Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

« Y t R V I D fc K Csarnok. A méreg. — Nénnuliől. — Aranyidők voltak azok midőn barátságos szövetségben a D utczán lakást bérelve éltünk. Négyen lakiunk egy udvaron; egy könyvkereskedő, egy hires festő, egy biztosító társulat ágense, . . . és én ! A könyvkereskedőnek nem volt semmi állása, a festőnek nem volt mit festenie, a biztosító társulat ágense pedig biztosita mindenkit a kit ő biztosítani akara, ugy, hogy ő magát soha biztosítani nem fogja ... és én ! Kitűnő Kompánia; a qualiükatio erős várunk vaia, csak a kenyér hiányzott!! Én abban az időben jelentőségteljes lapokkal állottam összeköttetésben, küldöttem kézirataimat és ők . . . küldöttek vissza, azzal a különbséggel, hogy ők fizetetlenül küldték. Egy-egy levélben, melyet kéziratomhoz mellékeltek, sajnálatokat fejezték ki minden alkalommal, hogy még ma sem használhatják fel ... No de, mégis tettem valamit! I Ha türelmem, e becsületes munkaközben elhagyni akart, hogy én semmifele munkára nem volnék képesi ugy tudtam én magam kitűnő szerrel orvosolni. Olvastam egykor egy csillagászati könyvben egy fejezetet, a mely a könyvkereskedő becsületesen kisajátított birtokát képezé, és én abban azt találtam, hogy a villamos szikra egy perczben hatszor járja körül a földgömböt, mégis 228 esztendő volna ahoz szükséges, hogy a kleopatra csillaghoz eljussunk : ugy nemtünt fel nékem ilyen nagy viszonyokkal szemben az idő hosszúnak, a melyet nékem arra fordítani kellett, hogy kéziratomat valaha még a főszerkesztőhöz eljuttassam. Pénzről nem volt szükséges gondoskodni; a pénzt olyas valaminek ősmertem én csupán, a melylyel a háziasszonynak minden hónap elsőjén adós szoktak maradni. Az én három lakótársam hasonló gyengeségben leiedzett. Hogy milyen viszonyok közt élt a háziasszony, azt bizony nehéz volna megmondani; azért nem is igen csináltunk magunknak fejfájást. Ugy vettük fel a dolgot, hiszen a főbérlő is adós marada a házbórrel, ugyan miért ne maradhatnánk mi is ? És ez egyenlőséget szült közöttünk! Jehn. umon, ez volt a csúf neve a biztosító társulat ügyvivőjének, megtanított bennünket, miszerint nemzet gazdászati szempontból egészen közönyös legyen, hogy mindent kífuetlünk avagy semmit se;n. É i ez utolsó igen kellemesnek tünt fel nékünk; az a pénzösszeg, a melylyel mi a jó háziasszonynak adósa maradtunk, nemzelgazdászati szempontból véve nem sok kárt okozott. Előfordult egy eset, a mi különben igen ritkán történi, hogy egyikünk pár fillért becsületesen megszerze, ugy megos/.totluk mi egész testvuripseu. E tekintetben csupán a biztosító tett egy gyalázatos kivétel'. Hi pénze volt eltűnt hirtelen, mint a kéneső, pár napig nem is láttuk és csak akkor jött haza ha a legutolsó krajezárja is elment. Az "én, embere volt, azért adtuk néki a Jehneumon nevet is; és felfelfogadluk, hogy mit sem oszlo/.kodunk többé vele. Egy este közöttünk ült ismét, fogcsikorgatva, izzó szemekkel nézegeti kői ül. Mi a festő, a könyvész és ... én, feküdtünk már az ágyban és Jehneumon a hosszú és hiába való zaklatásoktól, hogy bennünket ujolag megpumpolhasson, kimerülve a díványon összeesett és mulatott inaga magával, mert mi nem akartunk néki felelni. Szemére hánytuk : ,igen ugy-e