Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-14 / 41. szám

1> T 1 I

t VIDÉK letben tartó külföld minden népe előtt, s igy meggyőződésünk szerint a magyar nemzeti eszmének, a magyar állam tekintélyének ez a viselkedése kárára nem lehet. Van azonban egy más qgte'i még sajnálatosabb, elitélendőbb s ennek következtében erélyesebb intézkedéseket igénylő jelenség, a melylyel szemben a vármegye közönsége már napirendre nem térhet, értjük alatta az Erdélyrészi, részben idegen nyelvű nagyobb városok közönségének azon határozatát, a rnely szerint a magyar község nevek rendezésére irányuló törvényhozási intézkedést jelenleg nem divó idegen nevek állandósítására kívánjuk fel használni. A magyar szent korona fenhatósága alá tartozó ezen hatóságok és azok polgárai, a korona, a nemzet és a kormány kiváló védelme és oltalma alatt állottak mindenkor s nem egyszer, hanem csak nem állandóan és következetesen az erkölcsi istápolásra kevésbbé reá szorult magyar vidékek hátrányára ugy gazdasági, valamint kulturális téren olyan előnyökben részesültek, a melyekből ezeknek nagyon kevés jutott s mindazon áldozatokért a nemzet egyedüli kívánsága abban öszpontosult, hogy a magyar államhoz való tartozóságuk legalább is hivatalos téren nyelvükben és érzelmükben kifejezést nyerjen. Ez a kiválóan dédelgetett nemzetiség legutóbb az ország több városaiban a magyar nemzeti iránynyal, az országos törvényben befektetett elvvel szemben ellentétes viselkedést tanúsított s valószínűnek tartjuk, hogy ennek rugóját vagy legalább is az idegen nyelvűség iiy merész alakban való nyilvánításának támpontját az emlékezetes Bécs városi határozat képezi Ennek következtében, hogy az ország védelme és fenhatósága alatt álló egyes nemzetiségi városok példája buzdításul ne szolgáljon a talán még másutt is lappangó hasonló érzelmeknek, hogy az általánosan tudott városok hatósága és polgársága érezze és tapasztalja a magyar kormánynak nemcsak dédelgető, hanem fenyítő jobbját is, ugyanazért Szabolcsvármegye közönsége mély tisztelettel kéri a belügyminisztérium vezetésével megbízott Nagyméltóságú kormányelnököt, hogy e nemzetellenes törekvéseknek gátat vetni, a községi és helység nevekről szóló 1898. évi IV-ik törvény azonnali erélyes végrehajtását elrendelni, s igy az ország magyar nemzeti jellegének sértetlen megőrzését biztosítani méltóztassék. A jövő évi sorozó bizottságok elnökeiül megválasztattak; a kisvárdai járásban Szalánczy Bertalan, a dadai felső járásban gróf l

Jongrácz Jenő, a dadai alsó járásban Mikecz Dezső főjegyző, a nagy-kállói járásban Gadl Elek, a nyírbátori járásban Orosz Miklós. A lóavató bizottságok polgári elnökeiül megválasztattak s e bizottságok tagjaiul kineveztettek: a nyíregyházi egyik bizottságba elnök Szalánczy Ferencz, tagok Mezőssy Gusztáv, Tóth Miklós, Klár Sándor; a nyiregyházi második bizottságba elnök Zoltán Sándor, tagok Klár Gusztáv, Zomborszky János, Kovács P. Pál; a nyiregyházi harmadik bizottságba elnök Gencsy Sámuel, tagok Szunyoghy István, Szunyoghy Miklós, Jármy Ferencz; a t-löki bizottságba elnök Darvas István, tagok b. Va.y Arnold, Szomjas László, Lipthay Jenő ; a kisvárdai bizottságba elnök Nozdroviczky György, tagok gr. Vay Tibor, Jármy Miklós, Liptay Béla ; a nyírbátori bizottságba elnök Gencsy Albert, tagok Bogáthy József, Bory Béla és Orosz Miklós. A gyermek menedékhelyek létesítése ügyében a közgyűlés föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a vármegye minden községében létesüljenek oly gyermek menedékhelyek, hol a gyermekek a nap minden órájában elhelyezhetők legyenek s csekély díjazás mellett élelmezéssel is ellátassanak, sőt éjjeli gondviselésben is részesitessenek. És bár a fent jelzett és nem a törvényben előirt gyermek menhelyek