Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

8 IN Y í II V I P É K Kórelem a „Nyírvidék" olvasóihoz! Lapom a ,Nyírvidék" megyei hivatalos lap tartalmát élénkebbé teendő, a nagyobb mérvű érdeklődest ilyen módon vélem megköszönni, hogy folyó évi október hó 1 -tői egy szépirodalmi képes „Vasárnapi Lap" czimü melleklappal bővitem lapomat, az anélkül is bőtartalinu , Ny ír vidék "-et. A képes szépirodalmi melléklet a legnevesebb íróktól, u. m.: Jókai Mór, Beniczky Bajza Lenke, gróf Zichy Géza stb. stb. fog dolgozatokat hozni s a legszebb képekkel lesz illusztrálva. E melléklet külön nagy 4-rét alakban lesz nyomva, a laptól egészen különállólag, ugy, hogy könnyen összetartható és év végével beköthető legyen, s igy egy értekes könyv nyerhető benne. A melléklet előfizetési dija a „Nyírvidék" megyei hivatalos lappal együtt csekély 10 korona lesz, megjegyzem azonban, hogy senki a „Nyirvidék" előfizetői közül nem köteleztetik a mellékletre előfizetni, ugy, hogy a .Nyirvidék" azon tisztelt előfizetőinek küldöm csak a szépirodalmi képes mellékletet, akik ezt levelezőlapon megrendelik, viszont megrendelhető a „Nyírvidék" megrendelése nélkül is ennek, a szépirodalmi képes melléklete, csakhogy akkor az előfizetés nem 2, hanem 4 korona lesz. Előfizetéseket már most is elfogadok, hogy igy a nyomatandó példányok felől magamat idejekorán tájékozhassam A „Vasárnapi Lap"-ot, a „Nyirvidék" képes mellékletét a községeknek nem küldöm meg és e melléklet csakis személyre czimezve küldethetik meg, a községi elöljáróság nevére soha; a jegyző urak azonban családjaik számára, ha ugy tetszik 2 koronáért megrendelhetik. Lesz tehát az előfizetés: „Nyírvidék" és a „Vasárnapi Lap" együtt: Egész évre 10 korona — fillér. Félévre 5 korona — fillér. Negyedévre 2 korona 50 fillér. A „Vasárnapi Lap" a „Nyirvidék" nélkül: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Negyedévre 1 korona. Egyben tisztelettel kérem mélyen tisztelt előfizetőimet előfizetéseik megújítására, a hátralékosokat pedig és a községi elöljárókat hátrányaik mielőbbi kiegyenlítésére. Vállalatomat a n. é. közönség szeretetteljes pártfogásába ajánlottan, maradok Nyíregyháza, 1900. évi szeptember hó 15-én. JÓBA. ELEK, a .Nytnridék" megyei hivatalos lap s ennek melléklete a .Vasárnapi Lap* kiadója. Az árvaház. Nem kezdem azon: hogy a nyíregyházi jótékonyczélu nőegylet által fenntartott árvaházat a legborzasztóbb elem a tűz elpusztította, a kisded árvák hajléktalanokká lettek, mert ez köztudomásu dolog; de azt kevesebben tudhatják, hogy az árvaház újból épül s már fedél alatt áll, még pedig ez is — mint a mesebeli hamupipőke, ki tudvalevőleg fokról-fokra mindig szebb és bájolóbb lett — sokkal Ízlésesebben és nagyobb méretekben kel ki hamujából. Árvaházunknak is, mint a legtöbb városnak e földtekén, mielőtt fejlödésuek indult és nagyobb mérvben épült volna, előbb le kellett égnie, bebizonyítandó azt, hogy a tűznek nemcsak pusztitó, de tisztitó tulajdonsága is van Amint a mama, és annak a másik urnák beszédjéből kivettem. Az orvos megkérni jött az Ellácska kezét. És én ezt még csak gyanúba sem mertem volna veni. De hát miért nem szólott ő erről nekem semmit ? Miért nem vétette ezt velem észre ha már tudta ezt előre ? Lelkem azt súgta mindezekre, sokkal jobban tiszteli benned a férfit, sokkal jobban csodálja erényeidet, sokkal inkább „szeret" téged, sem, minthogy ideális lelke a megsemmisülés szavaival hatolt