tegnap volt egy csomó pénzed" ,mj pénzösszeg egy rakáson" mondá a festő hosszat sóhajtva — és a helyett, hogy testvériesen elélvezlük volna, az egész összeget magadhoz votted és lucullusi lakomái ültél! .Nehéz szükség!" mondá magában ,mosl már harmadik napja, hagy nem eltem semmit!" .Hi, ha, ha," felelt három gúnyos kaczagás. Az lenne a legjobb, ha az ember véget vetne magának, folytatta Jehneumon tovább egész komolyan. Ha, ha, ha, . . . Gyermekek, mondá hirtelen, részvétünk által felbuzdulva nincs valamelyikőlőknek pár fillérje?' Mi hortyogtunk azonnal, mind a hárman, mint egy parancsra. .Goethe," szóla hozzám. Goethe volt az én melléknevem, ,az öreged elemózsiát küldött!" Természetesen, ez nem volt igaz, ő kopogtatott maga. Nem is feleltem azért neki, hanem hortyogtam még hangosabban. Jehneuman egynehányszor hallgatagon alá és fel járkált azután az asztalhoz rohanva, elvett egyet lévélpapírjaini kőzzül. Tartottunk a veszélytől es beszélgettünk ismét. De a veszélyből nem lett semmi. Alig végezte be a levelét, elkezdte ismét: .Csakugyan nem lud adni senki pár fillért egy levél bélyegre?!" Mi aludtunk abban a pillanatban. .20 vagy 30 fillért csupán" Mi hortyogtunk tovább. .Pista, adj 20 fillért, anyámnak akarok levelet küldeni," mondá Jehneumon. Pista, a festő, tárczája után nyúlt. .Ne adj neki" kiálltánk egyszerre, .hiszen elfogja azt is pazarolni.' De Pista könyörült rajta. Jehneumon elment. .Rövid idő múlva visssza jött ismét. Elővett egy vizes poharat, tele öntötte azt vízzel, és fontoskodva az asztalra állította. Azután kivett a zsebéből egy összehajtott fehérpapirost és beleszórta a tartalmát a pohárba; azután kavarta a folyadékot lassan egy kanállal. .Mi az?' kérdém én gyanakodva. ,Ó semmi, felelt ő gyengén; csak egy kis megnyugtató porocska!" Eközben szemeit folyton egy sarokfelé meresztette, azután pedig hirtelen megitta a pohár tartalmát. Egy darabig imádkozolt magában, anélkül, hogy ruháját levetette volna a díványra lefeküdt és elfújta a lámpát. Síri mély csend! .Ah" töré meg egy sóhaj a csendet. .Ah' sóhajta másodszor. Senki sem figyelt reá. Ismét egy ,ah,« ez alkalommal már több volt az egyszerű sóhajtásnál. ,Mi van veled?' — kerdé Pista — .éhes vagy?" — Nem sokáig fogok én már éhezni! — Annál jobb — jegyzé meg a könyvész. .Ah, ah, ah," ismét. — De légy hát csendesen, mondám én, miért zavarsz bennünket ? — Nem fogok én majd senkit se zavarni — szóla Jehneumon nyöszörögve. — Igen jó mondá a kőnyvész, és a másik oldalára fordult. Hosszú szünet. — Ah, ah, nyőgé Jehneumon újból. De az ördögbe, beszélj tehát, mi bajod van?! — Nem lesz nekem nemsokára semmi bajom beszelt tompán a díványról. Erre félelem fogta el a szegény festőt; Goethe, kiálta, kelj fel és gyújts gyertyát! — Dehogy, mondám én, hiszen nincsen annak semmi baja. Erre Jehneumon iszonyatos jajgatás közt magát hányni vetni kezdé és hirtelen felkiáltott: .Végem van, végem van . . .!" — Minek van vége? kérdé aggódva a szegény festő. — Nekem van, nekem van, ... én ... én .. . nekem . . .!" — Mi tehát?! — Nekem van, ah, én, én . . .!! — Mi?! — Méreg, jaj, jaj! Villám gyorsan kin termettünk az ágyból és felöltöztünk. Vizet! Gyertyát! Háziasszony! Tejet! Orvost! Egy pillanat alatt