Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

XXL évfolyam. 30. száír, Nyíregyháza, 1900. julius 29. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSYÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni

k heten lf int egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: Dostán vasv helvben házhoz hordva • A

z előfizetési pénzek, megrendelések s a A. lap szellemi részét képező küldemények, „.,,,. ... . Egész évre 8 korona. lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a 3zerkeaz

t° C!ime allt

t kéretnek beküldeni. niraeiesi aijaK: Fél évre 4 „ lamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos Bérmentetlen levelek csak ismert kezektói Minden négyszer hasábozott petit sor eoywer Negyed évre ........ 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8 szám togadtatDak e • közlése 10 fillér; többwSri közlés eaetében s fill A községi jegyző és Umto uraknak egész évre (Jánószky ház) intézendők. inJt^ZjZ&^Sl?*"** ' " A "VÜt-téri közlemények dija .orookint GO fillér csak négy korona. Egy szám ár

a 20 fillér. illető költségére küldetnek vissz i Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A V„ Ecksteín Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjától. 17630. K. 1900. A községi elöljáróságoknak, Nyíregyháza város polgármesterének. A tiszai járás főszolgabírójának 4915. K. szám alatt kelt körözvényét szabályszerű nyomozás végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1900. julius 20. Alispán távol: Mikecz Dezső, főjegyző. 4915—900. K. Körözvény. Verse Jánosné l.-petri-i lakos elmezavarodott egyén folyó évi julius hó 12-én a délutáni órákban férje lakásáról eltávozott s azóta vissza nem tért. Felhivatnak az összes községi elöljárók miszerint nevezettet községeikben a legerélyesebben nyomozzák s eredmény esetén őt letartóztatva L.-Petri község elöljáróságának adják át s az eredményről hivatalomhoz jelentést tegyenek. Mándok, 1900. évi julius hó 13-án. Vidovich, főszolgabíró. „A magyar szóról"! Lapunk legutóbbi számában már bejelentettük, hogy a nyíregyházi ág ev. egyház presbytériuma e hó 15-dikén tartott gyűlésébeu, ebben az ügybeu, dr. Trajtler Soma indítványára hozott határozatát, jegyzőkönyve kivonatának másolatában közölte velünk. A vasárnap délelőtt hozott határozatot a rá következő szombaton délután 5 óra tájban kaptuk meg, tudniillik olyan kései időben, hogy lapunk legutóbbi számában, a megillető helyen már nem közölhettük. Arra meg épeu nem lett volna időnk, hogy — kellő megfoutolás után — a határozat közzétételét a szükséges kommentárral kisérjük és a kérdés presbyteriumi tárgyalásának lefolyásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatot, az abból kimaradt részletekkel kiegészítsük. Ez az oka, hogy egy egész hét multával foglalkozunk a kérdés fejlődésének ezzel a biztosan várt és dr. Trajtler Soma úr hazafias közbelépése által bekövetkezett fordulatával. Mert én, hírlapírói pályárauak abban a tizenhat esztendejében, amit Szabolcsvármegye közéletének a nyomtatott betűvel való szolgálatában töltöttem el: a világosságnak, a nyomtatott betű világosságának nagy sikerét látom, hogy ime a nyíregyházi ág. ev. egyház presbyteriuma hivatalos úton értesiti arról a Nyirvidéket, hogy Nyíregyháza magyarsága ügyében tett megjegyzéseit észrevette. Ezért mondom, hogy a fordulat, ime bekövetkezett! A dr. Trajtler Soma indítványa és az arra hozott határozat beigtattatott a nyíregyházi ág. ev. egyház presbyteriumának igtató könyvébe. Minthogy pedig ez a határozat úgy szól, hogy a presbytérium a dr. Trajtler Soma indítványában kontemplált küldöttséget majd akkor alakítja meg, ha a nyíregyházi ág. ev. egyház másik lelkésze, nt. Paulik János úr elfoglalja itt állását: gondolom scontróba tették ennek az ügynek aktáit, hogy augusztus 4-dike után, amikor a nagytiszteletű úr már itt lesz, ez a kérdés elintéztessék. Mert, hogy most már nem lehet tovább is megmaradnunk abban a sok esztendős gyönyörködésben, hogy a nyíregyházi ág. ev. népiskolák vizsgáin a gyerekek milyen szépségesen beszélnek magyarul: az már egyszer bizonyos! A legilletékesebb ember, a nyíregyházi ág. ev. egyház iskolaszékének elnöke: Bogár Lajos nyíltan megmondta azon a nevezetes presbyteri gyűlésen, hogy a népiskola munkássága a magyarság érdekében elérte tetőpontját; a visszagördülő kőnek a sysiphusi munkája ez: a tót nyelvű isteni tiszteleteket hallgató, tót bibliával, tót énekeskönyvvel kényelmesen ellátott magyar csemete vissza-tótosodik. Es ezért vau, ho_ry magyarul megtanult, magyarul tudó szülőknek a gyermekei megint csak a magyar nyelv tudása nélkül kerülnek az iskolába. Ez az a bizonyos circulus vitiosus! A magyar iskola után a templomi nyelv magyar rítusának kell következni! Kérdjük: miért maradt ki a nekünk megküldött jegyzőkönyvből Bogár Lajosnak, az ág. ev. egyház iskolaszéki elnökének felszólalásáról való följegyzés, ami pedig a legilletékesebb helyről történt konstatálása annak az igazságnak, ami alapja a mi,-a magyarság követelésének: hogy miután a magyarrá lett népiskolák bevégezték a maguk feladataikat, és növeltek magyarul tudó generácziókat, hát most már következzék a templom! Sütkérezni ennek az eredménynek a dicsőségében kényelmes dolog. De — miután és minthogy, aunak a magyar kulturának a révén, a melylyel és amely által Nyíregyháza székvárosa lett a tiszta magyar Szabolcsvármegyének, minden, még a legsötétebb simái vagy szentmihályi határbeli nyíregyházi ág. ev. lutheránus is tudja azt, és nemcsak hogy tűri, de szívesen látja, hogy már őt is, a gyermekeit, az unokáit is azért tanítják és tanították meg magyarul az iskolában, mert neki is, a gyerekeinek is, az unokáinak is magyarokká kell lenniök: *" hát én kérdem, mikor fognak végre valahára kipusztulni azok a — ha jól emlékezem már emlegetett Mumusok,akik „öregasszonyok" képiben ijesztgetnek és seprűuyéllel fenyegetnek a magyarság iszonyatosságaitól. Én uem hiszek ilyen mumusokban, de igen is látom abbau a csonka presbyteriumi jegyzőkönyvből, amit megküldöttek nekem — hivatalosan, hogy ez a mumus még is és csakugyan létezik. Mi ez a mumus