volna tiedbe. Én tehát ezt észrevettem, s kevés vártatva már mint végkép elbúcsúzott vártam a k . . . i vonat indulását. Lelkem uieg volt semmisülve, meg volt semmisítve Hernády Bendi egészen. . . . Süvítettek az ágyúgolyók, mintha a földnek valamennyi halandója törne egymás ellen, s mintha romba akarná dönteni az emberiség e világot, s mintha a por népe Istenével is szembe akarna szallani. Én akkor már a 4-ik század kapitánya voltam. Ugy éreztem magam a legnagyobb golyózápor közepette, mintha csak gyermek lennék, s mintha csak egy kedélyes hógolyózásban vennék részt. E perczben lovam nagyot ágaskodott s a másikban már nem tudtam hol vagyok, nem voltam eszméletnél. Egy ellenséges gránát csapott le közvetlen mellettem amely lovamat is megölte, engem pedig súlyosan megsebzett. Akkor eszméltem csak, amikor egy polgárnál gyöngéden szerető karok vettek körül. Első volt amikor eszméletre tértem, hogy zubbonyom után tudakozódtam, s hogy hol vagyok. Beesett arczu, vézna, a nyomortól teljesen megtört nő válaszolt nekem erre. Igen, mert az ő házában voltam, ott feküdtem betegen. És mikor megpillantottam ezt a kis virágot ismét tárczámban, mintha megifjodtam volna egészen, mintha semmi sem történt volna velem, mintha ismét ott lennék náluk, Ellácskáéknál. A tűz által okozott kár megtérült részben a biztosító társulat által kifizetett kártérítési összegből, részben a nőegylet által gyűjtött köuyöradományokból. Az árvaház kibővítése és részbeni uj épitése által felmerült költségek az árvaház alapjából fognak fedezetet nyerni s igy árvaházunkuak nem csak további fennállása, hanem az épület kibővítése folytán, fellendülése is biztosítva van. Az árvaház átalakításának és kibővítésének előbb vagy utóbb különben is rnegkellett volna történnie, mert az árvaház oly modern és emberszeretetről tanúskodó intézmény, melyet mai nap már egy város sem nélkülözhet. Nagyobb és az egészség követelményeinek, az eddiginél megfelelőbb házat azért kellett építeni, mert ez képezi az árvaházi nevelésnek első és elmaradhatlan követelményét. Az építkezés előreláthatólag október hó végéig tejesen befejezve lesz, s akkor az abból kiköltözni kényszerült .testvérek, és az árvácskák visszatérhetnek régi megszokott otthonukba; bár kérdéses, hogy november havában be lehete költözködni a szebbé vált lakásba, mert az épület még oly nedves és nyers, hogy egésszégi szempoutból alig lehet azt elfoglalni, és igy előre láthatólag kénytelen lesz a nőegylet tavaszig az árvákat bérelt lakásban helyezni el. De akár ez év őszén, akár a jövő tavaszszal foglalják el az árvák régi otthonukat, az uj épületben már sokkal többnek lesz helye, mint volt a régiben. A leégett házban ugyanis legfeljebb csak 10 — 12 árvát lehetett elhelyezni, az uj épületben azonban már 25 — 30-nak jut hely, s igy a nóegyletnek, illetőleg az ujabb törvéuyes intézkedés alapján a városnak és az államnak alkalma lesz az emberi szeretetet nagyobb mérvben gyakorolni és szerencsétlen viszonyok miatt elzüllés és elpusztulás küszöbén álló árva leánykák közül a társadalomnak és az emberiségnek többet lehet megmenteni, mint eddig lehetett. A társadalomnak hasznos tagokat az árvaházban csak ugy nevelhetünk, ha reformálni fogjuk és modernné tesszük az árvaházi nevelést. A tűz, mely átváltoztatta az árvaház épületét, kell, hogy átváltoztassa az árvaházban eddig dívott nevelést is. Nemczélom recriminálni az eddigi állapotokat, hisz