iszonyatos zűrzavar állott be, s nagy bosszúságomban pedig a gyufát sehol sem leltük. A kőnyvész rohant orvos után; fogvaezogva elő papucsolt a háziasszony is szét zilált hajjal, követte őt az ijedtségtől kréta halavány, fekete macskája. Tejel háziasszony! Tejet, tejet ismétlé ő is, s sietségben fejjel lezuhant a lépcsőről. Végre égett a lámpa. Mi rohantunk a díványhoz, Jehneumon nyögött még mindig ugy, hogy a kövek megkönyörültek volva rajta és forgatta szemeit, mint rgy vágóhidra czipclt borjú. A mikor ezeket az ideges festő látta, össze eselt, mint egy zsák; borgörcsöket kapott s a melleit idegesen rángatta lábát és kezét. Én meg kísérlettem őt felemelni, de igen nehéz '•olt és ott hagytam. Segítség, vége a festőnek is: O.sze zedlük erőnket, feltettük az ágyra és megkísértettük életre, illetve észre hozni. Ugy ordított mint a nyársba húzott. Végre megérkezelt a háziasszony is egy fazék tejjel azt az asztalra állította, segített nekünk szintén a lestőt eszére téríteni. Közbe megérkezett, a kőnyvész, hármunknak, háziasszony, a kőnyvész — én, sikerült, a festői meg fékezni. Ilirlelen megjött az orvos is. Az égre uraim, kiálta már a lépcsőnél, mérgezés, hogy lehetséges az. ? !" Megragadta pyorsan a tejes csuport, rohant a szerencsétlen festőhöz és a nyitva maradt száján, csaknem egy liter tejet , öntött bele. Szegény csak ugy fuldoklott, prüszkölt tüszkölt, kapkodott mint egy vizbe fult. .Tejet, tejet sokkal több tejet." Kiálta az orvos Nem tudják önök, miféle mérget vett be. ?" — D: doktor ur, — kiálték én közbe — , hiszen a fesíő nem mérgedte meg magát." — Ő nem, ki tehát? — kérdezé az orvos elbámulva. Az ott, mindnyájan Jehneumonra mutattuk, a ki az ágymellett állt, és részvétteljesen nézte a veszélyben forgó festőt. — Mit ? Ön ? — É- . é- . é- é- . én! Itt fekszik még a papír ... oda nyujtá az orvosnak. A< orvos nyelvéhez érintette megízlelte a visszamaradt szemecskéket és mondá: hiszen ez borkősó. Ugy ? ! felele Jehneumon alig hallhatólag. — Ugy látom, hogy ön engem bolondnak tart, kiált az orvos. Nem, nem igazán nem, kiálta Jehneumon csak megakartam pajtásaimat egy kissé ijjeszteni, mert nem akartak pénzt kölcsön adni . . . . . . Nem tudom, vájjon ez a magyarázat, vagy pedig a kilátásába helyezet honorárium nyugtatá-é meg az orvost inkább; elég — de elment. Mi már ismét lefeküdtünk, mikor nyöszörgő hangon kérdezé a festő : .Meghalt már Jehneumon ?' — Ah esztelenség! kiálta a könyvész, a kölyök borkősavat vett be. . . . — Ostobaság! és megfordult a fal fele. Ezt a pillanatot nem akarta Jehneumon nyomtalanul és haszontalanul elrepülni hagyni. Gyermekek mondá ő, nem hit tem volna, hogy ugy gondoskodjatok rólam, mondjatok már valóban, hát csakugyan nem akar közületek senki egy pár fillért kölcsönözni. Egészen a mai napig nem kapott feleletet a kérdésre. Ubrecht nov. hó. . Bírt ha József. Közönség köréből*) Hibján Ferencz helybeli üveg és porczellán kereskedő üzlete német nyelvű plakáton hirdet az üzlet kirakatában valami karlsbádi árut. Sokan vagyunk, akik megbotránykozunk e fölött és fölkérjük, hogy azt a német plakátot vonja be. Nyíregyháza, 1900. november 15. J Többen. *) E rovat ulait köilötte'ért n'«o f. l.rlős a nerkesz iiiiPiaczi árak. A n^lr J£,

