Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

s N T f B V I D É K Közös érdek. Az egész vonalon, a társadalom minden rétegében élénk, szinte lázasnak nevezhető mozgolódás észlelhető: Egymást követik az országos gyűlések és értekezletek s az ilyen alkalmaknál elmaradhatatlan bankettek, és tuczatszámra menő fényes, meggyőző erejű szónoklatokban fejtegetik a vezető férfiak a merkantilizmusról, az agrárizmusról vallott nézeteiket. A sok gyűlés, a sok szónoklat és ujságczikk az elhanyagolt közgazdaság felé tereli a magyar társadalom figyelmét és érdeklődését, és ez a társadalom belátja és érzi, hogy sok mulasztást kell helyrepótolnia. Hogy az általános felbuzdulásnak lesz-e sikere, hogy nem lesz-e szalmaláng, mely amilyen hirtelen lobbot vetett, épen olyan hamar ki is alszik: azt ma még senki sem tudhatja. Egyelőre meg kell elégednünk az örvendetes jelenséggel, hogy a közgazdasági kérdések nagyobb és általánosabb érdeklődést keltettek a társadalom széles rétegeiben. Látszik, hogy a közgazdasági tényezők mindegyike komolynn hozzálátott a helyzet javításához és hogy a munkában a kezdeményezők nem maradnak magukra hagyatva, mert az egész ország társadalmának érdeklődése és támogatása kiséri munkálkodásukat. A közgazdasági ágak fejlesztése bizonyos választó vonalakat állapit meg a különböző irányok között, de megnyugvást kelt az, hogy a reformok munkájában mindenütt higgadtság és a különböző érdekek tiszteletben tartása nyilvánul, hogy igyekeznek a mutatkozó érdekellentéteket elenyésztetni, elsimítani, egymással összhangba hozni. Mískolczou a kereskedők, Kassán a gazdák tartottak országos kongresszust, mindegyiknek tanácskozásait komoly higgadtság és tárgyilagosság jellemezte. Ezen csak örvendeni lehet, mert kétségtelen, hogy uem csak nálunk Magyarországon, hanem egész Európában észlelhetők a gazdasági válság tünetei, ezek pedig háborúra késztetik a reakció lovagjait, akik a gazdasági mozgalmakat a saját érdekükben kihasználni és a társadalmi térre átvinni törekednek. Ez elien határozottan állást kell foglalni és ezért szükséges és indokolt az óvatosság és a mérséklet a közgazdasági kérdések megvitatásánál, a szükséges reformok és intézmények megvalósításánál. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy csak az elvek összetévesztéséből meg roszakarutu ráfogásból keletkezhetett az a tévhir, hogy a merkantilizmus eszméi a liberalizmus elveiuek, az agrárizmus eszméi pedig a reakczionárius irány elveinek felelnek meg. A két irányzat nem is vonható egymással párhuzamba, a kereskedelmi és ipari érdekek védelmének nincsen semmi köze a liberalizmus politikai elvéhez, viszont pedig a reakczió ósdi elve nem azonosítható az agrár közgazdasági elmélettel. A leghatározottabban állást kell tehát foglalni minden olyan jelenség ellen, mely alkalmas vette ezt Adél i°, mert mind jobbao jobban nehezedett karjára. Kimerült is volt már, lelki ereje is megtörhetett, a mint egy ily séta alkalmával egy köhögési roham anyira utolérte, hogy eeyensulyt veszítve mindketten a száraz avarra estek. Ott, az Adél ölében kellett kipihennie magát, mig annyi erőhöz ju!hatot , hogy neje karjára támaszkodva haza mehetett. Ettől kezdve megszűnt a séta is. csak a hálószoba ablakaiból nézték a természet haldoklását. A sárga falevelek lassú zizegéssel hú'lotak alá a drága anyafö dre, koszotút képezve a kastély ablaka élőit álló magas uársfa törzse körül. Az alant járó nap utolsó sugarát ép^n most vetette a kastély azon szobájának sb'akára a melyben a szeuvedő család ült. A fónenicta küzdött a halállal. Minden orvosi tudomány hasztalan vjlt. Szegényt már csak a szerelem tartá, s ncjéuek gyöngéd ápolása £3 fuyelme. Mégis bekövetkezett a katastropha. És Adélnak volt annyi lelki ereje, hogy azon is lul essék. Karjaiba zárta a vánkosaira lehanyatló testet yárta le a legjobb férj megüvegesedő rzsmeit. Eltemették a szabadsághirc. ezen mártírját is. El is feledték, mint annyi hírneves és név:elen hőst. t)3 Körmeudy sírja fe