tudjuk, hogy csekély eszközökkel uagy dolgokat elérni nem lehet. A jótékouyczélu nőegylet szerény eszközökkel nagy czélokat tűzött maga elé, csekély évi tagságdijakból — no meg táuczolva és vigadva — akart egy ipariskolát és egy árvaházat fenntartani, s azon felül a város több szegényét rendes havi segélyben részesíteni. A ki sokat markol: keveset fog! S igy a nóegyletnek is be kellett látnia, vagy legalább most kell belátnia, hogy minden erőlködése és De nini -- mi az, mitőrtént az én jószívű ápolónémmal? Kiáltok neki — nem felel. Szólítgatom nénikémnek, édes jóltevömnek— semmi válasz. Hátradőlve fekszik lehunyt szemekkel a szék támlányán. Szent Isten, ugrok fel amenyire már tőlem telhetett, s odasántíkálok hozzá, amikor is szemeit egy kevéssé felnyitotta. Édes nénikém, szólítom ismét, mi a baj ? Elhaló, suttogásszerü hang volt erre a felelet. Lehajlok tehát hozzá, hogy megérthessem szavait, de e perczben mintha az egész menybolt szakadt volna reám tántorodtam vissza. — Mi az? Mit hallok? Nevemet? — s egy borzasztó valóra kezdtem ébredni. Megragadtam tehát karját az aléltnak s merően néztem félig nyitott szemeibe. — De hisz én ismerem e nézést, én ismerem e szemeket, tőrt most ki belőlem az ébredés. Én ismerlek téged te nő. — Óh végzet — te Ella vagy! és szótlanul melléje rogytam. Könnyek tolultak most az öreg szemébe. Elfogult miként egy kisded gyermek anyja dorgáló szavaira, s fejét hirtelen az asztal deszkájára hajtva keservesen, fájóan sirt. Sírt, — siratta a multat, siratta ar.l kit csak egyszer láthatott viszont. * * * Azt mondják, hogy nagy dolog történhetik ott, ahol a férfi könnyezik. Nagy igazság 1 Tapasztaltam akkor, midőn az agg harczost láttam fájdalmasan sírni. Osztoztunk azonban a mult által felidézett fájdalmakban mindnyájan, mert egyikőnk szeme sem maradt szárazon. Sírtam én is, s egy pillanatra jövőmbe láttam könnyeimen keresztül és ott egy nőt „aki jobban tudott szeretni a nyomorban, mint a kényelemben." az egyes elnökei és választmányi tagjainak véres verejtékei és sokszor a saját házi ügyei elhanyagolása daczára (a házi bosszúságot és a „sírva vigad a magyart" nem is számítva) csakis fél munkát végzett. Avagy nem azért kellett-e uu onomiája tekintélyes részének feláldozásával az ip iriskola részére állami segélyt igénybe venni?! Nagy csapás ez a nőkre, mert — megvallva az igazat — én még nem isinertem oly nőt a ki ne szeretett volna ur lenni a saját házában, a nőegylet tagjainak kapitulálniok kellett, mert „a nem telik* a női akaratnál is hatalmasabb zsarnok. Az ipariskola vezetésében a segély igénybe vétele folytán a nőegylet választmányi tagjain kivül jövőre más elemeknek is döntő szavuk lesz. Ez azonban az ügy érdemének csak előnyére vállhat az által, hogy a választmányban szakértők és a neveléssel hivatásszerüleg foglalkozó faktorok is helyet foglalnak. Biztos a reményünk, hogy az ipariskola jövőben az eddiginél nagyobb eredményeket fog felmutathatni, mert jobb erőknek és bőségesebb segéd forrásnak többet és jobbat kell eredményeznie, de azért a dicsőség a nőegyletét illeti meg, mert ő volt a reform kezdeményezője. A nóegyletnek azon czélját, hogy Nyíregyházán ipariskola és árvaházi épület legyen sikerült elérnie és annak fennállását biztosítania, melyért hálával tartozunk a nőegylet minden egyes közreműködő tagjainak. Most már az árvaházi nevelés reformjára kerülhet a sor és hogy ez miként volna eszközölhető: azt a jövő számban fogom elmondani. Popp György. Jegyzők gyűlése. Sz bölcs.