felállítását kívánja a bizottság, azonban nagyon jól tudja azt, hogy a törvény végrehajtása e tekintetben lehetetlen, mert a községek annyira túlterhelve vannak, hogy ez idő szerint nagyobb mérvű áldozatot tőlük követelni nem lehet. Mégis a nemes czél és nemzeti fejlődesünk érdekében minden módot és eszközt fel kivjii használni a törvényhatóság a kérdeses törvény végrehajtása érdekében. Ezért utasíttatott a vármegye alispánja, hogy a kérdést a községek képviselőtestületeivel tárgyaltassa, és társadalmi uton, sőt a járási főszolgabirák befolyása és tevékenységének igenybe vételével, egyes hitelfelekezetek és lelkészek megkeresésével is igyekezzék odahalni, hogy a kontemplált gyermek menhelyek lehetőleg minden községben létesíttessenek. A közoktatásügyi minisztert pedig feliraülag kéri meg a törvényhatóság, hogy e czél elérésében bizonyos évi segélyt adjon, továbbá, hogy azon községeket, hol a törvényhatóság által czélszerünek tartott gyermek menedékhelyek felállítva lesznek, a törvényben követelt menházak és óvodák felállításának kötelezettsége alól mentse föl. Az igazoló választmány tagjaiul megválasztatlak: Szesztay Károly, dr. Meskó László, Korányi Imre, Gaál Elek, dr. Mezőssy Bela. A főispán úr őméltósága az igazoló választmány elnökévé Martinyi Józsefet, tagjaiul pedig Lelfler Sámuel, Popp György és Sütő József biz. tagokat nevezte ki. A vármegyei alkalmazottak fizetésének emelésére megszavazott '|,

u|

u-os pótadó miként való megosztása kérdésében a közgyűlés a következőleg hatáiozott: Miután a vármegye állandó választmánya és a 174/1900. Bgy. számú határozattal megalakított küldöttség javaslatának elfogadása, illetve elvetése iránt emelt fel szóllalások befejeztettek, s a vita bezáratott: Főispin ur őméltósága az 1886. XXI. t.-cz. 49. §-a értelmében a felállás és ülve maradás utján való szavazást elrendelte, melynek eredménye szerint az állandó választmány javaslata mellett 5, ellene 7 bizottsági tag szavazott. Ehez képest a vármegye állandó választmánya által elfogadásra ajánlóit fizetés felosztási tervezet elvetésével, s a Mikecz Gyula vármegyei főszámvevő és Jármy László árvaszéki iktató által előterjesztett kérelem teljesítésének megtagadásával, a hivatkozott számú határozattal megalakított küldöttség által benyújtott tervezet olfogadtatik s a 7a

0/.-os pótadóból befolyó összeg a vármegyei alkalmazottak törzs-fizetésének felemelésére a következő arányban rendeltetik fordíttatni: 1. alispán fizet, felem. 150 kor., 2. főjegyző fizet, felem. 250 kor., 3. I-ső aljegyző fizet, felem. 250 kor , 4. I"ső aljegyző fizet, felem. 250 kor., 5. Il-ik aljegyző fizet, felem. 200 kor., 6. lll-ik aljegyző fizet, felem 200 kor., 7. IV-ik aljegyző fizet felem. 200 kor., 8. Főügyész fizet, felem. 200 kor., 9. Alügyész fizet, fele n. 100 kor., 10. Ellenőr könyvelő fizet, felem. 100 kor., 11. 11-od könyvelő fizet, felem. 100 kor., 12. Pénztári segéd fizet, felem. 100 kor., 13. I-ső pénztári számtiszi fizet, felem. IO0 kor., 14. II od pénztári számtiszt fizet, felem 100 kor., 15. Alszámvevő fizet, felem. 100 kor., 16. I-ső számv. számtiszl 100 kor., 17. Il-od számv. számtiszt 100 kor., 18. Főlevéltárnok fizet, felem. 200 kor., 10. Irattárnok fizet, felem. 100 kor., 20. Várnagy fizet. Meni. 100 kor., 21. Közigazg. iktató fizet, felem. 1130 kor., 22. Közigazg. kiadó fizet, felem. 130 kor., 23. Árvaszéki iktató fizet, felem. 80 kor., 24. Árvaszéki kiadó fizet, felem. 80 kor., 25. 8 központi irnok fizet, felem, (per 150 K.) 1200 kor., 26. Nyomdász fizet, felem. 90 kor., 21. Árvaszéki elnök fizet, felem. 100 kor., 28. Árvaszéki h. elnök fizet, telem. 100 kor., 29. 4 Árvaszéki ülnök fizet, felem, (per 100 K.) 400 kor., 30. Árvaszéki jegyző fizet, felem. 100 kor., 31. 