Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)
1900-11-04 / 44. szám
Talán az is „előzmény számba megy, hogy csaknem harmincz évvel ez előtt Nyíregyháza székhelye lett Szabolcsvármegyének. És azután a magyar állam is csinált itt valamit, törvényszék, járásbíróság, pénzügyigazgatóság, dohánybeváltó hivatalok ; és azután a város is, községi elemi iskolákat, polg. leányiskolát létesitett, ovodákat is, nagy összeggel segélyezte a gimnáziumot is; mindezek csupa tiszta magyar intézmények és — talán „előzmények" is! Es talán az is egy kis „előzmény", hogy sok idó óta már, érdemes és okos dolog Magyarországon magyarnak lenni. Mint ahogy azt a mi praktikus népünk nagyon jól tudja. Sok „előzmény" ez kérem! És ha ennek a ro3z magyar szónak a fabrikátora föltalálta volna — ad normám — az „utózmány" szót, hát én akkor ezzel a szóval élve kérdezném, hogy nem a tjmplom nyelve következik-e, a sok és minden vonalon való „előzmények" után?! A visszahatás. Ugy hallom, hogy egy magyar nemes ember, Lovas Kovács János lenne a fő ellenzője annak, hogy a nyíregyházi ág. ev. egyház isteni tiszteletének a nyelvében a magyar nyelv kultusza kiterjesztessék. Ennek a megtévedt embernek a szava azonban talán csak nem azok a „tízezrek", akikről nt. Paulik János ur már emlitést tesz az „egy-két atyánkfiával" szemben 1 Megfordítva igaz a dolog, ha a lelkész urak ugy akarják. Már t. i , ha nem csak akarják, de ugy is cselekszenek és dolgoznak. Rajtuk áll a dolog — és épen ezért nagyon szerencsétlen dolog volt a szarvasi példára való hivatkozás, mert bizony ott uem az történt, amit nt. Paulik János lelkész ur megirt, hogy t. i. egy elhamarkodott magyar akció reakciója érvényesült, hanem történt igen is az, hogy a dús jövedelmű egyház egyik agglegéuységben meggazdagodott, pánszláv érzelmű lelkésze, az ottani gyanútlan és aluszékony közvélemény ellenőrzésének háta megett és egy második templom építésének a fölhasználásával, a magyar nyelv kultuszát alaposan leszorította. De mortius nit, nisi bene — többet nem mondok. „A tótnyelv-lecsapoló társulat" megalakításának eszméjét, Szabolcsvármegye és Nyiregyháza város intelligens közönsége nevében üdvriadalommal fogadjuk. Tessék a nagytiszteletü lelkész uraknak kibocsátani a fölhívást! Beállunk tagokul sok százan. És meggyőződésem, hogy a nt. lelkész uraknak egy ilyen nyilvános akciója, már a nyilvánosságra jutással egy időben, meghozná a teljes sikert. Önök után indul a nép — tessék megpróbálni! A Bessenyei-kör programul ja. Két évi tapasztalat után igazolva látjuk a kör alakulásakor kifejezésre is juttatott azon meggyőződésünket, hogy a Bessenyei-körre, különösen mint irodalmi- és Azért talán, mert a föld 24 óra alatt fordul meg a tengelye körül? Nevetséges! Hátha a Jupiteren lennénk, a Jupiter 10 óra 15 perez alatt fordul egyet maga körül. Képzelje el uram ... öt óránként az öltözést. De vegyük a másik esetet. Mondjuk, a föld olyan nagy lenne, mint a nap. Huszonöt és fél napig tartana egy piruettje. Uram! Képes lenne ön arra, hogy tizenkét és háromnegyed napig ne váltson ruhát és képes volna ön egy huzamban majd tizenhárom napig aludni? Azt hiszem, mindkét esetben eltérne attól a rendtől, a mit most követ, . . . helyesen tenné. Fura is az, hogy a miért világosodni kezd, kezdődik a nap s a mért sötétedik, végződik, hát öltözzünk és vetkezzünk. Oriásilag kényelmetlen és csak rossz szokás, higyje el uram, rossz szokás Zúgolódnak az emberek, de ha jő az est, alvásra térnek, mint a tyúkok. A tyúkoknak könnyű, azoknak nem kell czipőt fúzögetni, sjm palentes inggombokkal bíbelődni. Kérem itt vannak a nagy városi ulcza seprők, a pékek, a bakterek, az inspekciós katonatisztek, hát alusznak ezek úgy, mint a nagy többség? Ugy-e nem és még is élnek, egészségesek, erősek. Milyen erősek! Velem