ármegye községi és körjegyzői a napokban tartották meg rendes közgyűlésüket Nyíregyházán a vármegyeháza kistermében. A közgyűlésen megjelent, Sípos Béla vármegyei tb. főjegyző is, s élénk részt vett a tanácskozásban. Moravek Gusztáv e. elnök a gyűlés megnyitásával, üdvözölvén a nem nagyon tömeges számban megjelent kartársakai: előterjesztette elnöki jelentését, melyet a közgyűlés helyeslőleg tudomásul vett, s érte neki — jegyzőkönyvileg — köszönetet is mondott. Tekintettel ezen elnöki jelentés nem csak rendkívüli érdekességét; de közérdekű voltát is: elhatározta a gyű és, hogy azt egész terjedelemben nyilvánosságra hozza, melyből kifolyólag meg kéri a .Nyirvidék* éa .Községi Közlöny' szerkesztőségét, hogy azt lapjaikban közzé tenni szíveskedjenek. A jelentés egész terjedelemben a következőleg szól: Mélyen tisztelt közgyűlés! Egyletünk életében, legutóbbi közgyűlésünk óta említésre m Itó mozzanat n m történt. Történt azonban úgy a törvényhozás, minta belügyi kormány részéről két oly intézkedés, melynek mindegyike kihatásaiban közelről érinti közigazgatásunkat, s igy első sorban & községeket, és ezekben minket községi éi körjegyzőket. Jól tudjuk, bogy a községek összessége tz a talaj melyben a közigazgatás szivó gyökérszálai szétágaznak; hogy maga az állam ezen talajból meriti életerejét; hogy az állami közigazgatás oly mérvben felel meg czéljainak, a mily tmérvben jól, avagy rosszul végzik ezen fuukcziók&t a községek, mint az összálladalom tagozatai. Hogy a községekben kiknek a vállaira nehezedik ezen feladatok teljesítése — arról beszélui lölösleges, Állami életünk rohamos fejlődésével lépést tartott közigazgatásunk fejlődése — még pedi^ teljesítési képességűnket messze túlhaladó arányban. A teljesítési követelmény és teljesítési képesség közötti ezen aránytalanság volt szülője a mostani közigazgatási rendszernek —jobban mondva : rendszertelenségnek; mely a végrehajtó szervek erejét meghaladó gyötrődésben c-úcsosodik ki, mely dolgoztat anélkül, hogy végeztetne, mely követel anélkül, hogy a kormányzottakkal szemben fennálló tartozását leróná, s a nélkül, hogy meg felelne azon követelményeknek, a melyeknek teljesítése adná meg tulajdonképeni létjogát. Szóval: létre jött a mai, tartalomuélküli papir adminisztráczió. Ugy látszik, hogy az intéző körök végtére is belátták ezen állapot tarthatatlanságát, s hogy ezen tudat nyomása alatt jött létre a közigazgatási tanfolyamokra vonatkozó 1900-ik évi XX-ik törvényczik; mely az első lépés akarna lenni azon az uton, mely a várva várt közigazgatási reform felé vezet. Mélyea tisztelt közgyűlés! Való igaz, hogy az ezen törvénynyel életbe léptetettt tanfolyamokon szerzett ismeretek — mint minden morzsányi, bárhol ós bármi módon szerzett tudás — csak szélesbbitheti a jegyzői kar intellektuális látkörét; s ily értelemben ezen intézkedést örömmel fogadhatjuk; — de ón ugy hiaiem, hogy csalódnak azok, a kik ezen intézkedésben a községi közigazgatás közel jövőbeni javításának egyik tényezőjét látják, mert — a mint alább kifejtendem — adminisitrácziónk fogyatkozása nem annyira a végrehajtó közegek: a községi és körjegyzők órtelmességi inferioritására, mint inkább más okra vezethető vissza; nevezetesen arra: hogy a közigazgatás lényege elfúl a jelentések, kimutatások, rubrikák, jegyzőkönyvek, paragrafusok özönében. Hogy a szegény Ügyes-bajos embereknek