7 főszolgabíró fizet, felem, (per 250 K.) 1750 kor., 32. 9 szolgabíró fizet, felem, (per 100 K.) 900 kor., 33. 7 járási irnok fizet, lelem, (per 150 K.) 1050 kor., 34. Kapus fizet, felem 72 kor., 35. 10 hajdú fizet, felem, (per 50 K.) 500 kor , 36 Nyomdász segéd fizet, felem. 36 kor. Határozatilag kimondatik továbbá az is, hogy a vármegyei alszámvevő, a számvevőségi számtiszt és a pénztári számtiszt fizetésének felemelésére szükséges öszszeg, miután az itt megnevezettek javadalmazásukat egészben vagy részben a törvényhalósági útadó alapból nyerték, miután ezen alap a felemelt fizetésre nézve is elegendő fedezettel bir, ezen alapból fog annál is inkább fedeztetni, mert az e czélra szükségelt összeg a törvényhatóság 1901 — 1902. évi közúti költségelőirányzatába már beillesztve lett, s ezen költségvetés ezen alakjában elfogadtatott. A közigazgatási gyakornokoknak, a törvényhatósági állatorvosoknak, a vármegyei főorvosnak, járási orvosoknak, vármegyei utibiztosoknak, a vármegyei főszámvevőnek és főpénztárnoknak fizetés felemelésben való részesítése ezúttal mellőztetik; mert a közigazgatási gyakornoki állás oly átmeneti állást képez, melyben az illetők rendszerint csak rövid ideig szolgálnak; mert az állatorvosi intézmény s az állategészségügy államosítva lett; mert a tiszti orvosoknak magán gyakorlatokból rendszerint tekintélyes magán jövedelme van; s az uti bizbizlosok is a 35—1893. Bgy. szátnu szabályrendelet alapján működési pótlékban is részesülnek ; s mert továbbá a vármegyei főszámvevő és főpénztárnok az állami póljavadalmazásból oly fizetés felemelésben részesültek, hogy ezen két állás, a többi vármegyei tisztviselők fizetéséhez viszonyítva aránylag elég jól díjazottaknak tekinthető. A vármegye közönsége végül, ragaszkodva a 11 — 1900. Bgy. száuiu határozatában elfoglalt álláspontjához, határozatilag kimondja, hogy a már kivetni végérvényesen elhatározott '^"/„-os pótado terhére a fentiek szerint megállapilott fizetés felemelések a folyó 1900-ik év január hó 1-től kezdődőleg veszik hatályukat, — mert a vármegye közönsége a midőn ezen most megoldásra jutott kérdésnek elintézése a mai napig a törvényhatóság által el nem oszlathatott akadályokra vezethető vissza, egyáltalában nem tartaná méltányosnak, hogy alkalmazottai nehéz viszonyok között az ez évi csekély fizetés felemeléshez hozzá ne juthassanak; mert továbbá a vármegye közönségének az, hogy alkalmazottainak javadalmazására ezen csekély áldozatot már ez évben meghozzák, már annyira köztudatában van, hogy a pótadónak kivetése és beszolgáltatása semminemű akadályba ütközni nem fog, annál is inkább, m-jrt a többi vármegyei pótadók kivetése iránti eljárás is csak most van folyamatban. A választott bizottsági tagok sorában az év folyamán megüresedett helyek: nevezetesen a thassi választókerületben gr. Vay Olivér, a nyir-béltekiben Baksay Zoltán s a nagy-kállóiban dr. Bleuer Miklós elhalálozásával megüresedett tagsági helyek választás utján való betöltésére november hó 9-dike tűzetett ki, s elnökül a thassi kerületben gróf Vay Tibor, helyettes elnökül Majos Ferencz, a nyir-bélteki kerületben elnökül Bory Béla, helyettes elnökül ifj. Várady István, a nagykállóí kerületben elnökül Berethőy János, helyettes elnökül Lévay Sándor választattak meg. A közgyűlés pénteken d. e. 11 órakor fejezte be tanácskozását. Kassai agrárgyülés. A magyar gazdaközönség törekvései oly impozáns módon, annyi méltósággal és akkora határozottsággal még meg nem nyilatkoztak, mint a kassai agrárgyűlésen, ahol a magyar mezőgazdák színe-java 24 vármegye képviseletében, f. hó 8-án megjelent. Ennek az agrárgyülésnek komoly tárgyalásai és méltóságos lefolyása legjobb csáfolata elleneseink részéről terjesztett annak a ráfogásnak, amely a