lörtént meg, hogy egyszer múlatás után hazatértemben megintett egy bakter, hogy ne énekeljek. Én tudom, mit mondott a költő, hogy fiaim, csak énekeljetek. Előttem mindig nagyobb súlya van a költő szavának, mint a bakterének, hát tovább énekeltem és a bakter be vitt az őrszobába, pedig nem akartam, hogy be vigyen. Minden erőm megfeszilettem ellene és hiában, pedig még akkor egy karral 00 kilót emeltem. A bakter erősebb volt, pedig nem éjjel aludt, a mint az szokás. Uram, ez kis érv csupán, oh vannak nagyobbak is. A hivatalnok világ hány száz ifjú tagja tölti csöndes szunynyadásban a napot? Igaz, hogy a mint alusznak, szájukból kiejtve a pipát is, nem használnak az államnak, a megyének, a városnak, de használnak az emberiségnek, mert az én elméletem mi llett bizonykodnak. — N YÍRVIDÉ H művészeti egyesületre várnak szép és nagy feladatok Nyiregyházán és Szabolcsvármegyében. A mit az egyesület ezen két esztendő alatt kifejtett buzgó munkásságával produkált, s amire mint sikerre kétségbevonhatatlanul és büszkén hivatkozhatik : az e téren érezhető hiányok és szükségletek bölcs felismerésére s a többé-kevésbbé jogos igenyek czéltudatos kielégítésére vezethető vissza. Ezt pedig nem azért jegyezzük fel, mintha különös okunk volna örvendeni annak, hogy a kör, alapszabályaiban kitűzött egyéb czéljait is nem valósíthatta, illetőleg nem valósította meg; sőt ellenkezőleg konstatálnunk kell, hogy úgy a szinügy, mint a magyarság terjesztése ügyében is jelentékeny hivatás vár a Bessenyeikörre, mely erkölcsi súlyánál s anyagi erejénél fogva is több reménynyel foghat a viszonyok javításához, mint bármely más egyesület. Tudomásunk van ugyan arról, hogy a kör vezetősége, jeles színtársulatok pártolására mindenkor felhívta a tagok figyelmét, nemkülönben arról is, hogy elvben hozzájárult minden hazafias mozgalomhoz, melyet támogatnia kötelessége volt; de meggyőződésünk, hogy ha a kör, a szinügyi viszonyok alakításában a város szinügyi bizottságával karöltve járna el, nevezetesen ha abban magát kellő erővel képviseltetné, s ekként az ügyek intézésére nagyobb befolyást gyakorolhatna, továbbá ha népkönyvtárak felállítása s az e téren bemutatott érdemek jutalmazása által köznépünk értelmi színvonalát magasabbra emelni igyekeznék, egyszóval mind a két tekintetben inlensivebb munkásságot fejtene ki: dicsőséges munkájával mindenkinek tökéletes elismerésére tenné magát örök időkre érdemessé! Abban a reményben, hogy erre vonatkozólag is minden kínálkozó modot és alkalmat fel fog használni a kör közreműködésének biztosítására, ezúttal, az immár beállott idény kezdetén, a kör munka-programmja ügyében akarunk egyet-mást elmondani. Az irodalmi és zenészeti szakosztály, mint a körnek e kérdésekben véleményező, sőt javarészben végrehajtó szerve, két tanúságot vonhatott le eddig igazán kiváló sikerrel rendezett estélyeiből. Egyik az, hogy városunk és vármegyénk intelligens közönsége eléggé érett arra, hogy ne csak pillanatig tartó élvezetes, de egyszersmind maradandóan tanulságos összejövetelekben részesittessék a kör házi estélyei alkalmával. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyes estélyek programmja tervszerüleg állittassék össze akként, hogy egyik pont a másiknak magyarázója és kiegészítője, összességében pedig valamely eszmének hordozója és megtestesülése legyen. Ilyen volt például a finn-estély, a modern-estély stb. Másik az, hogy éppen azért, mert közönségünk többször adta jelét műizlése fejlettségének, különös figyelem fordittassék azon országos, sőt világhírű művésznők és művészek megválasztására, kiket a kör drága pénzen s még igy is tagjainak megadóztatásával léptet fel. Magunk tudjuk legjobban, hogy ez igen relatív dolog, hogy t. i. kit lát és hallgat szivesebben a kör tagjainak többsége; mindenesetre kívánatos, hogy