1? Mikor most, a nyíregyházi ág. ev. népiskolák évzáró vizsgái aproposjából a nyíregyházi lutheránusok magyarságának ezt az ügyét — hírlapi czikkeim révén — megemlítettem s Geduly Henrik t. barátom epés válasza is megjelent az én első czikkemre, itt a Nyirvidékben, azt mondta nekem valaki, hogy én szélmalom harezba keveredtem, mert — lutheránus és tót: az egy dolog együtt jár. Hát csakugyan ez lenne az a mumus? Én azt hiszem, hogy elérkezett annak az ideje, hogy ne higyjüuk a kísértetekben. Bár — ahogy informálva vagyok a 15-diki presbyteriális gyűlés lefolyása felől, hát most már látom, hogy csakugyan vau ilyen mumus. Sebaj! A kérdés scontróba van, az illetékes fórum előtt! Nt. Paulik János lelkész úr megérkezését pedig annál szivesebben bevárjuk, mert hiszen tm~ >ini számnnk S oldalra terjed. mi — ilyen rövid terminust ideáljaink megvalósulása iránt úgy se reménylünk. És tudjuk azt is. hogy az uj lelkész úr Szabolcsvármegye ethnographíai viszonyait ismeri. És — hogy e szerint azt is tudja, hogy . . . . — Szabolcsvármegye magyarságának a Geniusa most mir — végre valahára — megkívánja, hogy közpantjáuak, székvárosáuak népe, — ahogy itt sok ezerré növekedett és erőssé, Szabolcsvármegye magyarságáuak a jegyében — igazán is, nyelvében is magyar legyeu ! Nekem, aki ebben a kérdésben is szintén csak a magyarság érdekeit szolgálom, egyelőre nagy megnyugvásomra szolgál ennek az ügyuek — dr. Trajtler Soma úr fellépése által — hivatalos beigtatása, és a hozott határozat tt-rniészete szerint való — rövid terminusú scontróba tétele. A legbiztosabb útra jutott így ez az ügy, hogy kisüssön itt a magyarság napja, a — képzelt mumusok felhői közül. Épen ezért nem érzékenykedem az igy is nagy jelentőségű határozat velünk való közlésének illetlen formája miatt. A lényegéről pedig ennek a jegyzőkönyvi kivonatnak és különösen arról, amit [a magyar nyelv kultuszának a nyíregyházi ág ev. egyházban az iskola és a templom által való terjesztéséről az egyházi felügyelő úr elmondott, lesz még alkalmunk elmélkedni Most csak azt az egy megjegyzést tesszük meg, hogy hiszen ezeket a szép és nagy eredményeket a „Nyírvidék* évek hosszú sora óta, évről-évre följegyezte, és hogy épen azokban van a mi erősségünk és a mi igazunk, mikor azt mondjuk: itt az idő! * * * És most közöljük itta kérdésben levő jegyzőkönyvet, úgy, ahogy nekünk beküldötték. Kötelességünk azonban megtenni két megjegyzést. nem személyes érzékenykedésböl, de — mert a sajtónak, a tisztességes sajtónak a megbecsülésében meg kell kívánnunk a külsőségnek is azt a — legalább — látszatát, hogy amikor egy presbyterium arra méltatja a sajtónak egyik orgamutnát, hogy meghozott határozatát azzal a lappal közöltetni rendeli, hát akkor ez a közlés ne szeletke, és még hozzá összeragasztott (Zola kiírná, hogy milyen czélra alkalmas) papiros darabokon,de a megszokott tisztességes formában eszközöltessék. Egy egész hét állott a rendelkezésére a presbyterium megbizottjáuak arra, hogy a presbyterium rendelkezésének eleget tegyen. Ideje is volt tehát és papirosa is bizonyára, de — ugy látszik nem tartotta szükségesnek, hogy egy kellemetlenkedő újsággal szemben illedelmesen viselkedjék! A másik megjegyzésünk pedig az, bogy^ a „Nyirvidék" nem hivatalos közlönye a nyíregyházi ág. ev. egyház presbyteriumának és igy bizonyára csak megint egy második unformként jutott bele a jegyzőkönyvbe az a rendelkezés, hogy „határozatát a „Nyirvidék" helyi lapban is közzététetni elrendeli." Tudom, hogy a presbyterium ezt nem igy határozta el. Sem nem a formára, de még a lényegére sem a kérdésnek.