;ett nem csak a hálás emlékezet, hanem a hitvesi és gyermeki szeretett is őrködött. Siép márvány oszlop diszlik sírja felelt. Adél naponkint megjel enik fiival a sir mellett. Most már szabad sírnia, zokszava nem marcangolja a beteg hitves szerető szivét. Hisz' ott porladozik már a kedves hani alatt. És ha oly'-or-olykor a fájdalom tiTya, vagy a mú t emlékei miatt a fiital özvegy zokogva a hantra borúi s elpanaszolja mélységes fájdalmát lent nyugvó férjének, az ő kedvei .Móric-."-jánik. ninci senki a ki mondaná: „hisz ö mir nem a tied töhhé, hanem a siré." * * * lenne behurczolni a politikát a közgazdasági élet terére. Nagy a külömbség társadalmi mozgalom és társadalmi harcz között. Nem szükségképen agrárizmus az, a ki az önálló vámterület életbe léptetését kivánja, a minthogy nem lehet, nem szabad merkantilistának nevezni azt, a ki a kereskedelmi törvéuy revízióját követeli. A kereskedelmi és ipari érdekek istápolása, azoknak megvédelraezése épen olyan szükséges és kívánatos dolog, mint a milyen szükséges a magyar gazdának megvédelmezése az elpusztulástól. Mindkettő egy tormán érdekében áll a hazának, és a nemzetnek tesz megbecsülhetlen szolgálatot, ki bármelyik irányban elősegíti az egyensúly helyreállítását. Igyekeznünk kell, közös érdekeink parancsolják, hogy közgazdasági kérdéskben is mindenütt és mindenkor a liberalizmus érvényesüljön, az a liberalizmus, melynek semmi köze a politikához, és mely abbau nyilvánul, hogy a különböző gazdasági ágak egyenlő figyelemben és gondozásban részesüljön. A községi jegyző nemes hivatása. A patriarchális közigazgatást, mely romjaiban is tiszteletreméltó és becsületes, az uj idők szele romba döntötte és az uj kor részben lerakta alapjait a modern közigazgatásnak. A falu«i jegyzőből az uj közigazgatás egyik hivatalnoka lett, kitől irodáján kivül társadalmi követelmények teljesítését is joggal el lehet várni. A jegyzőt az élet ezer szálai kőiik össze a néppel s a nap-nap utáni közvetlen ériulkezés megadja a követelmények alapját; a folyton fejlídi korszellem a telje-kések iráiyát. A szilárd alapon nyugvó helyes irány legyen a jegyző vezércsillaga, amelyet komoly elhatározással, erős akarattal és a jövőbe veteti bizalom mai kövessen. Mt lehetne elsőbb ezen irányzatban más, miot honszeretet? Mi, midőo a n(p-k millióit a társadalmi rend erőszakos megbontására és egy uj lehe'etlen világrendnek megteremtésére ösztökélik, lehet-e szebb hivatása a jegyzőnek, miut felvilágosítani ncpét és vissza tartaui a ha/aliuianság, a nemzetköziség apistolaiuak befolyáfától ? E nagt világon kevesen vagyunk magyarok. Ezen kevés magyart megtanítani magyarnak éa b*zluknak, legyen a jegyző ideálja. Ili mindeuikük azoo körben, melybe a sors rendelte, becsületes munkával, erős nemzeti öu uia'tal és a nép szeretetével hivatását betölti: nem kell felui az álapostolok rombo'ó terveinek meg valósuiásálól. A vajúdó század méhéból szOlemlell torz eszmék c-ábitó ingerének egyedüli ellenszere a hazaszeretet ípolása és fejle*ítése. A jegyző hivatása nem ér véget az akták elintézésével, neki kötelessége népének eszmevilágát, gondolkodási módját megismerni: az abban nyilvánuló felszeg felfogásokat, téves nézeteket, káros következményű irány zntokat oktató szóval elsimitan', kiegyenlíteni. A jó jegyző népével együtt gondolkozik, megosztja v leörömet buját. G >ndos kézzel kivezeti az ú'vesztókból s helyes űtra formáló kezevei átgyúrja gondolatvilágát, ápolja és fej'eszii a haza szeretetet! Nemes hivatás a j-fgyzíé! * Az egyszerű főídmives, lakjék a bérezés hegyek völgyében, avagy az Alföld délibábos rónáin, benne látja ös/pontosu!va a földi hatalom összes igazgató száiUít. A jegyzőtől vár tanácsot, segélyt, ha baj éri, ő tőle ismeri meg pilgárí jogainak és kötelességein' k határvonalai'. Jó jegyzőnek jó a köz.