mezőgazdasági köröket türelmetlenséggel vádolja, a kereskedelem és ipar ellenségének tünteti föl és az osztályharcz előidézőjének kürtöli ki. Mi történt hát Kassán? A Magyar Gazdaszövetség egyszerű felhívására az ország legtekintélyesebb vármegyéi gazdasági egyesületeinek képviselői egybegyűltek, hogy tanácskozzanak arról, hogy a magyar nemzet erkölcsi és anyagi felvirágoztatásának a múltban annyi hivatottsággal és oredménynyel megfelelt, de a politikai és közgazdasági elhanyagolás folytán a pusztulás szélére jutott vezérlő elemét, a középosztályt mily feltételek mellet és mily eszközökkel lehet a végleges pusztulástól megóvni és a pusztulok konzerválásával, uj elemek hozzácsatolása és alkotása által megerősíteni Az előadók magas szárnyalású beszédei és a hozzászólók magvas f jtegetései egytől-egyig ezen nemzetünk életének jövőbeli fejlődésére annyira fontos kérdés körül csoportosulnak és mégis egész politikai, társadalmi és közgazdasági életünkre vetettek vakitó fényt, amely erős világítás kétszeres sötétségben tüntette föl a látható árnyékoldalakat és fokozott mértékben sürgeti ezek megszüntetésének minél hathatósabb munkáját. Ellehetünk keszülve arra, hogy az agrártörekvések ellenesei kőzött ezúttal is fognak akadni olyanok, akik a kassai agrárgyülést támadásokban részesitik majd, vagy legalabb a beszédek és határozatok félremagyarázása reven igyekeznek az agrárgyülés hatását gyengíteni; de nem felünk tőlük, mert a kassai fényes nap azt a meggyőződést keltette bennünk, hogy immár végre elérkezett az ideje annak, a midőn a mezőgazdasági érdekeknek nemcsak egynéhány előrelátó lelkes vezérfia van, hanem az egesz gazdaközönségben megvan már az a hadsereg, amelylyel a vér nélküli küzdelmet hazánk javára diadalmasan ki lehet vívni. Soha eddig ékesebben be nem bizonyult, hogy az agrár-vezérfiak eszméi termékeny talajra lalaltak, mint epen Kassán, ahol az egész ország közvéleményé küzdő vezérei mellett lelkesen nyilatkozott meg anélkül, hogy e lelkesedést akár a diízharmonia, akár a tulzasba ment türelmetlenség iegcsekélyebb jelensége is megkavarta volna. A kassai agrárgyülés nemcsak a gazdák törekvéseit van hivatva megerősíteni és a vezéreiDen való bizalmat még inkább megszilárdítani, hanem méltán kelthetnek általános tiszteletet és elismerést is osztálykülőmbség nélkül a/, egész ország közvéleményében, inert a kassai agrárgyűlésen elhangzott elvek és elfogadott határozatok megvalósulása politikai, társadalmi és közgazdasági életünket olyfonuán van hivatva regenerálni, amely helyzetben a legkisebb és legnagyobb a szegény munkás putrijától a főúri paloták aranyos kapujáig megtalálhatja nemcsak munkálkodásának kellő helyét, hanem föl kell, hogy lelje boldogulásának eszközeit is. Négy főclvet ragadunk ki a tömegből, a melyek jelzik a mezőgazdák törekvéseinek irányát. Az első a pusztillóban levő vezető középosztály megtere intése és uj elemekkel való megerősítése. Bár az egész agrárgyűlés tulajdonképeni czéljal rs indokát ennek tárgyalása képezte, nem tartjuk ezt fölöslegesnek külön is kiemelni azért, mert közviszonyainknak elsenyvedése a középosztály elernyedésében kereshető. Nincs vezető eleme a kisbirtokosnak és a munkásnépnek, amelyek védtelenül vannak kitéve az erősebbek lelkiismeretlensége kizsákmányolásának, tudatlanságban nevelkedve, sem a maguk bajan segíteni nem tudnak, sem a lelküket megmételyező izgatásokkal szemben védekezni nem képesek. Elvesztve az erkölcsi alapokat, eldobván maguktól a tekintély iránti minden tiszteletet, tisztán az anyagi nyomorúság sovány emlőjén táplálkozva önkéntelenül is a társadalmi béke veszedelmes ellenségeivé változnak. Hogy ily helyzetben a társadalmi béke mily veszedelmes forradalomnak van kitéve, előttünk allanak a nemrégiben