt oly kevesektől hallott darabokat egy mielőbb megtartandó dalestélyen meghallhassa, megvagyunk győződve arról, hogy hálás közönségünk teljes számban fogja az egyletet jól kiérdemelt elismerésében részesíteni. Nyíregyháza egészségügye juIiusban. Egészségügyi jelentés. A folyó év julius havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkőnyvek adatait, jóval kedvezőtlenebbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év julius havában elhalt 85, addig ez év julius havában is a halálozás I03-at mutat, több tehát 18-al. Nem szerint elhalt fi 57, nő 46. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók, közül 6 , földiníves gazda 22, iparos és kereskedő 17, értelmiségi 2. Ezeken kivül halva született —, kora szülött volt —. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 7. Törvénytelen ágyból származó elhalt 7. Élve született 108, és pedig: 62 fi és 46 nő, ezek kö/.ül törvénytelen ágyból származik 10, és pedig 4 fi, 6 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 5-el. Házasságot kötött 9 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 10, nő 15 = 25, ág. ev. fi 28, nő 17 = 45, helv. hitv. fi 5, nő 4=9, gör. kath. fi 12. nő 7 = 19, izraelita fi 2. nő 3. = 5. Életkor szerint 0—1 évig = 56, 1—5 évig = 10, 5—7 évig = 6, 7—20 évig - 5, 20—30 évig = 6, 30—40 évig = 3, 40—60 évig = 9, 60 -80 évig - 8, 80 éven felül —; összesen 103. A város belterületén elhalt 51 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 3, kik mind gyógykezelve voltak ; 7 éven felüli volt 18, ezek közül nem lett gyógykezelve 5. A város belterületén elhalt 51 egyén közül tehát nem lett orvosolva 5 egyén.