:é„'e is. A bizalom, melyet nCpétől ki kell érdemelnie, összekötő láuczszein a kettő íme a kastély lörténe'e a szabadságharcz leveretése utáni szomorú időből. III. 1875. lyarán uagybátyám, ki nyugalmnzott postatiszt volt, ki vitt magival Kassától II ildog-Kováraljára vakác.i ózni. Ilit, kapás szőlője és egy szép falusi háza volt ott az öregnek. It'ndesen ott nyarait. Ejy délu'án, a mint a szőlőben az érett mandulát szedegettem, egy c.ifra ruhízatu inas jelent tno^ a szőlő 1.is k (pújában. Nigybátyáni után kérdezősködött. Éu beszaladtam érte. Erre nagybátyám kézen fogolt s mind a hárman elindultunk a regényes kőváraljai kastély felé. M gvallom őszintén, hogy szivem erősebben dobogott, ajk.iim h egész valómat egy neme a res/.ketésnek járta át mert hisz' nagybátyám mindjárt az első n*p a mint kivitt magával, elbeszélte a kastély szomotú történetét. A kastély úrnője a kert egyik u» kanyarulat padkáján ült. Azelőtt még sohasem láttam. A kö'c önös kös. öntés u'án nagybátyám igy mutatott be: „Ezt a kis fribuszlit azért híztam fel, ha megengedi méltóiágos asszonyom, had tekintse meg e remek mivü kastélyt és kertet, nagy öröme fog telni benne.* „Fia ez főnök urnák" kérdé nagybátyámtól a :;róÍQé. „Uuoka öc<ém, — válaszolá — kihoztam egy kicsit uyaralni Kisáról, olyan vékonypénzü fiúcska — gondoltam, hit ha hasznára lesz a levegőváltozás." „Jöjjön csak ide! kis fiu. (s ezzel szabidsftgot kap'am Ké'/csókra) mondja ciak hogy hivjik?" Mígmoudtam, — „Ilm, II n!" mondi a grófié, „iz én drága Móricíom epsn ezen niimzetiséghól származott, a mely nevet viseli." Erre mélabú 'in tekintett, maga elé n napernyő jé vei lábai elée^ett erett líuglót hárította félre. között. Ezt a bizalmat csak a jó jegyző tudja kivívni magának. A kivívott bizalom egyedüli ismérve a jegytö mivoltának. Bizalom nélkül a legszeniállisabb ember sem tud a községnél bármily nemes dolgot is megalkotni. Azért a lakosság bizalmát a jegyzőnek, ha jó jegyző akar lenni, okvetlenül bírnia kell. Bir sokszor i^en nehéz a nép bizalmát megszerezni : de mégis nem leheletlen. A mindennapi munkában megkérgesűlt tenyeret kézadásra bitni, a durva darócz alatt dobogó szivet megnyerni, csak módját kell Ulálui. A ki eltalálja, megszerzi a nép bizalmát ig. Az élet mi nehezebb is mint volt régen. A gazdasági viszonyok mostoh isága, az élet szükségleteinek emelkedése a földmives osztály súlyos terheit öregbítik. Az élet viszonyok és az életfofeltételek megváltozottsága elég gondot okoz a népnek. De e keltő között fennálló aránytalanságot lehet megszüntetni. Világos, hogy e fejlődött korszellem, a tudás terjedése, a látkör szélesbüiése az életszükségletek emelkedéseinek természetes okai. És hogy ezekkel lépést tarthasson, a gazdasági fejlődés szük.-éges, hogy a nép az elavult gazdálkodási rendszerrel szakítson és gazdisági életet raczionábilísabb alupokra fektesse. A jegyző felada népét az intensiv gazdálkodásra serkenteni, kitanítani a jövedelmezőbb nazdisági vezetésre; megmutatni neki a földjövedelem fokozási módjait, hogy ez által a vagyonosodás terjedjen, a fejlődött életszükségletek kielégítést nyernek, s a kuitura emelkedjék. A vagyonosodás a kultura melegágya, a melyből az emberi fejlődés szükségszerű követelményei nyernek kielégítést. Ezt kell ápolni és fejleszteni, akkor a fö dosztó szoczialis tanok süket fülekre találnak. Ila ezeket a gazdasági fejődést előmozdítani hivatott nézeteket be tudja oltani a jegyző a nép vérébe, a feuyegetó mérvű kivándorlások is redukálódnánk. A kivándorlás ugyan ezzel sem fog szünetelni, mert az elégedetlen elemek és a nfp salakja azeri bohó ábránddal fog gondolni a távol világrészek ködében uszó aranyhegyekre. Egy eredménye azonban lesz: a munkás és hazafi is elemet visszatartja a hazáb&u. Ez ország minden népe alkotóeleme a nemzetnek, mely e hazát lakja, ellenség ellen vére ontásával megvédi. Az egyszerű munkást ép ugy kell becsülni, mint a nagyurat. Legyen azért a jegyzőnek jelszava; a nép btcsülése. 