lezajlott alföldi véres inunkászendülések. Sürgősebb feladatot tehát politikus, szocziolog vagy közgazdász nem ismerhet, mint a nép önzetlen természetes vezetőinek megerősítése — és ha nincs megteremt jse, — hogy a nép állandóan intelligens, tanult, áldozatkész és fáradhatatlan vezetőit az élet mindennapi küzdelmében nélkülözni ne legyen kénytelen és a köznép politikai és erkölcsi fölfogása fölülemelkedjék a tiszta anyagiasságon es boldogságát nocsak a mindennapi kenyér darabjának növekedésében, hanem a szabadság, egyenlőség és testvériség igazi jelentőségének megfelelőleg, őt megillető politikai, társadalmi és gazdasági feladatát is szívesen és kedvvel teljesíthesse. Nem egynéhány száz vagy ezer gentry-család fentartásáról, vagy regenerálásáról van szó, hanem van az egész magyar nemzet legnagyobb szellemei nemzőjének : a birtokos középosztályának ujjá teremtéséről, amely nemzetünk ezredéves tőrténeiében mindenkor áldozatokkal teljesitetle kötelességeit mások iránt még a legsúlyosabb időkben is, de amely magáról gondoskodni még a legjob'» viszonyok között is elfelejtett. Oly törekvés a középosztálynak ez a regenerálása, amelynek megteremtői a magyar nemzet uj évezredes történetének megalapítói lesznek. De mely eszközöktől remélhetjük a középosztály megerősödését és gyarapodását ? Szebben eszmei senki sem fejezhetett ki, mint Mérey Lajos érdemes felszólalásában, a inidőn nyíltan kimondotta, hogy a magyar nemzet lovagiasságát, megállapított tisztességérzelét kell minden vonalon helyreállítani. A meggyőződés és szabad vélemény kimondás bátorságának helyreállítása, a tapasztalatlanoknak és tudatlanoknak az üzleti élelmesség és ügyesség tisztes örve alatti szellemi cs anyagi kihasználásának megszüntetése, a politikai szolgálatok inegjutalmazásának kiküszöbölése, az igazi humanizmus és demokráczia fölkarolása azok az eszközök, amelyekkel ez elérhető. Mert addig, mig a tisztességérzet minden vonalon teljes mértékben nem érvényesül, a könnyebb lelkiismeret fog győzedelmeskedni a puritán erkölcs fölött, amely utóbbi a nobile officium lelkiismeretes teljesítésének minden terhét viseli anélkül, hogy a maga gazdasági erejét gyarapítaná, sőt gazdasági erejének hanyatlása közkötelességeinek teljesítése mértékében egyenes arányban fog bekövetkezni. Biztos anyagi alap nélkül függetlenség, enélkül pedig a kötelességek nieggyőződésszerü végzése nem képzelhető. Az anyagi függetlenség biztosítása és a szellemi felsőbbség megerősítése a neveléstől függ. A magyar középosztály gyermekeit az improduktív hivatalnoki pályákról, a produktív pályák szellemi munkásaivá kell nevelni. A tisztességes munka nemeseit. Nagyon helyesen és meggyőzően fejtette ki Bujanovics Sándor egy hosszú, mozgalmas élet tapasztalatainak leszürődéseképen, hogy a középosztály gyermekeit a munkának nemcsak szeretetében, de tiszteletébon is kell fölnevelni, le kell az előítéleteket győzni mindama pályák iránt, amelyek tisztességes munkával boldogulást adnak, de melyeket eddig mintegy polgári foglalkozást a magyar középosztály lenézett, talán bizon>os mértékig méltósságán alulinak tartott. Es a nevelésnek nemcsak a férfiakra, hanem a középosztály nőgyermekeire is ki kell ebben az irányban terjeszkednie, mert hisz' a nő az amely a családban, mint a munkás férfi segitő társa, mint a család gyermekeinek legelső és legjobb nevelője ezen a téren legalább is oly fontos szerepet tölt be, mint a férfi. Ámde ugy az általános tisztességérzet kifejlesztése és érvényesítése, valamint a czélszerü nevelés jótékony befolyása csak néhány emberöltő alatt fog számottevő módon jelentkezni. Mig ez bekövetkezik, a pusztulás rombadönthet sok olyan épületet, amely ma még épnek és díszesnek látszik, ha megfelelő gondozás és védelem