az úgynevezett művészestélyekről lehetőleg mindenki azzal a meggyőződéssel távozzék, hogy elsőrangú műélvezetben részesült. Beszélnek róla, hogy ez idő szerint a Nemzeti Szalon kiállítása is fel van véve a kör programmjába, körülbelül olyan keretben, a mint azt hazánk nagyobb vidéki városainál tapasztaltuk. Ha ez igaz és megvalósulhat, csak gratulálhatunk hozzá a kör illetékes vezetőinek, mint a maga nemében nálunk eddig páratlan, tehát úttörő vállalkozáshoz. Óhajtjuk azonban, hogy az egész művelt közönség figyelmének fölkeltésére s érdeklődésének ébrentartására idejekorán és mindvégig megtétessenek a szükséges intézkedések, nem is emlitve azt, hogy inkább mi emelkedjünk fel a kiállításhoz, mint az szálljon le hozzánk. Annyi bizonyos hogy elismerésre méltó eredményt a kör, akár ezen, akár más czéljainak megvalósításában Ez az elmélet nagy nyűgtől akarja megszabadítani az embert. Táplálkozás, munka, testgyakorlás, szórakozás előbb, nyugalom, pihenés, felfrissülés azután, ez az én ideám! De nem ugy, a mint most teszik, 20 pereznyi étkezés, 15 pereznyi szórakozás, 2 órai munka, félórás séta, mindenből egy csipetnyi. Nevetséges, ez nem méltó az emberhez. Jól van kérem! Az étkezés legyen rövid idő tartamú, ha már az emberi gyomor nem képes egyszerre több tápanyagot befogadni, bár megfelelő gjakorlással lehetne változtatni ezen is, de a szórakozás, a munka, a testgyakorlástól miért rabolja el az emberi könnyelműség a szükséges időt? Hiszen uram a mostani rendszer mellett nem képes az ember több téren egyszerre eredményt felmutatni. Az akadémikus vékony lábszára vagy elhízott és nem volna képes egy huzamban két kilométert futni, az atléták pedig gyöngék a tudományokban. Képzelje el a magasugrás világ bajnokát, a mint előfizetési felhívást bocsát széjjel paleontológiái munkájára. Ugy-e lehetetlen? Tudja-e miért? .... Mert az ember szolgája mindennek. Vak szolgája a természetnek, a véletlennek, a szeszélynek. Ez ellen akartam én tenni valamit .... Be akartam bizonyítani, hogy ez a 24 órás periódus rossz szokás, a melynek nyűge alól szabadulni lehet. Egy bál után reggel fél kilenczig pezsgőztünk. Mikor haza tértem, nagybátyám, a kinél lakom, elveimmel homlokegyenest ellenkezve az éjszakai nyugalom szükséges voltát emlegette előttem. Bosszantott a dolog és elhatároztam, hogy állításait megezáfolom tettel. Jó, jó . . . hiszen elismerem, hogy szükséges az alvás, de csak akkor, ha előbb az ember 48 órát a szórakozásnak, 96 órát a munkának, 12 órát az étkezésnek, 32 órát pedig a sportnak szentelt. csak ugy erhet el, ha egyrészt tagjaival önzetlen közreműködésére, másrészt a nagyközönség jóindulatu támogatasara minden hátsó gondolat kizárásával, feltétlenül számithat. Mindenki részt vehet a közös munkában, ha azt a feladatot, melyet hivatottságánál fogva magára vállalt vagy amelylyel a közbizalom kitiint»ti, lelkiismeretesen s legjobb tehetsége szerint teljesiti; nem minősítvén azt kegynek, melyet a körrel szemben megengedhet magának hanem megtiszteltetésnek, melyben a kör részesité őt' hogy tehetségeit érvényesíthesse. S a mi talán legfőbb, különösen nálunk, hol mée ma is a kezdet nehézségeivel kell megküzdenünk ai hogy becsüljük meg egymás munkásságát. Mert ha sok tekintetben visszatetsző látvány az mikor valaki mindenáron erőszakolja a meg nem érdemelt elismerést, bizony-bizony elkedvetlenítő érzés mikor lelkiismeretünk szava szerint becsületes munkánkat senki sem méltányolja. Nem mondjuk, hogy akár az egyikre, akár a másikra nézve konkrét esetekre hivathozhatnánk • csak azt kívánjuk őszinte szívvel, hogy ilyenekre sohase hivatkozhassunk! A felsőbb leányiskola ügye. Nyíregyháza város képviselőtestületének egyik tagja a polgármesterhez intézett beadványában arra hívja fel a város közönségének figyelmét, hogy