11% a jegyző megtudja bcc ülni népit, a viszont megbecsülés önként következik. A kö erfnös megbecsülésből származik azu áu a bizalom, etn^k eredménye lesz a szeretet és egy nás megértése. Természetes, hogy a megértés alapgondolata csak erkö'csi lehet. Az évezredes világrend az emberi létegek közé bizonyos válaszfalakat vont. E válaszfalak között összekötő kapocs legyen a községben jegyző. Lígyen közvetítője a különböző néprétegek óhajainak, a felmerülő ellentéteket simítsa ei, s hi kell gondos kézzel nyesse le a vad hajtásokat, mielőtt a nemes törzseket magát támaduák meg s elvonnák tőle a szükséges életerőt. Közvetítse a nép osztályok közölt egymás megértését. Dd viszont erős vaskézzel kell lebujtania ott, a hol a fennálló társadalmi rend, az á'lamalkat, nemzet es királyellenes tendeccziak ütik fel fejüket. A meghajolni nem akaró rindboutó elemeknek érezniúk kell már nála a megtorló államhatalom sújtó kezét. Minden megbomlasztásra irányuló czélzatnak meg kell törnie a törvények erején. A mikor jegyzője nem c upín tanácsadója és vezetője népének, hanem egyúttal nemzeti apo>tola is, a kinek hazafiúi kötelessége a nemzeti állam kiepitésében a migi részét kiveuni. Minden atómja nemzetünknek hozzá kell hogy járujou a nagy eszme megtestesiiéséhez. Szomorú számok. A most megjelent 1899. évi statisztikai évkönyv adatainak egyik legértékesebb csoportját az ingatlan forgalomra vonitkozó adatgyűjtés kepezi. Az erre vonatkozó statisztika három táblázatra oszlik föl. Az első a birtokváltozások statisztikája jo

0'czim3k szerint csoporNem szólt, hallgatagon ment vógig a szép kerti uton. Vegre nagybátyám szakitá meg a csendet: .Méltóságos grófné hivatni méltóztatott. íme parancsára itt vagyok!" Mig Kiminszky grófué nagybátyámmal beszélgetett, addig éu háromszor is körülirtam a várkastélyt voltam a kisp tak partján, voltam a fenyvesben, ahol a toboz szedéssel jól összeszurkoltam a kezem és ruhám. Körű,belül egy órai szaladgálás u.áo visszatértem arra a ht Ívre a honnan kiindultam. Nagybátyám már nem volt ott, csak a grófué, a ki azzal fogadott látva rémült arczomat. — „Ne féljen kis fiu, haza fogja kisérui János." „Mondja csak hát hol volt, mit látott?" Erre észrevette a kezemben lévő tobozokat s mondá: „II az maga a fenyvesben is járt, talán látta a márvány emléket és sírt is' — kérdé. — „Igen méltóságos grófué, inondám szapora bőbeszédüsóggel, hát itt a temető a kertben vau? kérdóm gyermek ész^zel. Kassán künn van a Kálvárián ős a Rozáliáu." „Nem temető az válaszolá, csak egy magános »ir, (az ő kedvas sirji volt) a hová egy igen derék bácsi, egy hős katona, a ki igpn sok csatába részt vett van eltemetve." „Talán ellőtték a lábát szegénynek, kérdém sajnálkozva." „Nem csak a lábát, hanem egészen meglőtték, megölték, egy gonosz ember elárulta, ide temetettem el, mert az a bácsi férj m volt. „Igen igen mondám, hisz az van felírva az emlék 'szlopra" — „Mi kis bohó talán már azt is elolvasta?" El bizony, — az van írva hogy: „I t nyugszik gróf Kaminszky D enes lovag, magyar szabadsághős, szü'etett 1820. meghalt 1853. Béke lengjen porai felett." No Iám! mondá, egészen helyesen tudja, hamar megtauuka. Késő este volt, a mint Jinos haza ki .ért. N igybátyám nem nyugtalankodott, mert tudta, hogy jó helyen vagyok. E'íől kezdve gyakrau bekalandoztam a kőváraljai kastély környékét mig a vakáczió tartott. Sok emléket,