r®?

j

r!'

ál!

a} 19

0°- éT

l november hó 18-áu. A nyíregyházi terményosarnoknal bejsgy.ett termeny lrl

k Az arak lrí)n<....,..

m _ • Nevezetesen Minőség Plttozi Ur Nevezetesen Minőség legalant legfent o 69—70 70—71 590 600 Rozs 71—72 600 610 72 — 73 73—74 74—75 0 72—74 74—75 75—76 630 635 Buza 76—77 635 640 77—78 78—79 79—80 80—81 0 1 59-60 500 520 Árpa 60—61 520 61—62 520 62—63 520 63-64 520 0 500 _ 5 io Zab 44-45 _ 5 io 1 Tengeri új 420 | 430 Köles I Szesz nyers 43, finomilott 14 7. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 26428/900. sz. Pályázati hirdetmény. (Pályafentartási fik szállítása iriu'). A magy. kir. államvasutak szegedi üzletvezetósége a vonalai szükségletének fedezésére az 1901. évbeii szükséges pályafemitart. fák szállitá-áuak biztosítására ezennel nyilvános pályázatot hirdet. Az 1901. évi szükséglet, mely a tényleges megrendelés alkalmával még felemelhető vaity lejebbíthetó a következő: Erdei fenyő deszka 59 in' Jegenye fenyő deszka 87 m», Luc fönyó deszka 1G3 ui», fólgyfi feuyő deszka 4 m

a, Sséltneuze luu jegenye fenyó deszka 4 u.', Vágott erdei fenyőfa 70 il», Faragó t puhafa 12 m-ig, 309 m», Faragott pu'nfa 12 m. Hűl 63 tn» Faragott tölgyfa 311 m> Vigott lécz puhafából 26200 fin. Keritési oszlop tölgyfából 1500 drb. Erdei fenyó pilló 58 m», Ja^enye fenyó palló 62 in', Luc. fanvó pilló 83 m», Szélmetszetlen jegenye feuyó pló I in», Tó gyft pilló 110 m', Szurkos fenyó pilló 4 iu» Tölgyfa rud 22 m», Tó'gyszálfa 7 m», Puh i szá'fi 47 in», Puha szeldeszka l tu» Fedő zsindely 47 c/in 334000 drb. A fenti anyagok pmtos méretei a részletes méret jegyzékben vannak felsorolva, mely méret jegyzék, ajánlati ás pályázati feltételek az alu irt üzletvezetőségnél ingyen kaphatók, mig az általános és ku őnleges s/alli'ási feltételek csakis kés/pénzfizetés ellenében a m gy. kir. államva-utak nyomtatványtárától (Budapest, Audrássy-ut 73/75 sz. alatt) 25. i ljtve 15 krnyi áron szerezhetők meg. Az ajánlatok a külön e ctélra szerkesztett ajánlati mintán teendők. A szállításnál a következő feltételek irányadók: A szállítás & magy. kir. államvasutaknál érvényben levő s anyagok szállítására vonatkozó 122291/90. 'Záraü általános vilamint az épület és vágott fák szállítására vonatkozó 136719/92 számú különleges feltételek értelmében eí-z'tözleudó, mely feltételek a pályázati hataridóig alulirt üzletvezetőség anyag és leltár beszerzési osztályánál, valamint a magy. kir. államvasutak igazgatóságánál és minden üzlet vezetőségénél naponként a hivatalos órák alatt megtekinthetők. A« ivenként 1 koronás magyar okmánybélyeggel ellátott, ajánlatot ezen alábbi kűlczimmel: ,Ajánlat épületfák szállítása iránt 26428/900 sz. hoz." 1900 évi deczember hó 4 nek, deli 12 órájáig a m. kir. államvasutak szegedi üzletvezetóségenek I osztályához benyújtandó vagy piata utján beküldendő. Bauatpínz gyanánt az ajánlott mrnuyiségek értékének megfelelő 5 százaléka készpéuzbeu vagy állami letétre alkalmas értékp ipirokbin 1900. évi december hó 3 iki déli 12 óráig a szegedi üzletvezetőség gyüjtópén/tiránál leteendő, esetleg posta utjla oda beküldendő. Szeged, 1900 november 3-án At üzletvuetöség. 158119. {Seást magyar vasúti kótelékj. Folyó évi november hó 1-ével a f-nti kötelékben 1893. évi márczius 1 jd óta érvényes dijizabás II. ré<z. 2 ós 3 fürtéhez 5. 6. sz. kivételes díjszabás gabonára atb. a X. pótlékok lépnek hatályba, raolyekben korptszállitmáuyokra nézve mérsékelve díjtételek foglaltatnak . Eíen pótlékok a részes vasutakaál 17 fillárír' kaphatók.