mielőbb gondoskodjék polgári leányiskolánk tovább fejlesztéséről s átmeneti intézkedésül már a jövő évi költségvetésbe irányozzon elő bizonyos összeget a folyó tanévben a IV. osztályt végzendő növendékek magánúton való továbbképzésére. Az indítvány első részéhez, mint a közóh..j spontán megnyilatkozásához, kétségtelenül egyértelm . lelkesedéssel fog hozzájárulni városunk valamennyi szavazó polgára; hiszen már akkor, mikor a kétosztályú, úgynevezett felső leányiskolát négyosztályú polgárivá alakítottuk, tisztában voltunk azzal, hogy ez csak ideiglenes intézkedés lehet, mert úgy az érdekelt szülők méltányos igényei, mint erős lendületnek indúlt városunk jól felfogott érdeke hangosan követelik ily teljes leányiskola felállítását. Mert úgy áll a dolog, hogy a négyosztál)ú polgári leányiskola, mint részben folytatása, részben betetőzője az elemi oktatásnak, a legtágabb értelemben vett nagy közönség számára sok, a tulajdonképeni magasabb műveltség megszerzésére pedig kevés. Ha tehát módot akarunk nyújtani arra, hogy akár azok, a kik ezen magasabb műveltséget óhajtják megszerezni, akár azok, a kik kenyérkereset czéljából kívánják magukat kiképezletni, éppen a legválságosabb korban a szülői gondozás jótékony szárnyai alatt maradjanak: áldozatoktól sem szabad visszariadnunk, hogy azok árán fontosabb érdekeket ne veszélyeztessünk. Ez a szükséglet pedig annyira átment a köztudatba, hogy a város iskolaszéke már két évvel ezelőtt előterjesztést tett az iránt, hogy a leányiskola fejlesztésének ügye, lehetőleg az állam várható segítségének igénybe vételével, mielőbb a megvalósúlás stádiumába lépjen. A mit a fentemiitett beadvány e tekintetben elérhetett, az, hogy az iskolaszék e héten tartott üléséből megsürgette előterjesztésének tárgyalás alá vételét s a legfelsőbb hatósághoz való továbbítását. A mi a beadvány második részét illeti, erre vonatkozólag az iskolaszékben az a felfogás döntött, hogy közpénznek magánoktatás ezéljaira való fordítását vajmi Háromszor, négyszer megfürödtem hideg vizben, és közben rövid sétákat tettem, hogy elűzzem a mámort és megaczélozzam akaraterőmet. Márczius 25-én az emlékezetes bál előtti reggel fél kilenczkor keltem fel. 24 óra múlva mentem pezsgőtől ködös fejjel haza. A mint említettem délutáni 2 óráig fürödtem és sétáltam. Délután látogatóim voltak, este munkához fogtam. Voltaire egyik munkáját kezdtem magyarra fordítani, 27-én délután 4 órakor kész volt harmincz ív a fordításból; közben megittam 40 csésze fekete kávét. Este hölgytársaságban időztem, dicsekvés nélkül mondom szerencsés vagyok a hölgyek körül különben is, de ezen az estén ünnepeltek, a szellememet elragadónak találták, a minek valószínűleg a negyven esésre feketekávé volt az oka. Vacsora után sétára indultam. E9te kilencztől másnap délután hat óráig 130 kilométert sétáltam. Mondhatom, hogy egy kissé elfáradtam. Hatásos hidegzuhanyok után este tizkor újra munkához ülhettem. Ez 28-án volt 29-én délután 2 órakor kénytelen voltam abba hagyni a munkát mert az a, d, g, o és b, belüket folyton folyvást összecseréltem. Megittam négy liter valódi orosz thea forrázatot rum nélkül és két liter pekkóvirág theát rummal. Este újra társaságban voltam. A látásom olyan éles lett, hogy a hölgyek sötétszinü ruháin két lépésről láttam az öltéseket. Résztvettem a társalgásban és megjegyzéseimmel csakhamar magamra vontam a figyelmet, ejtegetese.m enzáczió számba mentek. A többek között kifejtettem, hogy az agyvelő a test többi reszeinek vedelmébe vonulva, nem dirigálhat ugy a mint a hivatása kivánná. Az a gyenge könnyen sérthető matéria a miből á l nagyon hátrányára vin az akcziókban. Ha pl. vasból lenne 11 agyvelő merészebbek lennének az emberek e; önzetlenebbek. Igy kénytelen magát félten, az agyvelő és az önóvás mint önzés ismeretes.
